Alap. Amint a szó eredeti jelentése szerint az alap a legalsó (így a tenger feneke, vagyis „alja”), illetve az a szilárd talaj vagy fundamentum, amely biztos tartást kölcsönöz a rajta nyugvónak, úgy a filozófiai szóhasználatban is alap az, ami által valami fennáll, az, ami „miatt” valami van, lesz, vagy ami miatt valamit megismerünk. Az alap által megalapozottat, amennyiben az az alappal együtt szükségképpen adott, következménynek nevezzük. Már itt megmutatkozik az „alap” szó (gyakran észre sem vett) kettős értelme:
(1) a következményt szükségszerűen magával hozó alap (→lényeg a belőle következő lényegi sajátosságok vonatkozásában [predikabíliák], ugyanakkor az ok létrehozó tevékenysége, amely nem lehetséges a létrehozott nélkül), és
(2) a működésre képes, de a tevékenységet valóságosan nem gyakorló ok (illetve okozó), amely mint olyan nem szükségszerűen hozza magával az okozatot mint „következményt”.
Más szempontból meg kell különböztetnünk
a dologi alapot (reális alap, létalap) és
a megismerési alapot, a logikai megalapozást,
aszerint, hogy
a tényállás miértjére vagy
a tényállásról alkotott ítéletünk miértjére kérdezünk-e rá.
Egy kontingens tényállásnak (→tényállás)
a megalapozottól különböző dologi alapját → oknak (illetve személyként okozónak),
az utolsó, máson már nem alapuló létalapot pedig eredeti vagy ősalapnak (ősoknak) nevezzük.
Az ős- (eredeti vagy alap-) tételek megismerési alapja
a tényállás közvetlen →evidenciája (→ismereti elvek),
a belőlük levezetett tételeké a logikailag érvényes következtetés. <<<(((alap, tényállás és következtetés lényegében az induktív axiomatika szerkezetéhez közelít -FÁ)))>>>
<<<(((Arisztotelesz idáig nem megy el, ő a dialógusban találja meg az axiómát. Itt talán a hivatkozott Heideggerről van szó, aki keresi azt az evidenciát, amelyet a közösség „automatikus” végső vagy ősalapnak, tartalma miatt „elfogadható közös képzetnek” tekinthet. Itt tehát lényeges eltolódás van
egyrészt az arisztoteleszi dialógust szolgáló, a logikát felfedező, az úgymond mai kifejezéssel élve deduktív axiomatikát megalapozó „közös képzetek”-re támaszkodó munkálkodás, gondolkodás és
a későbbi korok gondolkodása között,
amely későbbi korokban a dialógus megalapozása helyett annál sokkal ambíciózusabban, ha lehet mondani a dialógus számára még elvontabban, sokkal elleneőrizhetetlenebbül az evidens ősalapokat, a kétségtelen tényekről alkotott „közös képzeteket” igyekeznek tenni, mai szóval a tapasztalati tudományok fogalmi rendszereiben az induktív axiomatika alapjává. Utóbbi esetben már talán nem is a közös képzetek fogalmával kellene éljünk, hanem a kétségtelenül ellenőrizhető tényekről alkotható képzetekével? -FÁ)))>>>
Ha a megismerési alap csak utal egy tényállásra anélkül, hogy összefüggés lenne az alap és a tényállás között, akkor az egy adott esetben igazolhat egy sejtést vagy véleményt (→valószínűség), általában azonban szilárd meggyőződést nem bizonyosság). - Az →a priori megismerésben a dologi és a megismerési alap egybeesik, az a posteriori megismerésben ellenben nem. - →Indíték.
M. Heidegger: Vöm Wesen des Grundes, 41955. - > [Az] elégséges alap tétele.
de Vries/Cs. E.→