From: Fáy Árpád [mailto:megujulas@ngo.hu]
Sent: Saturday, February 02, 2008 7:23 PM
To: 'Nemzeti Hirhalo'
Subject: hozzászólás - "T I Z E Z E R V E L E T L E N E K..." c. megjegyzéshez

ne vesszen kárba az,
 amit megadatott a sorstól, hogy megtegyenek

Hozzászólás a "T I Z E Z E R  V E L E T L E N E K..."  c. megjegyzéshez 

A művészek sora hosszabb, akik a politika határára érve hirtelen sebezhetőkké váltak, és meghaltak.

Vagy harminc éve nekem olyan ügyvéd halála volt feltűnő, aki csupán magabiztosan emberséges volt, fiatal, és a Gellért hegyre akart költözni.

Kisodródott az útról.

Felmérhetetlenül nagy feladat, hogy mérlegeljük, vajon az átszellemült szavaló Csengey Dénes túlvállalta magát, és szívét túlterhelve halt meg, vagy szívét külső eszközökkel terhelték egészen  a megszakadásig (állítólag boncolás nélkül lett eltemetve).

Volt egy K Csontos János, aki parlamenti képviselőként mikor felvetette, hogy alkotmányozó nemzetgyűléssé kellene változnia  a parlamentnek, akkor két hét múlva félnótás rokona leszúrta.

Volt egy általam bizonyos szempontból egyoldalúan intrikus módszerekben bízó, felelőtlennek tekintett miniszterelnökünk, bizonyos Antall József, aki mikor közéleti szerep élvonalába került, rákos betegség hatalmasodott el rajta (mint más Kelet-európai politikusokkal is megesett a környező országokban).

És akkor a bátor szókimondó híradásokat nehezen megkülönböztetve a zavarkeltő badarságoktól, lázálmos hallucinációktól, még nem is beszéltünk az olajmaffia áldozatairól, a korrupciónak ellent mondó rendőrök, alsóbb szintű politikusok, egyszerű szakértőnek felkért különböző végzettségű diplomások hosszú soráról - akik eltűntek, megrokkantak, vizsgálat nélkül repültek messze eredeti munkájuktól.

Minek nézzük azokat, akik magukról bizonygatják, hogy hónapokat-éveket voltak Magyarországon 1990 után börtönben mindenféle ítélet nélkül, és amikor kijöttek, még elbocsátó papírt sem kaptak?

Túl sok krimit nézegetünk, vagy ez a mi valóságunk?

De nem nagyon tartjuk számon az öngyilkosságba kergetett gazdákat, vállalkozókat (akiktől a hatóság-közigazgatás tömegesen megtagadta az elemi jogvédelmet betörőik, rablóik, galád felvásárlóik, bármiféle üzleti partnerük visszaéléseivel szemben), továbbá nem beszéltünk a lakásmaffiák áldozatairól, az iparszerű uzsorás jelenségekről, és nem beszéltünk a 6-8 millió anyaméhben meggyilkolt magzatról, akik ha életben maradnak, ma 10 millióval nagyobb lenne az 55 év alatti korosztály létszáma. Meg a sokezer közúti halálos balesetről, amelyek túlnyomó részét meg lehetett volna előzni, ha nem passzírozzák rá a magyar úthálózatra a kamioncsordákat minden valamirevaló óvintézkedés nélkül 1990 után.

Tudathasadás? Üldözöttségi mániánk van, vagy valakiknek van minket üldöző mániája? Egyszerűen ilyen rögös a kivezető út abból a pokolból, amivé Nyugat-szibériai lágerként változtatták szovjet megszállóink kis országunkat a térség többi államával együtt? Mert politikai koordinátáinkat, politikai struktúránkat éppen csak elindítottuk a szibériai állapotából való kivetkőzés hosszú, zegzugos, áldozatokat követelő útján. Ezen a rázós úton a balesetek természetesek, kivédhetetlenek. Sokak fizikális állapota olyan, hogy nem bírná a közéleti frontvonal megterhelését.

Meg kellene különböztetnünk a kivédhetetlen sebeket a szándékosan osztogatottaktól.....

 -Reménytelen vízió, hogy ennek a ködben tapogatózó bizonytalan állapotunknak egyszer vége szakadjon? Nem tudom a választ.

Ugyanakkor

A művészekkel kapcsolatban volna egy felvetésem, amit más talán már megvalósított - s ha így történt, nem akarok senkivel sem vetélkedni, hogy kinek jutott eszébe. Ennek a három kiemelkedő fiatal színésznek a teljesítményéből egy összeállítást kellene készíteni, egy audiovizuális hagyatékot.

Bármi okozta lett légyen vesztüket, szomorú sorsukat, ne vesszen kárba az, amit viszont megadatott a sorstól, hogy megtegyenek. Amint meg kell őriznünk a réz-harangokat, hogy a tájat otthonossá tehessék a további években is - meg kell hallgassuk az ő hangjukat is, tovább kell adnunk, hogy lelkünk-világunk teljesebbé váljon, hogy amit adtak, azzal gazdagodjunk, azon elgondolkozhassunk.

Mint egy szép vers, mint egy felkavaró örök tanulságul szolgáló mozdulat, helytálló tanúságtétel, úgy őrizzük meg az ő példájukat. Mi most nem tudjuk, hogy mitől haltak meg, ebben a sorban. Őrizzük meg emléküket, amely élesen mutatott ki a belénk gyömöszölt proletkultos, erkölcstől elszakított, propagandaminisztériumi megrendelésre skandáló üres művészet-idea mocsarából.

Kezdjük ezzel a tennivalók hosszú sorát.

És bármilyen rendet vág köztünk balsorsunk vagy bárki galád keze, az igazságot, a tiszta hevületet, a szeretetre támaszkodó felelősség vállalást, nyílt kiállást ne engedjük az ő személyes véletlen ízlésüknek tekinteni. Vegyük fel a kezükből kiesett staféta botot. És becsüljük meg jobban az élőket is. A hazáért, a nemzetért, a társadalom természetjogi elvekre támaszkodó rendjéért kiállni nem közszereplők kiváltsága, hanem mindannyiunk lelkiismereti legbensőbb "élet-megnyilvánulása".

_ _ _ a rendszerváltás társadalom-szervezési modellje egyelőre nincsen megalkotva sem az alkotmányos elvek szintjén, sem a nagy rendszer átalakító programok szintjén, sem az erkölcsiség és a szervezési hatékonyság közti kapcsolat kontrolljában, _ _ _ És amíg ezt fel nem vállaljuk, addig tépelődhetünk tovább, újabb és újabb tragédiákat tapasztalva magunk körül. Nem tudhatja senki sem kizárni, hogy nem kerül holnap éppen őrá a sor, valami értelmetlen, romboló történés áldozataként. Amíg fel nem vállaljuk a rendszerváltás megerőltető gigantikus terhét (minden "illetékes" tekintély megbízása nélkül), addig nem szálltunk szembe az értelmetlen pusztulás rémével.

FÁ

"T I Z E Z E R  V E L E T L E N E K..."

Kétségtelen, nagyon sok véletlen fordul elő az életben, szinte naponta tapasztalunk egyszerű, vagy rejtélyes véletleneket.

A kiváló, magyar érzelmű, nagy tehetséggel megáldott színművész, B u b i k István, tragikus körülmények között halt meg. Mintha véletlen lett volna.
K a s z á s Attila, magyar érzelmű színművészünk, aki kiváló táncos-énekes is volt, tragikus hirtelenséggel elhunyt. Fiatal, igen tehetséges művész volt. Hirtelen, gyors, váratlan halál..., véletlen...
Váratlanul /véletlen/ tragikus körülmények között életét vesztette S e l m e c z i Roland, hazafias érzelmű színművészünk, aki a Trianon filmben is sikerrel szerepelt. Véletlenül... véletlenül...
Hm... Mennyi véletlen, felesleges, oktalan halál! Magyar hazafiak, kiemelkedő művészeink pusztulása! Kegyetlen véletlenek!
"...Tizezer véletlenek, segítsetek, segítsetek...!"

Pásztorfi István
From: Nemzeti Hirhalo [mailto:hirhalo@fw.hu]

   Vissza az oldal tetejére