From:
Fáy Árpád [mailto:arpad.fay@gmail.com]
Sent: Wednesday, April 27, 2011 11:36 PM
Subject: fontos a lakhatáshoz való joga a bennszülötteknek meg helótáknak
- ha embernek nézzük őket, de az alkotmányosság másról szól
Tisztelt Képviselő Urak!
A banki lakáshitel panamasorozat országgyűlési tárgyalásáról meghallgatott pár percben a lakhatáshoz való joggal mint fontos érvvel találkoztam Önöktől.
Ez egy nem túl erős, de kétségtelen alapjognak tekinthető vendégmunkások, lekezelt bennszülöttek, régi szóval helóták esetében valamely apartheid törvénykezésben. Tehát az apartheidben a kiszolgáltatott, nem teljes értékű népességgel szembeni kegyként. Ha jól viselkedik, ha egyébként nincsen vele probléma, akkor legyen a lakhatáshoz joga, mert az úgy szép, és akkor ha egy bank elcsalta lakástulajdonát, akkor a nagylelkű domináns népesség megengedi neki, hogy bérlőként maradhasson a helóta (legalább nem bizonytalanítják el a lakáspiacot a tömegesen dobravert lakásokkal).
DE, ha nem volna apartheid törvényhozás a magyarországi (amelynek a főrendőre bármikor bárkit megfenyegethet, hogy szigorítják vele szemben az önvédelem jogát meg a kijárási lehetőségét), akkor a lakhatáshoz való jog legfeljebb az önhibájából hajlék nélkül maradóra vonatkoztatható volna. Tehát a fogyatékosra, természeti katasztrófa áldozatára stb. Egyéb általános esetben az alapképlet az, hogy az alkotmány a nemzet (ma már nem érezzük a nemzet és nép közti hajdani jelentésbeli különbséget) államalkotó akarata. A nemzet kvázi kollektív személyiség. A keresztény nemzet azt jelenti, hogy például öngyilkos sem lehet tudatosan egy nemzeti közösség. Tehát élnie „kell” a szó bibliai értelmében. Az életet kell szolgálja az eszköz. A bank egy eszköz az emberek közti elszámolásra. A tégla is eszköz falak építésére. Lehet gyilkolni egyetlen darab téglával meg egy egész fallal is. Az eszköznek nincsen erkölcsi felelőssége. Az eszközt kezelő személynek vagy a személy képviselőjének van mindenkor erkölcsi felelőssége az eszközhasználat következményeiért (a bankért, a banki felügyeletért, a szabályozó törvényekért, az eljáró hatóságokért).
Csalárd banki ügyletekért az állam felel mint a nemzet önirányító eszközrendszere. Tehát amíg a kormány és a parlament a nemzeti felhatalmazásra hivatkozik, addig ő a kikerülhetetlenül felelős minden olyan esetben, amikor például a banki hitelekbe tolják a fél országot, majd mint előre felállított kelepcében ott is hagyják őket -> lásd a mostani esetet. Lásd a nagyon hasonló OTP lakáskamatok 90 körüli esetét, amelyért még egyetlen egy akkori otp vezető vagy pénzügyminisztériumi vezető nem ül a sitten. Ebben az országban egyelőre százezreket visszatérően, ismételten lehet utcára tenni. A kormány szándékáról keveset tudva annyit lehet megállapítani, hogy akkor is ténylegesen, tevőlegesen cinkos volt, és egyelőre még most is az. Cinkos mindaddig, amíg nem kapnak kártérítést a deviza alapú hitelezés áldozatai részben a bankok trükkös THM-megkerülése miatt, részben az PSZÁF cinkos statisztálása miatt, és a sor folytatható a PSZÁF mögött álló kormányok és parlamentek cinkosságával – tehát bűnös felelőtlenkedésével.
Az ORBÁN kormány 1956 iránti szóvirágai mellett az ország iránti elkötelezettsége ott kezdődik, hogy fellép-e az OTP lakáskamat-bűnözés megnevezése érdekében, a kárvallottak kártalanítása érdekében, az elkövetők megbüntetése, számonkérése érdekében. Ennek kell automatikusan megtörténnie. Ezen nincsen mit törnie a fejét senkinek. Ez erkölcsi minimális lépés, vagy csak a lényeget mutatta az 1949/XX-as jogán elkövetett alaptörvényi szövegmódosítás. Kádár sem kérte-adta vissza az elvett lakásokat a kárvallottaknak.
A második lépés úgy tetszik nehezebb. Szembe kellene nézni azzal, hogy milyen intézmény is a bank? Mire való? Elfogadható-e, hogy a kereskedelmi bankok rendszere úgy korrumpálja a végtelenségig a hatalmat, hogy a lakosságtól, országtól trükkösen (például devizaárfolyam alapon) eluzsorázott pénzből hitelt vagy éppen támogatást nyújt az államnak vagy aki az államnak éppen kedves? A képlet logikája megegyezik azzal a régi szocialista hivatkozással, hogy azért nem lehet betiltani vagy mérsékelni a dohányzást, mert a dohány-jövedéki adóból jut a kórházak fenntartására. Ma már a gyerekek is csodálkozva hallgatják az ilyen, gyerekkoromban igen hivatalos indoklást. De ugyanez a helyzet a bankok szerepével kapcsolatosan - mindmáig. A bankok a lopott pénzből korrumpálják a pártokat, a hatalmat. Mi volna, ha a hatalom fellépne a bankokkal szemben – hangzik az álmélkodás? Ki finanszírozná akkor a politikát? Itt az LMP esete. Kristálytisztán, csak a bank előtt még egy ingatlanspekuláns is bekerült a képbe. De a korrupció ugyanaz. Még hogy a politika az őt felhatalmazóknak lenne köteles elszámolni a cselekedeteiről és nem a korrumpálóinak? Még hogy a lakáshiteleseknek kártérítést kellene megítélni az átélt, mesterségesen előidézett félelmek, ijedelmek, létbizonytalanság miatt? Mintha azt mondanám, hogy a belügyminiszter fenyegetődzései miatt (amelyek szerint az ő állama erőszakmonopolista) egykor majd kárpótlással fog tartozni a mai politikai gárda az őt elvileg másra felhatalmazó lakosság, nép, nemzet irányában?
Meg lehet ezt másként reálisan magyarázni egy erőszakmonopolmániás politikusnak, akár belügyminiszternek, mint menesztésével és bírósági számonkésérésével, hogy az alkotmány a nemzet (nép) államalkotó akarata, hogy az alkotmányos állam nem uralkodik, hanem szolgáltat, megbízásból jár el? És ha megbízója láthatóan elégedetlen vele, mert átverte, mert kijátszotta, akkor nem részleges kijárási tilalommal kell fenyegetőznie (lám a szíriai példa hogy megigézte őkelmét), hanem például el kellene végeznie a munkáját. A sintér össze fogdossa a kutyákat, orvoshoz viszi őket stb, és nem a lakosokat fenyegeti, hogy aki önkéntes sintérnek áll, azt az elvileg sintér majd megreguláztatja részleges kijárási tilalommal?
A 8 osztályt többségében el nem végző vagy alig elvégző cigányok egyáltalán nem értik, mi folyik körülöttük. Élnek, sőt visszaélnek az érzékelhető helyzetükkel, de hogy milyen sakkjátszma részesei, arról fogalmuk sincsen. Sem a lusta sintért, sem a lusta rendőrt nem értik. Hogy munka és tisztesség helyett egy országot tartanak velük sakkban falun és városban, azt jószerivel fel sem fogják. Azt mondja az 1949/XX-as jogán miniszterelnökünk, hogy minden gyermek egyformán Isten ajándéka. Igen. Így van. És Isten ellen való vétek, amit a cigányokkal az álságos politika elkövet bármely oldalról. Az is Isten ellen való vétek, hogy az ezredik idős áldozatról is úgy írnak jobb-baloldali újságok, hogy riadalmat okoz a haláluk (mert irántuk részvétnek, megrendülésnek egy modern korban már nincs is helye?).
De Isten ellen való vétek az is, amit a bankok áldozataival szemben követ el a politika – amikor cserben hagyja őket politikusi felkészületlensége és a banki korrupcióban való nyakig kapálózása miatt.
Nem szép az ilyesmit hallgatni?
Tetszettek volna tisztes alkotmányozást lefolytatni, meg tisztes közbiztonságot teremteni. A cigánybűnözés vagy másként megélhetési pofozkodás, megélhetési összeférhetetlenkedés, megélhetési perverz gyilkolászás, az együttélési alapnormák megélhetési felmondogatása a cigánysoron és volt és még meglévő parlamenti pártok soraiban – ezt nem takargatni kell, hanem szembenézni vele.
Már elnézést, de a lakhatási joggá erodálódott szentkorona tagságot, teljes jogú társadalmi alanyiságot nem lehet pótolni trükkökkel, utánérzésekkel. Nagyszerűen lenyomata az ország és a politika állapotának az alkotmányozási láz az elmúlt másfél évben. Megpróbálkoztak a varázslással. Közben a bankok, a devizalapú ingatlanhitel, vagy például a teljes tanácstalanság, hogy ki is az alkotmányozás alanya, kinek van ténylegesen alkotmánya, és ki bitorolhatja csak azt, hogy a politika kinek is a felhatalmazásából nyerhet létjogosultságot – az kezeletlenül maradt. Vasfegyelemmel eltitkolták, hogy tudják-e mi fán terem az alkotmányosság, a létbiztonság, a bankok funkció azonos működése vagy éppen a cigány kisebbség problémája. Merthogy a magyarság létkérdéseivel nem nagyon tudnak mit kezdeni, attól félek, az engem aggaszt --- ÉS KIT ÉRDEKEL AZ?
Kétségtelen, hogy senki sincsen hiba nélkül, hogy esendők vagyunk egyenként és csoportosan is.
De hol a jószándék, az eltökéltség a tisztesebb, az érdemi megoldásokra?
Bevezetjük a kijárási tilalmat, és akkor nézhettek! – veti oda a miniszter úr. Két nappal egy úgynevezett új alkotmány alaptörvény aláírása után. eddig tartott az alkotmányosság, vagy így képzeli az alkotmányosságot, vagy ennyire nem is érdekli sem alkotmányosság sem semmi más, ami másokat foglalkoztat?
üdvözlettel
FÁ
-------------------------------