From: Fáy Árpád <arpad.fay@gmail.com>  - Sent: Wednesday, December 29, 2021 8:12 PM
Subject:
búcsú az óévtől és az újév köszöntése - Tálos Gézát felidézve

 

Boldog újesztendőt kívánok mindenkinek akihez eljut ez a megemlékező levél. 

Karácsony utáni csendesebb napokban szembesültem azzal,
 hogy az alkotmányossági műhely honlapjának legkitartóbban olvasott írása
Tálos Géza 2011-es fogalmazása
Függetlenségi törekvések és  történelmi alkotmányosságunk
címmel (rákattintva olvasható).

 

Ezt az írást olvasva szembesülni kell azzal, hogy az alkotmányossági műhelyben erőnket meghaladó feladattal kerültünk szembe. Kezdetben a 90-es években csupán az érdeklődéstől hajtva, majd figyelemfelhívás jelleggel kezdtünk a rendszerváltás eseményeit látva az alkotmányosság elméletével kapcsolatos rendezvényeket szervezni, idővel évente kiadványokat készíteni. Nem találtunk olyan közegre, intézményre, ahol egyre módszeresebben fogalmazott kérdéseinkre választ kaphattunk volna. Így került sor 170 meghirdetett eszmecserére a fővárosban. Kezdetben a pártokat megkeresve, a teljes elutasítást követően a Magyarok Világszövetségénél megtűrt tevékenységként 1999-2000-es években. Majd Csoóri Sándor leváltása után önálló egyesületté alakulva (Bakos Batuval, Bokor Leventével, Kocsis Istvánnal …. és többekkel akik már nincsenek köztünk) talán egy évig a POFOSZ által biztosított íróasztalt használva. Egy idő után Vasvári Vilmos elnök kérte, hogy ne használjuk többet az irodájukat. Hogy miért azt nem közölte, mert mint mondta „biztosan tudod”. Válaszoltam neki ott ahelyt, hogy nem tudom és máig fogalmam sincsen róla, hogy tiszteletbeli POFOSZ-taggá fogadásomat követően miért kellett „tudnom” hogy már nem használhatjuk az íróasztalt. Aztán jött az éppen feloszlott 100-ak tanácsa, aminek újjászervezését kezdeményeztem, de az újjáalakulást követően megint „tudnom kellett”, hogy ott miért nincsen helye alkotmányosságról értekezni. 2006-ban a Kossuth térre kimenve több oldalról közölték, hogy ugye nem képzelem, hogy támogatni fogják az alkotmányossági műhely tevékenységét (valami akkori ellenzék által alapított országos egyesület alkotmányjogász alapítóval egyrészt, másrészt Molnár Tamás, és még mások is). Talán a Takács András szervező és Bene Gábor nem jelezett fenntartásokat. A fenntartásokat nem tudom mennyire váltottam ki szándékomon kívül magam viselkedésével vagy amire inkább gondolok az alkotmányossági kérdés iránti tájékozatlanság nyilvánult meg. És lehetne folytatni, hogy össze-vissza 8 egyetem jelezte, hogy ne szervezzünk náluk alkotmány-elméleti eszmecserét stb-stb. A Szilaj Csikó megalakítói először cikket kértek, aztán megértésemet kérték, hogy inkább ne. A Magyar nemzetstratégia c. kötet szervezői először tanulmányt kértek az alkotmányossági műhelytől, aztán jelezték, hogy mégse. Lezsák Sándort is megkerestem sok más parlamenti képviselő mellett, aki udvariasan hallgatott, majd elkápráztatott, hogy mennyire ismeri tevékenységünket, végül közölte, hogy a politikától függetlenül kell elméleti kérdésekkel foglalkozni.

Stb-stb.

 

Mindez nem menti azt, hogy Tálos Géza 2011-es levelével már nem volt erőnk (erőm) foglalkozni. Kimerültünk. Géza múlt hónapban elhunyt. Két nappal előtte még beszéltünk telefonon. Levert volt, de máskor is előfordult vele. Először a magyar magánhangzók vélhetően hiányos betűkészletéről vallott felfogása jutott eszembe, amiről 2019 decemberben, éppen két éve tartott beszámolója jutott eszembe (http://www.alkotmanyossagi-muhely.hu/tg-maganhangzo-illeszkedes.htm ), még videófelvétel is készült róla (Magánhangzó illeszkedés jelölése - Problémafelvetés, javaslat (38 perces, 2019 12 06-i előadás videófelvétele)). Pár hónappal később már nem akart vele foglalkozni. A nyelvtudományi intézetben találomra felhívott munkatárs tudott a problémáról, de röviden jelezte, hogy már nem aktuális, hiszen nem még 4-5 magánhangzó jelölése a probléma, hanem hogy egyáltalán a magyar nyelv veszít szerepéből az internetes korszakban.

 

Most felidézve Tálos tíz évvel ezelőtti Függetlenségi törekvések és  történelmi alkotmányosságunk” című írását (átfutva a sorokat) két okból is előhozakodok vele. Egyrészt hogy nem volt erő, kapacitás a kellő súlyával kezelni ezt az összeállítást körünkben. Ne maradjon említés nélkül. Másrészt pedig időközben formálódott, erősödött, hogy az alkotmányos hagyomány idea jellegére nagyobb hangsúlyt kell helyezni. Mert amit a magyar nyelv magánhangzóinak értelemzavaróan hiányos (a rendhagyó hasonulások eseteit szaporító) betűkészletével kapcsolatosan hoznak fel indokként, hogy minek, a magyar nyelv szerepe úgyis kifutóban van, mint egy korábbi generációs szoftver, ugyanazt hallani számtalanszor a magyar alkotmány elméleti körbejárásával kapcsolatosan: minek, hiszen a korszakváltás a világhatalomé, a nemzeteket eltiporják, egy nemzeti alkotmánynak nincsen jelentősége (mi az a tízmillió a tízmillárdhoz képest?) stb-stb.

 

Bár van olyan magyar népmese, amelyben a köleskása ezredrésze volt még csak Király Kis Miklós, az ifjú vitéz, a sokfejű sárkányok már akkor tudták hogy majd meg kell vele küzdeniük.

 

Visszatérve az alkotmányos hagyomány kérdéséhez: a magyar történelmi alkotmány mellett kardoskodó vagy azt tudomásul vevő jogászok is (még alkotmányjogászok is - tudomásul véve a 2011-es alaptörvény R) cikkének (3) bekezdését: Az Alaptörvény rendelkezéseit azok céljával, a benne foglalt Nemzeti hitvallással és történeti alkotmányunk vívmányaival összhangban kell értelmezni – tehát jogforrásként) … mereven elzárkóznak a szabadságharcos kiáltványok, függetlenségi nyilatkozatok, trónfosztó határozatok számon tartásától, mint alkotmányos hagyományunk részeitől. Hiszen mit kezdhetne a jogtudomány, a jogalkotás, a jogrendszer a be nem iktatott nyilatkozatok, kiáltványok, az utólag érvénytelenített trónfosztások emlékével? Ha egyszer a hatalmi valóság „kivonta” azokat a forgalomból?

 

Szemben például az 1713-as Pragmatica sanctióval, mert az meg feltétlenül alkotmányos hagyományunk, identitásunk részének volna tekintendő számos kiegyezéskori törvénnyel együtt? Nem akarok komolytalannak tűnni, de az uniós csatlakozáskor nem a leányági öröklést minősítették alkotmány (az akkor érvényesülő 1949/XX-as kartális alkotmány) részének, hanem az uniós népszavazás dátumát. Nyilvánvaló, hogy ebben az irányban a szemléleti úttévesztés eshetőségével van dolgunk.

 

Megoldásként kínálkozik az alkotmány és alaptörvény fogalmának erőteljes megkülönböztetése oly mértékig, hogy az alaptörvény része a jogrendszernek, az alkotmány viszont felette áll. Ha ezt a fogalmi megoldást mérlegeljük, akkor rögzíteni kell, hogy a kartális alkotmány más néven az alaptörvénnyel azonos műfajt képvisel, a történelmi alkotmány ideája, annak hagyományozott fogalmi rendszerével, ideáival viszont legfeljebb lenyomatát hagyta az Aranybullában, számos időtálló sarkalatos törvényben …. és a Tálos Géza által is sorolt függetlenségi nyilatkozatokban. Tehát nemhogy a Pragmatica sanctio nem tartozik a magyar alkotmányos ideák közé (annak ellenére hogy fondorlatos, hatalmi erőfölényt latba vető praktikával elfogadásra került), de a természeti erőforrások szentkorona általi kizárólagos tulajdonolhatósága sem kiiktatható alkotmányos elv valamely pillanatnyi többségi akarattal vagy bármilyen hatalmi erőfölénnyel érvényesített vagy „fondorlatos” például banki-pénzügyi megoldások érvényesítésével.

 

A Vae victis, jaj a legyőzötteknek elv ugyanis nem értelmezhető az ideák világában. Az ókori görög szóhasználattal csupán az árnyékvilág jelszava lehet. A magyar alkotmányos hagyomány lenyomatát elemezhetjük számtalan írásos okmányban, hatását számos történelmi eseményben történelmi korszakokon átívelően, de nem szoríthatjuk be aktuális hatalmi erők kalodájába. Éppen fordítva. Nem a hatalom mondja meg mi az alkotmányos (legfeljebb a kartális alkotmányt vagy más néven alaptörvényt alakíthatja), hanem az alkotmányhoz igazodással nyerheti el a hatalom az alkotmányos jelleget.

 

Tehát nagy jelentősége lehetett és lehet a formális körülményekkel (hajdan pld a szentkoronával való koronázásnak), de ezek a formális jegyek nem pótolják az ideákat, amelyek jelentőséget adnak a magyar alkotmányos hagyománynak.

 

A napjainkban többször emlegetett alkotmányos identitás fogalma elég közel áll ehhez fogalmi megoldáshoz.

Ha a természetjog oldaláról közelítünk, hasonló következtetésekre juthatunk a követendő értelmezési irányt illetően.

 

Nem megoldás, hogy tanult jogászok, mint volt például Zlinszky János taktikusan bizonyos időpontokban bizonyos módon fejezi ki álláspontját, hogy azt felületes, felkészületlen politikusok, karrierista pályatársak ki ne forgathassák. Ez a „titkos taktika” kockázatos, nagyon nehezen járható (ha éppen nem járhatatlan) út.

Nem akarom holtában valami fényességes magasságokba emelni Gézát mintegy pótolandó ami életében elmaradt, írásának körültekintő, aprólékos feldolgozását. De ha már itt tartunk, én legalábbis ha most szembesültem vele, hogy valahogy elmaradt igen alapos, részletesen adatolt felsorolásának elemzése, legalább vegyük tudomásul, legalább gondoljuk végig. Szánjunk rá lehetőség szerint némi energiát.

 

Hátha közelebb juthatunk ahhoz a szellemiséghez, ahhoz az alkotmányossági identitáshoz, amiért ezek a szabadságharcok dúltak. Mert nem pusztán marxista kategóriák szerinti érdekharcok voltak, hanem bizonyos ideák igézetében tett erőfeszítések. Nézzük meg mik is voltak azok az ideák, hátha mint ideák az új és újabb körülmények között is megismerni valók mint történelmi múltunk mozgatói, … ha éppen nem mint általunk és utánunk következőknek is megélni érdemes „identitás-elemek”.

----------------------

 

Boldog új esztendőt kívánva

Fáy Árpád