From: Fáy Árpád <arpad.fay@gmail.com> - Sent: Tuesday, April 09, 2019 10:28 PM - To: 'portfolio@portfolio.hu' <portfolio@portfolio.hu> - Subject:
Lehet hozzászólni, pontosítást kérni?
"a pénz a tárcádban nem más mint valaki adóssága"
Tisztelt András Bence!
Nem tudom, hogy mit mond a sajtóetika arról, hogy olvasónak kell-e válaszolni.
Korábbi cikke után kerestem a kapcsolatot, mert a ki teremti a pénzt cikkét nemcsak érdekesnek, hanem fontosnak is tartottam.
Lennének hozzá kapcsolódó gondolataim.
Mivel nem válaszolt kapcsolatot kereső többszöri megkeresésemre, ezért próbáltam a cikkében megemlített angol banki kutatókkal kapcsolatot találni.
Kétszeri kitérő levélváltás után közölték, hogy ők banki munkatársak, pénzelmélettel nem foglalkoznak.
Mostani írását olvasva (https://www.portfolio.hu/prof/a-penz-a-tarcadban-nem-mas-mint-valaki-adossaga.315077.html ) azért jelentkezem, mert bár megint angol szerzőkre, tanulmányokra hivatkozik ( Bank of England (2014): Money in the modern economy: an introduction ; Bank of England (2014): Money creation in the modern economy ), "a pénz a tárcádban nem más mint valaki adóssága" - nem érthető, nem értelmezhető, nem követhető, tehát elvi valóságtartalmától függetlenül egy manipulációs törekvés megnyilvánulása is lehetne, azaz alapvetően pontosítandó volna.
Ezerszer elmondják, tanítják, hivatkoznak rá, hogy a modern pénz tartozás, adósság stb. Habár sokkal gondolat ébresztőbb mint a marxista pénzfunkciók ismételgetése, de ebben a formában a megtévesztés eszköze. Amolyan titkosírásra jellemző értelmetlen szövegkörnyezetbe burkolva.
Mi lenne az értelme? Például egy soron következő devizahitel akció előkészítése. Nagyon hasonlatos a devizahitel szerződések ""oklistájához". Aminek ha utána gondolt az ember, rájöhetett, hogy az oklista közgazdasági-pénzügyi értelemben egy hamisításon alapszik. Ugyanis a bankok szerződés utáni egyoldalú, önkényes szerződés módosításaira soroltak indokokat olyan szinten, hogy ha emelkedik a takarító szerek ára, akkor emelhetik a bankok a kamatokat. Ráadásul az oklisták tételeinek többsége egy valóban tisztességes, „normális” pénzrendszerben az ügyfelek vismajor indokaiként lettek volna kezelendők. Itt hasonlóról van szó.
Ugyanis hallatlan jelentőségű lépés lenne, ha végre a nyilvánosság elé kerülne, hogy a pénz miféle adósság. Azt már tudjuk, hogy nem a magántulajdonú megtakarítások tovább közvetítése a pénzteremtő hitel, meg hogy a bankok pénzteremtő hitelt adnak.
Akkor mit jelent hogy a pénz valaki adóssága? Ki az a valaki és kicsoda felé van adóssága, amit pénzként lehet használni?
Nem a bank felé jelent adósságot a pénz, ha adósságként is értelmezzük, hanem a társadalom egésze felé. Ugyanis a pénzteremtő hitel, mint arra az utóbbi évek néhány írása rámutatott, a társadalom vásárló erejének újra elosztását jelenti közgazdasági tartalmában. Tehát ha adósság, akkor a társadalom felé kell nyilvántartani. De miként adósság a társadalom felé? A pénzteremtő hitel lehetősége a társadalom megelőlegezett bizalma, hogy értelmesen, sőt vissza fizethetően lesz felhasználva az átengedett vásárlóerő. Pénzteremtő támogatás esetén pedig visszafizetési igény nélkül lett átengedve a társadalmi vásárlőerő összességéből valamilyen hányad. Ha a gazdaság produktuma nem nő, akkor a támogatásként átengedett összeg vagy a vissza nem fizetett hitel-összeg inflál. Ha viszont gyarapította a társadalom gazdasági képességeit, akkor nem inflál.
Hogy kerül ide a bank? A bank egy lebonyolító, adminisztráló intézmény, amely manipulálja sajnos a társadalom pénzzel kapcsolatos ismereteit - és ezen módon meghamisítja a pénzhez való viszonyunkat a bankok és a mögöttük álló érdekcsoportok előnyére.
Tehát alapvető, politikailag el nem térített pénzelméleti alapok szerint, ha úgy mondjuk, hogy a pénz "valaki adóssága", akkor hozzá kellene tenni, hogy alapvetően a társadalom egésze, a társadalom vásárló erejének összessége irányában adós. A vásárlőerő tekintetében az adós állapotára a társadalom bizalmából juthatott.
Tehát nehogy oda jussunk, hogy most a magántulajdonú megtakarítási betétek tulajdonosai helyett "valakik" felé tekintsük adósnak azt, aki pénzt használ vagy aki hitelével pénzt teremt.
Végre el kellene gondolkozni az alanyi pénzhasználati jogon, és a pénzhasználó alanyoknak a társadalmi közösséghez való viszonyán, amely viszonyrendszer intézményeinek működtetői, szolgáltató többek között a bankok. De hamis tautológiák, paradoxonok nélkül!
Viszontválaszát remélve
FÁ