vissza a főoldalra * vissza az éveleji levelek előlapra

A szubsztanciáról 2005 február 18-án filozófiai Vitakörben

Detre Csaba

Kell-e a világnak talapzat?

Talapzata: önmaga tükre

     Minden szubsztancia-igény egy totális érvényű minőséget vetít ki a világra. Tehát totálisat a totálisra. Egy ilyen szubsztancián minden létező járulékos (akcidens), azaz véges. Fejlődésdinamikailag: Ami fejlődik az a világ járulékos része, azaz teljességében az Univerzális Törzsfa (Kormosz koszmikosz, die Weltesche), amely az örök szubsztanciából szökken fel és abba hullik vissza.  Ha a világnak talapzatot keresünk, ezzel rögtön ketté is vágjuk, mégpedig egy örök és változatlan valamint egy dinamikus részre.

     A tapasztalat soha nem találja meg ezt a talapzatot, mert amiről mindúntalan azt véljük, hogy most a talapzatot értük el, arról mindúntalan kiderül, hogy bizony ez is csak valamiféle akcidens.

     Azonban a szubsztancia-hajsza visszavetül az azt keresőre, az Emberre. Prótegorasz óta nyilvánvaló, hogy az egyetlen fix pont, ha kell talapzat-szubsztancia ebben a nagy végtelen mindenségben. Őnála magasabbra növőt és mélységesen szilárdabbat soha nem talál(t)unk. Ha az Ember az egyetlen mindenérvényű mérték, ez csak úgy működik, ha ő maga mindenek talapzata, az örök és megváltozhatatlan mérce. Tehát, mi ha nem az Egyetlen és a Mindent Visszatükröző Szubjektum, nem a "Szubsztancia"? 

Vissza az oldal tetejére