From: Fáy Árpád [mailto:arpad.fay@gmail.com] - Sent: Monday, November 05, 2018 7:19 PM -
Már az IMF szerint is a semmiből teremtik a pénzt a bankok
- 2016 -
láttuk már, lassan szélesedik a rés a befalazott ablakon
Beleolvasva a http://www.penzriport.hu/mar-az-imf-szerint-is-a-semmibol-teremtik-a-penzt-a-bankok című 2016-os írásba kezdve annak jelmondatával az ember elcsodálkozik:
„Arthur Schopenhauer német filozófus szerint minden igazság három lépésen megy keresztül: először kinevetik, majd erőteljesen ellenzik, végül pedig, mint maguktól értetődő dolgokat, elfogadják őket.”
Szenzációs szeparációs eredmény nyomára bukkantak tudományos kutatók.
Egyre inkább kezd a közvélemény előtt is lehetségesnek sőt elfogadottnak tűnni, hogy el lehet választani egymástól a lovat és erejét, amit speciálisan lóerőnek nevezhetünk.
Sőt magukat a szakmai protokolloktól valami okból különös bátorsággal függetleníteni szándékozó történészek szerint ez a szétválás meglehet hogy már akár száz éve is megtörtént. Csak eddig nem tűnt föl senkinek. Ezt természetesen nem lehet készpénznek venni.
Egyesek a jelenséget ahhoz hasonlítják, hogy ugyancsak több mint száz éve meg nem erősített hírek szerint tulajdonképpen lehetséges, hogy kereskedelmi bankok pénzt csináljanak (Drábik szavajárásával a levegőből). Drábik János szabadeurópás szenior újságíró és kiadó szerint ez egy titkos rémtörténet, amibe nem árt beleskelődni. Mértékadó egyetemi tanárok, kutatók, pénzügyi szakemberek, gazdaságpolitikusok azonban óva intenek mind az elszabadult lóerők mind pedig a pénzteremtő bankok felvetésének komolyan vételétől. Mert gondoljunk bele! Miféle káosz lenne, ha nem is egy de akár több lóerő elkezdene amolyan fantom lóerő-ménesként száguldani a ködben, mondjuk kantár, gyeplő, csikós, karám nélkül?! Vajon kicsoda szellemlovast kellene elképzelnünk eme a bőréből kiszabadult lóerők gazdájának? És a pénzteremtő bankok is, amelyek úgymond a levegőből lennének képesek pénzt teremteni ha úgy szottyan kedvük?! A levegőben kószáló zabolátlan lóerők közül szippantanának?! Elképzelni sem volna jó, ha ebben a levegőben éppen arrafelé kóborló bőrtelen csupasz lóerők is valamiképpen belekeverednének a titkos pénzteremtési machinációkba. Bőrtelen lóerők és levegőből szippantott ál-pénz kuszasága a piacokon…..
Arthur Schopenhauer idézgetése a pénzteremtő hitelek esetében azt hiszem az átlátszó, szakadozott, foszlott fügefalevélhez hasonlítható leginkább. Egy eredeti értelmében polgári államban (tegyük fel, mint a mesében Tündér Ilona szigetét), ahol a pénzügyek is a polgári logika szerint működnek, a pénzteremtő hitelt a szélesebb közvélemény előtt száz év után sejtetni kezdő pénzügyesekre … biztosan fegyelmi várna kisebb nagyobb tornyok övezte térségben. Tulajdonképpen a lelepleződő csalásokat megtetéző hamis hivatkozás Schopenhauert ide ráncigálni (bár vele csak jót tennénk, feltehetőleg, mert ide ráncigálni őkelmét halála után másfél évszázaddal felérne az Új Zrinyiásszal, ami ellen Zrínyinek egy ideig nem volt kifogása).
Szabó Gergely cikkét nem először látom. Talán nem is felesleges többször elolvasni.
Hivatkozik egy IMF tanulmányra (https://www.imf.org/external/pubs/ft/fandd/2016/03/kumhof.htm?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201603 ), és talán a szerzőkre: Michael Kumhof-ra és Jakab Zoltánra. Utóbbival többször próbáltam felvenni a kapcsolatot, mindig halogatott, hogy mi a dolga most éppen de majd azután …
Magamnak is mondom, sosem gondoltam volna, hogy lelkiismeret furdalásom támadjon, hogy egy angol nyelvű IMF tanulmányt nem olvastam el már „régen”. Most azonban adódik az újabb módja „felesleges” időm töltésének. Tehát először le kell gyártani a felesleges időt a ködben repesztő szőrtelen-bőrtelen elszabadult lóerők közt navigálva, és utána élni a legyártott felesleges idővel….
Rövid, érthetően fogalmazott írás ez a pénzriportos szöveg. Olyan részletekkel, amiket talán ma már a szerző is pontosítana, mint pld: „A Pénzriport többször foglalkozott a pénzteremtés témájával (például itt és itt). Rámutattunk arra, hogy vannak jegybankpénzek, valamint „hitelpénzek”. A „hitelpénzeket” hívhatjuk pénzhelyettesítőknek, számlapénzeknek vagy pénzre vonatkozó követeléseknek.” Technikailag ez a különbség ugyanis nincsen meg. A jegybank pénzt ugyanabból a levegőből ugyanúgy csinálják, mint a kereskedelmi bankok pénzét. A különbség a jogosítványokban van és a pénzteremtők egymáshoz való viszonyában. A jegybank ugyanazt a pénzteremtő technikát más célból, más feltételekkel alkalmazhatja mint a kereskedelmi bankok.
„A bankszámlánkon lévő szám pénzként viselkedik: hogy lehet az, hogy ez valójában mégsem pénz?” Úgy, hogy ki vagyunk szolgáltatva a csak, a csakazértis, meg a mi közöd hozzá érveknek. Egyébként ott kellene tartani száz év után, hogy elemi szóhasználatunkhoz kellene tartozzon a jelölt, a jelölő, a jel és a jelhordozó megkülönböztetése már a középiskolában – ami a középiskolát rég elhagyott felnőtteknek sem nehéz, csak bele kell fogni. Továbbá meg kellene különböztetni a műveletet a jellel és a jelölttel. Tehát a lovat, amire rá lehet ülni meg a ló rajzát, amire ha ráülünk, össze fog gyűrődni száguldozás helyett… A lóerő ügyet pedig fel sem hozom, az egy fokkal tényleg bonyolultabb. A bankszámlánkon levő szám tehát pénznek a jele és valóban nem pénz (szigorúan véve).
Szabó Gergelyt sem értem el, ha jól emlékezem. Vajon hogyan fogalmazná mindössze két év után a következő mondatot: „A példa átvitele a mai modern bankrendszerre a következő: ami korábban az arany volt, az ma a jegybankpénz”. Ez ugyanis alapvető tévedés, félre értés, a rendezetlen fogalmak következménye. Hacsak nem az embert zavarba ejti a bőréből kiszuperált lőerők kaotikus ereje, szédítő örvénye. Éppen most jelentkezett a sajtóban a korábbi jegybankelnök Surányi György azzal, hogy szerinte a jegybanki aranynak fiatalkori tanulmányai alapján nincsen monetáris jelenetősége, a kormány tehát pazarolt az aranykészlet vásárlásával. Próbáltam beleolvasni az általa hivatkozott Hagelmayer-Boros-Bánfi: Az aranydeviza-rendszer kudarcai és tanulságai c. 1975-ös kötetnek, amely azonban valami okból nem kapható antikváriumokban sem. Lényegében a dollár aranyfedezetétől való 1971-es elszakadásának ideológiájából indulhatott ki.
Azért gondolom, hogy a pénzteremtő hitelről az 1975-ös könyv mai igényekkel nem tartalmazhatott ismereteket, mert akkor Surányi Györgynek nyíltan be kellene ismernie, hogy bár ismert bizonyos összefüggéseket, még azok figyelembevétele nélkül működött jegybankelnökként. Hogy a nyílt, áttekinthető ismeretek hiányában milyen sejtései voltak és milyen szakmai vagy inkább banki csoportérdekű reflexeknek engedelmeskedett … akár paradigma szintű, megfogalmazatlan de érvényesülő rutinokat érvényesítve, arról nekem nincsenek ismereteim. De eléggé feketén-fehéren látszik, hogy ha valami alapvető kérdés nincsen kifejtve, például olyan mint a pénzelmélet alapjai, akkor abból akár egy keserű XX. század is kikerekedhet (a XXI-ikről nem is beszélve).
Tehát legalább három szintű hitel-pénzrendszerről kellene beszélni (nem bankrendszerről van szó, mert az esetünkben másodlagos!).
Ha Magyarországot vesszük, akkor vannak a mondjuk úgy tőlünk tágabb világ-pénz rendszerek, vagy pontosítva az ország számára külső pénzrendszerek. Ilyen az uniós Euró, a Dollár, Rubel stb.
Számunkra van az országos szintű pénzrendszer, jelen esetben a Forint és harmadikként beszélnek néha a helyi pénzek lehetőségéről. Azt tekintem alapvetően pénzrendszernek, amelyben a pénzteremtő hitel lehetősége, feltételei adottak. A ma divatos bitcoint típusú pénzek esetében erről semmit nem tudok, ott a titkosításra helyeszik a hangsúlyt. Az állami pénzek esetében az utóbbi években kezdik feszegetni a pénzteremtő hitelek mibenlétét. A pénzteremtő hitelek elvi kitárgyalása akkor valósulhat meg, ha legalább elvileg megtárgyalásra kerül a hozzá kapcsolható felelősségek és a jogosultságok és a, feltételek témaköre. Továbbá ezen alapokból kiindulva az elsődleges és másodlagos szereplők definiálása stb.
A 2016-os cikkben szereplő és az ismeretterjesztőnek mondott videókban sokat ismételgetett aranyraktáros hivatkozás tehát bizonyos csoportérdekeket szemléletesen megjeleníthet, de a mai tényleges elvi összefüggéseket csak homályosítja.
„A pénzteremtés egyedüli korlátja az, hogy a bankok mennyire félnek attól: nem vezet-e a további hitelezés a mérlegük romlásához és profitjuk csökkenéséhez”. – Ez lehet a sajnálatos tény. Hiányzik a háttérből a társadalmi érdeket megjelenítő állam, amelynek a társadalom felé felelősen kellene kontrollálnia a pénzteremtési korlátot. Olyan ez a banki felelősségre mint végső korlátra való hivatkozás, mintha valaki egy üzemi robbanást úgy minősítene, hogy a szőrtelen-bőrtelen lóerők kavalkádja olyan káoszhoz vezetett, amely fékevesztett tombolásában végül lerombolta az épületet. A pénzteremtésnek sok jogosult alanya lehet – de a bankok nem tartoznak közéjük, legfeljebb mint önállósult kalózok, mint diszfunkcionális eltévelyedés megtestesítői.
A befejező sor első fele már mintha kibújt volna az öncenzúra köpönyege alól: „Úgy tűnik, hogy az, ami korábban tabu téma volt,” de talán a köpönyegen kívüli világ zordsága vagy egyéb ok miatt mindjárt vissza is bújik: „hamarosan általánosan elfogadottá válhat”. Mert miről is beszél? Keveri a tények és a tényekről való cenzúrázott eszmecsere világát. Tehát nem a százéves tények felfedezésének lehetünk kortársai, hanem a százéves tények feletti szigorú cenzúra némi lazulásának.
Szabó Gergely cikke 2016-os a penzriport.hu portálon. A hivatkozott IMF tanulmány is 2016-os. Ugyancsak 2016-os Ábel István, Lehmann Kristóf és Tapaszt Atilla „A pénz és a bankok ellentmondásos kezelése a makroökonómiában” c. cikke a Hitelintézet Szemle, 15. évf. 2. szám, 2016. júniusi számában (33–58. o.), amelynek végén két-három sorban kerül említésre, hogy a banki hitelekkel szemben nincsen bank által közvetített megtakarítási betét.
Ezév (2018) februári portfolio.hu-ban jelent meg András Bence ismertetése „Elmondjuk, hogy ki teremti a legtöbb pénzt Magyarországon címmel. Ő hivatkozik forrásként három angol jegybanki kutató 2014 évi "Money creation in the modern economy" című munkájára (Michael McLeay, Amar Radia és Ryland Thomas). Megkereső levélre válaszolva Thomas Ryland hivatkozott Richard Werner 2014 évi tanulmányára (https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S1057521914001434?via%3Dihub ), aki bevezetőjében előzményként megjeleníti saját korábbi, 1997-es és 2005 évi kutatási írásait.
Richard Werner 2014 évi írásának hevenyészett magyar nyelvű fordításából ismét az a hihetetlen állítás tűnik elő, hogy mintegy száz éven át a pénzteremtő hitelek rendszere mint világpénzrendszer úgy működött, hogy a pénzelméleti tudományos közélet nem ismerte annak elvi-logikai alapjait, sémáját. Közben világháborúk söpörtek végig a bolygón, száz és százmillió civil áldozat halt meg (100 millió a kommunista államokban és másik hasonló tömeg a „nyugati féltekén” és felszabaduló gyarmataiban). De most már lassan felszínre kerül, hogy például a sokat emlegetett jóléti államokban, a jog uralta államokban az egyetemen képzett értelmiségnek nem volt fogalma arról, hogy mit értsünk hitelpénz alatt, hogy hogyan működik a hitelpénzrendszer, a pénzteremtő hitel természetét az IMF kutatói a XXI. században „fedezik fel” (lásd 2016-os cikküket). Nem nehéz a pénzteremtő hitel feletti általános cenzúrát a titkos-szolgálati ténykedésekre jellemző titoktartáshoz mérni. Fellélegezhetünk 100 év után? Vagy csak cselvetés forgatagában ámuldozunk?
Sokadszor került elénk Szabó Gergelynek ez a 2016-os írása, de még egy ideig valahányszor felmerül, mindig érdemes lesz beleolvasni és tovább gondolni.
FÁ