Egész mivolt.

Az atomista szemlélet azon meghaladásában, amely a XX. század elejétől tör utat magának, jelentős szerepet játszott az egész mivolt fogalma.  <<<(((egyszerűbb esetben a teljes és rész halmazok szemlélete, de meghatározóbban a részek fölött álló, a részek egyszerű összességén túlmutató rendszer fogalma. -FÁ)))>>> Így például a biológia területén végzett vizsgálódásai DRIESCHt arra késztették, hogy az élő szervezetek számára bevezessen egy sajátos egészmivolt-faktort, az „entelekheiá”-1 →életelv. Ehrenfels és mások az egész mivolta <<<(((mivoltra -FÁ)))>>>  irányuló tárgyalási módot a lélektani kutatásban alkalmazták, ahol kiderült, hogy sem az élmények, sem pedig a lelki élet egésze nem érthetők meg a legegyszerűbb elemekből (az érzetekből stb.), hanem eredendő egészeket alkotnak. Ezzel egyidejűleg az említett tárgyalásmód a szociológia területén is (túlzásoktól sem mentes) győzelmet aratott a XIX. századi liberalizmus és individualizmus fölött. <<<(((? -FÁ)))>>>

Az egész mivoltot ma többnyire a konkrét egész értelmében fogjuk föl. Ott beszélünk egész mivoltról, ahol a részek elrendezése olyan, hogy együttesen valamilyen egységet (egészet) alkotnak. Az egész mivolt a →rend egyik alfaja. Különössége abban áll, hogy benne a rend elemei (a részek) együttlétük által zárt egységet alkotnak. Ha hiányzik valamely rész, az egész tökéletlenné, maga is csupán résszé válik. Az egész mivoltnak része tehát az, ami a többivel együtt rendezett egészet alkot.

Az egész mivolt éppen a részek rendje (a →struktúra vagy másképpen: a fölépítés tagoltsága) révén

különbözik az összegtől,

illetve a halmaztól, ahol a részek helyzete és rendje tetszőlegesen fölcserélhető.

Az egész mivolt fogalma mindamellett nem ugyanazon a módon valósul meg minden egyes egész esetében: az egység (mely részesedik a lét analógiájában) a különböző egészekben különböző jellegű.

Az egész mivolt mintaképe számunkra az élő szervezet. A részek oly erősen az egész egységéből kapják benne saját értelmüket, hogy a rá való vonatkoztatás nélkül a szerves részek (például egy kéz) egyáltalában nem lennének definiálhatók. Lényegük és létük csupán az egész részeiként van (egy levágott „kéz” már nem kéz). A részek az egész mivolthoz itt a szubsztanciális lét közösségén keresztül kötődnek.

Még inkább a háttérbe szorulnak a részek az egész egységéhez képest a kontinuumban (→mennyiség ), ahol önálló egységként csupán potenciálisan valóságosak.

Máshol, így a lelki élmények „elemeinek” esetében az összekötő mozzanat közvetlenül a funkció teleológiája, végső soron viszont egy közös létbeli alap szubsztanciális egysége, a lélek, amely nélkül a lelki történések érthetetlenek volnának.

Nagy gyakorlati jelentőséggel bír az egyének és a népek életének szempontjából a közösségekben rejlő egész mivolt típusa. →Társadalomfilozófia.

Az egész mivolt axiómái a következők:

Az egész több részeinél, vagyis a részek összege még nem egész mivolt:

ehhez hozzátartozik a részek rendje és tagoltsága, amelyek egy különös, adott esetben akár szubsztanciális egészmivolt-tényezőt előfeltételeznek (egy egység vagy rend elvét).

Továbbá: az egész megelőzi a részeket (ARISZTOTELÉSZ); ez nem azt jelenti, hogy az egész időben már a részek előtt meglett volna: vannak egész mivoltok, amelyeknél a részek már azelőtt megvoltak, mielőtt még egésszé fűződtek volna össze (például a téglák a ház fölépítése előtt), míg más részek csak magában az egészben jönnek létre (mint az élő organizmus szervei).

A szóban forgó axióma értelme inkább a következő: nem az a döntő az egész szempontjából, hogy a részek magukban valóan mik lehetnének, hanem az, amit belőlük az egész egész-mivolta csinál, vagyis a rend és az egység (mint például a házban megvalósított építészeti terv).

Ennélfogva a részek a maguk részjellegükben alá vannak rendelve az egésznek, s emiatt léteznek, ami persze ugyanakkor nem zárja ki azt, hogy más szempontból saját lét és saját érték illesse meg őket. <<<(((kár, hogy a személy esetét nem részletezte tovább -FÁ)))>>>

Az egész mivolt a J. S. HALDANE által megalapozott, és a J. C. Smuts által így nevezett hólizmus (a görög hólon = egész szóból) meghatározó eszméje. A hólizmus szerint az élő szervezetek nem mechanikus alkotóelemekből, de nem is elemi organizmusokból jönnek létre, hanem tagjaikat - amelyek aztán ismét egészek lehetnek - egész mivoltukból bontakoztatják ki. <<<(((ezt az „eredeti” elképzelést színezi a sejtszervek sejtté társulásának evolúciós elmélete, valamint a bélbaktériumflóra önálló szervként kezelése -FÁ)))>>>  

Az anyag, az élet és a szellem a hólizmus szerint egy és ugyanazon nagy fejlődési folyamat fokozatait képezik.  <<<(((ősrobbanás? -FÁ)))>>> Jellemző a hólizmusra, hogy az egyszerűbb tartományokat (vitatható módon) a komplexebb tartományokból vezeti le (így a fizikait a biológiaiból, a biológiait a lelkiből), s ennek kapcsán csak az eliminációt (kizárást) és a szimplifikációt (egyszerűsítést) alkalmazza. Ez az eljárás igen magas szintű matematizációt igényel.  <<<(((ez nem az ősrobbanás elmélet, bár a teremtés-elvben benne lehet? -FÁ)))>>> →Kollektivizmus.

a) Arisztotelész: Metafizika, V, 25-26. - b) H. Driesch: Das Ganzé und die Summe, 1921; A. Wenzl: Dér Gestalt- und Ganzheitsbegriff in dér modernen Psychologie, Biologie und Philosophie usw. (»Festschrift Geyser«, 1931); F. Krueger: Das Problem dér Ganzheit, 1922; Uő.: Ganzheit und Form, 1932; Uő.: Lekre von dem Ganzén, 1948 [pszichológiai aspektus]; Uő.: ’/ur Philosophie und Physik dér Ganzheit, (1918-1840), Heuss kiad., 1953; F. Abverdes: Die Ganzheitsbetrachtung in dér Biologie, 1933; O. Koehler: Das Ganzheitsproblem in dér Biologie, 1933; W. Ehrenstein: Einführung in die Ganzheitspsychologie, 1934; A. Wellek: Die genetische Ganzheitspsychologie, 1954; Uő.: Ganzheitspsychologie und Strukturtheorie, Bem 1955; W. Asmus etc.: Die Idee dér Ganzheit in dér Philosophie, 1965. - J. Schröteler: Dér aristotelische Satz „Dér Ganzé ist vor dem Teil..., ld.: »Bildung und Erziehung«, I., (1934), 14-32; F. Hürth: Totalitátsforderung und Totalitátsgesetz, ld.: »Scholastik« 10 (1935), 321. skk.; H. Schickling: Sinn und Grenze des aristotelischen Satzes: Das Ganzé ist vor dem Teil, 1936; H. Rombach: Substanz, System, Struktur, I., 1965. - Höffding: Dér Totalitátsbegriff, 1917; K. Faigl: Ganzheit und Zahl, 1926; W. Burkamp: Die Struktur dér Ganzheiten, 1929; F. Werle: Vöm Wesen dér Totalitát, 1938; W. Heinrich (szerk.): »Spann-Festschrift«, Die Ganzheit in dér Philosophie und dér Wissenschaft, 1950; »Festschrift Walter Hcinrich«,./'./« Beitrag zűr Ganzheitsforschung, Graz 1963; O. Spann: Ganzheitliche Logik, ²1971. - A hólizmushoz: J. S. Haldane: The Philosophical Basic of Biology, 1931; J. C. Smuts: Holism and Evolution, London ³1936; németül: Die holistische Welt, 1938; A. Meyer-Abich: Ideen und Ideale dér biologischen Erkenntnis, 1934; Uő.: Krisenepochen und Wendepunkte des biologischen Denkens, 1935; Uő.: Naturphilosophie auf neuen Wegen, 1948.

Bmgger/Sz. L.