Egyszerűség.

Az egyszerűség az →egység egy fajtája,

az összetettség ellentéte.

Ez utóbbi azt fejezi ki, hogy valaminek részei vannak, amelyek vagy kiterjedési (mennyiségi) vagy lényegi részek; így az ember fejből és törzsből áll, illetve testből és lélekből. Ha a részek elválnak egymástól, az összetett elveszíti egészjellegét vagy egyenesen megsemmisül. Az egyszerűség ellenben azt jelenti, hogy egy lénynek nincsenek részei, amelyekké feloldódhatna, ennélfogva oszthatatlan. A mennyiségi részeknek felel meg a mennyiségi egyszerűség, a lényegi részeknek a lényeg egyszerűsége; mindkettő megtalálható a tiszta, testhez nem kötött szellemben és (kevésbé kiteljesedetten) a lélekben. –

Lényegbevágó különbséget kell tennünk

a szegénység egyszerűsége és

a gazdagság egyszerűsége között.

Az első esetben minden (birtokolt részben való) gazdagság eltávolítása után csak egy végső minimum marad meg, amely éppen szélsőséges szegénysége (birtoktalansága) miatt egyszerű. Ide tartozik például a matematikai pont vagy logikai területen a létfogalom, amely egyetlen jegyként már csak azt hordozza, hogy lét járul hozzá.

Amikor a fizika atomokról, vagyis „oszthatatlanokról” beszél, akkor ezen nem a voltaképpeni egyszerűséget kell értenünk, hanem csupán azt, hogy az atom egészének fölbontása elpusztítaná a szóban forgó kémiai elemet. –

A második egyszerűség esetén olyan lényekről van szó, amelyek gazdagsága nem részekre szétszórt, hanem osztatlan egységben összpontosult; az egyszerűség önmagában magasabb rendű, mint az összetettség, mert ez utóbbiban benne rejlik a semmi általi megtörtség (egyik rész nem a másik), amelyet az előbbi meghalad. Az ilyen lényeket nem úgy kell elgondolnunk, mint mondjuk a matematikai pontokat, hanem mint olyanokat, amelyek fölülemelkedtek minden térbeli viszonyon. Ugyanakkor persze be is léphetnek a térbeli rendbe; ekkor azonban nem darabszerűen vannak a térben, amihez részekből kellene állniuk, hogy az egyikkel itt, a többivel pedig ott legyenek (mint egy test); hanem a tér egyes részeiben is, amelyet kitöltenek, csak egészükben lehetnek jelen. Hasonló mondható el róluk az idő vonatkozásában. <<<(((????? -FÁ)))>>>

A gazdagság egyszerűségével találkozunk mindenekelőtt a lélek egyszerűségben. Az élet nem kiterjedt alapjaként a lélek a kiterjedt testtel létszerűen az élőlény egészévé kapcsolódik össze. A növény életelvében és az állati lélekben ez az egyszerűség még tökéletlenül jelenik meg, mert egyszerűsége ellenére mindkettő úgy függ a testtől, hogy anélkül nem létezhet. Magasabban áll az emberi lélek, amely szellemiként a test halála után is képes létezni, bár ugyanakkor benne rejlik a testtel való lényegi egység hajlama. Valamennyi lélek egyszerűségét fölülmúlja a tiszta szellem egyszerűsége, amely már önmagában egész, és nem pusztán egy összetett egész részelemét alkotja. Abszolút mértékben kiteljesedett Isten egyszerűsége, ami kizárja mindazon összetételeket, amelyeknek valamennyi véges szellem alá van vetve;

Istenben maradéktalanul egybeesik lényeg és létezés, szubsztancia és élettevékenység. <<<((( -FÁ)))>>>

a) Aquinói Szent Tamás: Summa theologiae, I q 3; Summa contra gentiles, I., 16-25; Suárez: Disput. metaph., d 30, sect. 3-5, 11; Leibniz: Monadologie. - b) A. Willwoll: Seele und Geist, 1938, 10. fej.; M. Rast: Welt und Gott, 1952. - c) Leibniz: →a) - e) J. Lotz-J. de Vries:

Philosophie im Grundrifi, 1969.

Lotz/Cs. E.