vissza a főoldalra *   

-----Original Message-----

From: Fáy Árpád [mailto:fay@tvnetwork.hu]

Sent: Thursday, December 13, 2007 10:37 PM

To: nemrejthetoel@ezvan.hu

Subject: "köztünk legyen szólva"

"köztünk legyen szólva", valakiknek pert kellene indítania a köztársasági elnök és más vezető politikusok okulására rendszerváltás kérdésében.

Nevezetesen például mint állami vezetőknek tudniuk kellene, hogy az állam létének veszélyeztetése másik állam szervezésében nem faji kérdés, hanem az állam létét veszélyeztető külső akció.

Nagyon zavar, hogy engedik az elfuserált rendszerváltást immár a valóságos latens polgárháborúból államiságot veszélyeztető konfliktussá terebélyesedni. És nemcsak hogy hagyják eszkalálódni az elfuserált rendszerváltást, hanem hogy felelősségüket rejtsék, még bele is mennek egy figyelmet eltorzító faji uszítgatás bátorításába. A belső társadalmi problémáinkat kezelhetetlenné teszik. Ezzel ők nem a magyar állam funkcióját segítik érvényesülni, hanem exlex, sőt funkción kívüli helyzetbe tessékelik, és ezzel végképp használhatatlanná teszik a magyarság számára.

A nagy professzor, aki mást mond minden közönségének, mert hol nem fontos az igazság neki, hogy a formális jogi mechanizmusok iránti bizalom ne sérüljön (ez már úgy marhaság, ahogy van), hol meg röpülhet tőle minden alkotmányos aggály, csak megfelelhessen valami partikuláris szempontnak, eltorzított elvnek, szűk de dominánsnak tekintett érdekcsoportnak (azaz úgy röpíti ki az ablakon fennen hírdetett formalizmus iránti elkötelezettségét, hogy az ablakot is kilendíti tokjából), az a professzor nagy veszélynek teszi ki az ország létét rövid távon, hosszabb távon pedig a társadalom tudatát, állammal szembeni bizalmát.

Most van egy zsidó állam, amelynek vezetője közölte, hogy az országot felszámolják, eltulajdonítják, pénzzel kivásárolják (amelyben szerintük a kivásárlással arányosan nő a rasszizmus), vagy nincsen?

Most van egy másik népesség az országban, amelynek tudati horizontja jellemzően egy éven belül mozog, és ezért döntő számban nem fogja fel sem erkölcsileg sem egyéb szempontból bűnözésének súlyát, ön- és közveszélyességét vagy nincsen?

Azaz van-e két népcsoport az országban, amelynek jelentős, egyre erősödően militánssá váló hányada lényegében más horizonton gondolkodik mint mi, és ezzel kicsúsznak a számunkra alkotott társadalmi struktúra kereteiből?

Azaz van-e vagy nincsen az országnak olyan rendszerváltónak mondott politikai vezetése, amely 17 éve az ország átstruktúlását hangoztatva

-+- nem törődik a magyarság nemzeti létének megújításával, hanem azt botor módon csak jelszavakká zsugorítva szorítja háttérbe a legkülönfélébb külső követeléseknek, vélt vagy valós elvárásoknak, meggondolatlan és félreértett elvszerűségeknek utat engedve? A magyarság nemzeti létét megyalázó magasan kvalifikált és finanszírozott megnyilvánulásokat (verseket, regényeket, sajtónyilatkozatokat, fenyegető tartalmú kijelenetéseket, máskor kocsmai megnyilvánulásokat, közintézmények működését ellehetetlenítő szokássá válását nemhogy eltűri, de üldözni kezdte a visszásságok nyilvános kifogásolását is.

-+- nem törődik a tekintélyes létszámra gyarapodott cigányság, kultúrálisan történelmi korszakokkal elmaradott nagy tömegeinek sorsával, és tehetetlenségét leplezve a társadalmi problémaként jelentkező, erkölcsi különbözőségből és a civilizált életre való tudati felkészületlenségét a közemberek számára megtiltja nyilvánosan megnevezni!!! Ami elképesztően otromba, buta, életképtelen és veszélyes magatartás.

-+- Nem törődik azzal, hogy a politikai és gazdasági alvilághoz tartozó, a magyar államot illetve a magyar nemzetnek a létéhez való jogousltságát, a magyar nemzeti szempontok érvényesíthetőségét nyilvánosan és sokszor megkérdőjelező, magukat hivalkodóan zsidónak nevező személyek az őket és cselekedeteiket bírálókat faji békétleneknek minősítik és bűnöldözési célnak próbálják beállítani (holott Európában tudtommal a zsidó kultúrán kívül valóban faji ideológiát egyetlen egy vallás vagy társadalom nem tekint alapelemének). Ez nem minden zsidó rasszista voltát jelenti, hanem azt, hogy magukat a társadalmi erkölcs és szolidaritás alól felmentők között jellemzően fordulnak elő olyanok, akik magukat zsidóságukat hangoztatva próbálják a társadalom fölé emelni, és ezzel minden erkölcsi kontroll alól kivonni. Ezen embereket a zsidó állam nem tagadja meg, hanem mint hajdan a tengeri kalózokat háttérországuk, a zsidó, izraeli gazdasági térhódítás zászlóvivőiként nevezi meg, és akként is támogatja őket szervezetten, nagy anyagi és egyébb állami erőkkel.

-- A magyar állam jelenlegi vezetői valamilyen meggodolásból a magyar nemzeti önbecsülést és önszervezést két nemzedéknyi kommunista diktatúra után nemhogy megvédenék ettől a furcsa, de kétségkívül létező, állami létét kihívóan veszélyeztető agressziótól, hanem azt az egyéni lelkiismeret síkjára tolva mintegy belső, lelkiismereti hamis lakatot igyekeznek tenni az emberek agyára, szívére, szájára, kifogásaira. Odáig mennek, hogy lassan az merül fel, hogy ők valójában választott vagy lefizetett közszereplők? A zsidóság anyagi és hatalmi pozíciója miatt ez a kérdés egyre inkább központivá növi ki magát.

-+- És ha ezeket a problémákat nem tudta kezelni az állam, nem tudta kezelni a megnyomorító Xx. századtól örökölt többi hasonlót sem.

Az ország a rendszerváltás után 17 évvel szellemileg és erkölcsileg romokban, beláthatatlan adóssághalmaz közepén. A kritikusaival szemben rasszista húrokon játszva félelmet kelteni igyekvő miniszterelnök kilöveti az utcán a tüntetők szemét.

Az államelnök meg gúnyolódik: nyakatekert professzori kioktatásban leckézteti az általa elnökölt államban elharapózott, államilag faji alapon támogatott bűnözés ellen fellépőket. Ez a bűnözés ebben a bátorító környezetében nem lenne ilyen sokszorozott felhangokkal terhelt, ha például ő mint államelnök 2006 őszén vagy tavaszán államfőként cselekedett volna. Nem lennének ezek a problémák, ha a rendszerváltásnak lett volna teherbíró, komoly, korszakos társadalompolitikai programja, és nem egy kívülről vezérelt lökdösődés lett volna csupán. Nem lennének ezek a problémák, ha a statisztikai hivatalt nem állítják takarékra az államilag vezérelt csalások eltussolására (Gyurcsány idején a 2006-os választási színjáték miatt, 1990 körül pedig a privatizációs csalások miatt már eleve).

A közép-Európában a zsidóságnak egyedül menedéket adó országban, amely a német megszállás után is zsázezres tömegben védte meg őket, törvény kellene, hogy tárgyalja az áldozatul esett zsidók emléke mellett a megmaradtak szerencsés, a magyarságnak köszönhető menekülését. Nincs fekete-fehér. Különösen nem egy államelnök professzor részéről. Legyen olyan intelligens, hogy ki tudja fejezni magát árnyaltan. Ennek a törvénynek fel kellene sorolnia az összes XX. századi tömeges megtorlást, áldozatul esést, és megbékélést kellene hirdetnie. E törvénynek szankcionálni kellene a magyarság és zsidóság valamint magyarság és cigányság közötti viszály keltést úgy, hogy egyúttal biztosítja a faji alapú latens társadalmi, intézményi tagolódás kizárását. Tehát semmilyen össztársadalmi intézményt nem engedne lenyúlni egyik kisebbség számára sem. Mert ma úgy tetszik, hogy a magyar államfő minden héten eljátszadozik egy újabb variációval arról, hogy különösen a magyarok közül kiknek nem az államelnöke ő. Legyen elnöke magyaroknak, zsidóknak, cigányoknak, és mindenkinek, aki a magyar szolidaritást vállalja. De ne verjen orrba hetente egy fél országot, egy javaiből kiforgatott, a ködbe burkolt kommunista diktatúrától tovább nyomorított, idióta monopóliumoknak odavetett országot. Ne legyen cinkosa amazoknak. Ne a kussoltatásban merüljön ki a viszonya a magyarság számos rétege felé.

A nyakra-főre nyilatkozó ombudsmanok meg bírósági vezetők meg hasonló elvileg diplomás értelmislégiek is nézzenek már szembe azzal, hogy az eltérő kultúrájú népcsoportok (főleg a zsidók és cigányok) köréből a magyarsággal szolidaritást felmondó, az együttműködést elutasító törekvések nem vallási, nem faji problémák, hanem a magyar államiság megkérdőjelezései egy ellopott privatizáció után a maradék országrészben.

Én így tudom kifejezni magam. Más másként. Aki nem diplomás és nem áll közszolgálatban, azzal szemben ne játszanak olyan definiciós játékot, ahol az egyiknek előre tudottan nem lehet igaza, a másikra pedig akármilyen otromba, mégsem lehet rászólni, mert ugyan ő sem vette a fáradtságot, hogy titkárságából valami emberi hangnemet, megközelítést, probléma enyhítő kezdeményezést kiszorítson (ha már ez saját eszéből spontán nem megy), de mégiscsak ő az államfő, miniszterelnök, ombudsman, bíró, mifene. Tehát járhatatlan út, hogy  a mundér tekintélyt ad és felment az intelligencia és emberség alól elven csak nekik lehetne igazuk. Ez hülyeség és nem felelős politizálás.

Inkább tessék a helyzet valós kezelésének moderátorává felnőni (az ugyan nem egyetemi tanári szerepkör, mert az nem osztályzatok osztogatásából áll, hanem valami más), de talán meg lehet tanulni. Mint egy igazi államelnöknek illik.

Ami pedig az ország felvásárlását illeti: ez valóban például a mérhetetlenül öntelt, elbizakodott, és tanulni nem hajlandó mai államfőnek és alkotmánybírónak nevezett, valóságos főpapi testületként ajnározott hajdani alkotmánybíróknak köszönhető, nem kis részben. Nem volt bennük annyi tudósi, értelmiség, emberi lényeglátás, becsület, alázat, hogy utána nézzenek, hátha nincsenek a teljes tudás birtokában. El is mulasztották a magyar történelemben nem ismeretlen biztosítékok sorát újra éleszteni fékként az ellen, hogy a köztulajdon leglényegesebb formáit kivásárolhassák a társadalom alól. Ez történt a természeti erőforrásokkal és társadalmi tőke jeletős részével is. És a folyamat folytatódik aljasul idézgetett szabad piaci szlogenekkel, most éppen az oktatás és egészségügy területén. A valódi alkotmányos biztosítékokat pedig ők maguk kinevették. És hogy veszély ne érje a házuk elejét, a köztudottan agresszív, uzsorás zsidó tőkét engedik számos területen domináns szerephez, miközben a nyilvánosságot a cigány bűnözés szociológiai kifejezés stigmatizálásával töltik meg, a cigányság beilleszkedési problémáinak kezlése helyett. Szómágiával tehát.

A társadalmi beilleszkedést merőben különböző okból és módon, de egyaránt elutasító cigányság és zsidóság problémája azért válhatott ilyen jelentőssé az ország életében, mert a jelenkor követelményeit fel nem ismert emberek jutottak szerephez a rendszerváltásban, és a mai napig ők uralják a helytzetet úgy, hogy a megoldatlan szabályozási feladatok miatt törvényszerűen jelentkező csőd bevallása helyett egy hazugan feltálalt és a kiszolgáltatott (általuk cserben hagyott, meglopott) társadalmi réteg nyakába akarják varrni az életfeltételek további rombolását. Ezzel a hangzavarral akarják tulajdon szerepüket a nyilvánosság elől eltakarni. Felelőtlen és közveszélyes viselkedés.

Úgyhogy 0,5 cm-el nem állanak jobban, mint az esetleg szerepüket nehezen kereső gárdisták, akik bármi módon, de lépni akartak.

De legyünk optimisták. Képzeljük, hogy a gárdisták jó szerepet tudnak betölteni, és képzeljük el, hogy az államelnökünk és más hangosan egyirányban nyilatkozgató vezető álságos ombudsmanok és bírók a maguk lelkiismereti útvesztőjében kalandoznak (nem pedig lekorrumpáltak), azért mondanak olyan furcsa dolgokat, és megigazulva kerülnek ki az események forgatagából - mindannyiunk megnyugvására. Ez, mindannyiunk megnyugvása a helyzet lényegi orvoslása, a rendszerváltás korrekciója nélkül lehetetlen. Itt nem cigány vagy zsidó kérdésről van szó, nem is a magyarság elvetemült faji aberrációjáról. Itt arról van szó, hogy olyan szabályozást erőltettek hanyagságból, tudatlanságból vagy éppen aljasságból rendszerváltáskor a magyarságra, amelyben nem kaphatnak esélyt sem a cigányok sajátos helyzetükben a beilleszkedésre, a magyarságot elvágták túlnyomó részben az önszervezés feltételeitől, és mint egy hagyatéki árverésen a zsidóságot jelenítik meg hétről hétre a tőketulajdonos szerep szinte kizárólagos várományosaként. Ez a kép túl egyszerű. Nem igaz, nem vezet igazsághoz. Adjatok a magyarságnak esélyt. Meg közép-Európának. Zsidóságnak és cigányságnak. Tisztes, az alkotmányos értékeket tisztelő szabályozással lehet kiigazítani a rendszerváltást, a kommunista meg reformkommunista meg minden más rendszerváltó csoport szerencsétlenkedéséből eredő mai káoszt. De nem azzal az idiotizmussal, hogy tilos panaszoknak hangot adni. Hogy akadémiai értekezést várnak el a panaszkodótól egy meghamisított sajtórendszerben, a sajtónyilvánosság 17 éve tartó blokádját követően.

A leghiggadtabb, békésen átrendező alkotmányos utat éppen egy éve próbálták komolytalannak nyilvánítani - némi szemkilövés és tengernyi hazugság árán a politika csúcsain (például, hogy értelmetlen mindenki, akinek más gondolata van alkotmányról, mint a volt legfőbb alkotmánybírónak - hiába az általa is kezelhetetlennek minősített alkotmányosság totális csődje). Helyette és az állami funkciók betájolása helyett inkább  másokat kell leckéztetni tudományoskodó szóhasználatból? Az embereket pedig lovalljuk bele abba, hogy az egyetlen gond a munkanélküliség, az ellopott társadalmi vagyont pedig felejtsék már el? Államelnök már elfeledte. Ha neki sikerült, sikerüljön már másoknak is?

De szomorú dolog ez.

Fáy Árpád

  Vissza az oldal tetejére