vissza a főoldalra * 

From: Fáy Árpád [mailto:fay@tvnetwork.hu]
Sent: Thursday, December 02, 2010 2:13 AM
To: 'Alkotmany-elokeszito eseti bizottsag'
Subject: RE: 'Alkotmany-elokeszito eseti bizottsag' részére - VISZONTVÁLASZ

Tisztelt Alkotmány-előkészítő eseti bizottság!

Tisztelt Salamon László a bizottság elnöke!

Hivatalos kérdésem:

A további munkában tudnak lehetőséget biztosítani arra, hogy az érdemi előkészítő munkát folytatók előtt ismertetni lehessen eddigi munkánk eredményeit, és javaslatot tehessünk egyes kérdésekben?

Kérem vegyék komolyabban azt, amit én és sok társam több mint évtizeden át oly komolyan vettünk. Van egy koncepció, amely szerint az alkotmányosság témakörében sokkal alaposabban lehet eljárni, mint azt a jelenlegi tervezetük is teszi. Ezzel nem azt akarom mondani hogy Önök feltétlen rosszindulatúak volnának vagy kellően nem felkészült tagjai a mai szakmai és politikai mezőnynek – de azt igen, hogy messze elmaradtak a lehetőségektől, ami az ország számára súlyos hátrányt jelent. Elképzelhető, hogy az előttük levő hajrában már nem tudnak koncepciót váltani, finomítani, de ezzel nem oldottak meg számos problémát. Ismervén a semmis kategóriát ugyanis sok, ráadásul a legalapvetőbb kérdésekben belerohannak az alkalmatlan megoldások okozta megterhelésbe (politikai és gazdasági téren, jogelméleti és minden más részterületen). SEMMIS az, ami a tényeknek, az elemi józan észnek, az evidens ismereteknek ellentmond. Semmis az is, ami egy absztrakciós problémát nem a maga szintjén próbál tárgyalni.

Meg akarják védeni magukat talán abban a pártpolitikai küzdelemben, amelyet részben meg lehetett volna előzni illetve pártpolitikai műfaji sajátságok keretei között tartani, ha az alkotmányos kérdésekre több energiát fordítanak. De történt ami történt. Az én személyem, a mi műhelymunkánk nem fogja zavarni az Önök mostani elszánt lendületét.

Viszont ismét felvetem azt, amiért volt szerencsém dolgozni 1980 és 86 között gazdaságelméleti viták szervezésében (MTA-MKKE munkacsoport), amit 1990 körül próbáltam hangoztatni (akkor a Népszabadságnak volt véletlenül olyan melléfogás sorozata mint most a parlamenti honlap kezelőjének), valamint az elmúlt 15 évben, amit „Alkotmányos piacgazdaságot!” címmel készített tanulmányommal indítottam – megjelent Püski kiadónál.

Eközben sosem volt olyan törekvésem, hogy csak szórakozásból foglalkozzam súlyos társadalmi kérdéssel, a gazdaság erkölcsi, szervezési alapjaival – ami végül az alkotmányosság kérdéséhez vezetett. (http://www.alkotmanyossagi-muhely.hu/ ) Próbáltam civil szervezetben adományt gyűjteni, de soha még választ sem adtak a telefontársaságnál, hogy beadványaim, kezdeményezéseim miért halnak el visszhangtalanul. Próbálkoztam nagyobb civil szervezetnél, egyetemek soránál, és például az igazságügyi minisztériumnál, amiről AEB titkárság vezető úrnak személyes emléke van. Miért ez a folyamatos elutasítás? Időnként komikus keretek közt? Zlinszky professzor urat egyszer megkerestük vagy 22-en, hogy ha nem a minisztériummal, akkor például vele csináljunk egy körültekintő tartós, elmélyült munkát. Jelentkeztünk hozzá fejenként 2-3 diplomával, teológiai és jogászi képesítéssel, mérnöki és irodalmi iskolázottsággal. Tengerentúli és hazai életutakkal. Azt válaszolta, hogy az ő doktori kurzusaira eljárhatnánk nem-beiratkozott hallgatóként, hogy végre ki tudjunk indulni az ő definícióiból. Ehhez képest Seereiner úr kevésbé volt megalázó (lásd alábbi levélváltást). Ő bevallotta, hogy őrültnek néz minket 2001-ben és kész. Vele kell megértőnek lennie azoknak, akikkel ő hivatalnokként nem vállalta a kapcsolatot (illetékességféltésből vagy miből?).

Tehát lehet-e majd ezen alaptörvény után végre tudományként („szentkorona tan” mint növénytan pld, tehát tudományos rendezettségű ismeretek, koncepció) vitatási, tárgyalási, kutatási alkalmat kapni a megmaradottak részére is (mármint a mi kezdeményezésünkből kedvüket el nem vesztettek részvételével) arra, hogy ösztönözhessünk egy a kérdéskör jelentőségéhez mért további munkát? Vagy a nyilvánosság továbbra sem nekünk szól? A tudományos munka és vélemény formálás továbbra is a megbízhatóknak van fenntartva? Aki kapcsolatot próbál találni, értelmezni a szentkorona alkotmányos hagyománya, fogalmi rendszere és a modern világ szerveződési elvei között, az továbbra is közellenség – ahogyan minket az elmúlt 15 évben „kezeltek” a hivatalok, hatóságok emberei?

Nem akarom tovább fűzni a szót, mert nem az indulatosság a célom.

Várom a hivatalos válaszát (azt is, hogy esetleg Önnek sosem volt és most sincsen felhatalmazása hasonló kezdeményezéssel szóba állani – hiszen Ön is személyében egyike volt elutasítóinknak hosszú éveken át).

A magam részéről mindig megpróbáltam felül emelkedni a személyes horzsolásokon. De egyoldalúan hiába tettem. Talán ezután néha erősen fogalmaztam, legalább a figyelmet felkeltendő. De a problémák élőek, elevenek maradtak. Vajon most is a régi folyamatok, viszonyok működnek tovább?

Fáy Árpád

Tisztelt Seereiner Imre titkárságvezető Úr!

Kezdjük a „kifogásolt” honlap nyilvánosságával. http://www.parlament.hu/internet/plsql/ogy_biz.keret_frissit?p_szerv=&p_fomenu=20&p_almenu=75&p_ckl=39&p_biz=I005&p_rec=&p_nyelv=HU

Ott valóban több levelem is szerepel, amit beküldöttem. Nem mind. (összes 19-et lásd: http://www.alkotmanyossagi-muhely.hu/vivodasok_2010---.htm ) De amit beküldöttem az annak ellenére nem olvasható el, hogy a címe megjelent, meg lehet nyitni is, mert csak a címoldalakat tették fel a honlapokra. Tehát nyilvánosság csak a levélíró nevének feltüntetését jelenti. Nem pedig annak, amit meg kívánt fogalmazni.

Levelében azt írja, hogy 2000-2001-ben hasonlóan „kezeltem” Önt, az Igazságügyi Minisztérium munkatársaként. Eszembe nem jutott soha, hogy én ott valakit is „kezeltem” volna (lekezelés vagy jogalap nélküli utasítás formában). Egyesület vezetőjeként próbáltam viszont a minisztériummal párbeszédet kezdeményezni azokban az években az alkotmányosság néhány (távolról sem minden) kérdéséről. Úgy tudom, hogy elvileg egy ilyen „civil” párbeszéd a hatóságokkal nem törvénytelen törekvés. Ellenben Ön azzal zárta le türelmetlenül a velem való hivatalos kapcsolatot, hogy őrültekkel nincs ideje foglalkozni. Őrült eszerint talán mindenki, aki a múlt értékei és a jövő feladatai közt hidat keres. Tehát Ön mint hivatali munkatárs egy őrülttel nem kívánja idejét tölteni, hiszen őrület, ha valaki Magyarországon a történelmi alkotmányosság értékeire próbálja felhívni a figyelmet.

A tét az volt (és ma is az), hogy a történelmi alkotmányon kívül nincsen reális elméleti kiinduló pont számos alkotmány elméleti kérdés megvitatásához, felvetéséhez. Hogy mennyire igazam van, mutatja a jelenlegi hivatalos parlamenti alkotmányozási koncepció 2010 nov 30-i dátummal. A legmélyebb (kb 150 éves kifejezéssel élve ontológiai) kérdések, összefüggések nem kerültek tárgyalásra, de nem is érezni, hogy ezek a szempontok letisztultan a fogalmazók rendelkezésére állnának. Mert talán a hazai alkotmányelméleti szakmai közeg szocializációja, irányultsága és tárgyi ismeretköre ehhez elégtelen, netán érdekeltsége, politikai beágyazottsága nem megfelelő hozzá. Arra viszont elégséges, hogy olyan játékot űzzön, hogy amikor nyilvánosságot hirdetnek alkotmányozási kérdésekben, akkor szándékosan vagy gondatlanul a levelek tartalma helyett azok első oldalát tegyék ki az internetre, majd az elégedetlenkedő levélírót hőzöngő színben tüntessék fel egy válaszlevél keretében (a hiba azonnali elhárítása helyett), megemlítve hogy kb 10 éve is hasonló volt a helyzet. Akkor is fontoskodott az illető civilként a pályán, ahelyett hogy a nyilvánosságot és a hivatali kapcsolatot megtagadó személyekkel szemben megértőbb lenne (a „civil”). – Egyébként nem szeretem a civil jelzőt, de az Önök szóhasználatában ez a kategória egyértelmű.

Hasonló elbánást tudok megemlíteni felénk a nagyszerű Pázmány egyetem esetében, ahol írásba adták, hogy az egyetem finanszírozását féltik esetleges tényleges alkotmány elméleti tudományos vitától. Fél év előkészítés után ez volt az indoka az egyeztetett meghívók szétküldése helyett a konferencia előkészület egyoldalú lezárásának. Hasonló komédiát csináltak velünk (mert nem egyedül voltam) a pécsi egyetem professzorai. Az úgynevezett Dimitrov téren is átéltem, hogy mire a portáról felértem egy tanszékre, ott azzal fogadott a tanszékvezető, hogy jelezték neki, az épületben vagyok (2001-ben vagy 2002-ben).

Tehát most is működik az éberség.

Én vagyok az elégedetlenkedő, nem pedig Önök a hanyagok, figyelmetlenek, nem tudom mik, hogy képesek voltak 15 éven át blokkolni egy eléggé alapos alkotmány elméleti öntevékenységet (http://www.alkotmanyossagi-muhely.hu/ ).

Hivatalos kérdésem:

A további munkában tudnak lehetőséget biztosítani arra, hogy az érdemi előkészítő munkát folytatók előtt ismertetni lehessen eddigi munkánk eredményeit, és javaslatot tehessünk egyes kérdésekben?

Üdvözlettel

Fáy Árpád

From: Alkotmany-elokeszito eseti bizottsag [mailto:aeeb@parlament.hu]
Sent: Monday, November 29, 2010 7:25 AM
To: Fáy Árpád
Subject: Re: 'Alkotmany-elokeszito eseti bizottsag' részére - VÁLSZ !

Tisztelt Fáy Árpád Úr !

Őszintén szólva nemigen értem  a levelében foglalt elmarasztaló megjegyzést.....
Ön kilencedik alkalommal ír nekünk, s mi kilencedszer is feltesszük Honlapunkra az Ön észrevételeit. Eddig  kb. 120-140 oldal terjedelemben....
Miért, s mivel elégedetlen mégis ?
Gondolom, észrevételeinek a tartalma a lényeges, s nem a levelek fejléce !
Több "kollégája" köszönetét fejezte ki munkánkért (ez jól esett, de csak a kötelességünket végezzük), Ön viszont folyamatosan elégedetlenkedik.
Javasolom: próbáljon meg kicsit megértőbb  lenni velünk !
Tisztelettel üdvözli régi ismerőse (akit 2000-2001-ben hasonló ügyben és hasonló módon "kezelt", még az Igazságügyi Minisztérium munkatársaként).

dr. Seereiner Imre
a bizottság titkárságvezetője
 

----- Eredeti üzenet -----
Feladó: Fáy Árpád <fay@tvnetwork.hu>
Dátum: 2010. november 28. vasárnap 20:03
Tárgy: 'Alkotmany-elokeszito eseti bizottsag' részére
Címzett: 'Alkotmany-elokeszito eseti bizottsag' <aeeb@parlament.hu>

>

> Tisztelt Alkotmány-előkészítő eseti bizottság!

> Megnyugvással vettem tudomásul, hogy korábbi leveleimet közzé tették.

> Hogy mindegyik több mint egy oldalas, és csak az első oldalak olvashatóak olyan terjedelmes fejléccel, amihez semmi köze a levélírónak, már említésre sem méltó.

> üdvözlettel

> Fáy Árpád

 Vissza az oldal tetejére