From: Fáy Árpád <arpad.fay@gmail.com>  - Sent: Tuesday, July 13, 2021 12:40 AM - To: 'Bokor Levente'; 'Rockenbauer Antal'  '- Subject: RE: a fizikusok igyekezete a deduktív alapfogalmakkal szemben

 

Próbálom megérteni Levente sorait.

 

From: Bokor Levente <lbokor2@t-online.hu>
Sent: Monday,
July 12, 2021 3:02 PM
To: Rockenbauer Antal <rockenbauer.antal@ttk.mta.hu>; Fáy Árpád <arpad.fay@gmail.com>; Szegő Szilvia <szeszego@gmail.com>; Filozófiai Társalgó <filtars@googlegroups.com>
Subject: Re: a fizikusok igyekezete a deduktív alapfogalmakkal szemben

 

Kedves Antal!

Természetfilozófiai elgondolásod megerősítéseként idézek saját, közzé nem tett vázlataimból, s azokból Arisztotelész Fizikájának alapgondolatát, a mozgás  elemzését. A te leveledhez meg hozzá ragasztottam azt az írásomat, amelyre csak nagyjából emlékszel.

 

Newton föltétlen létezővé emelte az erőt, amikor az erőfeszítés élményét az egész világegyetemre érvényes módon tudta kiterjeszteni azzal, hogy bármely tömegmozgás gyorsításaként objektíválta, és metrizálta.

Az erő tudata mindig is jelen volt, de nem kardinális szereplőként és nem ilyen dezantropomorf módon, hanem a mozgást fenntartó létmódként: lehetőségként (dünamisz).

A létező alapszerkezetét az arisztotelészi Fizika a mozgás jelenségében ragadja meg. A természet nem más, mint a mozgás forrása (azokban a létezőkben, amelyekben mozgásuk forrása benne van).

A természet elemzése a mozgás elemzésén nyugszik.

A vizsgálódás a mozgást

·         a princípiumok (az alapelvek),

·         az okok (a magyarázó szempontok), és a

·         létmódok (a lehetőség és a valóság) szempontjából elemzi.

Vizsgálatát a mozgáshoz kapcsolódó jelenségek —

·         a végtelen,

·         a folytonosság,

·         a tér,

·         az üresség,

·         az idő — elemzésével teszi teljessé.” (https://epa.oszk.hu/00100/00186/00006/bogn.htm#1v)

A  mozgásformák legelsője a körmozgás, mert az képviseli leghűbben a mozgás folytonosságát, és végtelenségét. A Fizika VIII. könyve záró gondolatmenetének vázlata (ugyanonnan) az alábbi:

„Egyébként sem érdektelenek a könyv fejtegetései: belőlük táplálkozik minden kozmológiai istenbizonyítás. (Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy istenre utaló kifejezés nem található az arisztotelészi szövegben.)

·         Az egyetlen folyamatos és örök mozgást nem ébresztheti egyetlen véges erejű mozgató (hiszen ereje elfogyna, így aztán a tőle ébresztett mozgás sem volna örök).

·         Csak egyetlen mozgató ébresztheti az egyetlen folyamatos mozgást, ezért a mozgató végtelen erővel kell, hogy mozgasson.

·         A mozgatónak tehát vagy véges kiterjedése van (ami nem lehetséges, hiszen véges kiterjedés nem képes végtelen erejű hatást tenni),

·         vagy pedig végtelen kiterjedése van (csakhogy valóságosan végtelen kiterjedés nem létezik).

·         Létezik egyetlen folytonos mozgás.

·         Mindebből az következik, hogy az első mozdulatlan mozgatónak nincs kiterjedése.”

Nézzük, mi a különbség az arisztotelészi és a Rocky-i szemlélet között. Ott a természet a létezőkben meglévő mozgás forrása. A mozgás az egyetlen, kiterjedés nélküli mozdulatlan mozgatótól származik.

Itt is a természet a mozgás forrása, de az a matéria immanens tulajdonsága. Nem a mozgató ok ideája mozdulatlan, hanem csak az  élő emberi természet viszonyul független változóként az élettelen természet tőle függő determináltságához. Rocky szerint, a változatos formákat öltő anyagi mozgás ugyanúgy vezethető vissza a fénysebességű forgásra, ahogy a víz formai kimeríthetetlensége Poszeidón  első szülöttjére, Próteuszra.

Az élő emberi természet  ugyanúgy kiterjedéssel bír, mint a vele kölcsönhatásban lévő élettelen természet. Ebben manifesztálódik  az egész élettelen univerzummal közös tehetetlensége. Ám az élőlény mint magasabb szerveződésű létforma, és termodinamikailag  fokozottan nem-egyensúlyi állapot, birtokában van a tehetetlenséget korlátozó tehetségnek, az idő dimenziójában való  - különböző fokú - mozgásnak. Ezért, ha osztozik is az élettelen anyag tehetetlenségében, nem osztozik vele az asszimilációs képességben.

·        

·         Az élőlény aktív alkalmazkodó képessége abban áll, hogy ő determinálja mindazon lehetőségeket, melyeknek asszimilációs  aktualizálására képes. <<<(((? -)))>>>

·         Erről árulkodó kifejezésnek tartom a téridőt.

o   Azt fejezi ki, hogy kitüntetett módon a saját perspektívánkba helyezzük mint objektumot a természetnek velünk kölcsönhatásban lévő részét.

o   A "téridőből" az idő komponenst mint organikus dimenziót alaptalanul terjesztjük túl a saját látókörünkön. Amit mi kiemelünk, annak van térideje, ami azonban közömbös a számunkra, annak nincs ideje. Csak a lehetőség puszta terjedelme, amíg a mi vissza nem fordítható időnk útjába nem kerül. <<<(((Minkowski féle fénykúp? A természettudománynak nem egyik alapelve, hogy elvi alapjait a fénykúptól függetlenül képzeli el? Tehát hogy tételei érvényesek a téridő „megismeerhetetlen”, „elérhetetlen” világára is? Nem ez a lényege mából visszatekintve a görög ideáknak? Az abszolút fogalmaknak? -)))>>>

http://www.vilaglex.hu/Lexikon/Kepek/MinkoTer.gif

Azért tartom célszerűbbnek a mi determináló voltunkat emelni ki, hogy a csakis kölcsönhatásként aktualizálódó természetből ne kimérákat teremtsünk, hanem a "domesztikálók" felelősségét vegyük magunkra. <<<(((Sejteni vélem ennek a mondatnak a célját, az értelmét, mondani valóját, de mintha nem stimmelne. Az ember önálló, felelős gondolkodását másként indokolnám. Ki az a „Rocky”? Antal elemi körforgás koncepciójához viszonyítva gellert kaphat a gondolatmenet …. -)))>>>

Margón jegyezve meg: ahogy az antik ember megkülönböztette a khrónoszt és a kairoszt, érdemes megkülönböztetni az irreverzibilis alanyi időt, és a kiszámítható, megismételhető tárgyi időt. Az első az evolúció "menetideje", a második a létfeltételek "reprodukciós ideje".  Az utóbbiba tartozik a fizikai tárgyszerűséget igazoló kísérlet ismételhetősége is. <<<(((Megint egy mondat, amivel önmagában egyet lehet érteni, de mintha tévesen kapcsolódna a téridő iménti hivatkozásához. -)))>>>



Baráti üdv:
Levente