From: Fáy Árpád <arpad.fay@gmail.com>
Sent: Friday, June 21, 2019 9:03 PM
Subject: RE: keresgélve

Kedves Levente!

Azt azért fontolóra kell venni, hogy hogyan lenne érthető:

„Mivel keresztény választ vársz”

Te tudsz bármilyen választ írni? Meglepsz, több irányból is.

Egyrészt szerintem a kereszténységnek vagy azon belül a katolikusságnak nincsen válasza az általam feltett problémára (személy és közgazdaság és alkotmány problémafelvetésben – a személy fogalmára alapfogalomként támaszkodó deduktív axiomatikus rendszerelméletről).

Arról lehet beszélni, hogy talán nincsen, nem lesz ellentétben a katolikus dogmatikával vagy a kereszténységhez közel álló (nagymértékben a kereszténység által az utókornak átmentett) görög fogalmi kulturális alapokkal. Lehet arról beszélni, hogy inspirálók lehetnek akár János apostoltól való idézetek. De levezetés?!

Tudomásom szerint az általam feszegetett kérdés tehát nincsen rendezve sem a modern filozófiában általában sem annak keresztény ágazataiban.

Vagy ha tévedek, azt ne egy tömör indulatszóval intézzed el, hanem támasszad alá – tudva azt, hogy általánosságok semmit nem érnek.

A gyökerek keresztény hagyományokkal keveredése, kölcsönös átitatódottsága úgy tűnik tényleges.

De egy a személy fogalmának közgazdasági rendszermodellekhez való viszonyíthatósága bízvást mondhatjuk, János evangelista egyetlen művéből, fejezetéből nem olvasható ki.

„A valóság személyes (mint már kifejtettem).”

Nem tudom, hol fejtetted ki. Én nem találkoztam vele.

Amit nekem írtál, az nem volt eddig soha kifejtés, hanem talányos kijelentések szövevénye.

Egyáltalán nem világos, nem egyértelmű, hogy milyen valóság tekinthető személyesnek. Hol védted a valóságot a szubjektivitással szemben, eltüntetni kívánván a deduktív axiomatikának még akár a lehetőségét is – hol meg mindent a személytől tettél függővé idézeteidben, tehát hol a személy tudatában felmerülő képzeteket azonosítottad a valósággal, hol pedig a személy cselekvésének eredményét tekintetted valóságnak…. Gondolom a többi nem érdekes alapon.

Tehát helyesebben, pontosabban: a valóságnak van személyes szegmense. de hogy ez a személyes szegmens a világmindenség valóságában vagy csupán az emberi élet hatósugarában hogyan jelölődik ki, hogyan határolható el, milyen felételekhez köthető à nos éppen ez lenne a kérdés, amiről eddig nem adtál kifejtést.

„A személy a forma (energeia, actus) a valóság az anyag (dünamisz, potentia).”

A személy a forma – ezt még érteném. A zárójelben mintha azt mondanád, hogy a forma energia, aktus …. ezt viszont nem egészen értem, ilyen tömörséggel bizton vélem hogy nem állítható.

A valóság az anyag – erre nem ártana valami hivatkozás, mert a görög filozófiában ilyen nem volt, ilyet a tudszoc szövegekben olvastam, de előszörre sem értettem, előszörre sem stimmelt a főiskolai órákon. Bonyolódik az ügy, amikor az anyagot az dünamisszal (a formai mint energiával szemben) és a potenciával azonosítod a forma mint actussal szemben.

Első és sokadik rápillantásra a forma és általában vett anyag együttesen tekinthetők potenciának, amely a forma és anyag egyvalamelyik lehetséges, sőt megvalósuló kombinációjában válik bekövetkezett ténnyé, aktussá (túl azon, mintha a dünamisz és az energia lényegében szinonimák lennének).

Amolyan makarenkói levelet küldtél tehát. ennyire nem vagyok figyelmetlen.

Mi akkor az érdemi levél?

FÁ