A józanész kudarca a modern fizikában
Az előadást hallgatva -2
........................
Az első előadásodat hallgatva most az alagsori teremben, belenézve a ceruzás jegyzetekbe, néhány kérdésem adódik (tudva, hogy ezeknek szakértője mér nem lehetek – de talán élhetek az alkalommal).
1. A filozófiában kevésbé jártas korunkban (hiszen valósággal tiltva volt a filozófia a rendszerváltásig és azóta sincsen felvirágzása) nehézséget okoz több olyan fogalmi különbségtétel, amelynek pedig volt előzménye, amire támaszkodni lehetne. Ezért a „rendet tenni kívánó próbálkozások” nem terjednek el, nem válnak közismertté. Egyik ilyen törekvés, hogy az értelmet és az észt különböztessék meg a szóhasználatban. Majdnem mindegy, hogy melyiket mire, mert régen a különbség nem volt egyértelmű. Eszerint az észt a praktikus dolgokra vonatkoztatják –amiben odáig mennek, hogy a józan paraszti észt szinte szembeállítják az értelemmel. Az értelmet vonatkoztatják a világmindenséggel, a totalitással foglalkozó gondolatokra (a világmindenség része az ember), ezek az abszolútumot érintő kérdések, ide sorolható lenne a matematika is talán – míg az ész a praktikus, véges, megtapasztalható kérdések világa (ide sorolható lenne a kísérleti fizika, a mérnöki tudományok is). A te szóhasználatod ettől eltér. Az enyém is, hiszen a józan ész, a spontán megérzés, akár a misztikus gondolatok értékét ösztönösen nem vonom ki a józan ész hatálya alól. Nekem talán az gondolkodási irányulás, törekvés jellege a fontos, miszerint nem érzelmi ráhangolódást keresek önállóan (az is fontos, de nem a logikai modellek helyett). Tehát találkoztam az ész és értelem szembeállításával a magyar nyelvben, de nekem „nem esik kézre”.
2. Az első előadásod címe: a valószínűség és a determinizmus volt. A második előadásodban pedig tettél egy megjegyzést, hogy a szabad akarat indeterminizmusa nem a mikrofizikában kereshető, hanem „feljebb” a világ szerveződésében (talán ki sem mondtad a társadalom, az emberi viselkedés szavakat). Számomra a véletlen ismeretelméleti fogalom, aminek elfogadtam, hogy a valóságban való, a megismeréstől, a megismerőtől független tartalmát talán elvileg sem tudhatom. Tehát nem tudhatom meg, hogy létezik-e a valóságban a te kifejezéseddel élve indeterminizmus. Lehet, hogy ez egyfajta igénytelenség, megalkuvás a részemről. Úgy képzelem, hogy a totalitásban való létünk, bennefoglaltságunk és ebből eredő korlátaink a véletlen fogalmát a megismerési esetlegességhez kötik. Az ember avagy a mérnöki ténykedés által alkotott-kezelt gépekre, mechanizmusokra vonatkozóan kap további értelmet ez a véletlen fogalom, mert felveti a felelősség kérdését, miszerint véletlenszerűen működő gépek, mechanizmusok a szerencsejáték kockázatait vetik fel (ami egészen más természetű megítélés alá kell essen, mint nem-várt véletlenek által elromló gépek). Más a helyzet az emberi szabadság, sőt felelős szabadság ügyében. Itt ugyancsak a világmindenségben, annak részeként értelmezett ember döntési szabadsága (és felelőssége) a kérdés. Tehát nem a gépek alkothatóságának technikai lehetősége a kérdés (az elméleti fizikai alapokig terjedően, a determinizmus, az oksági láncok érvényesülése feltételezéssel), hanem az emberi felelős döntés, tehát a jövőt befolyásoló, az oksági láncot indítani, kikapcsolni, befolyásolni képes emberi közreműködés merőben más összefüggéseket felvető ügye. A kettőt az emberiség mióta létezik, el kell válassza. Nem ismerem a konkrét helyet a Bibliában, de állítólag a gyerekkoromban sokat idézett orosz bohóc, Rajkin megjegyzése is a Bibliát, abban Krisztust idézte: a legnehezebb az megállapítani, hogy mi az ami nem változtatható meg és békén kell hagyni és mi az, ami megváltoztatható sőt megváltoztatandó és neki kell látni. Úgy látszik ebben a talányban nem sokat változott a világ, csak koronként újra fogalmazva, a nekünk ismerős, érthető megfogalmazásban kell közelítenünk hozzá.
3. Ha egyszer alkalom lenne rá, annak nagyon örülnék, amikor a matematikai összefüggések (képletek) konkrét paraméterekkel való feltölthetőségéről kérdezhetnélek. Persze első pillanatra itt nincsen mit meg nem érteni, de ha melléje teszem az integráló és differenciáló műveletek hosszú sorát - sorozatát (mint fogalmi lépcsőket), akkor már nekem nem is olyan egyszerű a kérdéskör. Találkoztam futólag azzal a filozófiai rangsorral, miszerint a legszigorúbb absztrakció a lételmélet (ontológia), egy lépéssel kevésbé a matematika, aztán a szaktudományok, majd egyre inkább a hétköznapi fogalmazásunk, de csak felrémlik bennem. És mintha ezt az absztrakciós skálát nevezted volna meg sokkal egyértelműbben, műveletekhez, paraméterekhez kötötten.
4. Blogodat olvasva is felmerült bennem, hogy jó lenne a fizikában figyelembe vett elveket táblázatba foglaltan megjeleníteni. Talán neked van is ilyen megfontolásod vagy vázlatod vagy kész táblázatod. Ezek az elvek nyilván nem tárgyalhatók kimerítően, mert a háttérben mindig fognak maradni olyanok, amelyek a spontán absztrakció keretében működnek anélkül, hogy megneveznénk, formalizálnánk őket, mint a „végső józanság”, a végső intuíció forrásai, eszközei. Másrészt az elvek és az elveket érvényesítő konkrét műveletek nagyon izgalmasak. Ha vesszük akár csak a számok felépítését az újabb és újabb korlát nélkül elvégezhető műveletek mentén, akkor is az elveket nevezzük meg és alakítjuk lépésenként egy kicsit. A modern matematika és természettudományok elméleti haladása, eredményei azért érthetetlenek a „laikus gondolkodás számára”, amelynek egyébként nincsenek képességbeli problémái, mert az analfabetizmus elleni küzdelem jegyében felfuttatott közoktatás és közvélemény-tájékoztatás nem tér ki az elvekre, csak a konkrét eredményeket tálalja, amiknek működése, mechanizmusa meg sem érthető önmagában. Egy bérmunkástól csak azt várták el, hogy maréknyi tapasztalati képletet tudjon alkalmazni olykor igen szigorú, kötött szakmai protokoll szerint – a képletek mögött jelentéstartalom világának ismerete nélkül. Talán a modern, automatizálódó korban erre a szűkkörű automata tudásra nem lesz szükség, ez kevésnek fog bizonyulni. Tehát a közérdeklődés is a számításokat, tételeket megalapozó elvek felé fog fordulni.
5. Szakmánként, tudományáganként, korszakonként lehetne leltárba venni az érvényesített, tekintetbe vett elveket. És akkor az elvekkel szemben (a megnevezett elvek rendszerével szemben) és megfogalmazódhatnak keret-elvárások. Ilyen az, hogy az elvek összességének valamifajta teljes halmazt kell képezniük. És a korszakváltásoknál amikor egyes elvek elavulása miatt ez az összecsiszolt teljesség megbomlik, akkor dominósor szerűen rántja magával a több elvet is és kialakulhat az elvek új, jó esetben kimunkáltabb, rosszabb esetben a korábbinál felületesebb rendszere. Gondolok tehát történetileg elsősorban a görögöktől ránk maradt elvekre és a rájuk építkező műveletekre (Arisztoteleszig, Euklideszig bezáróan – ami után érdekes lehet, hogy mi következett még előre vagy hátralépés például a későplatonikusoknál), aztán a középkoriakra, majd a reneszánszra, a felvilágosodással kezdve a XIX. századig, és akkor az axiomatikus elvek robbanászszerű új módon való érvényesülését követő elrendeződésre máig.
köszönet a gondolatébresztésért, ha tudsz ajánlani olvasnivalót, vagy kit keresse ilyen ügyekben (ha neked idegen vizekre eveztem volna), azt köszönöm,
üdvözlettel
Fáy Árpád