vissza a főoldalra *   

Absztrakt. Absztraktak azok a képzetek, amelyeknek nem felel meg érzéki szemlélet, vagy tárgyukat az elkülönülés jegyei nélkül tartalmazzák. Az absztrakt képzetek vagy az áttekintést szolgáló besorolást segítik elő, mint amikor az értelem a különös ismertetőjegyektől való elvonatkoztatás révén általánosabb fogalmakhoz lép tovább: például ember, érzéki lény, élőlény stb. (= abstractio totális), vagy a fogalmak logikai és a valóság metafizikai fölépítésének megismerésére szolgálnak, amennyiben az értelem a hordozótól eltekintve a formaadó elemeket különíti el: például a bölcstől a bölcsességet (= abstractio formális). Az absztrakt képzetek ennek megfelelően vagy általános fogalmak, amelyek azonban még konkrétak annyiban, amennyiben hordozóból (      szubjektum) és          formából állnak össze (az ember), vagy formafogalmak, amelyeknek tartalmát a hordozó nélküli forma képezi (emberség, ember mivolt). - A hordozótól való elvonatkoztatás azonban nem mindig azonos.

·         A fizikai formafogalomhoz még legalább egy (meg nem határozott) hordozóhoz való viszonyt is hozzágondolunk, mert a fizikai forma lényege szerint egy konkrét fizikai dolog alkotóeleme (mint például a kerekség a kerek dolgon).

·         Ezzel szemben a metafizikai formafogalom esetében a hordozóhoz való minden viszonytól eltekintünk. Ez a metafizikai vizsgálati mód tehát a formára mint olyanra irányul, tiszta magánvalóságában, s minden megszorítás nélkül csupán az ún. tisztán tökéletes lények esetében alkalmazható (→Isten), amelyek hordozó nélkül is - és ekkor a szubszisztáló léttel azonosan - valóságosak lehetnek. Ezért ez a metafizikai értelemben vett absztraktum a legreálisabb, s mint ilyen, csak következtetés által ismerhető meg. Az emberi megismerés folyamata az absztrakton keresztül visszavezet a konkrét mélyebb megragadáshoz. Az absztraktról HEGELnél: →konkrét. →Absztrakció.

a) Cajetanus (Thomas de Vio): Comment in De ente et essentia quaest I, quoad terüum (ed. Laurent, Nr. 5). - b) J. Lindworsky: Experimentelle Psychologie 51931. - H. Hempel: Konkrétum und Ab str aktum als sprachliche Kategorien, ld.: »Kantstudien«, 48 (1956/57), 134-160. - W. Wundt: Zűr Geschichte und Theorie dér abstrakten Begrijfe, »Kleinere Schriften«, II., 1910-1911. - e) J de Vries: Denken und Sein, 1937 [mutató],

Brugger/Sz. L.