vissza a főoldalra *   

-----Original Message-----
From: Fáy Árpád [mailto:fay@tvnetwork.hu]
Sent: Friday, April 18, 2008 10:18 PM
To: 'fay@ngo.hu'
Subject: KIS FUTÓ HÁNYINGER PÁR ÉVTIZEDE

elkopott idegzet:
KIS FUTÓ HÁNYINGER PÁR ÉVTIZEDE 

Feleségem Teréz-anya idézeteket böngész és ajánl figyelmembe.

1) Teréz Anya valóságos középkori lovag módjára küzdő, meglepő személyiség volt - nem tudtam róla.

2) nekem viszont el vannak kopva az idegeim - így én nem tudom, hogy mikor leszek képes az úgynevezett nemzeti közgazdászok fantáziátlanságán és zárt körén magam túltenni. Mert egy SZDSZ-esnél tudom, hogy definiáltan aberrált, a posztkommunistánál pedig, hogy definiáltan foxi-maxi retardált. A nemzeti oldalúnak mondott pedig többségében sopánkodik csupán. Így néz ki a langyos pocsolya, ahol az embernek légszomja van. Megfigyelik az embert mindenféle elemek, de segíteni, vitába elegyedni, érvet-ajánlást komolyan venni soha-semelyik-semmikor. Közben eltelik 10-20 év, és ők nyafogva előadást tartanak az ellenség embertelenségéről, meg hogy azok csak rámutatnak a Holdra az égen, és a Hold azóta nem vigyorog, mert a csúnyák megijesztették. A pocsolyában meg nem tenyészik az értelmes szó, de bárkinek örömmel-készséggel elnyisszanják torkát, szavát, gondolatát.

Sokáig vártam, hogy talán én nem értek valamit, ma már tudom, hogy lassan ébredők tömege vesz körül, akik közt nehéz levegőt kapni. Mint a lefulladt motorban, rosszak a szelepek. Ady idejében még legalább lehetett fütyörészni és csordát legeltetni, a füttyszót is elfeledtük már, maradt csak a semmi. A lelketlen rideg értelmetlen Wikipédiás-szélhámos semmi-látszat.

NA ENNÉL KESERŰBB BEVEZETÉST nem is tudnék talán. Öregedés közben állítólag kinek meglágyul a szíve, kinek az agya, de nem maradunk korábbi önmagunk.

>>>>>> A termelési tényezők mixe minden vállalkozás, minden tipikus vállalkozásból építkező ágazat számára alapvető kérdés.

A szakosodás, munkamegosztás révén jutunk olyan helyzetbe, hogy nem mindenkinek külön-külön kell a megélhetéshez szükséges tökéletes termelési tényező összetételt kialakítania az életképesség feltételeként. A társadalom összesített termelési tényező igényét, és az egyes tényezők közötti működőképes arányt, összetételt nem minden egyes vállalkozásnak külön kell teljesítenie, mintegy lekopírozva valami égi tökéletességet, hanem összességükben, egymással együttműködve. Tehát valami nagy ökono-ökológiai együttes, rendszer részeként, elemeként kell minden egyes vállalkozásnak úgy meghatározni a működőképes termelési tényező összetételét, hogy egy képletes különálló tényezőnek kell tekinteni az összes többit, a vállalkozáson kívülálló társadalmi, piaci, kulturális mifene termelési tényező környezetet, amelyhez kapcsolódhatnak a vállalkozáson belüli termelési tényező elemek a maguk szerves egységében.

>>>>>> Egy másik kérdés a termelési tényezők tulajdonlásának dolga. Régebbi tankönyvekben erről némi felvilágosítást adott például a többszektorú makroökonómiai modell (háztartásként jelölve meg minden jövedelem végső tulajdonosát). Most meglepetve látok olyan ábrákat, ahol a háztartás kizárólag munkajövedelmet kap. Hát ezt a szellemi eróziót nem hittem volna el. Biztos hogy oroszlánrésze van benne a gyáva közgazdászoknak (meg a magukat közgazdásznak eladó jogászoknak és szociológusoknak és egyéb tekintélyeknek), akik fennen hirdetik, hogy dolgozz a piacnak, és annak adjad el a másodfokú egyenlet megoldóképletét, aki fizet érte. Eladták ők a makroökonómiát is, ha már anyjuk helyett erre van piaci igény (biztos ennek az igénynek a parciális egyenleteit is fel tudják vázolni, csak fizessenek érte). Most a makroökonómia rövid magyarországi pályafutása után kijelenthetjük, hogy ezen az állattenyésztő telepen (azt ugye elve külföldieknek szánják) mindent ki tudunk herélni és herélni hagyni. Eszement közgazdászaink a szakmai tisztesség és életösztön minimumát sem teljesítve asszisztálnak az efféle gazemberségeknek. Diákként sosem tudtam elhinni, hogy a hóhér a szavakat is fel tudja kötni, nem csak az embert. Pedig csak ki kell nyitni egy makroökonómiai hablaty-gyűjteményt.

>>>>>> Az eredeti tőkefelhalmozás dezinformációs hazugsága helyett az eredeti (a megkerülhetetlen, természetjogi) tulajdonosi jogosultságok rendszerével kellett volna foglalkozni sok éven át a közbeszédben. De ezzel a munkásőr-fegyelmezte magyar értelmiség a vidám barakk vidámságában sem foglalkozott, nemhogy a barakkajtó kinyílása után. Kitámolyogtak a barakkajtó kinyílása után a napfényre, és torz vigyorként magukkal hozott akasztófahumor viccelődés képességét is elvesztve egyelőre kábultan nem tudnak magukkal mit kezdeni. Odáig sem jutottak, hogy nyílt, cinkeletlen vitát kezdeményezzenek, éltessenek. Felnőtt egy sor évfolyam a tegnapi gyerekekből, akik már távolról sem érzékelik, hogy a munkásőr géppisztolyokat az égben az angyalok közt ölelgetni kívánó kommunista alkalmazottak szellemi színvonalánál több is lehetséges. Sikerrel fullasztottak ki számtalan szellemi nekigyürkőzést. Kifullasztás után ki vagyunk fulladva, mint aki fuldoklik.

>>>>>> Az ország, a gondolkodásunk szándékos kiherélése napjainkban is tart. Lassan nem a magam helyét fogom keresni, hanem azt vizslathatom, hogy ezen a szutyokhálón bárki is átjuthat-e helyben, avagy minimálisan "amerikába" kell szaladni annak, aki nem akar szellemileg helyben megfulladni. Elgondolkodtató, hogy a magyarországi szellemi infrastruktúra ahelyett, hogy inspirálná a gondolkodást, lehazudja a csillagot az égről, és betart tulajdonképpen mindenkinek, aki nem szalad elég messze (így persze logikus és "rendszerkonform" az iskolák bezárogatása). Végül is a hazai szellemi infrastruktúra ha funkcióját teljesítené, akkor minden érdeklődő, komoly szándékú gondolatnak a feltétel rendszerét, termelési tényező környezetét igyekezne olyanná tenni, hogy életképessé válhasson. De hát most a fordítottja történik. Ahogyan korábban abortusz-nagyhatalommá válhattunk (a lakosság megfelezése mértékben), úgy most a szellemi létünk felezési folyamatát élhetjük meg. Egyszerűen nincsenek olyan közgazdászaink, akikkel szellemi képességeik vagy elszánt gyávaságuk miatt valami elméleti munkát lehetne kezdeni, vagy arról olvasni, ha már a párbeszédet nem vállalják.

OLYAN EZ, MINT AMIRŐL Illyés Gyula írt, hogy otthon, a zárt szobában sem lehet ihletett szavakat mormolni, mert még a kedvesével való évődő szavak fényét is elveszik, elvonják a fegyvertelen saját állampolgárokra fogott puskacsövek, nemhogy az értelmes beszédét. Agyonverten, ihlet nélkül pedig nincsen értelmes gondolat, senki se számítson rá.

Jelenleg ugyanúgy üldözik az elemző gondolatot, mint 10-20-30-40-50-60 éve (akkor 1948 volt).

Nem lehet kitérni a hatás elől. Van bőven önrombolás, elfajult személyiség, de leginkább kába köd. A rádió feltalálása után kitalálták a rádióval való kínzást. Most folyik a gondolat ellopásának, illetve az elismerés megvonásának, illetve a gondolati képesség szétverésének kínzása, genocidiuma. Hát csak tessék.

   Vissza az oldal tetejére