vissza a főoldalra *   

-----Original Message-----

From: Fáy Árpád [mailto:fay@ngo.hu]

Sent: Sunday, January 06, 2008 2:10 PM

To: megujus@ngo.hu

Subject: Mint 1990-ben

Nem igaz, hogy az egészségügy finanszírozása
üzleti elemek, megoldások nélkül véghez vihető volna
(ennyit nem tud a keresztény-szociális fórum?).

Nem igaz, hogy a piactól az egészségügy teljesen leszigetelhető.

Másrészt amit a kormány erőltet,
az minden jel szerint nem piacosítás,
hanem lopás és uzsora rendszer építése.

 Ha elfogadjuk a lopás helyett a piacosítás megnevezést,
akkor reménytelenül bele gabalyodunk
az értelmetlen szóhasználatba.

 

<><><> Ne vegyenek komolyan, ha úgy tetszik.

Nem akarok megállítani igéretes kezdeményezést<><><>

<><><> De amit láttam, arról ez a véleményem személyesen

És a kiutat nem ismerem, csak szeretném már látni <><><>

1990-ben meglepetéssel tapasztaltam a forgatagot, ami akkor keletkezett például a privatizáció ügyében (a forgatag valóságos volt a vasútállomásokon tábort verő hajléktalanok akkor még meglepően újnak ható, látványos tömegével, akiket a privatizációs megállapodás napjának estéjén haza zavartak). Lökdösték az országot erre-arra, és kiforgatták a maga lehetőségeiből. Ott tartunk lassan, kisemmiződtünk. Nagyképű és így utólag mondhatjuk hogy tudatlan sőt részvétlen főszereplők széttárják kezüket, és mentegetődzésük nem üti meg kritikusaik korabeli, elutasított észrevételeit.

A cinkeletlen rendszerváltási tanácskozást, a társadalmi szélességű tájékozódó konzultáció lehetőségét tülekedési leckének tekintették, és szinte minden lényegi ésszerű, tisztességes irányt letiportak.

Mi történik ma? Aki a lényeget kimondja, attól elhatárolódnak. Minden szinten. Országosan, kormányon az ő ellenzékében is. A törvény szövetébe öltözött diktatúrát, hamisságot, genocidiumot kimondani illetlennek számít.

Olyannyira nincsen súlya a szónak, hogy ha valaki kimond lényegi tényt, igazságot, azt elszigetelik, attól elhúzódnak. Megszűnik az érdemi beszéd lehetősége.

A sztrájktörő, a sztrájkot utolsó pillanatban felmondó sztrájkvezér kiállt tegnap a tb-pénztárak ügyében. A nagy váltókezelő újabb váltóra tette rá a kezét? Mellette a hezitáló államfő feltétlen civil ajánlója, mint rendíthetetlen polgári engedetlen. A látszatcselekvés további lelkes aktoraival (akik viszont helyben közölték, hogy nem vállalják az engedetlenséget).

Ne legyen igazam.

Legszebb az 56-osra hajazó szakszervezeti vezető, aki régi szlogenjét ismételte: ne teoretizáljunk, hanem cselekedjünk gyorsan, látványosan.

Összedőlt ház romjai közt a sitt-darabokról port törölgetők lelkesedésével ügyködő szakszervezetisek talán valamit tehetnek. Például kihuzigálhatnak valakit-valamit a romok alól. Jobb lett volna ugyan a dőlés előtt nem huzigálni a téglákat a falból, a dőlés előtt nem stigmatizálni azokat, akik lázasan akartak statikáról értekezni, és a falakat kitámasztani.

Jobban festenek az "érdekvédelmi hősök" a kormos téglák között bukdácsolva, hát csak bukdácsoljatok. És ne fordítsatok hátat menet közben azoknak, akik legalább annyit várnak tőletek, hogy leemeltek a fejük fölül egy panelt, egy rájuk esett födém darabot.

És menet közben talán térjetek magatokhoz. Legyetek a magatokra ébredés példái. Jó lenne, de ez a jövő talánya. Jelenben nem tudtátok fölmérni, hogy milyen pályán keresitek a helyeteket. A kedves, belemenős, fiatalos hangvételű korosodó hölgy a nép, a civil emberek tömeges mozgósításáról értekezett. Nem apránként, nem az egyes személyek meggyőzésével, hanem úgy tömegében, kicsit a letűnt kor mozgalmi felfogásával. Lehet a sarkában menetelni (egészen a váltókezelő által kimondott stoppig). Közben hallunk néhány sajnálkozó megjegyzést, hogy a mai kormányzás még azt az alkotmányosságot is sérti, amit a mai elnök felvállal (botrányos! - hallhatjuk majd - botrányos - lehet botránkozni - ugyan mennyi értelemmel).

Gúnyolódok talán? Vagy maradtam volna csendben? El sem kellett volna mennem erre a találkozóra? Bevallom nem akartam elmenni, egy szíves invitálásnak engedtem. Köszönöm, láttam, ami történt. Ne adjuk fel a reményt, Isten útjai kifürkészhetetlenek. Tartsunk össze. A váltókezelő által kezelve?

A keresztényszociális fórumot jó elnevezésnek tartom, csakhogy az felvet bizonyos asszociációkat. A cégtáblára a felirat megszületett. Meg tudnak majd, bármikor is felelni neki? Mert a szolidaritás, a keresztényi elvek nem az utólagos sebkezeléssel kezdődnek. Az alapvető társadalmi valósággal való szembenézéstől nem tekinthet el. S ha nem akarják az alkotmányos értékrendhez igazodást kivívni, egyáltalán végig gondolni sem, akkor ezt valahogy jelenítsék meg kommunikációjukban (hogy ők kisebb igényűek annál, hogysem a természetjogi alapokhoz kötődéssel avagy össztársadalmi ügyekkel foglalkozzanak, hiszen ők csak egy szakszervezeti szintű formáció, aminek már pusztán az egészségügy is magas labda - nem számolva a rendszerváltás rendkívüli, szakszervezeten túllépő kihívásaival).

Az összefogás tehát azért nem megy, mert _ _ _ a legmélyebb érzelmekkel nem állanak szóba, azok mellett elmennek mint nagy taktikusok. Itt pedig (ebben az országban, a xx. század után) szinte önrontásig nem érdekelnek a pótmegoldások senkit. Akkor inkább semmit, minthogy pojácát csináljanak belőlünk, ismét. Masírozzanak maguk, ha társnak nem kell a másik, mert az alku nélkülünk született.

Egy sokkal igényesebb érvelést, és sokkal eltökéltebb szolidaritást hiányolok. Aminek meglehet a születésénél voltam jelen, és csak a piszkot vettem észre, egy új és erőteljes kezdeményezésnek örülnék. Ez mindig benne van a lehetőségekben. Bár jelen esetben az államelnök rajongó barátja annyiszor kiordibálta magát, hogy a nemzetiekkel nem hajlandó egy követ fújni, hogy az alkotmány ott kezdődik, ahol az ő nagy barátja kijelöli a határt, hogy az ő nevének hallatán is el kellett volna kerülnöm a tegnap délelőttöt.

Egy érthetetlen módon ebben a hűvös időjárásban ingét a nadrágjába begyűrni sem tudó úgymond "tudásbankos" férfi volt a legpontosabban fogalmazó abban a tekintetben, hogy köztörvényes bűnözés szintjén van a kormányzat léte és működése. Nem volt szívderítő a szereplése, mert a függöny mögül előlépő bennfentes benyomását keltette. Hogy nekem semmi sem jó? Amikor örvény kapja el a társaságot, akkor nehéz elegánsan gombolni a kabátot.

És nagy örvényben vagyunk.

>>>>> Nem igaz, hogy az egészségügy finanszírozása üzleti elemek, megoldások nélkül véghez vihető volna (ennyit nem tud a keresztény-szociális fórum?).

<<<<< Nem igaz, hogy a piactól az egészségügy teljesen leszigetelhető.

>>>>> Másrészt amit a kormány erőltet, az minden jel szerint nem piacosítás, hanem lopás és uzsora rendszer építése.

<<<<< Ha elfogadjuk a lopás helyett a piacosítás megnevezést, akkor reménytelenül bele gabalyodunk az értelmetlen szóhasználatba.

###### A szolidaritás és verseny egymástól különböző de egymást jól kiegészíteni képes funkcióját kellene azonosítani ilyen egyértelműséggel, hogy azt az átlag szavazó (meg egy átlag bíró) számára is egyértelmű lehessen (az átlag közgazdászról nem is beszélve). Akkor tudjuk megtalálni a jó kiutat az egészségügy átszervezésében. #####

Egészen megdöbbentő, hogy a XXI. Század küszöbén mennyire nincsen becsülete a magyar társadalompolitikában a tisztességesen végigvitt gondolatoknak, még az egyértelműségre törekvő szóhasználatnak sem (legyünk végre operatívak a gondolkodás helyett szakszervezeti jelszóra hangolva).

>>>>> Tehát meg kellene válaszolni, hogy a szolidaritásnak mi a maga területe, és mi a funkciója a piaci hatásoknak.

<<<<< De ilyen igényt nem tapasztaltam itt sem (ezen a koordinációs tanácskozáson sem). A megfogalmazódó kérdésekre nem az volt a válasz tegnap délben, hogy itt és ott működik olyan elméleti munkacsoport, ahol örömmel várják az elméleti megállapításokat, hanem hogy azoknak nincsen helye (most sem, mint korábban sem egészen bele a kádárkor legmélyébe nyúlóan). Vagy csak bizonyos vitorlákból kifogni a szelet volt a cél? Mint ilyen-olyan Magyarország egyesület alapításával?

Közbevetve engem az ámított el legjobban, amikor a Kovács László féle időkben megjelent a kormányszóvivő pulpitusán a felirat, hogy "Európai Magyarország". Nyilván azért, mert ők az újgur tartományt is annak vették, vagy a Himalája egyes völgyeit, esetleg Délamerika valamely folyókanyarjába helyezték a "Nem-európai Magyarországot". Ilyen a színvonala a rendszerváltásnak. És a jég nem törött meg azóta sem.

Azért azon el kellene tűnődni, hogy ezeken a marhaságokon átnyúlva lehet csak tenni valamit. Mert hivatalosan talán nem volt marhaság letörni a 2006-os felfortyanókat, és egy nemzetgyűlés igényét elfogadhatatlannak minősíteni. Vagy most a kórházi ápolás megvonásának zsarolásával fogják moderálni az elégedetlenkedőket, hogy tisztes alkotmányosság, természetjogi alapok helyett elégedjenek meg valamiféle minimál-eü szolgáltatással? Ez volt az államférfiúi lépés? Pro és kontra?

Tehát tegnap délben egy operatív egyeztetés volt az elvileg eldöntött tennivalókról.

Hát csinálják. Hogy pontosan mit, az végül is nem érthető számomra. A választási csalással helyükre került képviselőket akarják meggyőzni arról, hogy legyenek intelligensebbek. Nyomásgyakorlással a csalók ellen, de csak egy kérdésben, az egészségügyben, az oktatás stb-stb ügyektől elhatárolódva.

Tegyék.

>>>>> Bár nem veszélytelen, mert ezek a mai kormányerők (úgynevezett ipi-apacs parlamentaristák) ha az ellenkezőjét fogják csinálni, de megint a maguk módján, abban sem lesz köszönet.

<<<<< Legyen haszna annak, amit a tegnapi gyülekezők tesznek. Derüljön ki a váltókezelőről és minden társáról, hogy fejlődőképes. A sárból feltápászkodni csak sárosan lehet. És ők sárosak. De talán tényleg tápászkodnak.

 ----- Karcos tükörben minden karcosnak látszik. Engem az alkotmányosság természetjogi alapjainak tagadása, kupaktanácsi deklaráció szintjére rángatása (lásd államelnöktől kezdve az egész rendszerváltó társaságig) elszomorít.

----- És nem tudok vihorászni azokon, akik ebbe a kupaktanácsi határozatba igyekeznek aztán kapaszkodni (egy élhető világra emlékeztető egészségügy morzsái reményében), mint hajótöröttek a szuvas gerendába.

 Kívánom, hogy a dolgok úgy történjenek, hogy sikerül ez a kezdeményezés, még akkor is, ha ezzel nem zökken helyére a világ. De mélységesen elszomorít a lényeglátás elleni ingerültség, ami itt is jelentkezett. És tisztelem a szerzetes éhségsztrájkolókat, régen vártam rájuk. De a lényegi gondolatok nélkül olyannak érzek minden hasonló kezdeményezést, mint hajó nélküli árbócot, vitorlát. Merthogy az nem vitorla, hanem egy száradó lepedő a parti ház kertjében.

 Fáy Árpád

  Vissza az oldal tetejére