From:
Fáy Árpád [mailto:arpad.fay@gmail.com]
Sent: Tuesday, November 05, 2013 1:07 PM
To: 'mindenkinek.akit.erdekel@gmail.com'
Subject: a banki kölcsönpénz nem inkább a kölcsön felvevő tulajdona
sokkal inkább mint a bankké - ha már itt tartunk?
A hitelek (vagy kölcsönök) nagy része lényegét tekintve ugyanis nem kölcsön (nem szívességből a tulajdonos által a magáéból ideiglenesen átengedett, kölcsön adott jószág), hanem valamiféle elszámolási módszer, amelyben „jog szerint”, tehát a létünkből levezetett természetjog, azaz a megvalósult funkció szerint a hitel felvevő (vagy ahogyan mostanában csűrik-csavarják a kölcsön felvevő) a saját jogán kezdi meg elszámolni, egyeztetni a kölcsönügylet formalizmusai keretében a társadalommal a maga terveit, vállalásait, költségeit – és majdani bevételeit, törlesztéseit. A társadalommal szemben bizonyos mértékig olyan kölcsönről is kell beszélni a banki műveletek egy, meghatározó részében, amelyek akár kölcsönök, akár támogatások formáját öltik, teljesen nem vonhatók meg az ügyféltől, mert ahhoz neki alanyi létjoga fűződik! Sőt kimondatlanul, de a társadalom működési feltétele ezen alanyi létjogok kiszolgálása (a megnevezése nehéz, nem mindig szükséges, leginkább átrendezendő helyzetekben van rá szükség, mert ami jól megy, az kevésbé kerül szem elé)! Ha már ki kell jelenteni, hogy az a kölcsönpénz kinek a tulajdona eredetileg, lényegében, akkor sokkal inkább a kölcsönfelvevőé, mint a banké! (Akármilyen furcsán hangzik – csak el kell számolnia róla, nem korlátlan rendelkezésű tulajdona, hanem olyan mint az erdő, a termőföld és hasonlók, a csendrendelet alá tartozó városi lakás stb - szabályozott körülmények közt birtokolhatja, rendelkezhet felette a bankok ügyfele is.) Elvileg, mondhatnánk. De a mechanikus reteszelésű arany és más nemesfém pénzek letűntével a logikai reteszelésű hitelpénz technikai eszköztárát alkalmazva már tényleges lehetőség technikailag is (már vagy száz éve!)! Ma már csak a mi döntésünkön múlik, hogy avítt káprázat és általunk kezelhető logikai rendszer közül melyiket választjuk (nagy szavaknak tűnik, hogy eddig két világháború volt a káprázat, a merő káprázat jegyében, az emberiség sorsát, létét tekintve merőben feleslegesen, amikor a már logikai reteszelésű pénzről még mindig azt hittük többségében, hogy mechanikai reteszelésű, és ezáltal a visszaélések többségének a lehetőségét sem érthettük meg, nemhogy védekezhettünk volna ellene, illetve más oldalról hogy a lehetőségeivel tudtunk volna élni gazdasági életünk szervezésében). Nehéz, de kikerülhetetlen szembenézni a logikai reteszelésű hitelpénz mibenlétével és ebből eredő lehetőségeinkkel, kötelességeinkkel, veszélyeinkkel. A bank tehát itt nem a pénz, különösen nem a hitelfelvevő jövőjének a tulajdonosa, hanem egy szolgáltató, mint az útkaparók, akik szintén nem ellenőrizhetik, hogy a buszokon ki merre utazik (mert akkor őket nem útkaparónak, hanem útonállóknak hívnák). Legfeljebb az útkarbantartó az út túlterhelését teheti szóvá. Hasonlóan a bankok.