vissza a főoldalra * Vissza Százak Tanácsa előlaphoz

Vidéki Térségek Európai Kartája (1996)

AGRÁR-KÖRNYEZETGAZDÁLKODÁS ÉS VIDÉKFEJLESZTÉS AZ EURÓPAI UNIÓBAN ÉS MAGYARORSZÁGON
(folyamatelemzés, helyzetértékelés, jövőkép és fejlesztési stratégiavázlat) [1]

Ángyán József[2]

Az utóbbi 1-2 évben én magam is igen sok un. „agrár- és vidékstratégiával” találkoztam. Ezek sajnálatos közös jellemzője azonban az volt, hogy nehezen volt belőlük kihámozható egy olyan következetes gondolat- és intézkedéssor, amely valamilyen jól meghatározható irányba mutatott volna. A „stratégiák” nagy száma és az ezek kidolgozásán tüsténkedő különböző műhelyek és csoportosulások aktivitása, vidékjáró kampánykörutak, párbeszéd-kezdeményezések, országgyűlési határozattervezetek, hivatalok, tanácsok és bizottságok szaporodása számomra már önmagában is jelzi a tanácstalanságot.

Az alábbiakban – az európai és a magyar fejlődési folyamatból, annak tanulságaiból, valamint a körvonalazódó fejlődési irányból kiindulva – megkísérlem röviden összefoglalni azokat a szempontokat és elemeket, amelyek alapján illetve amelyekből egy környezet- és társadalombarát, minőségi agrár- és vidékfejlesztési stratégia összerakhatónak tűnik.

1. Bevezető gondolatok

A mezőgazdaság mindig is több volt, mint egyszerű árutermelő ágazat. Az élelmiszerek és nyersanyagok előállításán túl egyéb feladatokat is ellátott, tájat, élővilágot, talajt, vizet, környezetet is „termelt”, és munkát, megélhetést adott a vidék embere és közösségei számára.

Ez ma sincs másképpen. Néhány évtizedes agráriparosítási, termésmaximalizálási kitérő után ismét rá kellett jönnünk: a mezőgazdaságnak a termelési feladatok mellett környezeti és társadalmi, foglalkoztatási feladatokat is magára kell vállalnia.

Ez utóbbiak olyan – az egész társadalom és a helyi közösségek számára egyaránt fontos – ökoszociális szolgáltatások, amelyek helyben keletkeznek, nem importálhatók, és amelyekért a mezőgazdaságot, a gazdálkodót fizetség illeti meg.

Ezek a felismerések vezettek el – sűrűn lakott vidéki térségekkel és még mindig nagy természeti értékeket hordozó természeti és kultúrtájakkal jellemezhető – kontinensünkön a többfunkciós európai agrármodell megfogalmazásához, az e modellt megtestesítő környezet- és tájgazdálkodás elterjesztését szolgáló közös agrár- és vidékpolitika reformjához, támogatási rendszerének kiépítéséhez és közösségi költségvetési forrásainak európai megteremtéséhez.

Ennek szellemében és EU-harmonizációs feladataink megoldása sorában született meg nálunk a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program (NAKP), majd az ennek bevezetéséről rendelkező 2253/1999 (X. 7.) számú kormányhatározat. A költségvetés az agrártámogatások között 2002-ben  2,2 Mrd Ft-ot, 2003-ban pedig 4,5 Mrd Ft-ot különített el e támogatási-kifizetési rendszer kísérleti indítására. Részben erre építve készült el a 2004-2006-os időszakra vonatkozó Nemzeti Vidékfejlesztési Terv (NVT) és a Nemzeti Fejlesztési Terv Agrár- és Vidék-fejlesztési Operatív Programja (AVOP) is. A 2007-2013-as EU tervidőszakra a két tervet egyesítő, egységes „Nemzeti Vidékfejlesztési Terv II.” dokumentumot kell 2006 őszéig elkészítenünk, és arról az EU Bizottsággal meg kell állapodnunk. Mindez jelzi, hogy az agrár-környezetgazdálkodás és vidékfejlesztés nálunk is az integrált agrár- és vidékfejlesztési politika ökoszociális pillérévé és az EU források megszerzésének fontos tényezőjévé válhat, a mezőgazdaság stratégiaváltása Magyarországon is elindulhat.

Ahhoz, hogy a vidékfejlesztési eszközök és források jelentősségét megértsük, és fel tudjuk használni azokat saját stratégiánk kialakításához és hosszú távú megalapozásához, meg kell ismernünk az európai agrár- és vidékpolitika változási folyamatát, stratégiai elemeit és programjait valamint az ezekhez kapcsolódó támogatási rendszert. Mielőtt ezt megtennénk, foglaljuk röviden össze ezen elemzés kiinduló téziseit.

2. Helyzetértékelés, kiinduló tézisek

A részben vagy egészben mezőgazdaságból élő családok puszta száma, az élelmezés- és élelmiszerbiztonság megteremtésében betöltött stratégiai, nemzetbiztonsági szerepe valamint az általa megművelt és fenntartott területnek az ország összterületéhez viszonyított aránya önmagában jelzi, hogy az agrárium jelentősége a GDP-hez való közvetlen hozzájárulásánál vagy a foglalkoztatási statisztikákban jelzetteknél lényegesen nagyobb – mondhatnánk azt is, hogy meghatározó – a vidék gazdasági, társadalmi és környezeti stabilitásának fenntartásában, annak fejlesztésébe. A 766 ezer –részben vagy egészben a mezőgazdaságból élő – egyéni gazda és 7 800 társas vállalkozás kezében lévő mezőgazdaság Magyarországon az összterület 65,5 %-ával közvetlenül érintkezve a kultúrtáj fő használója és fenntartója, és a 3,6 millió ha-t meghaladó védett és érzékeny természeti területnek is több mint fele mezőgazdasági művelés alatt áll.

A vidék, de végső soron az egész magyar társadalom, mint fogyasztó, és mint a mezőgazdaság környezeti és társadalmi szolgáltatásainak igénybe vevője alapvetően rá van utalva a mezőgazdasággal való együttműködésre, vagyis a magyar társadalom, a vidék és a természetvédelem hosszú távú érdekeinek érvényesítése a parasztsággal kötött stratégiai szövetség megerősítése nélkül nehezen képzelhető el. Másrészt a mezőgazdálkodás teljesítménye, eredménye, termékeinek minősége és ezzel piaci versenyképessége döntően a környezet, a természeti erőforrások állapotától, minőségétől függ. A vidék, a természetvédelem és a mezőgazdaság egymásrautaltsága elkerülhetetlenné teszi e területek összehangolását. Ezt segíti a természetvédelem és a mezőgazdálkodás egyidejű és egymáshoz közelítő stratégiaváltása, fejlődési folyamata.

A természetvédelem koncepció-váltása az 1970-es évekre nyúlik vissza, és azon az alapvető felismerésen nyugszik, hogy az ökoszisztémák védelme csak úgy biztosítható, ha a védett zónák zárványszerű elszigetelése („itt tiszta természetvédelem, ott tiszta termelési- és fogyasztási célú környezethasználat”) helyett azokat fokozatos átmeneteken keresztül beágyazzuk az őket körülvevő gazdasági és társadalmi környezetbe. A teljes területre kiterjedő, a védett területek szigeteiről kilépő természetvédelem koncepciója a környezethasználat intenzitásának változtatásával igyekszik elkerülni a károkat, és a következő alapvető célok területi harmonizációját kívánja elérni:

·      természetmegőrzés (táj, ökoszisztéma, faj- és genetikai sokféleség fenntartása);

·      gazdasági beágyazás (az ökológiai és kulturális szempontból fenntartható földhasználati rendszerek, gazdasági fejlesztés elősegítése);

·      társadalmi beágyazás (oktatás, nevelés, bemutatás, kutatás, monitoring feladatok ellátása a lokális, regionális, nemzeti és globális természetmegőrzés területein).

E mélyreható paradigmaváltás, a szegregációs modellt felváltó integrációs – a gazdaság és a társadalom felé nyitó – természetvédelmi stratégia új megközelítést, megoldásokat, módszereket kíván.

E természetvédelmi koncepcióváltással párhuzamosan a mezőgazdálkodás tartalmi átalakulása is gyors ütemben halad. Ez azon a felismerésen alapul, hogy a mezőgazdaság mindig is több volt, mint egyszerű árutermelő ágazat. Az élelmiszerek és nyersanyagok előállításán túl egyéb feladatokat is ellátott, tájat, élővilágot, talajt, vizet, környezetet is “termelt”, és munkát, megélhetést adott a vidék embere és közösségei számára. Ez ma sincs másképpen. Néhány évtizedes agráriparosítási, termésmaximalizálási kitérő után ismét rá kellett jönnünk: a mezőgazdaságnak a termelési feladatok mellett regionálisan eltérő mértékben ugyan, de környezeti és társadalmi, foglalkoztatási feladatokat is magára kell vállalnia. Ez utóbbiak olyan – az egész társadalom és a helyi közösségek számára egyaránt fontos – ökoszociális szolgáltatások, amelyek helyben keletkeznek, nem importálhatók, és amelyekért a mezőgazdaságot, a gazdálkodót fizetség illeti meg.

Az, hogy a mezőgazdaságnak a termelő vagy a szolgáltató jellege, funkciója válik e hangsúlyozottá, attól függ, hogy milyen – nagy agrárpotenciálú és környezeti szempontból kevéssé érzékeny, vagy pedig kis termelési potenciálú és érzékeny, sérülékeny, ráadásul általában foglalkoztatási, szociális gondokkal küzdő, ám természeti értékekben gazdag – területeken, tájon vagyunk. Minél érzékenyebb, sérülékenyebb területen gazdálkodunk, annál fontosabbá válnak a mezőgazdaság környezeti és társadalmi (ökoszociális) szolgáltatásai. Mivel azonban az iparszerű – a termelés hatékonyságának és piaci versenyképességének növelésére koncentráló – mezőgazdálkodás környezetre és a vidék társadalmára gyakorolt hatásai katasztrofálisak, ökoszociális teljesítményei igen gyengék, ezért ettől eltérő gazdálkodási rendszereket kell alkalmaznunk. Nem elég tehát az eddigi agrárstratégia, rendszer technológiáit tökéletesíteni, hanem új stratégiára és ehhez illeszkedő, ennek gyakorlati megvalósítási kereteket adó megoldásokra, rendszerekre van szükség.

Ez az új stratégia az úgynevezett „multifunkcionális” mezőgazdálkodás, a fenntartható környezet- és tájgazdálkodás. Feladatait két nagy körbe sorolhatjuk:

·      az alapvetően a piac által szabályozott termelési funkciók, melyek a minőségi élelmiszerek előállításán túl a nem élelmiszer célú termékek (megújítható nyersanyagok, energiaforrások stb.) előállítását is egyre inkább magukba foglalják, valamint

·      társadalmi szolgáltatási feladatok, a körzettel, a tájjal, a földdel kapcsolatos természeti, társadalmi és kultúrfunkciók.

Ez utóbbiak olyan „nem importálható közjavakat” (élelmezés- és élelmiszerbiztonság, a kultúrtáj ápolása, az élettérfunkciók fenntartható megőrzése, az ökológiai és műszaki infrastruktúra fenntartása, ökológiai stabilitás, népességmegtartás, munkaerő kiegyenlítés, a turizmus alapjának biztosítása, paraszti értékek ápolása stb.) testesítenek meg, amelyek létrejötte a piac hagyományos eszközeivel, az árakon keresztül nem szabályozható, melyek ugyanakkor a vidék társadalmának és környezeti, természeti egyensúlyának fenntartásában növekvő szerepet töltenek be, ezért a közpénzekből nyújtott támogatásokat célszerű a mezőgazdaság ezen teljesítményeinek honorálására fordítani.

A többfunkciós európai agrármodellnek e kétféle teljesítmény adja a két „alappillérét”. Erre épül a támogatási rendszer átalakítása, a közös agrárpolitika (CAP) reformja is, ahol az 1. pillér elsősorban a termelési teljesítményeket, a 2. pillér pedig mindenek előtt a mezőgazdaság ökoszociális teljesítményeit foglalja magába. E két pilléres szerkezet támogatáspolitikai eszközeit és funkcióit szemlélteti az 1. ábra.

1. ábra: A Közös Agrárpolitika (CAP) pillérei és funkciói

Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a mezőgazdaságból élő családok jövedelmében a piaci áruértékesítésből származó árbevételen túl az 1. pilléres bevételtámogatások és a 2. pilléres vidékfejlesztési kifizetések is egyre nagyobb szerepet játszanak. E bevételi források együttesen kell, hogy a családok megélhetését biztosítsák, ezek egymáshoz viszonyított aránya azonban jelentős mértékben függ a gazdaság térségének agroökológiai adottságaitól. Míg tehát pl. a Bácskában vagy a Mezőföldön a piaci árbevételek lesznek a meghatározóak a gazdálkodó család jövedelmében, addig az Őrségben vagy Szatmár-Bereg térségében a bevételtámogatások és a vidékfejlesztési, közjavakért adott állami kifizetések döntő szerepet játszanak. Ezt az elvi jövedelemszerkezetet szemlélteti a 2. ábra.

2. ábra: A gazdálkodó családok elvi jövedelemszerkezete
a gazdaság földhasználati zónarendszerben való elhelyezkedése szerint

A mezőgazdaság támogatása a társadalmi teljesítmények honorálásán túl egyúttal lehetővé teszi, hogy az élelmiszerárak alacsonyan tarthatók legyenek, azaz az agrártámogatások részben fogyasztótámogatásként működnek, hiszen a gazda így alacsonyabb áron tudja kínálni a portékáját, mivel nem csupán a piacon szerzi meg a megélhetéséhez szükséges jövedelmet. Ennek persze az is következménye, hogy azok a gazdák, akik ehhez a rendszer sajátjaként működő, normatív támogatáshoz nem jutnak hozzá, egyúttal szinte behozhatatlan piaci versenyhátrányba is kerülnek. A magyar gazdák a csatlakozás első évében ezzel a helyzettel szembesültek.

E támogatási rendszert azonban oly módon kell az EU-nak ki/átalakítania, hogy az a WTO keretében zajló szabadkereskedelmi tárgyalásokkal és az azokat kísérő megállapodásokkal összhangban álljon, ezért a reform részeként elkezdődött a mezőgazdaság termelési típusú, piactorzító támogatásainak fokozatos leépítését célzó programok kidolgozása, és annak vizsgálata, hogy milyen mechanizmusokon keresztül lehet a felszabaduló forrásokat a mezőgazdaság 2. pillérhez kapcsolódó, ökoszociális (környezeti, ökológiai, foglalkoztatási, szociális, kulturális, stb.) funkcióinak támogatására átcsoportosítani, és e csatornán a gazdákhoz visszajuttatni. A 2007-2013-as EU tervidőszakra vonatkozó agrár-vidékfejlesztési EU tanácsi rendelettervezet e folyamat gyorsulását és e tendencia erősödését jelzi.

Le kell tehát szögezni, hogy ezen új koncepciókhoz való illeszkedést nem csupán az európai és világfolyamatok indokolják és teszik lehetővé, hanem belső fejlődésünk, a mezőgazdaság, a természetvédelem és a vidékfejlesztés összehangolása iránti növekvő igény is sürgeti.

Ahhoz, hogy e változtatás valamint az ehhez rendelkezésre álló vidékfejlesztési eszközök és források jelentőségét megértsük, meg kell kissé részletesebben ismernünk az európai agrár- és vidékstratégia és az erre épülő támogatási rendszer fejlődési, átalakulási folyamatát.

3. Az európai agrárpolitika és -támogatási rendszer zsákutcája

Az európai agrárpolitika eszközei folyamatosan bővülve, egymásra épülve alakultak ki, és vezettek el annak 1992-ben indult reformfolyamatához.

·      Az első eszköz kialakulása ahhoz az időszakhoz kötődik, amikor Európát a háborút követően az élelmiszerhiány és erős keresleti élelmiszerpiac jellemezte. Ebben a helyzetben a leggyorsabban eredményt ígérő eszköznek a megtermelt mennyiséghez kötött, minden tonna termény után közpénzekből adott támogatás tűnt. Ezt az ún. közvetlen (direkt) kifizetést – a piacok gyors telítődése hatására – később csak bizonyos kultúrákra (GOFR[3] növényekre), adott termésszintig (referenciahozamig), majd csak bizonyos referenciaterületre és összmennyiségig (kvótáig) fizette a Közösség.

·      Ez az eszköz olyan hatékonyan növelte a kibocsátott termékek mennyiségét, hogy rövid idő alatt feleslegek halmozódtak fel az élelmiszerek piacán. Ezek levezetésére „találta ki” az európai agrárpolitika az ún. intervenciós felvásárlás eszközét, amellyel lehetőséget teremtett arra, hogy a gazdák feleslegeiket előre garantált áron értékesíthessék a Közösségnek.

·      Ez a közösségi forrásokból, közpénzekből biztosított felvásárlás azonban az alapproblémát, a piaci termékfelesleg jelenlétét nem oldja meg. Ezzel csak a közraktárak telnek meg a Közösség tulajdonába került áruval. Ki kellett tehát találni egy harmadik eszközt. Ez lett az – ugyancsak közpénzekből nyújtott – exporttámogatás, amely révén a kereskedő a külső piacokon akár az előállítás önköltsége alatti dömpingáron képes kínálni a kivitt terméket.

A „köz” gazdasága szempontjából abszurd kör ezzel bezárul. Adóból származó közpénzekből termékfelesleget állíttatunk elő a gazdákkal, majd azt fölvásároljuk tőlük, és végül ugyancsak közpénzekből a kereskedőknek nyújtott exporttámogatásokkal igyekszünk megszabadítani saját belső piacainkat ezektől a feleslegektől.

Ez a rendszer mindezen gazdasági, piaci és pénzügyi abszurditáson, a közpénzek felhasználásának irracionalitásán túl a támogatások odaítélésénél kizárólag a megtermelt mennyiséget veszi figyelembe. Teljesen érzéketlen arra, hogy hogyan, milyen módon állították elő a terményeket, és e tevékenység során mennyi ember számára biztosítottak a munkavégzés, a jövedelemszerzés és végső soron a megmaradás feltételei. Mindez a vidéki természeti és társadalmi környezet súlyos eróziójához is vezet. Ezek orvoslása további közösségi forrásokat, erőfeszítéseket igényel, terheit az egész társadalomnak kell viselnie.

E támogatási rendszerrel Európa fokozatosan olyan zsákutcába került, amelyben továbbhaladni egyszerűen nem érdemes, de nem is lehet. Ma közös költségvetésének közel felét, több mint 40 milliárd eurót költ el évente a közpénzekből úgy, hogy annak gazdasági, piaci valamint környezeti és a vidék társadalmára gyakorolt közösségi hatásai katasztrofálisak.

4. Az európai agrárpolitika reformtörekvései

E felismerések jegyében fogalmazódik meg az európai közvélemény, majd az agrár- és vidékpolitika mértékadó szereplői részéről, hogy a mezőgazdaság csak akkor tarthat igényt közösségi forrásokra, ha a termelési feladatok mellett környezeti és társadalmi, foglalkoztatási feladatokat is magára vállal. Ez utóbbiak olyan – a termeléssel egyenrangú, az egész társadalom és a helyi közösségek számára egyaránt fontos – ökoszociális szolgáltatások, „nem importálható közjavak”, amelyek helyben keletkeznek, és amelyekért – de csakis ezekért – a mezőgazdaságot, a gazdálkodót közpénzekből nyújtott fizetség illeti meg.

Ez vezet el a többfunkciós európai agrármodell megfogalmazásához, és a közös agrár- és vidékpolitika 1992-es reformjához. Ez egyebek mellett azt eredményezi, hogy csökkennek a termeléshez (kvótákhoz, mennyiségekhez) kötődő támogatások, és az így felszabaduló források fokozatosan átkerülnek az agrár-környezeti és vidékfejlesztési kifizetésekre.

E folyamat jegyében és a 2000-2006-os időszakra vonatkozó Közösségi Költségvetés, az AGENDA 2000 részeként született meg a 1257/1999. számú EU tanácsi rendelet, amely a vidékfejlesztési támogatás formáiról és módszereiről intézkedik. A rendelet az agrár-környezeti és vidékfejlesztési – a közös agrár- és vidékpolitika 2. (ökoszociális) pilléréhez kapcsolódó – intézkedéseket egységes rendszerbe foglalta. Ennek támogatott intézkedései a következők:

·        agrár-környezetvédelmi és tájgazdálkodási agrárrendszerek földalapú támogatása,

·        kedvezőtlen adottságú területek (LFA[4]) normatív földalapú támogatása,

·        mezőgazdasági beruházások támogatása,

·        mezőgazdasági termékek feldolgozásának és értékesítésének támogatása,

·        erdőtelepítési támogatások,

·        a vidéki térségek alkalmazkodásának és fejlődésének elősegítése,

·        idős gazdálkodók korai nyugdíjazásának támogatása,

·        fiatal gazdálkodók támogatása,

·        gazdálkodók oktatása, képzése.

A felsorolt intézkedések „menülistájáról” a tagországok maguk választhatnak, közülük azonban az agrár-környezetvédelmi és tájgazdálkodási támogatások alkalmazása kötelező elem. A kiválasztott intézkedéseket programokba kell csoportosítani, országos keretprogramot (Nemzeti Vidékfejlesztési Tervet) kell alkotni.

A reform gyorsításáról hozott 2003. június 26-ai luxemburgi döntés is része tehát annak az erősödő folyamatnak, amely a gazdálkodóknak kifizetett támogatást nem a megtermelt termékmennyiségtől, hanem inkább a gazdálkodás rendszerétől, annak minőségi, biztonsági, környezeti valamint társadalmi teljesítményétől teszi függővé. Ennek érvényesítését szolgálja – a jó mezőgazdasági gyakorlat, mint támogatási alapkritérium megkövetelésén, a Közös Agrárpolitika általános „zöldülésén” túl – a „moduláció” és a „degresszió” is.

A moduláció a mennyiséghez kötött, 1. pilléres támogatások gyorsuló ütemű átcsoportosítását jelenti a 2., vidékfejlesztési pillér támogatásaira. Ez utóbbiak aránya az EU agrárköltségvetésében ma még csak 10,5 %, e gyorsítás révén azonban jelentős mértékben növekszik. A Bizottság által 2004. július 14-én elfogadott és a tagországoknak elfogadásra javasolt vidékfejlesztési EU tanácsi rendelettervezet – melyet az Agrárminiszterek Tanácsának 2005. júniusi ülése elfogadott és megerősített – egységes, önálló vidékfejlesztési agráralap, az un. EAFRD[5] létrehozását irányozza elő a következő – 2007-2013-as – tervciklusban, és ehhez rendeli az agrárköltségvetés forrásainak több mint 25 %-át. Vagyis miközben a teljes agrárköltségvetést befagyasztja, a reálértéken csökkenő költségvetésen belől a vidékfejlesztésre szánt forrásokat több mint kétszeresére növeli! Nem véletlen tehát, hogy a csatlakozásra váró „tizek”-kel kötött koppenhágai megállapodásban a második pilléren számukra rendelkezésre álló pénzügyi keretek aránya már 2004-2006 között 52 %! (Igaz, hogy Magyarország esetében e források aránya csak 36 %! Sürgős és rendkívül fontos teendő tehát, hogy a 2007-2013-as Európai Uniós költségvetési tervciklusban lényegesen nagyobb források megszerzésére törekedjünk e 2., vidékfejlesztési pillér mentén.)

Attól függően, hogy az EU költségvetésére vonatkozó tárgyalások milyen eredménnyel zárulnak, a vidékfejlesztésre rendelkezésre álló források a 2007-2013-as tervciklus egészére vonatkozóan várhatóan 74-89 milliárd eurót tesznek ki. Az évi 11-13 milliárd eurós átlagos vidékfejlesztési keretből Magyarországnak reális esélye van arra, hogy évi 4-600 millió eurónyi (mintegy 100-150 milliárd forintnyi) európai forrást megszerezzen, így 20 %-os minimális nemzeti társfinanszírozással számolva is – amely persze nemzeti költségvetési fedezet esetén ennél nagyobb is lehet – évente mintegy 125-187,5 milliárd Ft állhat a vidékfejlesztés támogatási jogcímeinek rendelkezésére. A luxemburgi tárgyalási csomag alapján Magyarország 2007-2013 között 2004-es árakon összesen mintegy 9,6 milliárd euró közösségi támogatáshoz jutna az 1. táblázatban összefoglalt bontásban és ütemezéssel.

1. táblázat: Magyarország rendelkezésére álló közösségi agrár- és vidékfejlesztési támogatási keretek
(millió euró) (pénzügyi perspektíva 2007-20013)

Támogatási cím

2007

2008

2009

2010

2011

2012

2013

Összesen

Közvetlen támogatás1

502,0

606,4

706,6

802,3

894,1

962,1

1 087,4

5 560,9

Piaci támogatás2

184,0

152,5

115,5

80,0

64,0

62,5

51,5

720,0

Vidékfejlesztés 3

410,8

431,5

451,6

472,9

494,3

512,9

531,6

3 305,6

Összesen

1 096,8

1 190,4

1 273,7

1 355,2

1 452,4

1 537,5

1 680,5

9 586,5

Megjegyzések:    1    A közvetlen támogatások mértékét a jelenleg hatályos 1782/2003-as rendelet rögzíti.

                                2    A piaci támogatások (intervenció + exporttámogatás) az FVM által becsült értékek.

                                3    A vidékfejlesztési támogatások a luxemburgi csomagban szereplő 74 milliárd euró csökkentett keret alapján számított értékek. Az eredeti 88,7 milliárd eurós vidékfejlesztési költségvetési kerethez viszonyítva így évente mintegy 150 millió euróval kevesebb forráshoz jutna Magyarország, ezért a 74 milliárd eurós európai vidékfejlesztési keret további csökkentése semmiképpen sem fogadható el. Ha sikerülne az eredeti vidékfejlesztési forráskeretet visszaállítani, úgy a táblázatban szereplő vidékfejlesztési keretek a 7 év során 560 millió euróról 680 millió euróra növekedhetnének.

A 2007-2013-as tervciklusra vonatkozó agrár-vidékfejlesztési EU tanácsi rendelet a források gyors ütemű emelése és egységes alapba rendezése mellett egyúttal bővíti a vidékfejlesztés eszköztárát, szélesíti hatásspektrumát, harmonizálja intézkedéseit. A négy „tengely” mentén tervezett intézkedéseket a 2. táblázatban foglaltak mutatják.

Az 1. (versenyképesség) tengely intézkedései kapcsán – a későbbiek megértése okán is – feltétlenül érdemes a figyelmet egy fontos szempontra felhívni. Ezek az intézkedések ugyanis önmagukban jelzik a „versenyképesség” európai értelmezését. Eszerint a versenyképesség nem szűkíthető le a vállalatok, gazdasági vállalkozások, a tőkés társaságok versenyhatékonyságára. A versenyképességet, a hatékonyságot egy közösségi politikának a társadalom magasabb szerveződési szintjén kell(ene) értelmeznie. Egy társadalmat tehát nem lehet úgy és olyan szempontok szerint vezetni és támogatni, mint egy nagyvállalatot, egy tőkebefektető társaságot, a közpénzeket pedig végképp nem ez utóbbi szint, a tőkebefektetés hatékonyságának növelése mentén kell elkölteni. Ha ez történik, akkor ennek beláthatatlan – vagy nagyon is belátható, katasztrofális – következményei lehetnek a közösség, a társadalom együttes hatékonyságára, versenyképességére, környezeti és társadalmi stabilitására. A társadalom versenyképessége több és más, mint a gazdaság szereplőinek egydimenziós versenyképessége. Az európai vidékfejlesztési elképzelések versenyképességi tengelyében javasolt intézkedéseinek többsége láthatóan a közösség versenyképességének, a társadalmi hatékonyság növelésének szolgálatába állhat, a „köz” gazdasága és a vidék társadalma megerősítését, belső kohéziójának növelését (a generációk között kapcsolatok javítását, a zökkenőmentesebb átmenetet, a családi gazdaságok folytonosságának fenntartását, a kisebbek helyzetbe hozását, közös erőfeszítéseik segítését, a leszakadók felzárkóztatását) célozza.

A 2. tengely egyrészt a kedvezőtlen adottságú illetve korlátozás alá eső mezőgazdasági és erdészeti területek különbözeti földjáradék típusú, jövedelempótló támogatását tartalmazza, hiszen csak ezzel biztosítható a „területfedő”, minden tájunkon jelen lévő, a vidék egyensúlyát fenntartó mezőgazdaság fennmaradása. Másrészt itt találhatók a – minden tagállam számára kötelezően meghirdetendő – agrár- és erdészeti környezetgazdálkodási rendszerekhez kötődő támogatások, melyek a környezetbarát, minőségi szerkezetváltás alapeszközei. Ezen eszközök európai megítélés szerinti súlyát jelzi az is, hogy e programokat minden tagállamnak meg kell hirdetnie saját gazdái számára, és e 2. tengely intézkedései mentén kell a teljes támogatási forráskeret legalább 25 %-át elköltenie.

A 3. tengely intézkedései a vidék társadalma életminőségének javítását és gazdaságának több lábra állítását szolgálják az alapvető vidéki szolgáltatások megteremtésével illetve fenntartásával, az általános életkörülmények javításával, valamint a nem mezőgazdasági – de zömében a mezőgazdasághoz, a földhöz, a tájhoz közvetlenül vagy közvetve kapcsolható – tevékenységek, gazdasági formák és mikrovállalkozások segítésével. Az erre rendelkezésre álló források el kell hogy érjék a teljes forráskeret legalább 10 %-át.

A 4. tengely a források legalább 5 %-a mértékéig a helyi közösségi kezdeményezéseket és tervezési folyamatot kívánja elősegíteni a LEADER program keretében. Ez a programelem arra az elképzelésre épül, hogy a keretfeltételeket ugyan az Európai Közösség és a nemzeti programok megadják, ám a helyi közösségeknek kell saját fejlesztési programjaikat és terveiket kidolgozniuk. Maga ez a közösségépítő, helyi tervezési folyamat is forrásokat igényel, s ehhez kíván segítséget nyújtani 80 %-os mértékben az Európai Közösség.

A nemzeti mozgástér e vidékfejlesztési programok és nemzeti tervek tartalommal való megtöltésében tehát elég jelentős, ugyanis részben az egyes tengelyeken belül is a nemzeti kormányok dönthetik el, hogy mely intézkedéseket emelik be saját terveikbe és programjaikba, másrészt – miután az egyes tengelyeken elköltendő források minimális arányát csak a teljes forráskeret 50 %-áig (a tengelyek sorrendjében 10+25+10+5 %-os mértékben) határozza meg az Európai Közösség – a források fennmaradó 50 %-át nemzeti hatáskörben költhetjük el bármelyik felsorolt támogatási területen.

2. táblázat: A Tanács 1698/2005/EK rendelete „Az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásokról”
(Brüsszel, 2005. szeptember 20.)

Javasolt EU vidékfejlesztési politika 2007-2013

Cél meghatározás

EU stratégia

nemzeti stratégia

vidékfejlesztési programok

1. tengely: versenyképesség

intézkedések

·     Humán erőforrások:

~     szakoktatás és tájékoztatás

~     fiatal gazdák

~     korai nyugdíjazás

~     szaktanácsadási szolgáltatás erősítése (beleértve a környezetvédelmi-, állatjóléti és higiéniai követelményeknek való megfelelés elősegítését is)

~     mezőgazdasági vállalatirányítási és erdőgazdálkodási szaktanácsadó szolgálat felállítása

·     Fizikai tőke:

~     mezőgazdasági/erdészeti beruházások

~     feldolgozás/értékesítés segítése

~     mezőgazdasági/erdészeti infrastruktúra fejlesztése

~     a károsodott mezőgazdasági/erdészeti termelési potenciál helyreállítása

·     A mezőgazdasági termelés és termékeinek minősége (2003 CAP reform):

~     a környezetvédelmi, állatjóléti és higiéniai követelményeknek való megfelelés átmeneti támogatása

~     élelmiszer minőség ösztönző program

~     élelmiszer minőség reklám elősegítése

·     Átmeneti intézkedések

~     félig önellátó gazdaságok

~     termelői csoportok felállításának segítése

részaránya

minimum 10%

EU társfinanszírozási aránya

max. 50/75%

területi alkalmazás

minden vidéki terület

 

A 2. táblázat folytatása

2. tengely : mező- és erdőgazdasági földhasználat

intézkedések

·    Mezőgazdasági területek fenntartható használatának ösztönzése:

~     hegyvidéki kedvezőtlen adottságú térségek

~     más szempontból hátrányos helyzetű területek

~     Natura 2000 mezőgazdasági területek

~     agrár-környezetgazdálkodás/állatvédelem (kötelező)

~     nem-produktív beruházások

·    Erdőgazdasági területek fenntartható használatának ösztönzése

~     erdősítés (mezőgazdasági/nem-mezőgazdasági területek)

~     agroerdészet (Agroforestry)

~     Natura 2000 erdőterületek

~     erdészeti környezetgazdálkodás

~     erdészeti termelési potenciál javítása

~     nem-produktív beruházások

kiindulási alap
(mezőgazdaság)

kölcsönös megfelelés (cross compliance)

részaránya

minimum 25%

EU társfinanszírozási arány

max. 55/80%

területi alkalmazás

minden vidéki terület

3. tengely:  vidéki életminőség javítása,
gazdasági diverzifikáció

intézkedések

·    Életminőség javítása:

~     alapvető szolgáltatások fejlesztése a vidéki gazdaság és társadalom számára (megteremtése és fenntartása)

~     falumegújítás és -fejlesztés, a kulturális örökség védelme és megőrzése

~     szakképzés

~     kapacitás építés a helyi fejlesztési stratégiákhoz

·    Gazdasági diverzifikáció:

~     nem-mezőgazdasági tevékenységek

~     mikrovállalkozások

~     turizmussal kapcsolatos tevékenységek elősegítése

~     természeti örökség megőrzése és kezelése

végrehajtás

lehetőleg helyi vidékfejlesztési stratégiákon keresztül

részaránya

minimum 10%

EU társfinanszírozási arány

max. 50/75%

területi alkalmazás

minden vidéki terület

4. tengely: LEADER

végrehajtás

LEADER módszer a 3. tematikus tengely céljainak megfelelően kiválasztott területeken

részaránya

minimum 5%

EU társfinanszírozási arány

max. 55/80%

területi alkalmazás

kiválasztott térségek a vidéki területeken

A degresszió révén a termésmennyiséghez kötött direkt támogatások tervezett csökkentése az 5 000 euró/év támogatási összeg (átlagosan 20 ha-os birtokméret) fölött jelenik meg, vagyis a nagyobb üzemeket érinti. Az így elvont forrásokat a 2. (vidékfejlesztési) pillér mentén használhatja csak fel a tagállam gazdái üzemmérettől függő degresszív támogatására, előnyben részesítve tehát a kisebb üzemeket. Ezen intézkedés céljának és értelmének megértéséhez feltétlenül tudnunk kell, hogy az EU-ban az átlagos birtoknagyság 19 ha! Az 50 ha-t meghaladó birtokok aránya 8,6 % (de pl. Portugáliában csupán 2,4 %, Franciaországban viszont közel 30 %) (3. táblázat).

3. táblázat: A gazdaságok birtokméret-kategóriák szerinti megoszlása az EU három tagállamában,
a Közösség egészében és Magyarországon (%)

Birtokméret-kategóriák (ha)

Franciaország

(1997)

Németország

(1997)

Portugália

(1997)

EU-15

(1997)

Magyarország

(2000)

-10

35,3

45,6

87,6

68,6

93,8

11-50

33,4

39,8

10,0

22,3

4,9

51-

29,7

14,6

2,4

8,6

1,3

Az európai agrármodell tehát a kis és közepes méretű családi (egyéni) gazdaságok dominanciájára épülő és „területfedő” (minden térségben jelenlévő) mezőgazdasággal számol, úgy növelve e kisebb mozaikokból építkező szerkezet versenyképességét, hogy minden erővel támogatja összefogását, beszerzési, feldolgozási és értékesítési szövetkezését, közös piacra jutását. Ennek alapeszközeit a vidékfejlesztés tartalmazza. Ez is azt valószínűsíti, hogy a kisebb méretkategóriába tartozó birtokok meghatározó aránya miatt a vidékfejlesztési támogatások tartós és növekvő súlyú elemei lesznek a Közös Agrárpolitikának.

5. Az átalakuló európai agrár- és vidéktámogatási rendszer

Az EU-ban az agrártámogatásoknak ma tehát két, eltérő jellegű csoportja létezik: a régi típusú, mennyiségekhez (kvótákhoz) kötött, un. 1. pilléres támogatások, illetve az új típusú, gazdálkodási rendszerekhez és területekhez kötött vidékfejlesztési (ökoszociális) vagy 2. pilléres kifizetések.

Az első csoportba tartozó – a termeléshez, a mennyiségekhez kötött, és a 2007-2013-as költségvetéssel kapcsolatban kirobban éles viták során a brit miniszterelnök által hevesen támadott, várhatóan mérséklődő 1. pilléres támogatások három alapvető formája alakult ki.

·        Az első a közvetlen kifizetések, melyeket meghatározott termésszintig és adott területnagyságig finanszíroz az EU, túlnyomó többségében az un. GOFR (gabona-, olaj-, fehérje- és rost-) növények termesztése esetében. Ez a kvótákhoz kötött támogatás ma a gabonaféléknél pl. 63 euró/t. Magyarország esetében 4,73 t/ha termésszintig fizeti ezt az összeget az EU, így ez a támogatás hektáronként 63 x 4,73 ≈ 300 euró (kb. 75 eFt/ha). 2004-ben ennek legfeljebb 55 %-át kaphatták meg a magyar gazdák, ami mintegy 40 eFt/ha kifizetést jelentett volna e növények termesztése esetén. Ebből 25 %-ot az EU keretek biztosítanak, 30 %-ot pedig nemzeti forrásból fizethetünk a gazdáknak. Ez a közvetlen kifizetési összeg 2010-re éri el a 100 %-ot, vagyis a 75 eFt/ha értéket (ha addig a 100 % nem csökken!).

·        A másik támogatási forma az intervenciós állami felvásárlás. Ezzel az állam illetve az EU garantál egy minimális felvásárlási árat, amelyen – ha ez alá csökkennének a piaci árak – felvásárolja a gazdáktól a termésfelesleget. Ez az árszint gabonaneműeknél, 2004-ben 25 eFt/t körül alakult. Ehhez bizonyos minőségi követelményeknek is meg kell felelni, és – a magyar belső szabályozás szerint – a felajánlott mennyiségnek a 80 t-t meg kellett haladnia. Közepes termésátlagot (búzánál pl. 4 t/ha-t) feltételezve ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy legalább 20 ha azonos fajtával bevetett területtel kell rendelkezni, vagyis a 100 ha alatti szántóterülettel rendelkező gazdaságok ehhez egyedül gyakorlatilag nem tudnak hozzájutni, ami jelzi az eszköz kiválasztott célcsoportját (a nagy agráripari vállalkozásokat) is.

·        A harmadik támogatási forma az exporttámogatások köre. Ezek olyan termékekre – az exportálóknak – nyújtható támogatások, amelyekre az adott évben a piaci helyzettől függően eseti jelleggel hirdet meg szubvenciót az EU.

Az erősödő új elemek a gazdálkodási rendszerekhez és területekhez kötött, ún. 2. pilléres vagy vidékfejlesztési támogatások nemcsak a GOFR-növények, hanem különböző ágazatok és eltérő adottságú területek támogatására is felhasználhatók. Ilyen – az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap (EMOGA) Garancia Részlegéből 80 %-os mértékben EU társfinanszírozott – kifizetési jogcímek pl.: az agrár-környezetgazdálkodási rendszerek és a kedvezőtlen adottságú térségek támogatása, speciális intézkedések félig önellátó gazdaságok („a kicsik”) számára, agrárterületek erdősítése, termelői csoportok létrehozása, állatvédelmi és növényegészségügyi EU előírások átvételének támogatása, stb.. További lehetőségeket kínálnak azok a források, amelyeket az EMOGA Orientáció Részlege 15-40 %-os mértékben társfinanszíroz, és amelyekből fedezhetők pl.: mezőgazdasági beruházások, feldolgozás, kereskedelem támogatása, fiatal gazdák támogatása, oktatás, a vidéki térségek alkalmazkodásának és fejlődésének elősegítése, stb.. Ezek közül a gazdák számára a legjelentősebb jövedelemforrást az alábbi négy kifizetési forma jelenti.

·      Az agrár-környezetgazdálkodási programokban meghirdetett gazdálkodási rendszerekhez (ökológiai/bio/gazdálkodás, gyepre alapozott legeltetéses állattartás, érzékeny természeti területek gazdálkodási rendszerei, vizes élőhelyek, tó, nádas, ártér külterjes mezőgazdasági hasznosítása, tájgazdálkodás, integrált növénytermesztés, stb.) kötődő földalapú, normatív támogatások távlatilag is a legnagyobb hektáronkénti kifizetéseket biztosítják azoknak a gazdáknak, akik vállalják az adott rendszerek gazdálkodási előírásainak betartását. Értékük felső határa ma az EU-ban célprogramtól függően 450-900 euró/ha/év, azaz mintegy 110-220 eFt/ha/év.

·      Az ún. kedvezőtlen adottságú térségek normatív, földalapú támogatása a gyenge termőhelyi adottságú, a hegy és dombvidéki lejtős illetve a környezet- és/vagy természetvédelmi korlátozások alá eső területek valamint a demográfiai és/vagy foglalkoztatási szempontból hátrányos helyzetű térségek gazdálkodóinak jövedelemkiegészítését szolgálja. E kifizetések felső határa ma az EU-ban 200 euró/ha/év, azaz mintegy 50 eFt/ha/év.

·      Az ún. félig-önellátó gazdaságok egyszerűsített, normatív támogatásának összege 2004-ben 1000 euró/gazdaság volt. Ez a 10 hektár alatti területű gazdaságok célzott támogatási formája lehet, hiszen birtoknagyságtól függetlenül és egyszerű eljárással juthatnak ennek révén mintegy 250 eFt/gazdaság/év kifizetéshez.

·      Végül a termelői csoportok létrehozásához nyújtott vidékfejlesztési típusú támogatás a csoport termelési értékétől függően 50-100 ezer euró/csoport/év, és a megalakulását követő 5 évben folyósítható. Ez az eszköz egyúttal jelzi az európai agrárpolitika azon stratégiai elképzelését, hogy kis mozaikokból – családi gazdaságokból – építkezve, de azok piaci versenyképességét társulásukkal megteremtve kívánja az egyéni gazdálkodás és tulajdonosi szemlélet, valamint a méretökonómia előnyeit egyesíteni.

A felsorolt támogatási formák többsége a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv (NVT) valamint az Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program (AVOP) keretében 2004 őszén már Magyarországon is pályázható volt. Az agrár-környezetgazdálkodási rendszerek föld alapú támogatására rendelkezésre álló forráskeretek 2004-ben meghaladták a 19 milliárd Ft-ot, a tárca deklarálta, hogy az ehhez szükséges 3,8 milliárd Ft nemzeti forrást a költségvetésben biztosítja, és e forráskereteket 2006-ra 29 milliárd forint fölé emeli. Ez a keret a koppenhágai megállapodás következtében e 3 évben sajnos dinamikusabb növekedést vélhetőleg nem tesz lehetővé, ám biztató lehet Magyarország vidéki térségei és egész agráriuma számára. Ezek ugyanis várhatóan az EU-ban is növekvő, tartós és legelőnyösebbek támogatási formává válnak. Mindezen folyamatok és eszközök lehetőségeket kínálnak a vidékfejlesztéshez kapcsolódó agrár-környezetgazdálkodási rendszerek elterjesztésére, a minőségi agrár-szerkezetváltás és ezzel az élhető vidék megteremtésére.

6.  A hazai előzmények

E 2. pilléres, vidékfejlesztési támogatási rendszer magyarországi bevezetését készítették elő olyan előcsatlakozási programok, mint a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program (NAKP) és a SAPARD[6] program. Mindkét program alapját a 1257/1999. számú EU tanácsi (vidékfejlesztési) rendelet adja. Míg az NAKP az agrár-környezetvédelmi és tájgazdálkodási rendszerek kidolgozásának és kísérleti indításának, addig a SAPARD alapvetően a rendelet strukturális, beruházási, szerkezeti jellegű intézkedései bevezetésének kereteit teremtette meg.

6.1. Magyarország SAPARD terve

A SAPARD program keretében nyújtott közösségi agrár- és vidékfejlesztési támogatásokról szóló 2349/1999. (XII. 21.) sz. kormányhatározat az alábbi intézkedéseket hagyta jóvá:

·        mezőgazdasági vállalkozások beruházásainak támogatása,

·        mezőgazdasági és halászati termékek feldolgozásának és marketingjének fejlesztése,

·        szakképzés,

·        agrár-környezetvédelmet és tájfenntartást szolgáló termelési módszerek elterjesztése,

·        termelői csoportok felállítása, működtetése,

·        falufejlesztés és –felújítás, a vidék tárgyi és szellemi örökségének védelme és megőrzése,

·        a tevékenységek diverzifikálása, alternatív jövedelemszerzést biztosító gazdasági tevékenységek fejlesztése,

·        a vidéki infrastruktúra fejlesztése és javítása,

·        technikai segítségnyújtás.

A 2004 április 30-án lejárt programhoz – amely a kormányhatározatban felsorolt összes jogcímet nem hirdette meg – több mint 8 000 pályázatot nyújtottak be a megelőző másfél évben. A rendelkezésre álló forrás 52 milliárd Ft volt, az igényelt támogatási összeg meghaladta a 400 milliárd Ft-ot. A pályázatokat elsősorban beruházástámogatásra, infrastruktúrafejlesztésre, falufejlesztésre, kisebbrészt feldolgozási és marketing tevékenységre nyújtották be. A szerződéskötések – EU által jóváhagyott – határideje 2004. augusztus 31-e volt.

6.2. A Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program (NAKP)

Az NAKP-t a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Programról és a bevezetéséhez szükséges intézkedésekről szóló 2253/1999. sz. kormányhatározat rendelte indítani 2000 január 1-jén, ám végül csak 2002-ben indult. A költségvetés az agrártámogatások között 2002-ben 2,2, 2003-ban 4,5 milliárd Ft-ot különített el e támogatási, kifizetési rendszer indítására. A hat támogatott gazdálkodási rendszerre 2002-ben 5 321 db, 2003-ban pedig 7 529 db pályázat érkezett 272 ezer illetve 301 ezer ha területre. A pályázott támogatási összeg 4,5 milliárd Ft illetve 5,5 milliárd Ft volt. A rendelkezésre álló összeg csak az igények mintegy 60 %-os kielégítését tette lehetővé, így 2002-ben 2 691 pályázat összesen 153 ezer ha területtel, majd 2003-ban 5 114 pályázat összesen 235 ezer ha területtel került be a programba.

A programban résztvevő gazdáknak kifizetett összeg 2002-ben 2,1 milliárd Ft, majd 2003-ban 4,1 milliárd Ft volt, 13 700 Ft/ha majd 17 450 Ft/ha átlagos értékkel. A kifizetési összeg – programtól függően – 10-50 eFt/ha között változott. A területi arányok alapján a legnagyobb érdeklődés sorrendben

·        a gyephasznosítási célprogram (38 %),

·        az ökológiai gazdálkodási célprogram (25 %) és

·        az ÉTT[7] célprogram (17 %)

iránt mutatkozott, a vizes élőhelyek, az alapprogram illetve az integrált gazdálkodási célprogram részesedési aránya a teljes programterületből összesen 20 % (sorrendben 7,2, 6,6 illetve 6,2 %) volt.

7. A vidékfejlesztés magyar kerettervei

Magyarország előcsatlakozási vidékfejlesztési programjai – az NAKP és a SAPARD – 2004 május 1-jével, az EU-csatlakozással végetértek. A tagországokra vonatkozó vidékfejlesztési kerettervek egységes rendszerbe foglalják, és továbbviszik, kibővítik az előcsatlakozási vidékfejlesztési terveket. Ezek – a Nemzeti Fejlesztési Tervhez (NFT-hez) illeszkedőtervek: a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv (NVT) és az Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program (AVOP). Pénzügyi kereteiket, az európai források évenkénti megoszlását a 2004-2006-os időszakra a 3. ábra szemlélteti.

A vidékfejlesztési programok mentén 1 Ft nemzeti forrással 3 Ft (AVOP) illetve 4 Ft (NVT) európai forrást tudunk megmozdítani és megszerezni a magyar agrárium és vidék számára.

3. ábra: Magyarország számára előirányzott európai agrár- és vidékfejlesztési források évenkénti és
jogcímek szerinti megoszlása (2004-2006) (millió euró) (nemzeti kiegészítés nélkül)

7.1. Az Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program (AVOP)

Az NFT részét képező AVOP intézkedéseinek célja az NVT-ben megfogalmazott, támogatott gazdálkodási rendszerekhez kapcsolódó mezőgazdasági termelés és élelmiszerfeldolgozás feltételeinek megteremtése, versenyképességének javítása valamint a vidék felzárkóztatásának elősegítése. A program négy prioritást fogalmaz meg. Támogatott intézkedései az alábbiak:

·      1. prioritás: a versenyképes alapanyag-termelés megalapozása a mezőgazdaságban:

      a mezőgazdasági beruházások támogatása,

      fiatal gazdálkodók pályakezdési támogatása,

      erdőgazdálkodás korszerűsítése,

      szakmai továbbképzés és átképzés támogatása,

      a halászat modernizálása;

·      2. prioritás: az élelmiszer-feldolgozás modernizálása:

      mezőgazdasági termékek feldolgozásának és értékesítésének fejlesztése;

·      3. prioritás: vidéki térségek fejlesztése:

      a vidéki jövedelemszerzési lehetőségek bővítése,

      mezőgazdasághoz kötődő infrastruktúra fejlesztése,

      alapvető szolgáltatások a vidéki vállalkozók és lakosság számára,

      falufejlesztés és -felújítás,

      közösségi kezdeményezésű programok (LEADER+) támogatása;

·      4. prioritás: technikai segítségnyújtás:

      technikai segítségnyújtás.

7.2. A Nemzeti Vidékfejlesztési Terv (NVT)

Az NVT egységes keretbe foglalja az EMOGA[8] Garancia Részlegéből 80 %-os mértékben EU-társfinanszírozott vidékfejlesztési intézkedések hazai végrehajtását. Intézkedései első sorban a gazdálkodás folyó támogatását biztosítják, és részben a környezeti kihívásokra adnak válasz (agrár-környezetgazdálkodási rendszerek, kedvezőtlen adottságú térségek támogatása, EU-követelményeknek való megfelelés elősegítése, mezőgazdasági területek erdősítése), illetve segítenek az átalakulás okozta gazdasági és társadalmi nehézségek enyhítésében (termelői csoportok létrehozásának támogatása, félig önellátó gazdaságok támogatása, korai nyugdíjazás). Támogatott intézkedései az alábbiak:

1.      agrár-környezetgazdálkodás:

a.    agrár-környezetgazdálkodási alapprogram,

b.    integrált növénytermesztési célprogram,

c.    ökológiai gazdálkodási célprogram,

d.    Érzékeny Természeti Területek programja,

e.    kiegészítő agrár-környezetgazdálkodási támogatások;

2.      kedvezőtlen adottságú és környezetvédelmi korlátozások alá eső területek támogatása;

3.      az EU környezetvédelmi, állatjóléti és higiéniai követelményeinek való megfelelés elősegítése;

4.      mezőgazdasági területek erdősítése;

5.      korai nyugdíjazás;

6.      szerkezetátalakítás alatt álló félig önellátó gazdaságok támogatása;

7.      termelői csoportok létrehozásának és működtetésének támogatása;

8.      technikai segítségnyújtás.

A 4. táblázat az NVT forrásainak jogcímek szerinti tervezett megoszlását foglalja össze a 2004-2006-os időszakra. Az ezekre vonatkozó támogatási rendeletek és közlemények megjelentek. A korai nyugdíjazás (5) támogatási jogcím csak 2006-ban kerül meghirdetésre. Az egyes jogcímekhez kapcsolódó támogatások 2004-ben az alábbi határidőkig voltak igényelhetők:

1.  Agrár-környezetgazdálkodás                       október 15. – november 26.

2.  Kedvezőtlen adottságú területek                   október 15. – november 26.

3.  EU követelményeknek való megfelelés         november 1. – 2005. április 30.

4.  Mezőgazdasági területek erdősítése              szeptember 15. – október 15.

6.  Félig önellátó gazdaságok                            október 11. – november 7.

7.  Termelői csoportok                                     november 1. – november 30.

A források közel 80 %-a az első négy intézkedési terület finanszírozását szolgálja. Ezek közül is kiemelkedik az 1. intézkedési terület, az agrár-környezetgazdálkodási rendszerek föld alapú támogatásának forráskerete, amely az NAKP kibővített folytatását biztosítja. Meg kell jegyezni ugyanakkor, hogy bár a 2004. évi támogatási kérelmek beadási határideje november 26-a volt, és az FVM-nek a törvényes keretek között 60+30 nap állt volna rendelkezésére a kérelmek elbírálására, ám a tárca a beérkezett 32 800 kérelmet nem volt képes még a meghosszabbított határidőig (2005. február 26-ig) sem feldolgozni. A 2005 február-márciusi gazdademonstrációt lezáró – a miniszterelnök által jegyzett – megállapodás a mulasztásos törvénysértést rögzítve 2005 május 31-ét szabta a kérelmek elbírálásának végső határidejéül. Május közepén a tárca új vezetése azonban arról tájékoztatta a demonstráló szervezetek vezetőit és tárgyaló delegációját, hogy ezt a határidőt sem képes tartani, s új határidőként 2005. július 31-ét jelölte meg a közel 70 milliárd Ft értékben benyújtott támogatási kérelmek elbírálására. Végül ez csak 2005 augusztus végén történt meg, és a határozatok kiküldése várhatóan csak október közepén zárul. Miután a tárca a 2004-2006-os időszak forrásait két részre osztotta, így 44 milliárd Ft értékben mintegy 25 ezer kérelmet bírált el pozitívan, tehát a 2005-2006-os támogatási évvel kezdődően 25 ezer gazda vehet részt a programban. Végeredményben azonban agrár-környezetgazdálkodási megállapodása 2005 szeptemberéig, tehát másfél éve egyetlen gazdának sem volt annak ellenére, hogy 2004. május 1-je óta EU tagok vagyunk, az érdeklődés a program iránt igen nagy, és az európai források rendelkezésre állnak. E késés további következménye, hogy a tárca 2005-ben nem is tud és nem is tervez új támogatási rendeletet kiadni és új támogatási kérelmeket befogadni. Erre legközelebb 2006 kora tavaszán kerülhet sor. Ezen a tűrhetetlen helyzeten gyorsan és határozottan változtatni kell, hiszen a versenytársak e forrásokhoz normatív módon folyamatosan és időben hozzájutnak!

8. Agrár-környezetgazdálkodás: az NVT alapvető intézkedési területe

Az NVT agrár-környezetgazdálkodási intézkedési területe célprogramok formájában olyan támogatható gazdálkodási rendszereket fogalmaz meg, amelyekhez a gazdák területükkel, gazdaságukkal önkéntes módon csatlakozhatnak, ha

·      legalább 0,3-1 ha saját tulajdonú mezőgazdasági területük, vagy erre vonatkozó – legalább 5 éves – tartós földbérleti szerződésük van;

·      betartják a „Helyes Gazdálkodási Gyakorlat” előírásait, és vezetik a kötelező nyilvántartásokat (gazdálkodási naplót);

·      elfogadják az adott gazdálkodási rendszer technológiai és egyéb előírásait, követelményeit;

·      azokat saját gazdálkodásukba beépítik, és annak betartását a szerződés időtartamára vállalják, a teljesítés ellenőrzését pedig elfogadják;

·      a vállalt gazdálkodási rendszerhez kapcsolódó képzési programban a szerződés időtartama alatt évente 1 alkalommal részt vesznek.

Az EU és a Magyar Állam ennek fejében a szerződés időtartamára vállalja, hogy ezért a gazdát minden hektár bevitt mezőgazdasági terület után a választott rendszertől függő normatív, hektáronkénti és az infláció mértékével valorizált (értékálló) évenkénti kifizetésben részesíti. A programban való részvétel:

·      gazdaönrészt nem igényel;

·      a kifizetés 80 %-át az EU, 20 %-át a nemzeti költségvetés biztosítja;

·      nem kell az egész gazdaságot egyszerre bevinni, sőt a különböző gazdaságrészek – az ökológiai gazdálkodás kivételével – különböző gazdálkodási rendszerekhez is csatlakoztathatók;

·      nem komplikált pályázat benyújtásával, hanem gyakorlatilag speciális regisztrációs folyamattal indul, amelyben a gazda megadja

-     saját maga és gazdasága alapadatait;

-     azon területei adatait, amelyeket be kíván vinni az adott gazdálkodási rendszerbe;

-     az e területek tulajdoni vagy bérleti viszonyait igazoló dokumentumokat;

-     kinyilvánítja, hogy az adott rendszer szabályait, előírásait magára nézve kötelező érvénnyel elfogadja, és vállalja, hogy a képzési programban részt vesz;

·      a képzési programban való részvétel költségeit a program fedezi, tehát a gazdának külön költséget az nem jelent.

Az NVT támogatott agrár-környezetgazdálkodási rendszereinek meghirdetése és a kérelmezés a tervek szerint mindig tavasszal, a támogatási határozatok kiadása mindig ősszel, és a kifizetések a naptári év vége előtt történnek. A támogatási év szeptember 1-jétől augusztus 31-éig terjed. A programban résztvevő gazdák a támogatás időtartamáig minden év elején, egyszerű kifizetési kérelem alapján egy összegben megkapják az adott évre vonatkozó hektáronkénti kifizetést.

A pályázható rendszereket a 4. ábra foglalja össze. Minden művelési ágban és az állattenyésztésben is többféle rendszer pályázható. Az ábrán felfelé egyre szigorúbb – és ezzel arányosan nagyobb hektáronkénti kifizetésű – rendszerek találhatók. Aki ezek közül valamelyik rendszerhez csatlakozik, a bevitt területein kiegészítő agrár-környezetgazdálkodási intézkedéseket is vállalhat, amelyekért külön kifizetés illeti meg.

A fő programcsoportok tervezett hektáronkénti kifizetéseit az 5. táblázat szemlélteti.

Az agrár-környezetgazdálkodási rendszerekhez kötődő kifizetések az 1. pilléres EU területalapú közvetlen (SAPS[9]), a nemzeti kiegészítő (top-up) és a notifikált (az EU által engedélyezett) nemzeti támogatásokkal valamint a 2. pilléres kedvezőtlen adottságú térség (KAT) támogatással is kombinálhatók, azaz összeadódnak. Ha például valaki gabonát termel ökológiai gazdálkodásban, vállal kiegészítő erózióvédelmi intézkedéseket és a területe gyenge termőhelyi adottságú, akkor az alábbi kifizetésekben részesülhet:

·        közvetlen (SAPS) alaptámogatás:                                    18 eFt/ha,

·        nemzeti kiegészítő (top-up) közvetlen támogatás              20 eFt/ha,

·        NVT: ökológiai gazdálkodás:                                          45 eFt/ha,

·        NVT: kiegészítő erózióvédelem:                                      10 eFt/ha,

·        NVT: kedvezőtlen termőhelyi adottság:                           20 eFt/ha,

·        Összesen:                                                                     113 eFt/ha.

A példában szereplő gazda tehát az induló évben 113 eFt/ha kifizetésben részesülhet. Ennek NVT-ből származó (75 eFt/ha), inflációval növelt értékét minden év első 2 hónapjában kézhez kapja, ha a vállalt intézkedéseket a szerződés és annak mellékletét képező elfogadott üzemterv szerint betartja, és azt az ellenőrzések is igazolják. Sajnálatos, hogy ezekkel a lehetőségekkel a 2004. május 1-je óta EU tag Magyarországon még egyetlen gazda sem tudott élni. Ez egyebek mellett azért is tarthatatlan, hiszen a versenytársak kivétel nélkül kihasználják ezeket a lehetőségeket.

A 6. táblázat a 2005. évi hazai agrár-és vidékfejlesztési támogatások vázlatos áttekintését adja összefoglalva az elmondottakat és azokat a lehetőségeket, amelyekkel a magyar gazdák jelenleg élhetnek.

Az 1. pilléres támogatások közül a legbiztosabbnak az EU területalapú (SAPS) támogatásainak kifizetése tűnik, hiszen az minden európai gazdának egyaránt járó, EU által finanszírozott támogatás, amelyet legkésőbb a tárgyévet követő év április végéig ki kell a nemzeti kormányoknak fizetniük. A legbizonytalanabbak ugyanakkor a notifikált nemzeti támogatások, hiszen azok forrásfedezetét a nemzeti költségvetésben kell biztosítani, és a költségvetés mindenkori helyzete erősen befolyásolja azok meghirdetését és kifizetését. 2005-ben pl. a nemzeti költségvetésben szinte semmilyen forrás nem állt rendelkezésre a lehetséges 180 notifikált nemzeti jogcím támogatására. Az állatjóléti intézkedésekre is csupán a 2005 tavaszi agrárdemonstráció és gazdamegállapodás teremtett 10 milliárd Ft-os forráskeretet, melyből 6 milliárd a vágósertés, 4 milliárd pedig a vágóbaromfi ágazat támogatására fordítható. E jogcímek bizonytalanságát továbbá az is növeli, hogy ezek a közös agrárpolitika alapirányától lényegében eltérnek, és miután az agrárpolitika az EU-ban valóban közös, így a nemzeti támogatások jelentősen és tartósan nem térhetnek el ettől a közös iránytól, illetve azokat folyamatosan és ismételten el kell fogadtatnunk a Közösséggel.

A 2. pilléres vidékfejlesztési kifizetések (NVT és AVOP jogcímek) azért tűnnek hosszú távon kiszámíthatóbbnak, mert azokat az EU és a nemzeti kormány által közösen elfogadott vidékfejlesztési tervek és programok rögzítik, finanszírozásuk ezek alapján mind az EU, mind a nemzeti költségvetés részére kötelező, egyúttal nemzeti érdek is, hiszen e programok mentén – mint láttuk – 1 euró nemzeti költségvetési ráfordítás révén 3-4 euró európai közösségi forrást tudunk bevonni az agrárium és a vidék finanszírozására.

További részletes információk a http://www.mvh.gov.hu valamint a http://www.nakp.hu internetcímről nyerhetők, ahol az NVT végleges, teljes dokumentációja is megtalálható.

 

4. táblázat: Az NVT forrásainak támogatott intézkedések szerinti megoszlása (2004-2006) (millió euró)
(80/20 %-os EU/nemzeti társfinanszírozás)

Támogatott intézkedés        
(FVM rendelet elnevezése)

2004

2005

2006

Összesen

Arány

%

EU

nemzeti

összes

EU

nemzeti

összes

EU

nemzeti

összes

EU

nemzeti

összes

1. Agrár-környezetgazdálkodás

66,7

16,7

83,4

80,0

20,0

100,0

99,1

24,8

123,9

245,8

61,5

307,3

40,8

2. Kedvezőtlen adottságú és környezetvédelmi
korlátozások alá eső területek támogatása

19,8

4,9

24,7

22,1

5,5

27,6

23,3

5,8

29,1

65,1

16,3

81,4

10,8

3. Az EU környezetvédelmi, állatjóléti és higiéniai
követelményeinek való megfelelés elősegítése

57,2

14,3

71,5

54,8

13,7

68,5

23,7

5,9

29,6

135,7

33,9

169,6

22,5

4. Mezőgazdasági területek erdősítése

16,1

4,0

20,1

19,4

4,8

24,2

28,3

7,1

35,4

63,8

15,9

79,7

10,6

5. Korai nyugdíjazás

-

-

-

-

-

-

15,5

3,9

19,4

15,5

3,9

19,4

2,6

6. Szerkezetátalakítás alatt álló félig önellátó gazdaságok támogatása

3,4

0,8

4,2

5,7

1,4

7,1

10,1

2,5

12,6

19,2

4,8

24,0

3,2

7. Termelői csoportok létrehozásának és működtetésének támogatása

6,1

1,5

7,6

9,9

2,5

12,4

11,2

2,8

14,0

27,2

6,8

34,0

4,5

8. Technikai segítségnyújtás

12,0

3,0

15,0

10,0

2,5

12,5

8,0

2,0

10,0

30,0

7,5

37,5

5,0

Összesen

181,3

45,2

226,5

201,9

50,5

252,4

219,2

54,8

274,0

602,3

150,6

752,9

100,0

 

A támogatási rendeletetek, közlemények és gazdatájékoztatók a www.mvh.gov.hu és a www.nakp.hu weboldalon a „Kiadványok, publikációk” címszó alatt megtalálhatók.

4. ábra: Az NVT-ben pályázható agrár-környezetgazdálkodási rendszerek (2004)

 


 

5. táblázat: Az NVT fő agrár-környezetgazdálkodási programcsoportjainak évenkénti kifizetései (2004)

Célprogramok

Kifizetés*

€/ha

Ft/ha

A. Szántóterületek

A.1. Szántó alapprogram

a) szántóföldi növények

98,04

25 000

b) zöldségfélék

 172,55

44 000

A.2. Tanyás gazdálkodás

a) szántóföldi növények

145,10

37 000

b) zöldségfélék

215,69

55 000

A.3. Méhlegelő program

74,51

19 000

A.4. Integrált szántóföldi gazdálkodás

a) szántóföldi növények

133,33

34 000

b) zöldségfélék

223,53

57 000

A.5. Ökológiai gazdálkodás

a) szántóföldi növények-átállási

176,47

45 000

b) szántóföldi növények-átállt

125,49

32 000

c) zöldségfélék-átállási

325,49

83 000

d) zöldségfélék-átállt

200,00

51 000

A.6. Hosszútávú terület­pihentetés

a) 1. évben

376,47

96 000

b) 2. évtől

133,33

34 000

A.7. Ritka növényfajták termesztése

a) szántóföldi növények

129,41

33 000

b) zöldségfélék

231,37

59 000

A.8. Érzékeny Természeti Területek szántóföldi programjai

192,16-266,66

49-68 ezer

B. Gyepterületek

B.1. Gyepgazdálkodási alapprogram

a) gyepes élőhelyek fenntartása

58,82

15 000

b) szántóföldi területek gyepesítése

290,20

74 000

B.2. Ökológiai gyepgazdálkodási célprogram

58,82

15 000

B.3. Érzékeny Természeti Területek

a) gyepes élőhelyek fenntartása

98,04-129,41

25-33 ezer

b) szántóföldi területek gyepesítése

194,12

75 000

C. Ültetvények

C.1. Integrált gyümölcs- és szőlőtermesztési célprogram

388,24

99 000

C.2. Ökológiai gyümölcs- és szőlőtermesztési célprogram

a) átállás alatt

396,08

101 000

b) átállás után

278,43

71 000

C.3. Ritka szőlő- és/vagy gyümölcsfajták termesztése

231,37

59 000

D. Vizes élőhelyek

D.1. Extenzív halgazdálkodás

203,92

52 000

D.2. Vizes élőhelyek létrehozása szántókon

a) 1. évben

317,65

81 000

b) 2. évtől

133,33

34 000

D.3. Ívóhelyek kialakítása

117,65

30 000

D.4. Zsombékosok, mocsarak, lápok gondozása

101,96

26 000

D.5. Nádgazdálkodás

86,27

22 000

E. Állattartási intézkedések

E.1. Őshonos állatfajták tartása (Ft/egyed)

a) magyar szürke szarvasmarha

113,73

29 000

b) lovak

119,80

30 550

c) mangalica sertés

78,43

20 000

d) juhok

20,59

5 250

e) baromfi

0,33-1,53

85-390

E.2. Ökológiai állattartás (Ft/egyed)

a) szarvasmarha

74,51

19 000

b) sertés

58,82

15 000

c) juh, kecske

18,82

4 800

d) baromfi

0,26-1,04

65-265

F. Kiegészítő agrár-környezetgazdálkodási intézkedések

F.1. Erózió elleni védelem

a) szántóföldön

39,22-98,04

10-25 ezer

b) ültetvények

39,22-231,37

10-59 ezer

F.2. Táblaszegélyek, füves mezsgyék létesítése szántókon

a) 1. évben

462,75

118 000

b) 2. évtől

39,22

10 000

F.3. Cserjeirtás gyepterületeken

a) 1. évben

168,63

43 000

b) 2. évtől

62,75

16 000

*: 1 € = 255 HUF

6. táblázat: A 2005. évi magyar agrár- és vidékfejlesztési támogatások vázlatos áttekintése

A támogatás típusa

Támogatási terület

A támogatás mértéke

€/egység

HUF/egység

1. pilléres támogatások

1.1. EU területalapú (SAPS)

GOFR (ha)

86,21

20 700

1.2. Nemzeti
kiegészítő
(top-up)

GOFR (ha)

80,92

19 400

dohány (ha)

2 775 / 3 508

666 000 / 842 000

héjas gyümölcs (ha)

120,75

29 000

energianövények (ha)

27 / 206

6 500 / 49 400

hízott bika (db)

145,26

34 900

anyatehén (db)

130,21

31 200

extenzív (1,4 sza/ha) szarvasmarha (db)

48,76

11 700

tej (t)

19,43

4 700

anyajuh (db)

6,05

1 500

anyajuh (KAT +) (db)

4,20

1 000

1.3. Notifikált
nemzeti

engedélyeztetett 180 jogcímből pl.: erdő, hal, vad, termőföldvédelem, ültetvénytelepítés, piacfejlesztés, állattartás (vágóbaromfi, vágósertés, méhészet, lótartás, szarvasmarha, juh, kecske, nyúl)

állatjóléti vágóbaromfi (t)

 

9 500

állatjóléti vágósertés (db)

 

1 800

2. pilléres támogatások

2.1. Nemzeti
Vidékfejlesztési Terv (NVT)

agrár-környezetgazdálkodás (ha)

58,82-396,02

15 000 – 101 000

kedvezőtlen adottságú és környezetvédelmi korlátozások alá eső területek (KAT) (ha)

10,94 / 85,90

2 600 / 20 600

az EU környezetvédelmi, állatjóléti és higiéniai követelményeinek való megfelelés (üzemenként)

10 000 / 25 000

2 400 000 / 6 000 000

mezőgazdasági területek erdősítése

telepítés (ha)

ápolás (ha)

jövedelempótló (ha)

 

842 / 2 780

168 / 463

13,9 / 281,9

 

202 000 / 667 000

40 300 / 111 100

3 300 / 67 700

korai nyugdíjazás (2006-tól)

 

 

szerkezetátalakítás alatt álló félig önellátó gazdaságok (üzemenként)

1 000

240 000

termelői csoportok létrehozása és működtetése (csoportonként)

50 000 -100 000

12 – 24 mFt

technikai segítségnyújtás

 

 

2.2. Agrár- és
Vidékfejlesztési Operatív
Program (AVOP)

1. prioritás: a versenyképes alapanyag-termelés

mezőgazdasági beruházások

 

1-90 mFt

fiatal gazdálkodók pályakezdése

 

6,4 / 7,6 mFt

erdőgazdálkodás korszerűsítése

 

 

szakmai továbbképzés

 

100 eFt/fő,
90 mFt/projekt

halászati ágazat

 

20 – 150 mFt

2. prioritás: az élelmiszer-feldolgozás modernizálása

mezőgazdasági termékfeldolgozás és értékesítés

 

30-500 mFt

3. prioritás: vidéki térségek fejlesztése

a vidéki jövedelemszerzési lehetőségek bővítése

 

8-30 mFt

mezőgazdasági infrastruktúra

 

0,5-80 mFt

alapvető szolgáltatások a vidéki vállalkozók és lakosság számára

 

 

falufejlesztés és -felújítás

 

 

közösségi kezdeményezésű programok (LEADER+)

 

 

4. prioritás: technikai segítségnyújtás

technikai segítségnyújtás

 

 

Lássuk ezek után, hogy a leírt fejlődési folyamatból és az új típusú vidékfejlesztési programok első magyarországi tapasztalataiból kiindulva milyen fejlesztési stratégia fogalmazható meg a többfunkciós, minőségi, környezet- és társadalombarát mezőgazdaság megvalósítására.

9. A jövőkép alapvonásai

A vidéki térség – mint láttuk – nem csupán termelési, hanem egyúttal társadalmi és biológiai/természeti élettér is, amely termelési, szociális, kulturális és környezeti funkcióit azonban csak akkor tudja ellátni, ha fejlesztése során e feladatait egyaránt és egyenrangúan figyelembe vesszük. A Vidéki Térségek Európai Kartájának megfogalmazása szerint „a mezőgazdaság – a hozzá kapcsolódó, illetve rá épülő tevékenységekkel együtt – a vidék gerince”, ezért a mezőgazdaság minőségi fejlesztése kiinduló feltétel, amelyre alapulhat, amelyhez kapcsolódhat és amelyet kiegészíthet a vidéki életminőség általános javítását célzó intézkedéssorozat éppen úgy, mint a gazdasági diverzifikáció, vagy a helyi értékteremtés és -megőrzés támogatása, a helyi közösségek és kultúra továbbvitelének és megerősítésének elősegítése.

Ahhoz, hogy az agrártermelés, a környezet- és természetvédelem valamint a vidék társadalmának igényeit egyesítő többfunkciós mezőgazdasági modell, a környezet- és tájgazdálkodás megvalósításához szükséges teendőket valamint a végrehajtáshoz szükséges forrásokat és a lehetséges partnereket számba tudjuk venni, mindenek előtt az agráriummal és a vidékkel kapcsolatos jövőképünket kell megfogalmazni. Ennek alapvonásai és fő értékei az alábbiak.

1.      A mezőgazdaság nem általában, hanem annak csak bizonyos formái és rendszerei képezhetik a vidékfejlesztés alapját, a vidék gazdaságának gerincét. A magyar agrárium és vidék számára csak olyan mezőgazdálkodás hozhat sikert, amely úgy állít elő értékes, szermaradványmentes, egészséges és biztonságos élelmiszereket, hogy közben megőrzi a talajokat, az ivóvízbázisainkat, felszíni vizeinket, az élővilágot, a tájat és benne az embert, közösségeit és kultúráját. Olyan mezőgazdaságra van szükség, amely közvetlenül vagy a ráépülő tevékenységek révén munkát, megélhetést biztosít a vidéki népesség lehető legnagyobb hányada számára. Az ilyen többfunkciós mezőgazdaság, az európai agrármodellnek megfelelő környezet- és tájgazdálkodás rendszereinek széles körű elterjesztésével egyúttal olyan kedvező országkép alakítható ki Magyarországról a fizetőképes élelmiszerpiacokon, melynek mottója a „Tiszta, élő környezetből egészséges, biztonságos és különleges minőségű élelmiszert!” lehet.

2.      E feladatok együttes teljesítésére csak a kis- (5-50 ha) és középbirtokok (50-500 ha) meghatározó arányára épülő családi gazdasági modell lehet alkalmas. Ez biztosítja ugyanis egyidejűleg a tulajdonosi szemléletből fakadó „jó gazda gondosságát”, az egymást követő generációk közti felelős viszonyt, és azokat a foglalkoztatási, minőségi termelési és környezeti teljesítményeket, amelyek az egész társadalom számára és a vidék hosszú távú megmaradása szempontjából egyaránt létfontosságúak.

3.      Ahhoz azonban, hogy e kisebb mozaikokból, családi gazdaságokból építkező gazdaságszerkezet a kizárólag tőkemegtérülési, hatékonysági szempontokat mérlegelő, a környezeti és társadalmi hatások iránt érzéketlen nagy latifundiumokkal, tőkés megabirtokokkal és multinacionális tőkebefektető társaságokkal a piaci versenyben jobb eséllyel induljon, ezen önálló gazdasági egységeknek célszerű önkéntes társulásokat, közös beszerzési, tárolási, feldolgozási és/vagy értékesítési csoportosulásokat, szövetkezéseket (nem kolhozokat, de nem is nagy integrátorokra fűződő, azoknak egyoldalúan kiszolgáltatott fürtöket!!) létrehozniuk. Ezen önkéntes gazdaösszefogást állami és Közösségi eszközökkel kell támogatni.

4.      A szuverén, erős, a jövőben bízó, létében nem fenyegetett, tényleges döntési helyzetben lévő és döntéseiért maga is felelősséget vállaló gazdatársadalom kialakulásához a vidék és a város közti szolidaritáson, az egymásrautaltság felismerésén nyugvó új fajta társadalmi szerződésre van szükség. Ez azon a felismerésen alapulhat, hogy közpénzeket csak a köz számára hasznos teljesítményekért szabad és kell kifizetni. Miután tehát a társadalomnak nemcsak a gazdálkodók élelmiszer- és élelmezésbiztonságot nyújtó termékeire, hanem azokra a szolgáltatásaikra is szüksége van, amelyekkel előmozdítható a vidék társadalmának fenntartása valamint a környezet védelme, a helyi természeti és táji értékek megóvása, ezért mély megbecsülés és ezen elismert teljesítményeiért, társadalmi szolgáltatásaiért rendszeres kifizetés illeti meg a gazdatársadalmat. Erre épülhet a megvalósítást szolgáló – az ökoszociális piacgazdasági modellnek megfelelő – állami támogatás- és elvonáspolitika, makrogazdasági környezet és eszközrendszer.

5.      A leírt agrármodellre támaszkodva, abból kiindulva valósítható meg a vidékpolitika fő célja, a vidéki térségekben, falvakban és kisvárosokban a hagyományokra épülő polgári életvitel meghonosítása. Ehhez az agráriumot meghaladó területeken is gazdasági biztonságot kell teremteni, több lábon álló, diverz vidéki gazdaságot kell kialakítani, a tájat vonzó állapotban kell megőrizni, és az infrastruktúrát a kor színvonalára kell fejleszteni, amely azután elősegíti a kulturális igényesség növekedését is. Mindehhez az erős helyi közösségek kialakulását, a humán infrastruktúra fejlesztését szolgáló oktatásra, képzésre, tájékoztatásra valamint az e tevékenységek központjait jelentő iskola és önkormányzat megerősítésére van szükség. Így válhat a falu és a kisváros a nagyvárosokkal azonos mértékben becsült lakóhellyé és turisztikai célponttá.

6.      A gazdasági diverzifikáció, a sokszínű, több lábon álló vidéki gazdaság kialakítása a vidékfejlesztés egyik legfontosabb tartópillére, melynek ki kell terjednie a nem mezőgazdasági – de alapvetően a termőföldhöz, a mezőgazdasághoz kapcsolódó, azt kiszolgáló vagy annak termékeit feldolgozó – tevékenységek fejlesztésére, az ezekre irányuló mikro-, kis- és középvállalkozások támogatására, a turizmussal kapcsolatos valamint a természeti örökség megőrzésére és kezelésére irányuló tevékenységek elősegítésére éppen úgy, mint a termelői-fogyasztói közösségek fejlesztésére, a helyi és regionális termékek és piacok támogatására, a régiók és kistérségek gazdasági autonómiájának növelésére.

7.      A vidéki életminőség javításának fontos eleme az ellátás, az alapvető szolgáltatások (iskola, posta, egészségügyi ellátás, helyi közlekedés, stb.) megteremtése, fenntartása és fejlesztése, amelyek a vidéki gazdaság és társadalom számára nélkülözhetetlenek, egyúttal a helyi társadalom, a falusi közösségek identitását adják. Ezek a közösség számára fontos szolgáltatások érdemesek arra, hogy közpénzen megvásároljuk azokat, és fenntartásukat így a piacon is versenyképessé tegyük. Azokat nem felszámolni, hanem a versenyszférában tevékenykedő szolgáltatók számára közpénzből származó kiegészítéssel, támogatással jövedelmezővé kell tenni. Az életminőség javításának fontos eszközei a falumegújítás és -fejlesztés valamint a természeti és kulturális örökség védelme, a kulturális és közösségi, természeti és épített környezet értékeinek megőrzése és gyarapítása, e tevékenységek felkarolása.

8.      Mindezek forrásait az EU megerősített agrár-vidékfejlesztési alapja és az ezen alapban lévő források felhasználását szabályozó, a 2007-2013-as időszakra vonatkozó agrár-vidékfejlesztési EU tanácsi rendelete – ilyen irányú nemzeti stratégiaváltás és határozott kormányzati szándék esetén – biztosítja, azok 75-80 %-os mértékű európai társfinanszírozását irányozza elő.

10. A legfontosabb célok és a legsürgetőbb feladatok

E jövőképből kiindulva az alapot jelentő mezőgazdálkodásra, az agráriumra vonatkozóan a következő legfontosabb feladatok várnak a politika, a gazdaság és a társadalom különböző szereplőire, csoportjaira, mindenek előtt azonban a döntési helyzetben lévő törvényhozó és végrehajtó hatalmi ágakra. Jogosan várja el, követeli meg a gazdatársadalom a mindenkori kormányzattól az alábbiakat.

1.        A termőföld: a magyar gazdák, a gazdálkodó családok kezében legyen!     
Haladéktalanul ki kell dolgozni azokat a nemzeti intézkedéseket, amelyek lehetővé teszik a termőföldnek, a nemzeti vagyon 25 %-ának megszerzését és megőrzését a magyar gazdatársadalom számára.

·      Ennek érdekében a földtörvényt – nyugat-európai mintára – úgy kell módosítani, hogy a helyben lakó magyar gazdák ne kerüljenek hátrányba a távoli magyar vagy külföldi tőkebefektetőkkel szemben. A termőföld forgalmára, bérletére és öröklésére vonatkozó szabályozást úgy kell átalakítani, hogy az szolgálja a gazdálkodás és a belőle élők biztonságát, a helyi gazdák előhaszonbérleti és elővételi jogainak érvényesítését.

·      Az EU joggyakorlatával való ütközés nélkül a helyben lakó gazda érdekét üzemszabályozással lehet védeni, a mezőgazdasági üzem bizonyos jellemzőit tehát rendeletben kell szabályozni. Csak annak a személynek (vagy társaságnak) lehet joga földet bérelni, vásárolni és gazdálkodni, aki/amely néhány feltételnek megfelel. Például

        helyben lakik vagy megtelepszik;

        fő jövedelme az ottani gazdálkodás;

        van megfelelő (esetleg magyar képzési rendszerben megszerzett!) szakképesítése;

        vállalja, hogy bizonyos termelési hagyományokhoz alkalmazkodik;

        elér illetve meghalad bizonyos helyi foglalkoztatási határértékeket, fajlagos munkahely-teremtési mutatókat.

A gazdaság mérete nem léphet túl egy – művelési áganként meghatározott – maximumot, az üzembentartó (tulajdonos, bérlő egyén vagy társaság) pedig csak egyetlen mezőgazdasági üzemet üzemeltethet. A birtokméret felső határát meghaladó és adott foglalkoztatási alsó határértékeket el nem érő tőkés nagybirtokok türelmi időt kapnak arra, hogy e feltételeknek megfeleljenek úgy, hogy vagy a foglalkoztatottak számát növelik az előírt fajlagos értékek fölé, vagy területeiket a megadott felső határ alá csökkentik, értékesítik vagy elajándékozzák. Az így felszabaduló, a földpiacon megjelenő földterületek képezhetik az alapját a középbirtok-kategória megerősítésének, a családi birtokok földalapja növelésének.

·      Annak érdekében, hogy a hamarosan liberalizálódó földpiacon a gazdák reális versenytársai lehessenek a tőkeerős spekulációs földvásárlóknak, egyszeri, átfogó gazda hitelkonszolidációs programot valamint hosszú (30-50 éves) futamidejű kedvező állami kamattámogatásos hitelprogramot kell elindítani, és létre kell hozni az ennek lebonyolítását szolgáló intézményrendszert (gazdabank-hálózatot).

·      Fel kell gyorsítani és 2007 végéig be kell fejezni a termőföld részaránytulajdon kiadását (1,5 millió ha!, gyorsított kiadásának forrásigénye 8 milliárd Ft), melynek befagyasztása, a természetbeni visszaadás megtagadása vagy késleltetése nem csak alkotmányellenes, hanem meggátolja a tulajdonost a fejlesztésekben és az EU forrásokhoz való hozzájutásban. Folytatni kell továbbá a szövetkezeti üzletrészek felfüggesztett felvásárlását.

·      A kvótákkal való kereskedést, vagyis a földtől elváló termelési jogok adásvételét minél szűkebb keretek közé kell szorítani.

2.        A birtokpolitika: középpontjában a családi gazdaságok és azok társulásai álljanak!        
A birtokpolitika irányváltása keretében a környezetet, a természeti rendszereket és a vidék társadalmát romboló, termelés- és jövedelemkoncentráló tőkés nagybirtokok helyett a vidéken több munkalehetőséget teremtő, a vidéki népesség megtartását szolgáló valamint agrár-környezeti és vidékfejlesztési szolgáltatásokat nyújtó gazdálkodási rendszereket felvállaló

·      kis- és közepes méretű családi gazdaságokat valamint azok társulásait kell támogatni és védeni;

·      jelentősen gyarapítani kell a középméretű gazdaságok számát és területét;

·      segíteni kell a szétaprózott birtoktestek egyesítését, a tagosítást és a földcserét;

·      a Nemzeti Földalap (NFA) decentralizálásával a földrendezést a helyi közösségek kezébe kell adni;

·      lehetővé kell tenni, hogy autonóm (önfenntartó, önellátó, félig önellátó) családi gazdaságok is tartósan fennmaradhassanak, illetve elő kell segíteni, hogy igény szerint ilyenek is alakulhassanak;

·      a családi gazdálkodás folytonosságát megszakító „Földért életjáradékot” program helyett a generációk közti kapcsolat erősítését, a birtokok családon belüli zökkenőmentes átadását (elajándékozását vagy értékesítését) szolgáló „Korai nyugdíjazás” és „Fiatal gazdák induló támogatása” EU vidékfejlesztési eszközöket kell általánossá tenni.

Így válhat a gazdálkodás folytonossá, a birtokszerkezet stabillá és alkalmassá értékesebb - munkaigényesebb - mezőgazdasági kultúrák művelésére. Ezek növelhetik a falusi foglalkoztatást, fékezhetik az elvándorlást. Ez a birtokszerkezet alkalmas lehet arra, hogy a globális piachoz alkalmazkodjék, és egyúttal sok EU-támogatást szívjon fel.

3.        A gazdák önkéntes összefogása: beszerzési, tárolási, feldolgozási, értékesítési társulásaik támogatásával javítani kell a gazdák piacra jutásának, versenyképes  piaci alkupozíciójának esélyeit!
Hogy a termelés és a piac találkozzék, az élelmiszergazdaság érdekeltségi láncát helyre kell állítani.

·      Ehhez a gazdák önkéntes társulásaiból olyan szövetkezeti hálózatot célszerű kiépíteni, amely – korábbi hazai („Hangya” szövetkezet) illetve nyugati példák alapján – ellátja a közös beszerzés, terméktárolás, -feldolgozás, -értékesítés, -fejlesztés, piackutatás feladatát. Az EU támogatja az egymással társuló gazdák és termelői közösségeik intézményi fejlesztését.

·      Az önkéntes alapon szerveződő termelő és értékesítő szövetkezeteket („tész”-eket) és más hasonló csoportokat az eddiginél jóval erőteljesebben kell támogatni, hogy a termelői érdeket szervezettebben védhessék, és hogy a kisebb mozaikokból, családi gazdaságokból építkező gazdaságszerkezet a piaci versenyben is helyt tudjon állni.

·      A tárolás, feldolgozás és értékesítés kapacitásait, a feldolgozó és értékesítő infrastruktúrát fokozatosan e gazdaközösségek kezébe kell adni, számukra vissza kell szerezni, erre irányuló törekvésüket állami és közösségi eszközökkel kell támogatni.

4.        Az agrár-szerkezetpolitika, a termeléspolitika: a többfunkciós mezőgazdaság, a minőségi termelés, a tájgazdálkodás, a környezet- és élelmiszerbiztonság valamint a vidéki munkahelyteremtés céljait szolgálja!    
A magyar mezőgazdaságot súlyos, örökölt szerkezeti aránytalanságok és idejétmúlt iparszerű tömegtermelési alapirányok jellemzik, amelyek jelentősen megnehezítik a mezőgazdaság többféle feladatának és a vele kapcsolatban megfogalmazódó elvárásoknak a teljesítését. Ezen földhasználati, agrárszerkezeti aránytalanságok és termeléspolitikai alapirányultság megváltoztatása nélkül az egyéb fejlesztési eszközök sem eredményezhetik a kitűzött jövőkép és célok elérését.

·      Olyan támogatási rendszert kell kidolgozni, amely a szántóföldi művelésre kevéssé alkalmas – mintegy 1-1,5 millió hektárra becsült – szántóterületeken kertészet, gyepre alapozott állattartási, erdőgazdálkodási, illetve természetvédelmi célú (gyep-, erdő-, tó- illetve nádgazdálkodási valamint ártéri tájgazdálkodási) irányba változtatja meg a földhasználatot. Erre, vagyis a földhasználati szerkezet mintegy 25-30 %-os mértékű változtatására a zonális jellegű, adott térségekhez és adottságkategóriákhoz kötött agrár-környezetgazdálkodási kifizetések a Nemzeti Vidékfejlesztési Tervben (NVT-ben) lehetőséget és forrásokat biztosíthatnak.

·      Helyre kell állítani a növénytermesztés és az állattartás, mint alapvető ágazatok megbomlott egyensúlyát úgy, hogy a jelenlegi hektáronkénti 0,3 számosállat (150 kg élősúlyú állat) állatsűrűséget 1-1,2 számosállat (500-600 kg élősúlyú állat) sűrűségre kell emelni. Ez a létszámgyarapodás a minőségi állati termékelőállítás, az ezt biztosító szabadabb, természetszerűbb tartási formák (ökológiai állattartás, gyepre alapozott legeltetéses állattartás, extenzív típusú állattartás) valamint az őshonos állatfajták jelentős létszámgyarapodásával kell hogy megvalósuljon. Az intenzív, zárt állattartási rendszerek és az ezekből származó tömegtermékek piaci megítélése és egyúttal európai támogatási esélyei várhatóan fokozatosan romlanak. A minőségi állattartási szerkezetváltás jelzett rendszereinek ösztönzésére, az agrár-környezetgazdálkodás EU által támogatott rendszereire az NVT keretében lehet és kell növekvő forrásokat biztosítanunk.

·      A szántóföldi és kertészeti területeken ösztönözni kell az ökológiai valamint az integrált gazdálkodási rendszerekhez való csatlakozást valamint a tájgazdálkodás különböző formáinak és eltérő intenzitású rendszereinek elterjedését. Ezek támogatási forrásait az NVT agrár-környezetgazdálkodási programja 80 %-os mértékű EU társfinanszírozás mellett biztosíthatja.

·      A szántóterületeken csökkenteni kell a monokultúrás termesztés és a szegényes, néhány növényfaj termesztésére alapuló gazdálkodás területeit, valamint a piaci oldalról megalapozatlan, egyoldalú gabonatúlsúlyt. A gabonatermesztést az arra legalkalmasabb minőségi termőtájakra és termőhelyekre célszerű orientálni, az ehhez kapcsolódó támogatásokat és fejlesztéseket e területekre célszerű koncentrálni. Ez valamint az állatlétszám növelése és a megtermelt gabona egy részének alternatív (energetikai, üzemanyag, alkohol és egyéb) célú felhasználása csökkentheti a jelenlegi súlyos értékesítési és tárolási gondokat.

·      A GMO mentességet az egész Kárpát-medencében meg kell őrizni, ezért a génmódosított fajták termesztésbe vonásának tilalmát fenn kell tartani, azt törvényben kell megerősíteni.

·      Támogatni kell a természetszerű erdőgazdálkodás rendszereit. Erre az NVT erdőgazdálkodási jogcímei lehetőséget kínálnak. E támogatásoknak ki kell terjedniük a telepítésre, az első 5 évi művelésre, és a termőre fordulásig tartó jövedelemtámogatásra is.

·      A vízhatás alatt álló területeken ösztönözni kell az ártéri tájgazdálkodás valamint a tó- és nádgazdálkodás extenzív rendszereinek terjedését. Forrásait az NVT agrár-környezetgazdálkodási intézkedései biztosíthatják.

5.        A piacszabályozás és -védelem: a helyi feldolgozás, értékesítés erősítésére, külön nemzeti szabályrendszerének kialakítására, termelői-fogyasztói közösségek létrehozására valamint a belső piac védelmére és a külső piac bővítésére irányuljon!       
A gazdaközösségek és a helyi társadalom kapcsolatainak helyreállítása, megerősítése, valamint a piac védelme és fejlesztése érdekében sürgős teendő:

·      a helyi feldolgozás és kereskedelem egyszerűbb, külön szabályrendszerének kidolgozása, nemzeti hatáskörű rendeletbe foglalása és azok erőteljes támogatása;

·      a helyben termelt alapanyagból minőségi terméket előállító kis- és közepes méretű feldolgozóüzemek kiemelt támogatása, a gazdaközösségek ilyen üzemek létrehozására való ösztönzése;

·      a helyi feldolgozóüzemek termékeinek értékesítésére szakosodott kereskedelmi egységek élelmiszerlánccá fejlesztésének, e termékek védjeggyel való ellátásának valamint a rendszernek a falusi turizmushoz és a helyben történő termékértékesítés hagyományaihoz illesztésének támogatása;

·      helyi termelői-fogyasztói közösségek (pl. CSA[10]) létrehozásának támogatása, melyben a termelők és a helyi fogyasztók közös érdekeltsége és bizalmi viszonya jobban kialakítható;

·      az EU-ban immár több, mint 15 éve működő szociális élelmiszerprogramhoz[11] való csatlakozás;

·      a belső piac védelme érdekében a minőség-ellenőrzés rendszerének gyorsütemű fejlesztése, intézményeinek bővítése, az ellenőrzések számának növelése és azoknak – a magyar gazdák indokoltnál nagyobb mértékű zaklatása helyett – a külföldről érkező áruk fokozott vizsgálatára irányítása;

·      a külső piac bővítése érdekében a minőségi magyar áruk marketingjének erősítése, hatékonyságának növelése, a régi és újabb hungarikumok előállításának ösztönzése, és a külföldi piacokon a megfelelő hírverésükről való gondoskodás.

6.        A közgazdasági szabályozás, támogatási és adórendszer valamint a hitelpolitika: a családi gazdaságokat illetve a – részben vagy egészben – mezőgazdaságból élő háztartásokat, családokat, e családok és helyi közösségeik megerősödését szolgáló gazdálkodási formákat támogassa!     
Az irányítás és szabályozás a magyar társadalom érdekei valamint az EU agrár- és vidékpolitikai irányelvei mentén tekintse elsőrendű feladatának az egészséges és biztonságos élelmiszerek környezetbarát termelését, a helyi gazdaság diverzitásának és a tájak sokszínűségének megőrzését, a vidéki lakosság és munkahelyek megtartását, és az ezeket biztosító fenntartható, többfunkciós mezőgazdaság, a környezet- és tájgazdálkodás rendszereinek elterjesztését! Ennek megfelelően a hitel-, támogatás- és elvonáspolitika a többfunkciós mezőgazdaság, a környezet- és tájgazdálkodási rendszerek birtokmérettől függő degresszív (birtokméret-növekedéssel arányosan csökkenő) támogatására, a tőkés nagybirtok-támogatás csökkentésére, a kis- és középbirtok támogatásának növelésére és hitelfeltételeinek javítására irányuljon. Az adóterhek az élőmunkáról a környezet-, anyag- és energiafelhasználásra helyeződjenek át!

·      A tömegtermelést ösztönző, mennyiséghez kötött direkt és piaci támogatásokat fokozatosan át kell csoportosítani az agrár-környezetgazdálkodás rendszereinek elterjesztését valamint a védett és érzékeny természeti területek gazdálkodási rendszerének átalakítását célzó vidékfejlesztésre, a kedvező környezeti és társadalmi összhatású gazdálkodási rendszerek elterjesztésére és a vidék társadalmának megerősítésére. Az ehhez szükséges Közösségi (EU) források megszerzése és maximalizálása érdekében módosítani kell a koppenhágai tárgyalási stratégiát, és a következő EU tervciklusban a hangsúlyt az agrár-környezetgazdálkodási, környezet- és tájgazdálkodási rendszereket, természetbarát gazdálkodási formákat magába foglaló vidékfejlesztési támogatások megszerzésére kell helyezni.

·      A forrásokhoz való hozzáférést a gazdaságok szélesebb köre számára elérhetővé kell tenni. Ennek érdekében az „életképességi határokat”, azok tartalmát és mértékét felül kell vizsgálni, a tényleges magyar viszonyokra jellemző mértékre – 1-2 EUME-re – le kell szállítani, az ezek számításához szükséges gazdasági adatokat szolgáltató tesztüzemi hálózatot pedig a gazdasági egységek jelenlegi felső 15 %-áról a teljes gazdaságspektrumra ki kell terjeszteni, a magyar gazdasági szerkezetet valóban reprezentálóvá kell tenni.

·      A közpénzekből nyújtott támogatások súlypontja a vidékfejlesztésre, ezen belül is elsősorban a környezet- és tájgazdálkodási rendszerekhez, termőhelyi adottságokhoz és a kis- és középbirtok-kategóriákhoz kötődő, 5 éves állami szerződésen alapuló, föld alapú folyó kifizetésekre kell, hogy áthelyeződjön. Ezek nem a termelés volumenéhez és nem adott ágazatokhoz kötődnek, a támogatás tehát nem attól függ, hogy „mit” és „mennyit”, hanem hogy „hogyan” termel a gazda. Azt is maga dönti el, hogy a kiválasztott rendszeren belül mit termel, mely ágazatokban folytatja a tevékenységét. Azt kell csupán vállalnia, hogy betartja az adott gazdálkodási rendszer előírásait. Ennek fejében kapja közpénzekből a rendszeres állami kifizetést, melynek 80 %-át az EU finanszírozza, 20 %-ot kell nemzeti forrásból biztosítanunk, és gazdaönrészre nincs szükség e támogatások igénybevételéhez. Ilyen támogatott gazdálkodási rendszerek pl. az alábbiak: ökológiai gazdálkodás, a tájgazdálkodás különböző formái, valamint az integrált növénytermesztés a szántóterületeken és a kertészeti ágazatokban, a zöldség- gyümölcskultúrákban és ültetvényeken, legeltetéses állattartás a gyepterületeken, őshonos állatfajták tartása, ökológiai állattartás, legeltetéses gyepgazdálkodás és állattartás, vagy pl. a hagyományos tó- és nádgazdálkodás a vizes területeken.

·      Az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapról szóló EU tanácsi rendelet alapján 2005 őszén – 2006 tavaszán ki kell dolgoznunk saját „Nemzeti Vidékfejlesztési Terv II.” dokumentumunkat. Ennek végső határidejét az EU azokban a tagállamokban, ahol 2006-ban parlamenti választások lesznek, 2006 őszére halasztotta, hogy az új kormányoknak lehetőségük legyen e 2007-20013-ra vonatkozó tervdokumentumok esetleges módosítására, és az EU Bizottsággal történő véglegesítésére. A leírt jövőképnek megfelelő elveket, célokat és megvalósításuk eszközeit ebben a tervdokumentumban már feltétlenül rögzítenünk kell, hogy azok forrásfedezete rendelkezésre álljon. A 75-80 %-os mértékű EU társfinanszírozás és a viszonylag kis nemzeti forrásigény már önmagában is az eddigieknél nagyobb figyelmet kell hogy irányítson ezekre a programokra, különösen egy olyan forráshiányos agrárium, vidék és gazdaság továbbá olyan súlyos helyzetben lévő államháztartás esetén, mint a magyar.

·      A támogatások mértékének megállapításánál sávos degresszivitást kell érvényesíteni! Ez azt jelenti, hogy a birtokméret növekedésével az egységnyi területre jutó támogatás mértéke csökken, és bizonyos mérethatár fölötti területekre a közpénzekből nyújtott kifizetések megszűnnek. A sávok úgy kerülnek kialakításra, hogy a kis- és középbirtok kategóriákat a támogatáscsökkentés nem érinti, az e fölötti területeken a területegységre jutó támogatás – a helyi foglalkoztatási teljesítménytől is függően – fokozatosan csökken, adott határérték fölötti területek pedig támogatásban nem részesülhetnek. Ez a rendszer fékezi a tőkés nagybirtok és a földspekuláció erősödését, és egyúttal forrásokat teremt ahhoz, hogy a kis- és középbirtok-kategóriákból lényegesen több gazda vehessen részt az EU által 80 %-ban társfinanszírozott gazdálkodási rendszerekben.

·      Az elvonások rendszere, az adópolitika a közterheket az élőmunkáról fokozatosan a környezethasználatra valamint az anyag- és energiafelhasználásra kell, hogy áthelyezze. Ezzel növelhető azoknak a minőségi gazdálkodási formáknak a versenyképessége, amelyek kevesebb külső anyagot, energiát használnak fel, környezeti szempontból kedvezőbbek a hatásaik, és amelyek fajlagosan több embernek biztosítanak munkát, megélhetést a vidéki térségekben. Leértékelődnek ugyanakkor azok a rendszerek, amelyek a társadalmi hasznosság figyelmen kívül hagyásával, kizárólag egyszempontú tőkeérdekeket szolgálnak.

·      A gazdák likviditásának javítása és ezzel a fejlődés beindítása érdekében egyszeri, átfogó hitelkonszolidációs programot valamint hosszú futamidejű, kedvező állami kamattámogatású gazdahitelprogramot kell indítani. A magyar gazdák egyszeri feltőkésítése alapvető feltétele a további indokolt korszerűsítéseknek. Az elmúlt években felvett kényszerű folyó finanszírozási illetve agrárberuházási hitelek, azok hitelszolgálati terhei mellett egyetlen gazdasági méretkategória sem alkalmas ma újabb, időszerű fejlesztések felvállalására, de az egyszerű túlélésre sem. Ez különösen igaz a kis- és közepes méretű családi gazdaságok és bizonyos térségekben jellemző – sok embernek munkát adó, nem pusztán tőkespekulációs célú – agrárvállalkozások esetén. E konszolidációs és hitelprogram nélkül tovább romlik versenyhelyzetük, elmarad a feldolgozottság szintjének emelése, nincs raktározási kapacitás a gazdák kezében, ami egyoldalúan kiszolgáltatja őket az integrátoroknak, a kereskedelemnek és általában a spekulációs tőkés csoportoknak.

·      A szabályozás közgazdasági eszközei – a családi gazdálkodást, a kis- és középbirtokot, a helyi foglalkoztatást növelő agrárvállalkozásokat valamint a környezet- és tájgazdálkodás minőségi agrárrendszereit előnyben részesítő, sávosan degresszív elvonás és támogatáspolitika – közvetve, jogi eszközei – pl. az üzemszabályozás, a földtörvény elővásárlási és előhaszonbérleti sorrendjeinek megváltoztatása, stb. – pedig közvetlenül erősítik az egészséges birtokszerkezet kialakulását, és az agrárszerkezet és -termelés minőségi átalakulását. Mindez lehetővé teszi a ma még mintegy 200 000 élethivatásszerűen, s további 500 000 részben mezőgazdaságból élő család, s ezzel a vidék gazdaságának és társadalmának megerősítését.

7.        Az intézményrendszer: a gazdák kiszolgálását, helyzetbehozását, az információhoz és a forrásokhoz való hozzájutást szolgálja!    
E nagyléptékű stratégiaváltáshoz, a vidékfejlesztési intézkedések lebonyolításához, az európai források maximális lehívásához gyorsított ütemben ki kell alakítani a megfelelő intézményrendszert.

·      Ennek érdekében a gazdákat mindenben kiszolgáló szellemi és fizikai infrastruktúrát, tanácsadó, bemutató, képző, szolgáltató hálózatokat kell kiépíteni, és meg kell erősíteni a falugazdász- és falugondnok-hálózatot. Akárcsak Nyugat-Európában, a polgárosult parasztságnak igen fontos segítője lehet az ingyenes szaktanácsadási hálózat. Ennek teljes körű szaktanácsadásra kell berendezkednie a termelési módszerektől a pályázatírásban való segédkezésig, és ezt nemzeti hatáskörben kell megoldanunk.

·      A vidékfejlesztés szétzilált intézményi rendszerét és elkülönült nemzeti terveit és programjait az EU agrár-vidékfejlesztési rendeletének és gyakorlatának megfelelően össze kell kapcsolni. Ennek tartós megalapozására átfogó vidékfejlesztési törvényt kell alkotni, és a kormányzati struktúrát és a végrehajtó intézményrendszert ennek megfelelően kell átalakítani.

8.        A vidék és a termelés biztonsága érdekében vagyonbiztonsági intézkedéseket és kárenyhítési, kockázatcsökkentési rendszert kell kidolgozni és bevezetni! 
A mezőgazdaság, mint alapvetően a természetben, a határban zajló gazdasági tevékenység, annak eredménye és a hozzá kapcsolódó vagyoni értékek számos természeti és emberi hatásnak, kockázatnak vannak kitéve, ezért a termelés ilyen szempontú biztonságát a lehető legnagyobb mértékben meg kell teremteni. Napjainkra olyan méreteket öltött az agrárágazatokat érintő – feltehetően a globális klímaváltozással is összefüggő – elemi károk (aszály, belvíz, árvíz, zivatarok okozta károk) valamint a gazdaságok terményei (mezei leltára) és vagyontárgyai kárára elkövetett vagyon elleni bűncselekmények mértéke, hogy a helyzet csaknem tarthatatlanná vált, és megoldást követel. Mindezek demoralizáló hatása jelentős mértékben csökkenti a falu, a vidék és a mezőgazdálkodás vonzerejét. A termelés biztonságának helyreállítása érdekében sürgős intézkedéseket kell hozni.

·      Meg kell vizsgálni az „agrárőrség”, az önkormányzatokhoz vagy gazdaszervezetekhez telepített mezőőri rendszer visszaállításának lehetőségeit.

·      Az agrártámogatások között az agrárgazdasági vagyonbiztonság jogcímét célszerű megjelenítni e rendszer megszervezésének és működtetésének támogatására.

·      Meg kell fontolni a Btk. megfelelő szakaszainak kiterjesztését és szigorítását a mezőgazdaság kárára elkövetett bűncselekmények szankcionálásában.

·      Az elemi károk enyhítésére a gazdák és az állam egyenlő mértékű kockázatvállalásán alapuló rendszer kell kidolgozni és bevezetésének költségvetési fedezetét meg kell teremteni.

·      Legalább 5 évvel meg kell hosszabbítani az elmúlt évek elemi kárainak enyhítésére felvett kedvezményes hitelek visszafizetésének futamidejét úgy, hogy az a kamattámogatást és az állami kezességvállalást változatlanul biztosítsa.

9.        A tájékoztatás, képzés: támogatása, intézményrendszerének kialakítása nem az ezeket felvállaló „baráti szervezetek és vállalkozások” állami forrásokhoz juttatását, de nem is sikerpropaganda-célokat, hanem a gazdák segítését, tájékozottságuk, képzettségük és ezzel versenyképességük növelését szolgálja!  
E nagyléptékű stratégiaváltás csak úgy képzelhető el, ha a mindenkori agrár- és vidékfejlesztési valamint környezet- és természetvédelmi kormányzat ehhez a gazdatársadalomnak minden segítséget megad. Ennek érdekében a kormányzatnak azonnal hozzá kell fognia a gazdák tájékoztatását, felkészítését, képzését jelentő feladatához, haladéktalanul fel kell vennie a kapcsolatot azokkal a gazda-érdekképviseleti, szakmai szervezetekkel és tudományos, oktatási műhelyekkel, valamint a média azon részével, amely segítheti e feladata végrehajtásában, meg kell teremtenie ennek hazai költségvetési, pénzügyi fedezetét. Lehetővé kell tenni e szervezetek számára a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv „Technikai segítségnyújtás” keretéhez való tényleges és nyilvános hozzáférést, amely a gazdák tájékoztatásának, képzésének forrásfedezetét biztosíthatja.

10.    A partnerség: a tényleges gazdaérdekképviseletek, civil szakmai szervezetek és az állami szervek érdemi együttműködését kell hogy jelentse a tervezésben és a megvalósításban.    
Az államnak megfelelő infrastruktúrával és költségvetési forrásokkal kell támogatnia azokat a szakmai érdekképviseleteket és környezet- illetve fogyasztóvédelmi társadalmi csoportosulásokat, mozgalmakat, amelyek ténylegesen a gazdák – és nem a tőkés agrárvállalkozások – tömörülései, szakmai érdekképviseletei, és/vagy amelyek a környezet- és természet védelmét valamint a vidék gazdaságának és társadalmának megerősítését szolgáló gazdálkodási rendszerek elterjesztése és az egészséges hazai élelmiszerek fogyasztása mellett szállnak síkra. A tényleges együttműködés és civil kontroll érdemi érvényesülése érdekében felül kell vizsgálni és át kell alakítani a társadalmi érdekegyeztetés és monitoring jelenlegi – a végrehajtó hatalmi ág, az irányító hatóság túlsúlyára és ezzel monopolhelyzetére épülő – rendszerét, amely formálissá és egyúttal lehetetlenné teszi a tényleges társadalmi ellenőrzést, a döntések befolyásolását.

11. Szövetségesek a megvalósításban

Ahhoz, hogy a vidék megerősítését szolgáló néppárti politika eredményes lehessen, segíteni kell a gazdáknak néhány dolog megértésében. Mindenek előtt tudniuk kell, hogy

·      az EU-ban elsősorban nem a nagybirtoknak, hanem a kis- és középméretű családi gazdaságoknak valamint a környezetbarát, minőségi élelmiszertermelésnek van jövője, tehát ragaszkodjanak a földjük tulajdonához, hiszen a termőföld több, mint termelő eszköz, és vége van egy közösségnek, ha földjét elveszíti;

·      a föld ára várhatóan jelentősen emelkedni fog, és a vidékfejlesztési, agrár-környezetgazdálkodási föld alapú támogatások is ehhez és nem a megtermelt mennyiségekhez (kvótákhoz) fognak egyre inkább kötődni;

·      legyenek nyitottak az önkéntes társulásokra, mert így jobb eséllyel tudnak megmaradni a piaci versenyben;

·      tájékozódjanak, tanuljanak, keressék a partnereket;

·      keressék, ismerjék meg azokat a minden agrárágazatra nyitott, támogatott gazdálkodási rendszereket, amelyekhez már eddig is lehetett pályázni a Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Programban (NAKP-ban), továbbra is pályázhatók lesznek a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv agrár-környezetgazdálkodási intézkedései között, és fontolják meg e gazdálkodási rendszerekhez való csatlakozást.

A történelmi egyházaktól, a környezet és természetvédő valamint agrárszakmai civil szervezetektől, pártoktól és érdekképviseletektől, a nem kormányzati szféra szerveződéseitől azt kell kérnünk, hogy

·      segítsék annak tudatosítását a magyar társadalomban: a mezőgazdaság a termelés mellett rendkívül fontos környezeti és foglalkoztatási, szociális szolgáltatásokat is nyújt az egész társadalom számára, és ezért méltó a közpénzekből nyújtott kifizetésekre;

·      segítsenek meggyőzni a magyar társadalmat arról, hogy fogyasszon magyar élelmiszereket, magyar mezőgazdasági termékeket és árukat;

·      segítsék a természetvédelem céljainak és az általa felkínált lehetőségeknek a megértetését az agrárium szereplőinek körében;

·      működési helyükön segítsenek az agrár-környezetgazdálkodásra és vidékfejlesztésre vonatkozó információkat eljuttatni a gazdatársadalomhoz;

·      keressék az agrár-környezetgazdálkodási szakmai és tudományos műhelyek, szakemberek, FVM hivatalok, falugazdászok, helyi önkormányzatok és más civilek partnerségét, és mozgósítsák a társadalmat e nagyléptékű stratégiaváltás sikeres végrehajtására.

A tudomány és felsőoktatás műhelyeiben tevékenykedő szakértelmiségtől, agrárszakmai, szakmapolitikai kutató és oktató műhelyektől joggal elvárható, hogy

·      saját eddigi oktatási, kutatási, fejlesztési tevékenységük kritikai újraértékelése alapján hajtsanak végre valódi, tartalmi stratégiaváltást az agrártudomány, -kutatás és -felsőoktatás terén;

·      dolgozzanak ki a többfunkciós mezőgazdaság, a környezet- és tájgazdálkodás szempontjainak megfelelő, saját tradícióinkból táplálkozó és tájaink eltérő adottságaihoz illeszkedő gazdálkodási rendszereket, és ezekre oktassák mai hallgatóikat, a jövő agrárértelmiségét;

·      tájékoztassák és győzzék meg a szakmai, szakmapolitikai és politikai döntéshozó és végrehajtó elitet e stratégiaváltás szükségességéről , társadalmi hasznáról és elkerülhetetlenségéről;

·      a gazdák felkészítésével segítsék e nagy léptékű stratégiaváltás, minőségi rendszerváltás sikeres végrehajtását.

Végezetül, de egyáltalán nem utolsó sorban mindezek közhírré tételét várjuk attól a médiától, amely

·      felelősséget érez a vidék és a vidéki emberek sorsa, a természet és a táj megőrzése iránt;

·      megérti, hogy „város és vidék közös sorson osztozik”[12], ezért

·      segíteni akar a vidék minőségi fejlesztésében és egy új társadalmi szerződés létrehozásában.

A bemutatott jövőkép megfontolása és a vázolt feladatok végrehajtásának haladéktalan megkezdése valamint ehhez a szövetségesek megnyerése segíthet abban, hogy a természeti környezetet valamint a vidék társadalmát érintő folyamatok ne vegyenek katasztrofális irányt. Ha a vidék és az agrártársadalom érdekében nem történnek gyors lépések, akkor többszázezer család kerülhet végveszélybe, és a multinacionális tőkeérdekek alapján berendezkedő monokultúrás, iparszerű, tömegtermelő tőkés nagybirtok uralkodóvá válása esélyt sem ad a nemzetbiztonsági jelentőségű élelmiszer-és élelmezésbiztonságunk megteremtésére, függőségünk, kiszolgáltatottságunk csökkentésére, a környezet, a természet értékeinek megóvására és a vidék társadalmának megerősítésére. Ennek történelmi felelősségét nincs mód másra áthárítani, és káros következményeit az egész társadalom fogja hosszú időszakon keresztül viselni!


[1] Az összeállítás „A gazdák programja” megalapozásához, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Országos
Szövetsége (MAGOSZ) felkérése alapján készült

[2] Ángyán József egyetemi tanár, intézetigazgató, Szent István Egyetem, Gödöllő, Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet, H-2103 Gödöllő, Páter K. u. 1., Tel.: 36-28-522 009, Fax: 36-28-415 383, e-mail: Angyan.Jozsef@kti.szie.hu

[3]  GOFR: gabona, olaj, fehérje és rost növények

[4]  LFA: Less Favourable Areas

[5] EAFRD: European Agricultural Fund for Rural Development (EMVA: Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap)

[6]   SAPARD: Special Accession Programme for Agriculture and Rural Development (Előcsatlakozási program a mezőgazdaság és a vidék fejlesztésére )

[7]   ÉTT: Érzékeny Természeti Területek

[8]   EMOGA: Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap

[9] SAPS: Standard Area Payment System (Standard Területalapú Kifizetési Rendszer)

[10] CSA: Community Supported Agriculture (a helyi közösség által támogatott mezőgazdaság); Amerikában, Japánban és Nyugat-Európában egyre jobban terjedő, a fogyasztó számára a gazdálkodásba betekintést és részvételi lehetőséget, a gazda számára pedig biztos piacot, finanszírozást és jövedelmet biztosító, egyúttal a lánckereskedelem termelői árleszorító és fogyasztói árfelhajtó hatásait mérséklő közös helyi érdekeltségi rendszer. Működő magyar példája: a Gödöllőn, a SZIE-KTI Babatvölgyi Ökológiai Modellközpontjában található Nyitott Kert Alapítvány Ökológiai Modellkertészete.

[11] Az Unióban felhalmozott mezőgazdasági termékek, élelmiszerkészletek egy részének szociális célokra való felhasználása több szempontból is fontos és mindenkinek hasznos, hosszú ideje működő rendszer. Segítségével csökkenthetők a feleslegek, intervenciós raktárkészletek, munkát jelent a tagállam élelmiszer-feldolgozó iparának, és nem utolsó sorban jelentős mennyiségű élelemhez jutnak az arra rászorulók. Magyarországnak reális esélye lenne arra, hogy e program révén a piacon időlegesen vagy tartósan értékesíthetetlen többleteit, intervenciós készleteit évente mintegy 100-150 ezer t gabonaegyenértékkel csökkentse úgy, hogy ezzel egyúttal évente mintegy 3-4 milliárd Ft értékű élelmiszert oszt szét a rászorulók között. Ráadásul a program teljes költségét – beleértve az alapanyagok feldolgozásának, a termékek szállításának és szétosztásának költségeit is – az EU e célra rendelkezésre álló költségvetési keretei biztosítják. A program kedvező piacszabályozó, felesleglevezető valamint szociális hatásain túl egyúttal többletmunkahelyeket is teremt, foglalkoztatást biztosít az abban érintett területeken. Sajnálatos, hogy Magyarország – szemben a többi újonnan csatlakozott országgal – 2005 májusában jelezte az EU Bizottságnak, hogy ezzel a lehetőséggel nem kíván élni.

[12] Vidéki Térségek Európai Kartája (1996)

Vissza az oldal tetejére