A végén még egyetértünk ?

From: Zoltán Sütő <suto.zoltan@gmail.com>  - Sent: Friday, January 31, 2020 8:07 AM - To: Fáy Árpád <arpad.fay@gmail.com> - Subject: Re: a felszínes kritika torzítása - azaz vulgarizáló Prokrutesz ágya --- amit job híján praktikus józanságnak mondanak (de nem az)

Kedves Árpád!

Továbbra is úgy látom, hogy a dialógusunk már lefutott. És nem azért, mert szívesen kihátrálnék belőle, hanem azért, mert a szemléleti különbség miatt sokasodnak a félreértések. Ezek egyik jele, hogy bizonyosan nem szándékosan, de más kontextusban értelmezed a kijelentő mondataimat, mint amiben én fogalmazom - bár lehet ez a félreérthetőség az én hibám is.

Lényeg, hogy alapvetően nem gondolok visszafelé haladni egy történelmi íven, sőt ezt lehetetlennek is tartom. Ezen kívül a gépek ellen nincs önmagában véve kifogásom.

Kezded a fizikában egyszerű gépként azonosított modellekkel, és persze, ezek az emberi kultúra szerves tartozékai. Mint ahogy bármilyen bonyolult gép is azzá vált és azzá válhat. Ezzel önmagában nincs gond. A gond ott kezdődik, hogy a Te állásfoglalásod szerint is Arisztotelész logikai sablonja kéznél volt, és talán más logikai sablon nem volt (anno), ezért ezt kezdték használni. (Nem pontosan idézlek.) Nos, szerintem is, a kétértékű logika nagyszerű gépek gyártásának alapjává vált - az egyetlen probléma, hogy ez a rendkívül hatékony logika minden más logikát háttérbe szorított. Az egész kultúrára rányomta a bélyegét, éppen a gépi hatékonyság miatt. Ennek pedig messzire menő következményei vannak. Többek között ez a szinte kizárólagos szerepkör (vannak azért művészetek is, amelyekben más logika, és nem is elsődlegesen logika érvényesül) megformálta az egész kultúrát, és az a megformáltság, aminek az eredménye mi magunk vagyunk, az én véleményem szerint rendkívül negatív. (Azon nincs mit vitatni, ha pl. számodra ez pozitív.) Egy jól detektálható megformáltsági következmény, hogy a jelen kultúrában nem a gépek humanizálódnak, hanem az ember elgépiesedik. És ez a folyamat drasztikus gyorsasággal halad előre. Ami pedig még lényegi eltérés a gondolkozásunk között, hogy én ezt a folyamatot nem tartom véletlennek, és azt sem tartom véletlennek, hogy anno ez a logika annyira rá tudott telepedni a kultúrára. (Voltak eltérő szerkezetű kultúrák is, és még lehetnek is, és ez a szerkezeti eltérés önmagában véve - szerintem - nincs összefüggésben egy kultúra fejlettségével.)

Nekem nem probléma, ha Te ezt nem így látod, és nem igényem egymást meggyőzni. Ezért foglaltam úgy állást, hogy a dialógus már tulajdonképp lezáródott.

Barátsággal és köszönettel a rám áldozott, nem csekély szellemi energiáért:

Z.

From: Fáy Árpád <arpad.fay@gmail.com>  - Sent: Friday, January 31, 2020 3:32 PM - Subject: a végén még egyetértünk?

A   v é g é n   m é g   e g y e t é r t ü n k ?

Eddig is egyetértettünk sok mindenben.

A választóvonal abban volt, hogy tehetünk-e valamit, vagy elvileg adjuk fel a játszmát, fogadjuk el a trendet változtathatatlannak és nem-változtatandónak …. Mert mit ér ha otthon fejben keressük a megoldást minden hatalom és hadsereg meg tankok meg repülők, meg dollármilliárdhamisítási részleg nélkül (amikor már Herder is megmondta, hogy tűnjünk el, mert az a normális és ezért el fogunk tűnni mihamarabb). Szóval mit ér az esélytelenek nyugalmával keresett-vizslatott elvi kiút?! Az nem volna más, mint az ima szép csendesen. Mi hatása lehetne? Megnyugszunk bizonyos lelki derűbe merülve, hogy mi legalább lélekben próbáltuk végig gondolni? Vagy ha túllép rajtunk a történelem, és már nem élünk az esetleges kívánatos változás idején, akkor a polcról levehetők legyenek félkész gondolataink és nyers változatként legyenek felhasználhatók? Vagy mi magunk is átélhetünk még egy korszakváltást, amint átélhettük a korában legtöbbünk által áhított ám valószínűtlenül távolinak érzett rendszerváltást? Vagy destruktív csapatok töltekezhetnek belőlünk is mint titkot tartani nem tudó, ingyen fecsegő (kifecsegő) hasznos idiótákból?

Vagy kicsit mindegyikre van esélyünk? Egyáltalán esély kérdése, hogy ilyesmit próbáljon végig gondolni az ember vagy merő üres esztétika, üres gesztus, ami kikívánkozhat az emberből?

Vissza a tárgyhoz:

„ez a rendkívül hatékony logika minden más logikát háttérbe szorított. Az egész kultúrára rányomta a bélyegét, éppen a gépi hatékonyság miatt.”

De nem ártana bele gondolni, hogyan is történt. Az arisztpoteleszi sablon vagy ezer évre feledésbe ment Európában. Mint a 451 Fahrenheit c. film hősei, az arabok ezer évre magukkal vitték ezt a fogalmi sablont, és úgy-ahogy, félig-meddig őrizgették. Kissé deformálták, megkoptatták mint a sivatagi romvárosokat a beduin sátrak lakosai (már felvetettem, hogy az akkor még nem akadémiai vezető Maróth Miklóst ez ügyben meg kellene hívni, mert igen tömören és pontosan tud fogalmazni a történtekről).

A skolasztikusok bevonultak e fogalmi romvárosba és hozzá fogtak renoválásához, életre keltéséhez. Sokmindenben megértették, újra felfedezték és úgy adták tovább, hogy elindították a keresztény világban a tovább fejlődését mindmáig. Az ki nem zárható, mondhatni törvényszerű, hogy valamit elnézhettek, ezzel nem kisebbedik érdemük. Az meg egyenesen elképesztő, hogy olyasmit néztek el, amit nemcsak korrigálni lehet, hanem érdemes, sőt fontos kiigazítani most újabb ezer-párszáz év után, mert akkor válik igazán értékessé az a több mint kétezer éves fogalmi sablon. Legalábbis így látom. A sok handabanda sületlenség, amit a modern sajtó feltétlen hírkényszerében hozzálapátolt e fogalmi sablonhoz, nem volt idegen a modern ember zavarodott információs túlterheltségétől. Tehát nem csoda, hogy van mit pontosítani a mai paradigmákon. A csoda az, hogy paradigma javításért érdemes visszanyúlni Arisztoteleszig, az ő fogalmi sablonjáig, mert ott még mindig található valami lényeges, alapvető, ami nekünk ma is mérvadó lehet (például de nem kizárólag a személy fogalmának ponotsításában).

Kinek érdemes visszanyúlni? Kinek mondhat újat ez a visszanyúló átgondolás? Nekem rengeteget. A nálam tanultabb hivatásos szellemieknek is a jelek szerint. Talán van a világon egy elszórt ritka „krém”, akik átlátják ezeket az arisztoteleszi gyökerű fogalmi sablonhoz kötődő jelenkori aktualitásokat, de nem vagyok benne biztos.

Kettőnknek azonban biztos van mit tájékozódni. Én évek óta kerülgetem, próbálom megfejteni talán nehéz felfogásommal (ma délelőtt riposztozta egy orvos, hogy már 68 éves vagyok, mérsékeljem magam vágyaimban, nem lehetek tökéletes, kis sérvhez nem érdemes hozzá nyúlni), Te pedig amint látom nem megfejteni hanem kikerülni próbálod – mondván az sokkal egyszerűbb?

Mit jelent például az hogy az ember elgépiesedik?

„Egy jól detektálható megformáltsági következmény, hogy a jelen kultúrában nem a gépek humanizálódnak, hanem az ember elgépiesedik.”

Mit jelnet az elgépiesedés? Egy kritikát, amelyet a gépek kidobásával lehet feloldani? Vagy az ellenfélnek való átengedésével? Majd a kínaiak gyártják és működtetik helyettünk (lásd a szélvész gyorsasággal fejlődő labortechnikát is)? Vagy a hatalom és pénz mintájára engedjük át a sátánnak?

Volna jobb megoldás, jobb hozzáállás is szerintem, mégpedig a tanuljuk meg kezelni a korszak szintjén a gépeket. Néhány stáció: egyszerű ék és emelő (egyik menyem fél kézzel emelte meg egy megsüllyed faház egyik sarkát – egy hat méteres gerenda végét kezelve, pedig nem súlyemelő). Vízemelő óriáskerekek az ókori közelkeleten. Vízmalmok ezrével a római birodalomban. Puskapor. Óraszerkezetek. Ismétlőfegyverek. Atomtechnika (lényegében máig át nem számolva hány halottal és milyen máig tartó kockázattal járt kipróbálásuk). És ma már az a biztonságos, környezetkímélő energiaforrás.

Azt hiszem nincsen kitérő. Szembe kell nézni a technikai fejlődéssel, a gépek fejlődésével és a feltaláláson, elkészítésen, legyártáson túl a használathoz is fel kell nőni a kétértékű logikai fogalmi építmény mint eszköz segítségével – a nem-kétértékű logikai gondolkodású ember létének érdekében. Különben ….. különben elgépiesedünk, különben gépi tartozékokká válunk, zombikká amiknek a gépeket kell elfogadni minden fenntartás nélkül objektív adottságnak. Mi az alternatíva? Hogy ezt a tenger sok gépet megtanuljuk kézben tartani, kezelni, felhasználni.

Az előbb kezdtem egy felsorolást az egyszerű éktől, emelőtől kezdve. Kicsit félrecsúszott a dolog. Ma már nem a gőzgép dugattyúja a nagy kérdés a gépek kezeléséhez. Egyre inkább elméleti-elvi feltételeknek kell megfelelni illetve azokkal tisztában lenni. Kezdve a kétértékű logika mibenlétének és alapvető jelentőségének mint eszköznek a tudatával.

Az analfabétizmus felszámolása nagy ugrásnak tűnt elsőre. Aztán kiderült hogy van funkcionális analfabétizmus. Ennek én is szenvedő alanya vagyok. Mint már jeleztem a műveleti csoportok elméletének áttekintése, rutinként való kezelése fejben szerintem a gépeket kézben tartó képesség elmebéli feltételévé vált-válik. Különben marad a funkcionális analfabéta szerepkör – amelyben az elgépiesedés érzése hatalmasodik el. Korábban az elidegenedés volt a megfelelő hívószó.

Az emberi teljesség elgondolásában vissza kell térni a gyökerekhez, amikor még nem lehetett hatékonyan hátat fordítani az emberi lényeg megélésének. Spontán csak úgy emberek lehettünk, mint az őserdei asszonyok amikor munka közben dalolnak. Aztán jöttek mindenféle szerszámok, amikkel becsíphettük a kezünket. Vigyázni kellett velük. Meg kellett tanulni használni őket. Ugyanez a helyzet minden mechanikai és logikai géppel. Az emberi lényeghez tartozik az emberi szerepkör megtartása, e szerepkör kihívásainak tudomásul vétele, elfogadása. Jó megközelítésnek tűnik a műveleti csoportok felől való megközelítés. Mik azok a műveletek (fogalmi műveletek), amik a személyre mint alapfogalomra épülő rendszerekben kívánatosak, megengedhetőek vagy éppen tiltottak kell legyenek?

„Egy jól detektálható megformáltsági következmény, hogy a jelen kultúrában nem a gépek humanizálódnak, hanem az ember elgépiesedik.”

Szerintem ezt a megjegyzést fel lehetne kutatni a harci elefántok, harci szekerek, ágyúk, hadihajók stb rettenetes eszközök elterjedése kapcsán is.

Tehát dehumaizálónak érzem ezt a fajta totális, kiúttalan-tanácstalan elgépiesedési „frászt”, mert van ilyen törekvés sőt megvalósult ökörség számtalan, például hogy a magyarságot olyan olcsó munkaerőként kell becsatlakoztatni a modern világba, amely árában alákínál a nyugateurópainak – versenyben a kínaival, afrikaival (elfeledve a munkaerő újratermelési költségek gondolatát is?!).

Nem a gépek dehumanizálnak hanem az éretlen, felkészületlen, bátortalan politika.

Biztosan van mozgástér ezerfelé. Igaz, hogy a, ha jól emlékszem a chipgyártó Mikrotechnika szövetkezet üzemépületét leégették és ezzel kikapcsolták a magyarországi microchipgyártást a piacból mint annyi mást is. De belső öncenzúrális gátat ez ne növesszen. Nem vagyunk mindenhatóak, de attól még nem kell zombizálódni … önként és dalolva, sőt szitkozódva de kötelezőnek gondolva.

Lehet, hogy ez vagy az az ember, emberek ezen vagy azon csoportja, rétege elgépiesedik. Több száz éves folyamatban (a munkamegosztási szisztémának  rendszernek is köszönhetően – bürokráciában, szakosodott ipari és szolgáltatási rendszerekben mint rendszer-gépekben). De nem a gépek felszámolása a megoldás (a mi gépeink kikapcsolása hogy mások gépeinek legyünk kiszolgáltatva?), hanem a gépek kezelésének birtoklása, képessége lehet megoldás. Nem a legutóbbi mobil telefont értve alatta, hanem a gépek működési elvének biztos ismeretét és a célszerű alkalmazási képességét.

Rövid megjegyzésedre egy „ennél nem hosszabb” válaszként ennyi.

Tehát aki félti az emberi mivoltot például az elgépiesedéstől, annak a modern túlszervezett, kaotikus rendszerű és tudású világban meg kell ragadnia a biztos orientáció lehetőségét – például a személy fogalmában, a személyben mint kapszulába csomagoltan megőrzött spontán, teljes igényű emberiesség fogalmára épülő (deduktív axiomatikus rendszerelméletet biztonsággal értelmezni, alkalmazni képes) társadalomtudományban.

FÁ