A személy autonóm, egy külön kis univerzum.

Ebben a kis univerzumban a személy nem azonos Istennel, legfeljebb emlékeztet rá, mert ebben a kis univerzumban ő, a nemisteni személy a végső ok és a végső cél (amint a világmindenségben Isten … a görög fogalmi sablon szerint). Ez a kulcs, ez az értelmezendő fogalmi sablon (világmindenség és a személy külön univerzuma), nem pedig a mára jól összekoszlott tenger. Ez a titka a szabad akaratnak, csak más szavakkal, de azonos logikát képviselve.

Más kérdés, ha a személyek közösséget alkotnak. Ha …… Nos akkor az egy alkotmányos közösség, egy kvázi személy közösség (ami sem a tengerhez sem a sivataghoz nem hasonlítható). De a fogalmaink szerint alkotmányos közösséget nem lehet megvásárolni, kifizetni, pénzben mérni (vagy hatalomban és más türelmetlenkedő erőfölényben). El lehet taposni, le lehet tagadni, nevetségessé lehet tenni, éppen csak akkor lemondunk valamiről, mint az önmagát rabszolgának eladó.

From: Fáy Árpád <arpad.fay@gmail.com>
Sent: Thursday, July 04, 2019 12:02 AM
Subject: elhiheted, hogy nem értem.

Kedves Levente!

Csak indulati hömpölygést érzek ki soraidból.

A logikáját bárhol akartam megragadni, a következő bekezdés már vagy ellene mondott vagy egészen mást.

Ez a tenger meg vízcsepp hasonlat nem tudom, hogyan jött ide. Talán a kanáritenyésztés szimbóluma vagy a lovakrúl mond valamit.

Nem vagyok túlbuzgó a vallásos alapok hangoztatásában, de Krisztus az embert váltotta meg, nem a tengert. Ezt valahol bele lehetne kalkulálni. A te hősöd talán a tengert korbácsoló perzsa király, mert mintha neki magyaráznád mi a helyzet a tengerrel.

Minden sértés nélkül de te a XX. század gyermekeként nem tudsz tőle távolodni. A XX. századi diktatúrák voltak azok, amelyek a cseppeket megszűntnek nevezték és a tengerre hivatkozva voltak embertelenek. Tehát nem a személyt negligáló, nemlétezőnek nyilvánító nézeteket akarom felmondani, mert szerintem akkor a homoksivatag lenne a minta, ahol a homokszemek a tenger cseppjeinél is élettelenebbek, súlytalanabbak.

Ha nem akarom értelmét vesztettnek nyilvánítani az elmúlt két és félezer évet Európában, akkor a személy kérdése kardinális, meghatározó, és nem lehet a csepp meg a tenger párhuzamával kezelni. Akkor már jobb egyébként a sivatag és a homokszem párhuzama, mert az jobban kifejezi azt a lelketlenséget, amit meghivatkoztál.

De tudod te is.

A nyakas metafora egy ideig érdekes volt, de amikor befordítod ebbe a csepp-tenger ügybe, akkor minden össze zavarodik.

Te tulajdonképpen a jogpozitivisták érveit hangoztatod, miszerint egy politikai fórum (a tenger nevében) majd megmondja ki mikor likvidálható. Azaz mikor tekinthető személynek (akit megölni gyilkosság) és mikor nem (amikor részvét sem illeti meg). Ilyen ideológiákra pazarolni ezt a ritka életet? Vagy neked több is van belőle? Az elvi alap az kell legyen, hogy nem öldöklünk csak úgy, hogy van személyi méltóság, személyi lét stb. Hogy a személynek létjoga van – s akkor fejtsük is ki (tengertől függetlenül, amiben nem sodródni, hanem úszni kell).

Euklidesszel kapcsolatban pedig jelezhetnéd, hogy melyik félreértelmezésével nem tudsz kibékülni? Hogy Dózsa György katonáinak nem osztott mobil telefonokat Verbőci István? Mert hasonló anakronizmust sejtek ismételt kirohanásaid mögött.

Amúgy meg Ruzsa Imre nekem nem tekintély. Többször letettem olvashatatlan könyvét. Nem világos ide is hogyan került.

Egyébként jobb az idő ma este már elviselhető.

FÁ (aki nem Szaniszló, nem neki szólt a levél csak ő is megkapta)

Tehát:

A személy autonóm, egy külön kis univerzum. Ebben a kis univerzumban a személy nem azonos Istennel, legfeljebb emlékeztet rá, mert ebben a kis univerzumban ő, a nemisteni személy a végső ok és a végső cél (amint a világmindenségben Isten … a görög fogalmi sablon szerint). Ez a kulcs, ez az értelmezendő fogalmi sablon (világmindenség és a személy külön univerzuma), nem pedig a mára jól összekoszlott tenger. Ez a titka a szabad akaratnak, csak más szavakkal, de azonos logikát képviselve.

Más kérdés, ha a személyek közösséget alkotnak. Ha …… Nos akkor az egy alkotmányos közösség, egy kvázi személy közösség (ami sem a tengerhez sem a sivataghoz nem hasonlítható). De a fogalmaink szerint alkotmányos közösséget nem lehet megvásárolni, kifizetni, pénzben mérni (vagy hatalomban és más türelmetlenkedő erőfölényben). El lehet taposni, le lehet tagadni, nevetségessé lehet tenni, éppen csak akkor lemondunk valamiről, mint az önmagát rabszolgának eladó.

minden jót

FÁ