From:
polgari_hirszemle@yahoogroups.com [mailto:polgari_hirszemle@yahoogroups.com]
On Behalf Of Hirszemle
Sent: Monday, November 05, 2012 6:59 AM
To: polgári hirszemle
Subject: [polgari_hirszemle] postánkból
Tartsd magad, nemzetem
Varázsos e dal és a zenéje.
Gondolkodtam azon, hogy miért nem tűnik fel nekem egy-egy szó, kifejezés, amit számosan kifogásolnak. Hát azért, mert ennek a dalnak lendülete van, lelkisége. Nem a szavak a döntőek, hanem a hangzása.
A táncház mozgalom elején, a hetvenes években nagyszerű volt egy-egy estét végig táncolni, de mindig hiányzott nekem a városi dal (mert városi kölök voltam). Hiányzott a városi tekergő indulata, elvarratlan gondolatai, válaszolatlan kérdései, az őt uraló hangulat. Nem a butaság, nem a reménytelenség, hanem a városi dalra fakadás, talán a dalra fakadás várostól függetlenül ---- akkor is ha városban vagyok. És ez sokáig nem jött át. Néztem a színpadok táncosait, színes forgatagait. Tudtam, hogy jószándék megnyilvánulásai, de nem szólaltak meg számomra, nem voltak jelen időben élők.
Mert szép dolog a kegyelet, a múlt őrzés, a megidézés, de ereje a megélésnek, a megnyilvánulásnak van.
És ez a dal a megélést, átélést, az átélt keserűség kifejezését adja meg a reménytelenség elvesztése nélkül.
Nem értek hozzá, de ez egy vigasztaló, elgondolkodtató kesergő. Nem kell zárójelbe tenni hallgatása közben sem évszámot sem mobil telefont sem egyebet.
Hasonló élményem 6 évvel ezelőtt volt, egy hórihorgas fiatal ember énekelt az emelvényen a tömeg közepén a megzsarolt, kifosztott népről. S az is hiteles volt. Dermedten hallgattam azt is. Nem tudnám vizsgán egyik társulat nevét sem bemondani, de ennek a dalnak, meg amannak (vajon mi lehet a nevük?), amit csak egyszer hallhattam jó távolból úgy érzem hinni lehet, valamit tényleg kifejeztek, becsapás, lesajnálás, átverés nélkül.
Hogy ez utolérhetetlen csúcs lenne? Új himnusz?
Úgy képzelem, hogy inkább a stílusával, pontosabban a hozzá állásával meghatározó.
Van az utóbbi években egy divatos, sajátos nyafogó-zártajkú affektálás, amelynek számos parlamenti képviselő, TV és rádióbemondó, még több színész, művész és rengeteg gyerek a majmolója.
Kísért a megjegyzés, hogy valami ebben a dalban, ennek az éneklésében is áthallik belőle. De ez az énekes, ez a produkció akár raccsolhatna, sejpíthetne is, ha ilyen komolyan tudná venni magát bármilyen beszédhibával.
Az összhatás az, amivel rabul tud ejteni a zene és az ének, ahogyan hozzám szól, nekem szól, de mered merően a szemembe, nem mutogat, hanem társalog, keres, tűnődik nekem, velem, előttem.
Gondolom ezt tudják mind az együttes tagjai, tudják nálamnál avatottabb kritikusok és sokan, akik szeretik ezt az éneket.
Ez sikerült. Jó hallgatni. A mostanában divatos megfogalmazással remélhetőleg nem az utóbbi évtizedek egyik legszebb dala, hanem a következő idők előhírnöke, amikor a zene, a dal megint kifejezési eszközzé lehet számunkra.
köszönettel
Fáy Árpád