-----Original Message-----
From: megujulás [mailto:megujulas@ngo.hu]
Sent: Saturday, August 04, 2007 10:54 PM
Subject: RE: Második kiegyezést!

Az emberi élet az emberi szabadság,
a felelős de tényleges önállóság
mióta világ a világ, azóta
mindig feladat volt,
és nem kényszerpálya,
aminek csak engedelmeskedni kell.

Engedjetek meg egy töredezett eszmefuttatást.

Buga Jakab írását olvasva jut eszembe, hogy igaza van, csak bírjuk szusszal. Egy találó mondat kevés. Mögéje kell látnunk (és állnunk). Tudnunk kell más szavakkal, máshol a lényeget ismételten elmondani. Ki kell tudni kerülni a lenyúlásokat, a nagy szavakat, amelyek mögül a tettek kihátrálnak, és a látványos gesztusokat, amelyek mögött nincsen gondolat. S mégsem szabad tétlennek maradni.

Nem beleszólni akarok, nem ellentmondok tehát, hanem megpróbálok néhány dolgot tovább gondolni.

Sokat jár az eszem egy kérdésen, gyerekkorom óta, ez pedig a technikai és politikai kérdések szétválasztása.

A diktatúrának érthetően az volt a szándéka, hogy a politikai kérdéseket a nagyközönség, a nyilvánosság számára láthatatlanná tegye. Ezt úgy oldotta meg, hogy technikai-műszaki kérdések és a politikum közé egyenlőségjelet tett (azaz a politikai kérdések sajátságait igyekezett kitörölni a tudatból). Önmagát mint politikumot például egyenlővé tette a műszaki haladással. Akinek ő nem tetszett, az tulajdonképpen ezután a diktatúra szája íze szerint a technikai haladást kérdőjelezte meg, a mosógépet és a villanyosítást. Elvette a szót ezzel a politikai ellenzékétől. Ide tartozott az is, hogy amikor honvédelmi ismeretek órán megkérdeztük, hogy mi van a hóhér munkakönyvében, akkor a válasz az volt, hogy "technikai munkatárs".

De ezzel érvel a rendszerváltó parlamentbe épült politikai konglomerátum, stáb, szereplő-gárda is (amely a kormányt és ellenzékét adja), hogy neki nincsen alternatívája, mert ő egyenlő a technikai tudással. Emlékezetes Bokros Lajos önérzetes kijelentése, hogy ő mindent több nyelven tud megcsinálni, de főleg kiváló angolsággal tud szerződést kötni (bankok eladásáról volt szó a parlamentben). A technikai műveltség politikai értékként való feltüntetésének egyik sajátos változata, amikor a nyelvtudás (technikája) emelkedik politikai szempontokat pótló erővé. Éppen csak a választók képviseletét nem kezelik politikai értékként. Egy diktatúrában mi sem természetesebb, mint hogy a hatalmi központtal tartott kapcsolat technológiája a politizálás záloga. De ma már más a helyzet (más kellene legyen), ma már talán nem természetes, hogy a külső hatalomhoz igazodásban való jártasság egyenlő a politikával. Ez ma már kevés.

1990 táján sokan megjegyezték, hogy nehéz lesz kilábalni a szovjet megszállás árnyékából, mert mint Az egy mondat a zsarnokságról is mondja, más sem jut eszedbe, mint amit ő sugallt. Máig ez a helyzet kulcsa. Felkészületlenségünk nem a nagy szavakat, óriási tirádákat, szónoki teljesítményeket teszi lehetetlenné, hanem a gondolkodásunk önállóságát. Az önálló gondolkodást ma egyenesen gúnyolják, szélsőségként állítják be. Az önálló politikai cselekvés lehetőségének megpendítését populizmusnak, hamisságnak, csalásnak bélyegzik. De a Kazohínia fordított világának majmolása nem segít. Önálló gondolkodás nélkül pedig nincsen politikum. És sem az önálló, tisztességes társadalmi gondolkodás sem az önálló politikum ma nem érték. Azért nem érték, mert nem látunk világosan, mert nem érezzük valódi súlyát, mert műszaki, nyelvi és egyéb hamis pótló készségekkel próbáljuk a hiányát elfedni.

A technikai, a mechanikus idegen nyelv tudás behelyettesítése mellett vannak más módjai is az önálló politikum lehetetlenségének önmentegető igazolására. Például kiváló mentegetődzésként tálalják a két világháború, meg az egész korábbi késedelmes polgárosodás emlékét, és a szovjet megszállás máig ható szellemi-lelki árnyékát. Ezekután nincs semmire lehetőségünk, mert ha mindezt megfejeljük a globalizációval, akkor természetes, hogy a magyar önálló politikumról beszélni buta, sőt önveszélyes dolog - szól a figyelmeztetés. De amint a technikai fejlődést nem gáncsolja el az a kétkedő, aki nem hiszi, hogy Soros találta ki a fénymásológépet (pedig egy időben ő volt a nagy osztogató), amint az idegen nyelv tudás önmagában a soknyelvű tolvajlás eszköze is lehet (az önálló politikumnak meg egyáltalán nem garanciája), úgy a két világháború emléke meg a globalitás sem emelhető be kizáró tényezőként az önálló politikum igénye helyébe. Fontos figyelmeztetés lehet a múlt emléke, de nem a politikum kizárója. A sor hosszan folytatható.

Az emberi élet az emberi szabadság, a felelős de tényleges önállóság mióta világ a világ, azóta mindig feladat volt, és nem kényszerpálya, aminek csak engedelmeskedni kell. A mai korban a technikai fejlődés, a világpolitikai mező felerősödése, az új egészségügyi fenyegetések és más veszedelmek tudatában is képesnek kell lenni a politikai önállóságra, létezésre. Nem lehet mechanikusan a múltból másolni (a múlt legfeljebb inspiráció lehet). Ma kell megfelelni. Vannak népek, amelyek régmúlt dicső emléke híján is képesek helyt állni és közösségként létezni. Nekünk nincsen jégmezőnk meg trópusi őserdőnk. Van ugyan egy történelmi alkotmányos eszmerendszerünk, sőt hagyományunk, de ezzel vagy nélküle, önálló politikumra képeseknek mi magunknak kell lennünk. Ez a politikai létezéssel azonos. Önálló politikum nélkül nem vagyunk mint társadalom, mint ország, mint nép vagy nemzet, mint szolidáris emberi közösség. Nekünk úgy, ahogy vagyunk, az emlékeinkkel és vágyainkkal együtt kell az önálló politikai létet elérnünk. Az eddigi rendszerváltókkal vagy nélkülük. Nélkülük újabb buktatóknak nézünk elébe, velük ki tudja milyen lehet. De technikai meg nyelvi, meg kapcsolati tőkére hivatkozva az emberi személy létünket elismerő, arra építő, azt képviselő politika tőlünk, a kihalás szélésre toloncolt országtól nem vonható meg!

Micsoda feltevés, hogy az ország úgy át van politizálva, hogy egy új politikai erő fellépése ellen minden szakapparátus összefogna, és munkásőrindulót fújva nem engedelmeskedne a politikai döntéseknek? Ez lényegében nem egyszerűen minden demokratikus, mélyen struktúrált társadalmi ismérv tényének a kétségbe vonását  jelenti, hanem még az igényt is elvileg utasítja el! Abszurdnak tekinti a kilábalást a politikai magunkra találás dolgában! Olyan parlamenti ellenzék hajtogatja mindezt, amely a rendszerváltás tényleges fogalmi, intézményi feltételeiről ellenzi a nyílt vitát (lásd a 2006 őszi vonakodást alkotmányos kérdések megtárgyalása elől). Nehéz a helyzet. Jobb lenne, ha nem kellene zörgetni az úgymond hivatalos politikusok ablakán, hogy nem figyelnek a dolgokra, hogy mást csinálnak, mint amit tőlük el lehetne várni. Jobb lenne, lehetne, de nem jobb. Ha nem jön ki az árvizi mentés, akkor mindenkinek magának kell szaladgálnia a hullámok elől. Itt ma az árvizi szolgálat kormányzati oldala azt mondja, hogy nincs árvíz illetve nincs más mód, mint az árvízzel kimosatni a gátak közti elpiszkolódott teret (tőlünk megtakarítani a gátak által védett területet), az ellenzéki oldal pedig azt mondja, hogy akkor jön a segítségünkre, ha mindenki egyként fogja őt hívni, addig ázzunk a zavaros moslékban még egy kicsit. Mert úgymond áztattatás nélkül nem tudnánk kellően értékelni, hogy mi lenne ha ő megmentetne minket?!Talán Kelet Európa leggyengébb rendszerváltó garnitúrája hangoztatja, hogy nála csak rosszabb jöhet. (De legyünk óvatosak, mindig jöhet még rosszabb - ami nem ok arra, hogy a jobb után ne vágyakozzunk.)

Tehát nem a húsos fazéktól távolabbi radikálisok húsosfazekasítását kell érteni a politikai frissítés mögött, hanem a tényleges poltitizálás lehetőségének megnyitását. A tényleges politikai értékek elismerését, középpontba tevését. Azokhoz kell mérni, viszonyítani, ki hol tartózkodik.

1990-ben  a munkahelyi pártszervezetek betiltása nagy lépésnek tűnt. Nehezebb megfogalmazni, de ugyanerről lenne szó most is, csak kevésbé triviálisan. Nem egyszerűen a maszek fegyvereikkel Gyurcsány segítségére siető jeltelen, amúgy rendőr meg nem rendőr rohamsisakosok leleplezése a tét, hanem a szakértelem, a gazdasági szerepek és a politizálás elválasztása végre. És ebben a radikálisoknak nagy szerepe lehet, ha el nem tudják őket varázsolni.

Mi lehet politikai követelés? Például a népképviselet, mert az nincsen. Ugyan hol lehetne választások (mármint csalás nélküli választások) nélkül népképviseletről demokráciáról, egyáltalán legalitásról (azaz szabályszerűségről) beszélni? A legitimitás, erkölcsiség igényét ne is említsük. Pedig az sem felejthető el következmények nélkül. De mondhatjuk választott nemzeti döntéshozó testületnek is azt, amire nagy szükség volna. Első lépésben egy rendszerváltást elrendező, alkotmányos alapokra helyezkedő nemzetgyűlés. Tiszta politikai követelésnek tekinthető az igazságosabb társadalmi struktúra követelése (mobiltelefonnal vagy anélkül, nem a technikai környezet a meghatározó a politikumban). Csakhogy szakismereti tolvajnyelven ezen politikai ismérvek létét vitatják el. Az élő természetes személy alanyiságának elismerése ma merész követelés kell legyen - a törvények sokaságában!! Itt tartunk. És az alaptörvényben is!!! A természetes személyekből felépülő természetes társadalmi közösség, a nemzet létének elismerése is várat magára. Az is struktúrális kérdés, ha az alkotmányt tárgyaljuk. A nemzet és állam fogalmának szétválasztása. Alkotmány és alaptörvény szétválasztása. Természetes személy alanyiságának és jogi személy eszköz mivoltának tisztázása. A magán és köztulajdon értelemszerű, funkcionális elválasztása - ma még mind várat magára (a radikálisok között is, A PARLAMENTBEN VISZONT TÖRVÉNY EREJÉVEL PRÓBÁLJÁK ŐKET KIKERÜLNI, NEMLÉTEZŐ PROBLÉMÁKKÉNT KEZELNI). Ami ma van a magán- és köztulajdon közti egyenlőségről az alaptörvényben, az "marhaság" (MARHASÁG). De ne vigyen el az indulat. És a sor folytatható hosszan.

Tehát nem egyszerűen kié a hatalom kérdésével állunk szemben (amit Gyurcsány a maga szintjére tudott lebirkózni), hanem a "mi a hatalom" kérdésével is. ezen a "probléma-ajtón" préselheti be magát a tényleges megoldást kereső tisztességes radikalizmus minden naívságával együtt. Nem elméletieskedő száraz, érdektelen dologról van szó. Nem technikai ismeret, nem nyelvi tudás, nem összeköttetés, nem öncélú erőszak és nem átverés. Kell egy modell, hogy hogyan másként. És ez úgy tetszik, hogy nem születhet meg a mai parlamentiek gondoskodásával. Már hosszú meneteléshez hasonló hosszú társadalmi konzultáció is volt, és semmi haszna, mert a végeredmény mintha mindig előre lenne kitűzve. Igazi áruházi marketing programhoz méltóan. Kukacos és penészes a liszt? - Nahát. És azt hogyan adjuk el? - hangzik a "kiút keresés". De itt másról lenne szó.

Újra kell gondolni a rendszerváltást, az uniós szerződés képtelenségeit. Meg kell fogalmazni a társadalmi célokat. Ellenkező oldali, parlamenten kívüli voluntarizmussal semmire sem mennénk.

Érteni véltem Kroko aggodalmait is. De vezényszóra nem megy. Süket fülekhez csatlakozni nem megy. Újabb hitelt nehéz adni a mindig kihátrálásnak. Valami tényleges előre lépés kell, mert már senki senkiben sem bízik. A fidesz meg úgy érzem, egyelőre grundháborúnak fogja fel fejleményeket, még mindig nem akar sarkára állani, még mindig játszik. Szavazatszerző mértékben nemzeti, pedig az önálló politikum kialakítása mértékében kell nemzetinek lenni. S ha neki nem inge, másnak kell bele bújni. De aki felveszi a varázsinget, az ha nem veszi komolyan, magára zúdít minden átkot, szidalmat.

Az emberi élet az emberi szabadság, a felelős de tényleges önállóság mióta világ a világ, azóta mindig feladat volt, és nem kényszerpálya, aminek csak engedelmeskedni kell.

FÁ

 Vissza az oldal tetejére