vissza a főoldalra *  

Módszertani előszóként

Az alkotmány és alaptörvény megkülönböztetendőségének filozófiai indokolhatósága, és az elvi személy fogalmának jelentősége témakör tárgyalását utólag visszatekintve egyfajta módszert követve közelítettem meg. Legalábbis számomra utólag úgy tűnik, hogy könnyítheti problémafelvetésem értelmezését, ha amolyan egyéni történeti visszatekintéssel bemutatom egy korábbi próbálkozásomat az úgymond fogalmi térkép szerkesztését segítő szoftver elvi alapjainak megfogalmazására.

A szoftver nem sikerült. Többen felhasználták inspiráló ötletként, de senki sem valósította meg tudomásom szerint. Hogy a nagyvilágban megvalósult-e nem tudom, időről időre próbáltam tájékozódni, de nem jártam sikerrel (mert ha valaki elkészítette, akkor én is szívesen használnám).

Másik kérdés volt, hogy mit tenne kezelhetővé ez a szoftver, a fogalmak milyen rendszerét? Úgy képzeltem, hogy elkészül a szoftver és majd hozzáértők feltöltik, és akkor mindenféle kérdésemre választ kaphatok mint felhasználó. Azonban a célszoftver híján a tartalmi kérdések továbbra is foglalkoztattak, nevezetesen a fogalmi rendszerünk jellege, mibenléte. amolyan cethalként, amely Jónást nem engedte kóborolni, engem ez a fogalmi szerkezeti kérdés ért utol többször, például az alkotmány és alaptörvény műfaji különbözőségének pontosabb megfogalmazandóságában.

Mert az alkotmány és alaptörvény elkülönítésének célszerűsége a múltban, jelenben és jövőben számomra evidencia volt. De hogy e mellett érvelni lehessen másokkal szemben, akik ezt nem tartották magától értetődőnek, ahhoz kellett egy elméleti kerülőt tenni. Ha szigorúan, pontosan akarunk fogalmazni, akkor mire kell tekintettel lenni? Például tehetjük a következő felsorolást:

• a világ egésze a maga teljességében több okból is megismerhetetlen az ember számára
  • egyrészt ontológiailag, azaz lételméletileg mert a világban élve a világban történhet megismerésünk de nem a világról, nem a világ teljességéről (a XX. századi matematikus, Gödel lényegében ezt foglalta matematikai tételbe)
  • másrészt ismeretelméletileg a szubsztancia és akcidens Arisztotelesznél szereplő megkülönböztetésével illeszkedően a megtapasztalható ismérvek a lényeget közvetlenül nem adják vissza, a lényeg közvetlenül nem tapasztalható meg, tehát az emberi elme feladata marad mindenképpen és mindig a lényeg abszolút értelemben véve közelítő, remélhetőleg egyre jobb megragadása, felismerése.
• az érvelés, a szigorúságra törekvő tudományos igényű érvelés axiomatikus megalapozása az ókor görög filozófiai megalapozására támaszkodva Euklidesztől fogva az európai gondolkodási törekvések módszertani gerince
• Descartes korától fogva egyre élesebben különvált a deduktív, az önkényesen megválasztott kiinduló tételekre támaszkodó és az induktív, a tapasztalatokra támaszkodó érvelés. Deduktív érvelést tehát nem lehet cáfolni mérésekkel (pld a matematika), hanem legfeljebb új axiómákkal újra alapozni, és induktív mérési eredményeket nem lehet matematikai tétellel korrigálni, hanem legfeljebb újabb, jobb, eltérő mérésekre alapozott új axiómákkal újra alapozni, átformálni. Ez a modern tudomány két pillére, amelyre támaszkodik főleg a természettudományok körében. Mindkettőben alkalmazható az axiomatikus megalapozás és együtt szerves egységet alkotnak.

Van tehát mit térképezni, kezelhetőbbé, láthatóbbá tenni.

Fogalmi térkép szerkesztést segítő szoftver

Szerintem nincs két ember, akinek a fogalmai hajszálpontosan megegyeznek. Léteznek ugyan „szabványos” fogalmi elrendezések, értelmezések, de ezek mindig közvetett, másodlagos szintet jelentenek az egyéni gondolkodás közvetlen fogalmaihoz képest.

Pont az ellenkezőjét veszem kiindulásnak tehát a wikipédia meggondolásához képest, miszerint a világon mindenütt egy fogalomnak ugyanazt kell jelentenie, csak mechanikusan át kell fordítani egyik nyelvről a másikra (tekintet nélkül a szemléletmód, problémavilág, élményi alapok különbözőségére).

A sajátosságok megjelenítésére, kezelésére, az egyéni sajátosságok és az általános, mondhatni „szabványos” fogalmi rendszerek kapcsolatára lenne jó a fogalmi háló szerkesztést, szemléletesebben fogalmi térkép szerkesztést segítő szoftver.

Mindenkinek saját tanulási, kutatási segédeszköze lehetne a saját fogalmi térképe, amit akár évtizedeken át mint egyfajta naplót használhatna, ami jellemző lehetne akár a rendőrségi ujjlenyomat, sőt ez a fogalmi ujjlenyomat egész életében változhatna kortól, tanulástól, foglalkozástól stb függően …

Logikailag amiről szó van, az egy háló, a csomópontokban a fogalmak (szavak) és értelmező meghatározás(-ok) vagy definíciók, a definíciók kulcs-szavaira pedig további definíciók, és a további definíciókhoz vezető hálózati élek a csomópontok között.

A definíciók mindenki számára másként elemezhetők, mindenkinek más kifejezések lehetnek a tovább pontosítandó kulcs-szavak.

Tapasztalatom szerint ha három lépcsőben folyik az azonosítás, akkor két vitatkozó már igen pontosan be tudja határolni egymás fogalomhasználatát, tehát onnantól érdemben tudnak eszmét cserélni, egyeztetni vagy kizárni az érdemi beszélgetést.

Milyen létező eszközökkel rokonítható az elképzelt fogalmi térkép?

• Van a közönséges szótár, ahol a szavakhoz egy vagy néhány másik szó kapcsolódik, esetleg rövid értelmezéssel.
• Van az értelmező szótár, amelyben a definíción nagyobb a hangsúly és kevésbé a további szavakhoz, fogalmakhoz való kapcsolaton.
• Van a tezaurusz, amelyben a szavakat hierarchikus fa struktúrába rendezik, tehát van fő fogalom, és mindent oda kötnek valahány lépcsőn át. Létezik egynyelvű és többnyelvű tezaurusz. A csomópontokban fogalmak, hozzájuk definíció, onnan egy kapcsolati vonal, másik fogalom, ugyancsak definícióval (ilyeneket csináltak például nemzetközi beruházások kivitelezőinek, akár szakmunkásainak is).

Amit elképzeltem, az a tezaurusztól abban különbözne, hogy a csomópontok közti szerkezet nem egyszerű fa struktúra, hanem technikailag tetszőleges. Tehát a szótár (illetve itt már a fogalmi térkép, fogalmi háló) feltöltője, módosítója nem csak értelmező definíciókat kapcsol a szavakhoz és a definíciók révén kapcsolatokat további fogalmakhoz, hanem a háló szerkezetét is alakíthatja.

• Minden fogalomhoz mint csomóponthoz tetszőleges számú definíció, tetszőleges számú kapcsolati szál adható.
• A kapcsolati szálak tipizálhatók (tulajdonság, ár, határidő, részlet és tágabb fogalmi kör stb megjelöléssel).
• A csomópontok is tipizálhatók a kapcsolati szempontból (irányított kapcsolatok esetén kimenő, bemenő kapcsolat, teljesen kötetlen csak valamilyen típusú kapcsolat stb).
• Érdekes és tanulságos az alapfogalom megadása, amelyben fekete doboz szerűen az alapfogalmat nem bontható tovább, tehát csak kiindulnak belőle kapcsolatok - egy másik fogalmi rendszerben viszont elveszítheti alapfogalom voltát és ott már levezetett, indokolt fogalom lehet (pld másik szakmában, vizsgálódásban).
• Kezelni kellene tudni, amikor egy csomópontot rész-hálózattá alakítunk, belemegyünk a részletezésébe, illetve amikor egy rész-hálózatot egyetlen csomópontba vonunk össze, mert ez a kapcsolódások kezelésében is rutinszerű kellene legyen.
• Egy ilyen háló lehetőséget nyújtana a tesztelésre, definíciós hurkok megjelenítésére (ami lehet elfogadott is, ha nem tudományos rendszerről van szó, mert asszociatív szókapcsolatoknál az oda-vissza vagy éppen körbeérő hivatkozás nem jelent gondot).
• Tanulás, kutatás számára a fogalomkezelési sajátosságok megjelenítése könnyebbséget jelentene.
  • Gyakorlatilag történelmi korszakok és eltérő kultúrák fogalom kezelési sajátosságait lehetne megjeleníteni, ábrázolni vele, modellezni az eltéréseket, és válogatni a feladathoz és az egyes személyekhez leginkább alkalmas sajátosságok tudatos megválasztásában.
  • Sajátos szempont, hogy a matematikai pont meg az elvi személy mint alapfogalom általános elfogadása, rendszeresítése ellenére mindenkinek lehet egy saját kapcsolódása főleg tanulási szakaszban. Mindig fontos kérdés, hogy mely fogalom jelent élményszerű bizonyságot valakinek. Mindenkinek más és más az élményszerű alapja, kiinduló pontja, ami élete során, tevékenységétől, helyzetétől, hangulatától függően nála is változhat. Ezen élményalapon tovább nem magyarázandó fogalmakat, kapcsolódásokat bármely szabványos fogalmi rendszerhez mindenki közvetlenül maga adhatja meg.
  • Szükség esetén pedig ebből az élményszerű bizonysággal elfogadott fogalmi csomópontból alrendszert lehet csinálni, a pontból részhálót készítve lehet elemezni, hogy miért és miként és mennyire jelent fix kapcsolódási pontot, felületet egy embernek egy tágabb fogalmi rendszerhez – de akkor az már egy újabb vizsgálódási irány, témakör.
  • És ha többen dolgoznak együtt, akkor a közös munkához kötődő fogalmi rendszerhez mindenkinek más lehet az egyéni kapcsolódása….

Jó lenne egyéb, például szövegszerkesztő és általában minden szöveget használó szoftverhez kapcsolni.

A wikipédia annyira az egyéni sajátságok tagadásán alapszik, hogy ontológia néven egy szoftver szerkesztési elvet nevez meg, a filozófiai értelmezéstől eltérően, a személyi lét kérdésnek tulajdonképpen hátat fordítva – ami pedig a filozófiai ontológiai vizsgálódásból nem hagyható ki. A wikipédia rendszerében használt módon az ontológia kifejezés éppenséggel az eredeti végső lételméleti kérdések értelmezését kioltó módon szerepel (megfelelően korunk szemléleti, filozófiai útvesztésének).

Az internetezők kapcsolati hálójának ábrázolására a google hasonló ábrát csinált az utóbbi években, de ennek dolgaiba már nem mélyedtem bele.

Többször pályáztam a fogalmi háló, térkép szerkesztő szoftver fejlesztésére a nyolcvanas évektől, de nem jutottam előre, viszont többen közölték, hogy inspirációként felhasználták, de senki sem valósította meg tudomásom szerint.

Mindenesetre szemléleti bevezetőként talán jól használható a következő fejezetekhez.

 FÁ