vissza a főoldalra *   

Azonosság.

Az azonosságot mindig mint valaminek valami mással való azonosságát állítjuk, vagyis mint viszonyt, s ennek tagjait mondjuk azonosaknak. Az azonosság tehát azt jelenti: a két (vagy több) tag „egy és ugyanaz”; a tagoknak ezért - hogy ne egy és ugyanazon dolog ismétlődéséről (rossz értelemben vett tautológiáról) legyen szó, illetve ne jöjjön létre ellentmondás - egy bizonyos tekintetben ugyanolyanoknak, más tekintetben viszont különbözőeknek kell lenniök. Ennek esete forog fenn, amikor különböző nevek egyazon személyt jelölnek (például Napóleon és Bonaparte), vagy amikor valamely létező (különösen a -^-szubsztancia), a jelenségek, illetve akcidenciák változása ellenére időben azonos marad; ezt az azonosságot értelmezhetjük szigorúbban és kevésbé szigorúan; gondoljunk például a személy egész életen keresztül tartó azonosságára, egy -^társadalom minden tagjának fokozatos kicserélődése ellenére fennálló azonosságára, egy épület azonosságára (talán teljes pusztulás utáni újjáépítéskor is?).

Az azonosságnak különösen azok a formái érdemelnek figyelmet, amelyek valamely →fogalommal és létezővel kapcsolatosak.

A logikai azonosság esetében például több létezőt is azonosnak nevezünk, amennyiben egyazon fogalomban megegyeznek; ilyenkor helyesebb egyezésről beszélni, mégpedig lényegegyezésről, amikor a fogalom a közös lényeget jelöli (Péter és Pál mint emberek lényegükben hasonlóak),

a →mennyiség szerinti egyezésnél szűkebb értelemben vett egyezésről,

a részleges lényegegyezésnél vagy (teljes, illetve részleges) →minőségi egyezésnél pedig hasonlóságról.

A megkülönböztethetetlenek azonosságának (vitatott) tétele szerint (princípium identitatis indiscernibilium - Leibniz) az összes lényegmeghatározás teljes megegyezése reális azonosságot von maga után, vagyis: az individuáció különbözőségét is kizárja. →Egyes.

Reális azonosságnak - más néven dologi vagy (kevésbé találóan) objektív azonosságnak - nevezhető még (az azonosságnak az 1. szakaszban megnevezett formái mellett) több fogalomtartalomnak egyetlen létezőben való egybeesése is. Ez az azonosság az állító kategorikus →ítélet eredeti értelme. (Például: „Az ember halandó”.) A viszonyítás reálisan különböző tagjainak hiányában ez az azonosság mint viszony nem reális, csak gondolati →viszony (relatio rationis). Az ítéletben, illetve a kijelentésben mutatkozó azonosság formális vagy csak materiális A. Formálisan azonosak az olyan fogalmak, amelyek ugyanazon létezőt ugyanazon →forma (7) szerint jelölik; így például a „Minden létező igaz” mondatban kimondott A formális azonosság, mivel az igaz mivolt a lét „formájával” szükségképpen adott; a B azt mutatja, hogy a formális azonosság nem szükségképpen (egészen vagy részlegesen) megegyező tartalmú fogalmak viszonyát jelenti. Ha a formális azonosság ez utóbbi fajtájú, akkor fogalmi azonosság, mégpedig vagy teljes fogalmi azonosság (B: A négyzet: egyenlő oldalú derékszögű paralelogramma) vagy részleges fogalmi azonosság (B: A négyzet: derékszögű paralelogramma). Csupán materiális azonosság áll fenn, ha a fogalmak különböző formákat jelölnek, amelyek történetesen egyazon →szubjektumban találkoznak (B: Ez az ember igazságos: az emberi mivolt formája nem azonos az „igazságosság” formával, ez a szubjektum azonban olyan szubjektum, amelyet megillet az emberi mivolt, és ugyanakkor az igazságosság is kijár neki).

Az azonosság másik fajtája az intencionális azonosság, miként az Arisztotelész nevezetes mondásában - „A lélek bizonyos módon minden” - kifejezésre jut. (Hasonló megfogalmazások találhatók Aquinói Szent TAMÁSnál és HEGELnél.) A „bizonyos módon” kifejezésen a következőt kell értenünk: amennyiben tárgyára intencionálisán irányul, vagy azt intencionális létben magában hordozza; vagy amennyiben tárgya a szellemi megismerésben a →lét tágasságára tesz szert. Ebben az értelemben beszélünk szellem és lét közötti azonosságról.

Az azonosság elvét („Ami van, van”, „A = A”) - a tautológia elkerülése érdekében - másként szokás értelmezni. Sokan úgy tekintik mint a kizárt →ellentmondásról szóló tétel másik (pozitív) formáját. Mások szerint azt jelenti, hogy minden létezőnek egy bizonyos lényege van, vagy hogy minden létező szellemileg megragadható (intelligibilis). A két utóbbi esetben mindenesetre az azonosságelv nem lehet egyszerűen első princípiumként érvényes. - Az azonosságfilozófiával kapcsolatban: →német idealizmus; az azonosság megtalálásával kapcsolatban: →csoport.

a) Arisztotelész: Metafizika, V, 9; X, 3. - E. Meyerson: Identité et Réalité, Párizs 31926; R. W. Göldel: Identitat als Brücke zwischen Mensch und Welt, 1936; H. Glockner: Identitat und Individualitát, 1952; M. Heidegger: Identitat und Differenz, 3é. n.; D. J. de Levita: Dér Begriff dér Identitat, 1971; J. B. Lotz: Die Identitat von Geist und Sein, Róma 1972. - d) R. W. Göldel: Die Lehre von dér Identitat in dér Logikwissenschaft seit Lotze, 1935; G. Dicke: Dér Identitat- Gedanke bei Feuerbach und Marx, 1960.

de Vries/B. D.