From: Fáy Árpád [mailto:fay@ngo.hu]
Sent: Friday, January 04, 2008 3:20 PM
To: 'alkotmany@ngo.hu'
Subject: Ma hallom a rádióban, hogy verseny és szolidaritás egymást ütő fogalmak - bizonyos Kökény Mihály szocialista orvospolitikus szerint

Az ember legszíveseben szakemberre bízná a szakmai kérdések vitatását és maximum az eredményt hallgatná meg, amit a szakmai konszenzus alakított ki.

Úgy tűnik, hogy rendszerváltási kérdésekben ilyen érdemleges szakmai konszenzust keveset lehet találni.

Az ember már-már hályogkovácsnak érzi magát, amint ismételten kénytelen a hadovának tűnő álprofi rendszerváltási indoklásokat, értékeléseket (mint időnként kiderül, néha síma szélhámosságokat, sőt üres blöfföket) magában újra gondolni, mi több kétkedéseit, körvonalazódó véleményét másokkal is megosztani -a hivatalosságok iránti legteljesebb bizalmatlanságtól hajtva.

Ma hallom a rádióban, hogy verseny és szolidaritás egymást ütő fogalmak - bizonyos Kökény Mihály szocialista orvospolitikus szerint

Szolidaritás és verseny az egészségügy szervezésében:

egymással ütköző vagy

egymást kiegészítő szempont?

A szolidaritás (a társadalmi létezés alanyai között)  -

• A szolidaritás alanya az ember és eszköze az egészségügyi rendszer
• Az alany viszonya az eszköz-rendszerhez végső soron és lényegében tulajdonosi, a tulajdonosi viszony sok formát ölthet, ebből egy kifejező változat a TB-önkormányzat,
• A szolidaritási rendszer alanyának és eszközének a viszonya értelmezhető tágabban mint az alkotmányossági elvek érvényesülése (amennyiben az alkotmányos elvek alatt a természetjogi alapok elfogadását és nem annak tagadását értjük, ami például egy alaptörvényben lehet lerögzítve a mindennapi joggyakorlat számára - ma ez bizonytalan megítélésű dolog, alaptörvényünk nem ad egyértelmű támpontot a természetjogi alapokhoz kapcsolódásban, ezért lehet az egészségügy és sok más társadalmi kérdés finanszírozási rendszere oly ellentmondásos)
• A szolidaritás a finanszírozói kontroll egyik kikerülhetetlen vezérlő elve kell legyen (tekintve a közvetlenül személyesen teljesített TB befizetéseket és közvetve a társadalmi létből adódó közösségi jövedelmeket, mint például a természeti erőforrások közösségi hozadékait)
• A szolidaritás az egészségügyi rendszer egészének mint eszközrendszernek megítélésétől tehát nem választható el, bármilyen technikai megoldásra is támaszkodjon (az eszköz nem nőhet a használója fölé, nem emésztheti fel tulajdonképpeni céljait)
• Ebből a szempontból, tehát a szoldiaritás elvével ütközően a külföldi vagy vagy akár belföldi, de a társadalom biztosítás alanyaitól idegen érdekeltségű tőkének semmi keresnivalója nincsen.

A verseny (egy eszköz)-

•  A verseny a gazdaságban mint szervezési, szerveződési eszköz értelmezhető, mint a gazdasági racionalitás egy érvényesító útja
• A verseny a gazdaságban csakúgy mint a sportban feltételezi a kereteket, szabályokat. A szabályok likvidálása nem a verseny eszköze, hanem a verseny felszámolása.
• A szolidaritás a versenyszabályok egy elvi alapja, amit tehát a verseny nem számolhat fel, hanem csak szolgálhat.
• A kliensek, azaz a jogosultak, azaz az egészségügy tulajdonképpeni alanyainak pénzéért folyhat a szolgáltatók részéről a verseny, a szolidaritást biztosító TB mechanizmusán keresztül és a szolidaritást meg a tényleges versenyt biztosító szabályozási rendszer kereteiben.
• A verseny mint eszközként szolgáló folyamat keretein belül jöhet szóba tőkeérdekeltség elfogadása,
  • de csak a szolgáltatásokon belül, és csakis a szolidaritási kontroll maximális érvényesítésével.

- - - - - a józan ész szerint tehát verseny és szolidaritás nem konkurensei egymásnak, hanem egymást kiegészítő fogalmak, szempontok, alapelvek. Csak fel kell vázolni hozzájuk a tágabb értelmezési hálót. Amint a vonaton a büfékocsiból hátrafelé igyekvő utas sem az indulási állomásra kíván vissza menni.

 Szóval, hol tartanak a mai parlamenti hatalomátmentőnek látszó kormányzati és ellenzéki vitatkozók érvei a fentiekhez képest?

Fáy Árpád

  Vissza az oldal tetejére