Dinamizmus.

A dinamizmus szó a görög dünamisz (= erő, aktív potencia) kifejezésből származik. Dinamizmusnak nevezünk minden olyan filozófiai elméletet, amely (1) azt, amit a nem filozófus ember nyugvó létnek tekint, →erő és →működés révén magyaráz, vagy (2) a magyarázatnak azt a fajtáját - ellentétben más filozófiákkal -, amely ezt az értelmezési módot tágabb területre, sőt (3): mindenre kiteljeszti = integrális dinamizmus. A dinamikus szó tehát mindenkor az →erő, a →működés és a →mozgás aspektusát jelöli. Ezzel a statikus nézőpont áll szemben, amely a működés formájának, illetve törvényszerűségének lényegi változatlanságát vallja. E két aspektus kölcsönösen kiegészíti egymást. - A skolasztika a →forma dinamizmusáról beszél, amennyiben a forma nem csupán afféle nyugvó létet biztosít önnön hordozójának, hanem valamely cél eléréséhez erőt és odarendelődést, ily módon pedig törekvőkészséget és tevékeny működést is kölcsönöz neki (→teleológia). Mindez a lényegi formára és a belőle következő akcidentális formákra egyaránt érvényes. A fenti elméletet a megismerésre alkalmazva J. MARÉCHAL azt vallja, hogy képzeteink kapcsolódása a tárgyakhoz megismerőképességünknek az ítéletben valóságot öltő dinamikus jellege miatt lehetséges csupán = ismeretelméleti dinamizmus. A skolasztika által képviselt dinamizmus az integrális dinamizmustól mindenekelőtt abban különbözik, hogy a skolasztika szerint - és Bergson nézetével ellentétben - a forma nem pusztán olyan fogalom, amely a folyamatos lét feletti uralomhoz szükséges, és amely természetellenes módon szétdarabolja a valóságot, hanem a tárgy létét e lét legkisebb mértékét tekintve is meghatározó és teljességre vezető lényegi alkotórész. Másodszor abban tér el, hogy a skolasztika (tomisztikus válfaját tekintve) a testi lényekben valamiféle önmagában meghatározás nélküli, csupán meghatározható, ennélfogva pedig magán- és magáértvalóan minden tevékenységtől mentes ősanyagot tételez fel (→anyag). Ámde minél inkább eloldódik a lét az anyagtól, annál inkább hordozza a tevékenység jellegét. A tiszta létben a lét tiszta tevékenység. - Az integrális dinamizmus szerint (Bergson életfilozófia) a valóság a szabad tevékenykedés és a teremtő fejlődés páratlan, szakadatlan folyamata (tőle különböző hordozó nélkül), amelyet a mindent átjáró, ható- és cél okok helyére lépő életösztön vagy élan vitai hordoz és irányít. - A kozmológiai dinamizmus a tér kiterjedés nélküli erőegységekkel történő, dinamikus betöltését vallja, ezt akár oly módon képzelve el, hogy az erőegységek mindegyike (hatása folytán) csupán önmaga számára határolja be az üres tér valamely szféráját (Leibniz monász, Boscovich, Eduard Hartmann), vagy aképpen, hogy ezek az erőegységek a kölcsönös vonzás és taszítás révén közösséget alkotva töltik be a teret (Kant, Schelling). A modem fizika →tömeg és energia ekvivalenciájáról, valamint a tömeg energiává és az energia tömeggé történő átalakulásának lehetőségéről szóló tana közel került a dinamizmus efféle fölfogásához. - →Létrejövés, voluntarizmus.

a) Kant: Monadologia physica (a kritika előtti korszakból); Uő.: Metaphysische Anfangsgründe dér Naturwissenschaft; H. Bergson: Teremtő fejlődés. Német kiadása: Die schöpferische Entwicklung, 1921. - b) J. Maréchal: Le point de départ de la métaphysique, V., Leuven-Párizs 1926, 274-327; E. Wingendorf: Das Dynamische in dér menschlichen Erkenntnis, 1939-1940; P. Hoenen: Cosmologia, Róma ²1936, 397-407; J. Bofill: La escala de los seres, o el dinamismo de la perfección, Barcelona 1950; J. Lebacqz: Le rőle objectivant du dynamisme intellectuel, ld.: »Revue philosophique de Leuven«, (1965), 235-256. - J. Reinke: Das dynamische Weltbild, 1926. - c) Kant, Bergson →a); E. Dungem: Dynamische Weltanschauung, 1921.

Brugger/Sz. I.