From: Fáy Árpád [mailto:arpad.fay@gmail.com] - Sent: Saturday, June 21, 2014 9:09 PM - To: 'mindenkinek.akit.erint@gmail.com' - Subject: Bankmentés mindenáron a bankok kivásároltságának elismerése helyett?
Bankmentés mindenáron,
a bankok kivásároltságának elismerése helyett?
Elképesztő akarnoksággal akarják javainkat a bankok (a bankoknak látszó valamik). És ehhez statisztál a fél világ. Egyes banki szerződésekben akármi legyen, akármilyen gazság vagy marhaság, a bankot nem marasztalják el. De mi okból? Közgazdasági evidenciákat viszont nem akarnak meghallani. Azokból ugyanis az következne, hogy a szerződések, a banki ügyletek reális, gazdasági tartalmából következően a bankok már régen az ügyfeleik a tulajdonát képezik. A bankokat ugyanis a minimális szolgáltatás és ellenérték megfelelőség alapján tulajdonképpen a devizahitelekbe bújtatottan rásózták a devizás ügyfeleikre. Erőszakosan és fondorlatos módon valósággal rájuk tukmálták. Ténylegesen, a végbement műveletek tartalmát tekintve a bankok átkerültek ügyfeleik tulajdonába. Ezt végre el kellene ismerni, vagy beismerni, de legalább felismerni. Erre mit tesz az országgyűlés? Soros még 1 Ft-ért kérte az OTP egész hálózatát szőröstüll-bőröstül. Most megkapja helyette Ukrajnát. Akkoriban elment, és megkapta helyette Argentínát. De végül mi sem kerülhetjük el végzetünket? Ha a bankok nyernek, akkor jön a végrehajtó. A vesztesnek kikiáltott ügyfelet senki sem tőkésíti fel, neki nem osztanak új lapot. Ha a bankok veszítenek, akkor rögtön jön a bankmentő csomag, és nekik mindig új lapot osztanak (a tényleges gazdasági, pénzügyi összefüggések iránt érzéketlen, érdektelen képviselők, kormányok)? Hány élete van ezeknek a bankoknak mondott kartell érdekcsoporti felhőknek? Az ügyfeleknek talán egy sem, ők eleve adják fel, ne is keressenek kiutat, ne is reménykedjenek - ezzel szemben a bankok meg nem lehetnek olyan balfékek, hogy sérüljenek? Ki a keresztapjuk? Mik ezek egyáltalán, mert igazi bank egy sincsen közöttük. Magyarországon nem nőnek a banánfák az égig, meg a pálmafák sem. Nem olyan az éghajlat. A bankok viszont megszólhatatlanok – mert olyan az éghajlat?
Az országgyűlés, ha reálisan a pénzügyi folyamatok tartalmát nézné, hétfőn összeülhetne és kimondhatná, hogy elismeri a beállott gazdasági helyzetet, nem akarja a bankügyletek világát teljesen padlóra küldeni, viszont meg akarja őrizni a cserefolyamatok oda-vissza egyenértékűségének elvét – ami nem tekinthető másnak, mint hogy a bankok fű alatt eladták magukat ügyfeleiknek. Leglátványosabban tulajdoni csomagjukat a devizás ügyfeleikre kényszerítették rá. Minden jogalap nélkül szivattyúzták tőlük őrült módjára a pénzt. Ez a polgári gazdasági pénzügyletek értelmében csak akkor értelmezhető, ha egy idő után ők is letesznek valamit az asztalra. De megint mondogatják, hogy ha tisztességessé kellene válniuk, és visszafelé elszámolniuk, akkor a büntető kártérítést nem számolva is üres maradna a zsebük, tőkeértékükkel nem tudnának helyt állni visszafelé sem, nemhogy előrefelé. Két padlóragasztó kft ilyen esetben megállapodik egymás közt, hogy az adós saját magát adja el a másiknak. Erre való a törzstőke többek közt. Tehát ki kell mondani, hogy a bankok tulajdonosi összetétele megváltozott. Megjelentek az ügyfelek mint többségi tulajdonosok. Új helyzet. Ha kimondásra kerül, akkor még jó kifejlet is következhet. Ha nem kerül kimondásra, hanem a bűnelkövetőt pumpálja továbbra is a kormányzat meg az országgyűlés, akkor valami más történik. Arra is ki lehet találni a megfogalmazást, hogy akkor a bankoktól mit vásárol be a kormányzat. Mit tudnak adni neki ezek a bankok, vagy inkább ezek a banki álcákat mozgató kartellfelhős csapatok mit tudnak eladni a kormánynak? Na mijük van nekik? Mit próbáltak érvényesíteni a devizás hitelstiklikben? Egy kis ….. . Olyan fájó kimondani, hogy a gazembernek miben van rutinja, értékesíthető know-how-ja.
Csak el kellene fogadni, amit a bankok az ölünkbe toltak. Trükkösen megint. Ténylegesen, de facto. Erre majd hivatkozhatnak. De mi eltoljuk magunktól, mint rossz királydrámákban trónörökös a koronát. Persze a kormány ezt a tulajdoni felkínálkozást, a gazdasági tartalom révén de facto banktulajdont vissza is utasíthatja, és átválthatja …. arra a bizonyos know-how-ra, amit nem akarok kimondani.
Más kérdés, hogy mire van felhatalmazottsága vagy inkább bátorítása a kormánynak? Mert ugye ő a mi nevünkben ügyködik, hiszen a társadalom önirányító szervezete. Tehát szembe kellene néznünk azzal, hogy a kormány a kifizetések ellenértékeként hozzánk került bankunkat nevesíti, elfogadja, át is íratja a nevünkre, vagy az ügyletet, a bank cseregazdasági értelemben vehető de facto tulajdonát a devizás bankügyletek kiagyalóinak erkölcsi tartalmára cseréli (amitől ők nem fognak kifehéredni), és a furcsa ügylet kompenzációs levelében még különbözetként rá is fizettet minket (bankmentő csomag néven).
Mindezt azért, hogy ki ne derüljön, hogy a rendszerváltás után magyarra fordított pénzügyi, közgazdasági szakirodalomból kihagytak egy csomó mindent, nehogy az itthon tanuló egyetemisták valamikor is képesek legyenek például a bankokkal szembeni elszámolást végig kalkulálni, néven nevezni. Vagy eleve le sem fordították a megfelelő tananyagokat – szelektálva – vagy a lefordított tananyagból fejezeteket kihagyva, vagy a kulcskifejezéseket magyarul rosszul magyarázva. Végül ami elolvasható, azt is agyonhallgatva. Mert nekik "majdan" jobban tetszik, mint az élhető, dolgozható egészséges gazdaság …..
Ez persze rémkép. Ilyet csak egy megveszekedett ……… mondhatna (nem tudom ki, de biztosan megveszekedett volna).
Mert természetesen a parlament felkészült és koncepciózus tagjai az elvek és gyakorlati megoldások üdvös kevercsét kialakítva látszatmegoldásokba nem fognak bele menni…. - - - A mi alanyi, elidegeníthetetlen, megkérdőjelezhetetlen, természetjogi erősségű pénzhasználati jogunkat az erőtlen és látszatmegoldások helyett előbb-utóbb megfelelő intézményi rendszerrel fogják ellátni - tehát a magunk jogán fogunk életvezetési önhitelhez jutni (aminek legfontosabb fedezete a mi elszánásunk a visszafizetésre, és amiért értelemszerűen kamat helyett csak kezelési díjat fizetünk az elszámolásukra szakosodott szolgáltatóknak). Öncsőd helyett az önhitel a fókuszban (és az öncsőd csak vész esetére van tartalékban). stb-stb.
Az uzsora szó értelmét pedig nehéz lesz elmagyarázni az iskolákban mert a gyerekeknek csak az uzsonna szó fog felmerülni mint valami hasonló kifejezés. Az uzsorás banki kartellfelhőről pedig csak szakemberek fogják tudni, hogy elvi lehetőségük nem kizárt. A kormány meg ércnél marandóbb emléket hagy maga mögött, hogy ő a banki devizás ügyeket is rendbe tette, amint azt választói érdeke és a pénzügyi-gazdasági kultúra elvi mibenlétének tudata követelte.
Hogy milyen lehetett mindig lemondani a határokon túliakról? Olyan mint ez a bankmentő csomag. Tessék csak átérezni mindenkinek, aki annyit sopánkodik, hogy annak idején ki miért mit szalasztott el. Hát ilyen, egészen ilyen, pont ilyen. Nagy a zakó, az alkalom, nem tudunk bele nőni. Negyed század alatt. Lehet hogy még plusz 10 év alatt sem. Olyan lesz előbb-utóbb ez a zakó, mint valami piramis a hó alatt. Érthetetlen, nem nekünk való? Mindenesetre sok spenótot kell még enni ahhoz …
FÁ
(a „szóltam elv” jegyében)