Dualizmus. A monizmussal ellentétben, a dualizmus (kettősségtan)

a valóság terén a kontingens  <<<(((rész, részleges -FÁ)))>>> és abszolút lét (világ és Isten),

kontingens területen pedig

megismerés és lét,

anyag és szellem, illetve

anyag és anyaghoz kötődő életforma,

lét és tett,

szubsztancia és akcidens stb.

között fönnálló lényegi ellentétet hangsúlyozza. Bármennyire valóságosnak bizonyulnak is mindenkori területükön ezek a szembenállások, a sokaság és kettősség (dualitás) sohasem tekinthető eredeti valóságnak, hanem valamiféle egységre nyúlik vissza, miközben ezt az egységet kétségkívül nem a dualitás elvont tagadásaként, hanem a kettősséget meghaladó alapként kell elgondolnunk. Ha figyelmen kívül hagyjuk az eredeti egységet, akkor egyoldalúan képviselt dualizmus közelébe kerülünk, amely a →monizmussal mint szintén szélsőséges nézettel áll szemben. így magyarázza a szélsőséges metafizikai dualizmus a világban tapasztalható korlátosságot és rosszat két világelv, az Isten mellett örökké fennálló, és Isten világot alakító tevékenysége elé akadályokat gördítő, működését lehatároló „potenciális” elv (Platón és Arisztotelész örök anyaga), illetve a Jó princípiumával szemben álló, független ellenlábasnak tekintett gonosz lényeg feltételezésével (→manicheizmus). Az antropológiai dualizmus - miként azt például DESCARTES képviseli - szintén elhanyagolja a lélek és test kettősségét fölülmúló egységet (→test és lélek viszonya). - A fizikális dualizmussal kapcsolatban: →kvantumfizika (az elemi részecskék kettős természete).

F. Klimke: Dér Monismus, 1911; A. Vierkandt: Dér Dualismus im modernen Weltbild, 1923; G. de Montpellier: Psychologie et Dualismus, ld.: »Revue Néoscolastique de Philosophie«, (1938) 534- 543; L. Schottroff: Dér Glaubende und die feindliche Welt, 1970 [a gnosztikus dualizmussal kapcsolatban]

Willwoll - Brugger/Sz. I.