Akcidens.

 <<<(((mi a különbség és összefüggés szubsztancia és idea között?

A potencia mennyiben lehet idea természetű? Hiszen a matematika nevezhető idea természetűnek. Ott is megnevezhetők szubsztanciák és akcidensek (gondolom minden axioma rendszerbe, „készletbe” bele értelmezhetők a levezetési, bizonyítási, érvelési potenciák – mind a deduktív mind az induktív axiomatikában). A természettudomány nevezhető árnyékvilág természetűnek vagy az árnyékvilág tudományának? Az árnyékvilágban is vannak szubsztanciák és akcidensek? -FÁ)))>>>

Akcidens a legtágabb értelemben mindaz, ami egy →szubjektumhoz meghatározó módon járul.  <<<(((alany és jelző ebből fejlődött ki a mondattanban? -FÁ)))>>>

A logikai rendben minden meghatározás akcidens, amennyiben éppúgy megillethet egy szubjektumot, mint ahogyan hiányozhat (logikai akcidens például az emberre vonatkozóan: fekete hajú). →Predikabíliák.

A lét rendjében akcidens az, ami tovább meghatároz egy olyan szubsztanciát, amely már önmagában elfoglal egy meghatározott létfokot (ontológiai akcidens például a lélek vonatkozásában a gondolkodási tevékenység).  <<<(((a személy esetében ontológiai akcidens lenne hogy megismételhetetlen? -FÁ)))>>>

Az akcidens vagy önmagában határozza meg a szubsztanciát, mint a mennyiség és a minőség (abszolút akcidenciák), <<<(((a személy esetében: önmagában megálló, ismételhetetlen, értelmes, szabad akaratú? De az is ide tartozna, hogy társas lény? -FÁ)))>>>  <<<(((általában a pont, amely kiterjedés nélküli mindig, akkor is megtartva tulajdonságát, ha egy koordináta rendszer adott pontjaként értelmezem? -FÁ)))>>>

 vagy másra való vonatkozásban, ilyenek a hely- és időmeghatározások (relatív akcidenciák).  <<<(((és ide tartozna, hogy szenátor vagy rabszolga? -FÁ)))>>> 

<<<(((egy koordináta rendszer valamely pontja? Tehát ez is lehet deduktív axiomatika része?! A matematika fejlődésének egyik fonala, hogy az abszolút akcidenciák mellé relatív akcidenciákat teszünk, miáltal szűkebb körű lesz, de a másra való vonatkoztatással az axiómák közé kerülnek a másra vonatkoztatások?! Tehát azokat már onnantól evidenciaként kell kezelni és a levezetések, bizonyítások, érvelések nem vonatkoznak rájuk?! Descartes korában ezt meg is fogalmazták? Megfogalmazták, hogy a matematika számos újítása nemmás, mint korábbi abszolút akcidenciák kiegészítése relatív akcidenciákkal? Ebből a szempontból miként elemezhető a matematika újkori fejlődése? -FÁ)))>>>

 <<<(((az ontológiai akcidens két fajtája az abszolút és relatív akcidencia?

Milyen a nem-ontológiai akcidens? -FÁ)))>>>

 <<<(((adódik a kérdés, hogy a természettudományok úgynevezett induktív axiomatikájának absztrakciója miben különbözik ezekkel a fogalmakkal leírva ( -FÁ)))>>>

Az akcidentális forma azáltal különbözik a szubsztanciálistól,  <<<(((a szubsztanciális formától -FÁ)))>>> hogy

ez utóbbi <<<(((a szubsztancia … -FÁ)))>>> általában egy  <<<(((valamely, valamilyen -FÁ)))>>> dolog lényegét határozza meg (miként a lélek a testet eleven testként),  <<<(((??? -FÁ)))>>>

az előbbi viszont  <<<(((az akcidens -FÁ)))>>> már befejezetten előfeltételezi a dolog lényegét, és a szubsztancia további meghatározása <<<(((finomítása -FÁ)))>>> .

<<<(((mit jelent a forma ez esetben? -FÁ)))>>>

Egy akcidens sohasem létezhet szubsztanciaként;

természete szerint valamely szubsztanciára utal.

 <<<(((tehát remek szélhámosság forrása lehet szubsztanciálisként kezelni akcidenst vagy fordítva -FÁ)))>>>

Ha egy akcidens a szubsztanciától elkülönülve is valóban fennáll (ahogyan az eucharisztikus átlényegülésnél ezt sokan feltételezik), akkor hordozó szerepüket Isten mindenhatósága helyettesíti.  <<<(((tehát az abszolútumok esetében beszélhetünk közvetlen szubsztanciától független akcidensről? Ezért (is) kerülne a szép, jó, igaz Istenhez besorolásra akcidensként? -FÁ)))>>>

Az akcidens is létező, ám lényegében a szubsztanciától különböző módon. →Analógia. Az önállótlan akcidensnek a szubsztanciához való tartozása (inherencia) kettejük reális különbsége ellenére sem külsődleges hozzáfűzés (ahogyan a ruházat tartozik az emberhez), hanem benső, létszerű egyesülés, amelynél fogva a szubsztancia másmilyenné válik. Hasonló ez test és lélek egységéhez, de mivel a tapasztalat mindig csak szubsztancia és akcidens konkrét egységével találkozik, …..

<<<(((másként hallottam értelmezni, miszerint a szubsztancia nem tapasztalható meg, az akcidens viszont igen. A megtapasztalható akcidensről nem lehet közvetlen a szubsztanciát beazonosítani, arra következtetni. Tehát az emberi elme feladata a kettő közti kapcsolatot megfogalmazni (ha jól emlékszem wikipediás szócikkekből következett). –

Itt viszont más rajzolódik ki. A szubsztancia közvetlenül itt sem tapasztalható meg, viszont az akcidensekkel való kapcsolatában megtapasztalhatósága feltételezi, hogy állandósult kapcsolatot tételezünk fel köztük? Ez egy vélekedés, egy közössé vált képzet formájában?

Ilyen kapcsolatokat épít a matematika fejlődése, ilyen bevett kapcsolatokat jelentenek a tudományok paradigmatikus alapjai és ilyen kapcsolatokat kell különösen óvatosan kezelni a tudományos megsejtésekben, hipotézisekben, az induktív axiomatikában a tények és elméletek egyeztetésében?! -FÁ)))>>>

…. soha nem veszíti el titokzatos jellegét.  <<<(((mi a titokzatos, a szubsztancia, az akcidens vagy a kettő együttese? -FÁ)))>>>

Az akcidenciák inherenciája, bennerejlése, fokozatokat enged meg; lehet közvetlen vagy közvetett (például a mennyiség és annak meghatározásai; aktív potencia és aktusai).  <<<(((??? -FÁ)))>>>

Az inherencia a szubsztancia aktivitásának eredménye; <<<(((megnyilvánulása? A szubsztanciában potenciálisan benne rejlő tulajdonság a szubsztancia aktivizálódásaként (aktusában) realizálódik, nyilvánul meg? -FÁ)))>>>

így emanálódnak belőle a jellegzetes akcidenciák (propria), továbbá az élőlények spontán aktusai,  <<<(((eleve benne lévő potenciák az élőlény spontán viselkedésében válik aktussá -FÁ)))>>>

míg más akcidenciák reakciómódok és ezek kifejeződései. <<<(((a környezet hatására formálódó potenciák aktuális (aktuskénti) megnyilvánulásai? -FÁ)))>>>

 <<<(((miféle kapcsolat fogalmazható meg szubsztancia és potencia, akcidens és aktus között? -FÁ)))>>>

Valóságos, a szubsztanciától különböző akcidenciák feltételezése a dolgok olyan változása esetén merül óhatatlanul föl, amelyek ugyanazon lényegi tartalom megtartása mellett egyéb tekintetben megváltoznak.  <<<(((? -FÁ)))>>>

Ez a fölfogás középen áll azok nézete között,

akik, mint Hume és más empiristák, csak a szubsztancia nélküli és folyamatos jelenségeket ismerik el valóságosnak, miáltal kizárják a dolgok tartós lényegi tartalmát,

valamint Descartes és Spinoza nézete között, akik magukat az akcidenciákat (így a mennyiséget és a gondolkodást) emelik szubsztanciális létté.  <<<(((hogyan kapcsolódik ez a derékszögű koordináta rendszerhez Descartesnél? Az abszolút és relatív akcidensekkel magyarázható matematika fejlesztési logikához – az mióta tudatosult, Dexcartesnél is vagy máskor, később? Logikus lenne ha Descartes korában, mert miből merítették a „bátorságot” az akcidentális megszorításokhoz a pont esetében például? -FÁ)))>>>

 <<<(((a gondolkodás is akcidentális, megnyilvánulási jellegű? A gondolkodok tehát vagyok kijelentés egy logikai baki lenne a klasszikus filozófiában?

Az akcidenciák szubsztanciális létté emelésének van-e köze ahhoz, hogy a modern filozófia párszáz évében a világmindenség fogalmától elfordultak (a világmindenség és a mi véges világunk közti különbségtevéstől)? Aminek az empirizmus egy általános kifejeződési módja? Abban az értelemben, hogy lemondtak a világmindenség, a totalitás tekintetbe vételéről is és a megtapasztalhatót nevezték meg szinte kizárólagos tudás-forrásnak (ismeret-forrásnak)?

A nagy-bumm teória az egyoldalú empíria kiegyensúlyozási kísérlete oly hipotetikus módon, hogy feltételezik a robbanáshoz igen közeli fázisban a tömeg, idő stb nem-tét is, tehát hogy fogalmaink sem lehetnek a kezdeti állapotról?

Az emberi önreflexióban azonban mégkevésbé tudják kiegészíteni a klasszikus megfontolások nélkül a tapasztalati ismereteket a teljesség, a világmindenség, és az emberi személy mivolta irányában? -FÁ)))>>>

Egy szubsztancia akcidentális meghatározása mindig a szubsztancia végességét nyilvánítja ki, hiszen az akcidentális lét összeegyeztethetetlen a végtelen egyszerűségével,  <<<(((? -FÁ)))>>>

s fordítva: az akcidentális meghatározás szükségképpen a teremtett léthez  <<<(((az árnyékvilághoz? A matematika nem az ideák világa? -FÁ)))>>> tartozik, mivel

az a →működés, amely minden létet követ,

egyetlen végesben sem alkothatja magát a szubsztanciális létet. <<<(((vajon mi a helyzet az általunk teremtett ideák, a matematika világának értelmezésével??? -FÁ)))>>>

a) Arisztotelész: Metafizika, VII, 4-5.; Aquinói Szent Tamás: A létezőről és a lényegről (De ente et essentia) c 7; Suárez: Disput metaph. d 3 2, 37-39.; Descartes: A filozófia elvei (Principia philosophiae) , I, 52-53., 56., 63-65. -b) J. Gredt: Die arist-thom. Philosophie II., 1935, 120.; L. Baur: Metaphysik ³1935, 31. §; J. de Vries: Denken und Sein, 1937, 217. sk.; J. Lotz: Ontológia 1963, N° 536-568; E. Coreth: Metaphysik ²1964, 34. § - c) Descartes →a)

Santeler-Lotz/Cs. E.