[Az] ellentmondás tétele.
Az ellentmondás tétele (ellentmondás elve, kontradikció elve), pontosabban a kizárt ellentmondás tétele a klasszikus skolasztikában joggal számít első elvnek
(→ismereti elvek) <<<(((!!!!!!!!!!! -FÁ)))>>> ,
vagyis annak az általános alapelvnek, amelynek belátása alapvető jelentőségű egész gondolkodásunk számára.
Helyette, kevéssé szerencsés módon, néhány újabb filozófus az ún. azonosság elvét akarta az első helyre tenni; ha ez utóbbi nem puszta tautológia („Ami van, az van”; A = A) vagy az ellentmondás tételének egy másik formája, akkor értelme meghatározatlan marad, és nem magyarázza mindenki azonosképpen. Arisztotelész az alábbi megfogalmazást adta az ellentmondás tételének:
„Lehetetlen, hogy egy és ugyanaz az állítmány egy és ugyanazon alanyhoz egyszerre és ugyanazon vonatkozásban [...] hozzá is tartózhassák, meg ne is.” (Metafizika, IV, 3, 1005b, 19f).
A tétel a →lét fogalmán, illetve lét és nemlét feltétlen összeegyeztethetetlenségén alapul. Azt mondja ki a létezőről (vagyis valamiről, amit lét illet meg), hogy az, amennyiben van (= abban az időben és abban a tekintetben, amennyiben van), nem lehet, hogy ne legyen. - Az elmondottak alapján világos, hogy az ellentmondás tétele mindenekelőtt magáról a létezőről mond ki valamit; tehát
elsősorban nem a logika, hanem az ontológia körébe tartozik.
A logikai ellentmondás tétele az ontológián alapul.
Azt mondja ki, hogy két, kontradiktóriusan ellentétes tétel nem lehet egyszerre igaz, ezért soha nem szabad ugyanazt állítani és tagadni. Ezen alaptétel betartása minden rendezett gondolkodás első feltétele. —>Ellentét. <<<(((nem szabad, mert különben borul a kétértékű logika és arra támaszkodó fogalmi építmény -FÁ)))>>>
a) Arisztotelész: Metafizika, IV, 3-8. -b) E. Husserl: Logische Untersuchunge, I., 1975, 88-109.; L. Fuetscher: Die ersten Seins- und Denkprinzipien, 1930; E. Przywara: Analógia entis, 1932, 69- 99; G. Manser: Das Wesen des Thomismus, 31949, 291-313. - c) R. HeiJl: Die Logik des Widerspruchs, 1932; F. H. Bradley: The Principles of Logic, I., Oxford 21950. - d) E. Hofifmann: Drei Schritte zűr griechischen Philosophie: Dér historische Ursprung des Satzes vont Widerspruch, 1964; N. Lobkowicz (szerk.): Das Widerspruchsprinzip in derneueren sowjetischen Philosophie, Dordrecht 1959. - e) J. de Vries: La pensée et l 'étre, Leuven 1962, 113-130.
de Vries/Cs. E.