Dimenziók - a nagy ámulat a hálóterves csodát,

a projektmenedzser szoftvereket fogadta 

 

From: Fáy Árpád <arpad.fay@gmail.com>  - Sent: Sunday, June 27, 2021 9:13 PM - To: 'Antal Rockenbauer'   - Cc: Bokor Levente

Subject: RE: [Fil.Társ.] Re: hetvenkedés...

 

A fizikai gondolkodás történetét nem ismerem apró részletekben.

Furcsaság az, hogy az iskolában (főiskolát is beleértve) a fizikai gondolkodástörténet eredményét kaptuk a hatvanas-hetvenes években.

Tehát azt a kínt, nehézséget, amiről Antal ír Descartes-el kapcsolatban, mi nem ismertük, kb csak úgy, hogy a rómaiaknak nem voltak puskáik anno. Mi abban nőttünk fel, hogy a folyamatokat koordinálni kell, de messze nem csak térben és időben, hanem költségben, hatékonyságban, nyereségben, szükséges szakismeretekben stb. A nagy ámulat a hálóterves csodát, a projektmenedzser szoftvereket fogadta. Valósággá vált a tetszőleges n+1 dimenzió, csak hozzá kellett adni mindig egy lehetőleg értelmes újabb szempontot. De ez nem a mikrofizikai teret írta le, hanem a mérnöki tevékenységét, a közgazdasági, a menedzselési teret ha úgy tetszik.

Fizikában is lehet a dimenziókat növelni ebben az értelemben: tér+idő+nyomás+hőmérséklet+….. . És akkor az atombomba vagy a gázturbina stb folyamatok, mechanizmusok idővel egyre komplexebb, egyre több dimenziós leírására van lehetőség. Időnkénti visszalépéssel. Most olvastam valamit, hogy a villanyautók az autó műszaki leírásában illetve a motor tekintetében az igen bonyolult belső égésű motorokhoz képest sokat fognak egyszerűsödni azért, mert a villanymotor sokkal egyszerűbb.

Az elméleti fizikában is kétirányú a dimenzió változékonyság. Egyrészt mindent megpróbálnak minél kevesebb tényezőre, minél kevesebb hatásmechanizmusra vissza vezetni, másrészt egyre újabb jelenségeket tudnak megjelölni, amelyek vagy beilleszthetők lesznek a mind egyszerűbb elméleti keretbe, vagy teljesen új elméleti összefüggésekre hívják fel a figyelmet. Tehát a dimenzió-detektor oda-vissza rebbenhet a dimenziók számát illetően.

De mindig szét kell tudni választani a valós fizikai tartalmat a leírásra használt eszközöktől – amennyire lehet.

 


 

From: Antal Rockenbauer  - Sent: Sunday, June 27, 2021 1:25 PM - To: Fáy Árpád <arpad.fay@gmail.com>
Cc: Bokor Levente  - Subject: Re: [Fil.Társ.] Re: hetvenkedés...

 

Kedves Levente!

Levente Descartes-ot állítja példaképünknek, hogyan értsük meg a józan ész lényegét. Számomra Descartes a derékszögű gondolkodás megtestesítője, aki egymástól független merőleges koordinátákkal írta le világunkat. Ebben a sémában x, y és z független egymástól, nem jelennek meg a görbületi metrika xy, yz és zx kereszttagjai. Ez jó indulás a kezdetekben, sokat segít, hogy leírjuk fizikai világunkat, de innen tovább kell lépni a görbült tér világa felé. A tenger is síknak látszik szélcsendes időben, de ha távolabbra nézünk a tenger felszíne is görbe lesz a Föld felszínét követve. . Descartes józan ész koncepciójában is a derékszögű, merev szétválasztás módszerét vélem felfedezni. A hagyományos gondolkodásban, a józan észben, a tér és idő is független, evvel szegül szembe a téridő koncepciója, melyben x és t összekapcsolódik. Saját elgondolásomban a tér, idő és anyag sem alkotnak egymástól független derékszögű koordinátákat, hanem megjelenik benne az x, a t és az m (vagy az anyag)  összekapcsolódása.

Barátsággal

Antal

 


Fáy Árpád <arpad.fay@gmail.com> ezt írta (időpont: 2021. jún. 27., V, 11:44):

 

Kedves Levélváltók és Olvasók!

A kettes pont érdekessége meglep Levente levelében, főleg az „anyag” korábbi „anya” változata, ami ha így van, jól összefér az oksági láncolat sémával. Vajon ha az „anya” mint potenciális is felfogható, akkor az apa metaforája lehetett a formának? …… Erről ha van tájékozottságod Levente, akkor fejtsed ki kérlek.

Az egyes pont egészen más. Itt Levente igen nyersen fogalmaz: „Folyamatosan menekül a speciális egyeditől  a nembeli általános  felé”. Bővebben a borotvaélen táncoló megjegyzés mondata: „az igazságot kutató filozófia nem a józan észt tagadja meg, hanem annak individuális beszűkülését. Folyamatosan menekül a speciális egyeditől  a nembeli általános  felé”…..

Antal józan ésszel kapcsolatos kétkedő megjegyzése nekem is feltűnt. Szabó Árpád mintha tenne egy megjegyzést a görög filozófiával illetve az axiomatikával kapcsolatosan, miszerint az axióma egyedüli kritériuma a józan ész lehet. A görögök idejében vagy szűkítve Euklidesz idejében ez a deduktív axiómákra vonatkozhatott, például a matematikára. A teljes fogalmi építményünk (értve alatta az axiomatikus építményt) alappillére nem lehet más mint a józan ész. Ijesztő és vigasztaló is lehet ez a tétel (helyesebben evidencia), amit a modern kor mesterségesen tákolt paravánjai sem tehetnek érvénytelenné.

Ha nem csak az axiomatikusan rendezett, tehát vitára is alkalmas ismeretekről van szó, akkor a józan ész mellé felsorakozik az érzelem, a metaforikus képzetek „diverzitása” meg a rendezettlen káosz is. De a görögök abban az irányban lendítették előre a rendezett gondolkodást, hogy a józan észt tették meg alapvetőnek és a logikát a józan ész legfontosabb (vagy egyik legfontosabb) eszközének. A józan ész által mérlegelt tapasztalat két évezreddel később jutott csak jelentős szerephez, de nem a józan ész helyett, hanem megtalálva az azzal való illeszkedést.

A szubsztancia és akcidens kategóriák különbségében is az akcidensek majdhogynem mechanikusan mérhetők, viszont a szubsztancia egyáltalán nem mérhető. A szubsztancia megjelölése, megfogalmazása az emberi lényeglátás feladata. A lényeglátás és a mérhetőség illesztése szintén az emberi elme faladata. A szubsztancia megjelölésében és az akcidensekkel való illesztésében a józan ész szerepe alapfunkció.

Egy földrajzi felfedező vagy egy felfedezőről szóló regény szerint egy tűzföldi indián a kérdésre, hogy a fagyos-szeles vidéken hogyan bírja ki ruhátlanul, azt válaszolta, hogy a kérdező sem takarja el az arcát a nagy hidegben, neki pedig az egész teste az arca. Nos mi nem vagyunk tűzföldi indiánok, viszont a józan ész szerepét akkor is számon tartjuk, ha fel van öltöztetve.

A köznapi gondolkodás feltételei, eszközei, céljai különböznek a tudományos gondolkodásétól és ezért tűnhet úgy, hogy eleve szerényebb képességek nyilvánulnak meg (a köznapi gondolkodásban). De nem. A józan ész nem független a környezetétől. A köznapi életben ugyanúgy át kell vágnia magát „a létért illetve a létben” való küzdelemben az akadályokon mint a tudományos életben, a tudományos feladatokban, szerepekben.

Leventének félreérthetőre (hiányosan definiáltra) sikerült a megfogalmazás, miszerint „Folyamatosan menekül a speciális egyeditől  a nembeli általános  felé”. Lehetséges az a fajta pótcselekvés, amikor a konkrét, speciális egyedi feladatoktól, kérdésektől valaki úgy próbál menekülni, hogy semmitmondó általánosságokba merül (és ezzel nem kerülheti ki a kudarcot). De ha komolyan vesszük a konkrét, egyedi helyzetek sorozatát szervező elvi összefüggések lehetőségét, akkor hosszú távon ott tolakszanak az általánosság kérdései (amit az ókorban csak a görögök vettek tudomásul, az egyiptomiak, mezopotámiaiak, indiaiak, kínaiak figyelmen kívül hagytak). Fordítva sem működik tehát az elhárító mechanizmus. Nem lehet a józan ész illetékességét megvonni az általános, elvi kérdésektől abbéli törekvésben, hogy a konkrét egyedi megtapasztalhatósága legyen kizárólagos kapaszkodónk. Levente szavait használva: nem lehet folyamatosan menekülni a nembeli általánostól a speciális egyedi felé. (Remélem jól fordítottam meg a talányos mondatot.)

 


From: Bokor Levente   - Sent: Sunday, June 27, 2021 5:48 AM - To: Antal Rockenbauer  - Subject: Re: [Fil.Társ.] Re: hetvenkedés...

 

Bocsánatot kérek, álláspontom kifejtési buzgalma közben, nem hangsúlyosan válaszoltam észrevételeidre,
csak implicite. Pótlom a direkt választ.

  1. Descartes  Discours de la métode...-jának híres bevezető szakaszát idéztem, melynek ismerete nélkül
    senki nem úszhatja meg az arcpirulást, ha majd találkozik a túl fiatalon megszellemült mesterrel.
    A mű teljes címe magyarul:
    Értekezés az ész helyes vezetésének és a tudományos igazság kutatásának helyes módszeréről. Röviden csak úgy idézik, hogy Értekezés a módszerről. Ahogyan a "józan észt" jellemzi, arról lerí, hogy az isteni szabad akarat eszméjét ülteti át a mindennapi életbe, hiszen az igaz és a hamis (jó és a rossz) megkülönböztetésének képességi szabadságát tulajdonítja neki. Ez azonos azzal a köznapi szentenciával, hogy "mindenkinek megvan a magához való esze". Mindenki szabad kezet kapott annak megítélésére, hogy mi árt, vagy használ neki. Rosszalló akcentus akkor terheli a "józan észt", ha használója önmagán kívül semmi egyébre nem képes kiterjeszteni, "magának való"  marad. Ezért az igazságot kutató filozófia nem a józan észt tagadja meg, hanem annak individuális beszűkülését. Folyamatosan menekül a speciális egyeditől  a nembeli általános  felé.
  2. Most ezt a madáchi végmondatot kéne mintául használnom: "Mondottam, ember, küzdj' és bízva bízzál". "Mondottam, Antal, minden ami lehetséges, az anyagi. És minden, ami valóságos, az emberi. És minden, ami az anyagi természetből kiemel, az isteni". Szép, beszélő elnevezés a latin "materia". A 17. században még úgy fordították, hogy "anyai dolog". Baróti Szabó Dávid magyarítása az "anyag" 1792-ből. Szép az a filozófiai értelmezés is, miszerint minden meglévő dolog anyja a "lehetőség". Még ennek a kifejtésnek is. Anyaginak nevezhetjük bátran, mert ha nem az lenne, semmiféle kölcsönhatást nem gyakorolna. De gyakorol, mert mentális objektumként tárgyiasult. Így a fénytől sem tagadhatjuk meg az anyagi jelenség voltát. A lehetőség mint matéria azt jelenti, hogy az anyatermészet készen áll a megtermékenyítő kölcsönhatásra. Nem a semmi van, hanem a valami.

Barátsággal üdvözöllek:
Levente