Tőke 1 – mint termelési tényező. Időben a föld, majd a munka után keletkezett, David Ricardo korával kezdődik talán a korszaka. A hol munka, tehát a gépekbe, épületekbe kódolt, belevitt korábbi munkát jelenti, amely termelési tényezőként ismét hasznosítható.
A szokásos, megkövült felsorolás szerint a termelési tényezők
- a föld (azonosították először a fiziokraták korában),
- a munka (azonosítását A. Smith korára vezetjük vissza),
- a tőke (azonosítását D. Ricardo korára vezethetjük vissza, mint a struktúrált, újra felhasznált, gépesített munkavégző képességet)
- Ezen túl hosszan lehetne sorolni az azóta felfedezett, azonosított egyéb tőkejavakat, azaz termelési tényezőket, ami azonban külön témakör lenne, túlvezet a tőke fogalmainak felvetésén.
Tőke 2 – mint elkölthető, befektethető pénztőke. Értsd: bármely termelési tényezőt meg lehet vele vásárolni, akár a szűkebb fogalmazás szerinti földet (környezeti javakat a bányakincstől kezdődően), munkát (munkaerőt természetesen és nem rabszolgát), akár tőkejavakat (azaz bizarr elnevezéssel a holt munkát). A fogalom tehát a termelő kapacitást jelenti.
Tőke 3 – mint bármely jószág, amely tulajdonosának jövedelmet hoz. Ez sokkal távolabb van a termelési tényezők hagyományos felsorolásától, mint a befektethető, termelési tényezőre fordítható pénztőke. Ez lehet kiváltság, akár csak fizetési ígéret, de lehet bármely termelő kapacitás is. A fogalom mindenféle jövedelem jogosultságot jelent, a termelő kapacitástól kezdődően akár a spekulációs várakozásokig.
Mindhárom eddigi tőke fogalom a gazdaságon belüli tőke-fogalom.
Tőke 4 – a gazdaságpolitika tőke fogalma. Ez erkölcs és gazdasági struktúra kapcsolatát tartalmazó fogalmi rendszerben található, a gazdaságpolitikai cselekvés világába tartozik. Főleg leíró jelleggel „használatos ma” a kialakult viszonyokat jellemezve.
Hagyományából következően nem operatív fogalom, illetőleg sajátosan nem a népnek elkötelezett állam felelősségét, kötelességét tárgyalják vele (egyelőre). A szovjet kommunisták kezében volt operatív fogalom a gazdaságpolitika tőke fogalma, amivel súlyosan visszaéltek. Az erkölcs és gazdasági struktúra kapcsolatát a természetjog talaján lehet úgy tárgyalni, hogy az ne a társadalmi visszaélés, ne az állami terror eszköze legyen.
A szó használatának logikája az előbbi 3 jelentés alapján elég pontosan elemezhető. Ez a negyedik típusú tőke fogalom úgy jeleníti meg a gazdasági kezdeményezést magához ragadó szűkebb társadalmi csoportot, hogy annak már régen nem a termelési hatékonyság a célja, hanem a bármi áron való gazdasági hatalom – akár a gazdaságon kívüli eszközök használatának árán is (egészen a politikai eszközökkel megalapozott gazdasági terrorig terjedően).
A társadalompolitikai cselekvés lehetőségét felmérni a 4-ik változat alapján nem lehet, mert az egyszerűen a félelem illetve megfélemlítés látszólagos cselekvésen túl másra nem képes.
A társadalompolitikai cselekvéshez szükséges a négyféle tőkefogalom világos megkülönböztetése, hogy egyértelmű eszmecserére kerülhessen sor olyanok között, akik a négyféle fogalom egyikét-másikát használják evidens értelmezésként műveltségüknél vagy érdeklődésüknél fogva. Együttműködésük esélyéhez a fogalmi különbséget át kell látni.