2005-ös Drábik-javaslatokat olvasva
felmerülő kérdések
http://ebredezes.hu/van-e-alternativaja-a-jelenlegi-maganpenzrendszernek/ - részlet (nekem eléggé nehéz olvasmány – FÁ):
Amit a jelenlegi pénzrendszeren belül is megtehetünk
1. Korlátozni kell az MNB túlhatalmát, ezért az első teendő módosítani a feles törvénynek számító, tehát a jelenlegi kormány koalíció által egyedül is megváltoztatható, 1991. évi LX. törvényt. Meg kell tiltani, hogy az MNB elnöke saját hatáskörében 20 évre letitkosíthassa a társadalom egészét súlyosan érintő monetáris döntéseit. A társadalomnak joga van ahhoz, hogy tudja: mi történik a pénzével? /14/
2. Vissza kell állítani az 1996-os állapotnak megfelelően az u.n. “0-ás állományt”. (A magyar állam korábban kiadásai egy részét saját kibocsátású pénzzel finanszírozta és ezért nem fizetett kamatot. Ezt az összeget “0 kamatozású” tartozásként tartotta nyilván az MNB. Ezt a csaknem 2000 milliárd forintra rugó összeget alakították át piaci kamatozásúvá 1996-ban. Azóta az állam kamatot fizet a költségvetésből az MNB-nek, amelynek ezt, mint nyereséget, elvileg vissza kellene juttatnia a költségvetésbe, de ezt a valóságban eddig igen csekély mértékben tette meg, sorozatos veszteségeire való hivatkozással. Ezekért a veszteségekért komolyan eddig még senkit sem vontak felelősségre.
3. Vissza kell állítani az államnak az a jogát, hogy a költségvetési hiány egy részét (a költségvetés legalább 4-5%-át kitevő összeg erejéig) kamatmentes állami pénzteremtéssel finanszírozhassa drága, piaci kamatozású hitelek helyett. Bővíteni kell a kamatmentes finanszírozás egyéb lehetőségeit is és vissza kell térni az alacsony kamatozású állami hitelezés gyakorlatához. A konkrét feladathoz kötött kamatmentes állami finanszírozás nem okoz inflációt.
4. A jelenlegi monetáris gyakorlat kiiktatta a gazdálkodásból a termelő-kereskedelmi tevékenységet ösztönző kereskedelmi váltót és így eltűnt az a pénzügyi eszköz a gazdasági életből, amely a reálgazdasági szereplők között hitelez, azaz pénzt teremt, anélkül, hogy inflációt váltana ki. Miként azt Varga István (kézirat, 1999) megállapítja: “A bankkonszolidáció kapcsán az állam nem várta el a váltófizetés, azaz a végső leszámítolás helyreállítását, most a Postabank vagy az MFB, netán az MNB megsegítése során sem. A FIDESZ 600 pontos kormányprogramjában mindössze három sor foglalkozik a pénzügyi folyamatokkal, de annak sincs érdemi tartalma. A 40 pontos programból sem valósította meg a pénzügyi rendszer vállalkozásbaráttá tételét.” Haladéktalanul létre kell hozni – állami garanciális alappal – egy váltóleszámítoló intézményt, amely a bankrendszerben megteremti a reálgazdasági szereplők egymás közötti hitelezésének a mechanizmusát, mint végső leszámítoló. Varga István azt javasolja, hogy azokat a bankokat, amelyek ennek forgalmát akadályozzák, – működési engedélyük bevonásával – ki kell szorítani a bankszférából. Kétségtelen, hogy ily módon jelentős pénzforrást lehet megnyitni a reálgazdaság számára az infláció veszélye nélkül.
5. Következő lépésként meg kell kezdeni az állampapírok jegybankpénzzel finanszírozott felvásárlását és a befolyt ellenértéknek az állami költségvetésben történő felhasználását. Az adósságállomány ilyen módon való leépítése forrást teremt a halaszthatatlan állami feladatok finanszírozására. A költségvetés egyharmadát elnyelő kamatterhet néhány év alatt a negyedére lehetne csökkenteni. A reálkamat csökkenésével az infláció első számú oka is fokozatosan megszüntethetővé válna.
6. El kell érni, hogy a reálgazdaság profitja nagyobb legyen, mint az államkötvények kamata. Ennek hiányában – mutatott rá Kopátsy Sándor (kézirat, 1998) – nincs megfelelő gazdasági növekedés, hiszen a tőke és a megtakarítás a pénzpiacra mennek. Csak annyi állampapírt szabad kibocsátani, amennyi vevőre talál a reálgazdaságban elérhető profitnál kisebb kamatok mellett is. Az új jegybanki törvénynek ki kell mondania, hogy csak annyi államkötvényt szabad kibocsátani, amennyire a profitnál kisebb kamat mellett is van kereslet.
7. A reálgazdaság rendelkezésére álló pénzmennyiség, az M1 és az M2, bővítésével olyan helyzetet kell teremteni, amelyben a reálgazdaság kapacitásai optimálisan, minimális önköltséget eredményező módon vannak kihasználva. A jelenlegi magyarországi infláció oka nem a nagy kereslet, hanem a kamatterhek miatti magas költség. Ezt támasztja alá, hogy a magas infláció ellenére nagyon alacsonyak a profitok. A kamatterhek miatt folyamatosan emelni kell az árakat, mert egyébként veszteség keletkezne. Nem a kereslet, hanem annak a hiánya gerjeszti az inflációt. Magyarországon a kínálati árat ma a kapacitások jobb kihasználásával lehet csökkenteni. Jelenleg a bér sokkal kisebb költséget jelent, mint az állami elvonás, ezért a bérek visszafogásával nem lehet fékezni az áremelkedéseket.
8. Meg kell szüntetni azt a gyakorlatot, hogy a költségvetés az elkülönített alapok fel nem használásával támogatja az MNB-t. A monetáris bázis a GDP-hez viszonyítva fele az 1986 évinek. Az MNB pénzügyi politikájának a következtében erőteljes pénzkivonás van folyamatban a reálgazdaságból. A magyar bankok mérlegfőösszege csak a GDP 70%, míg a többi rendszerváltoztató országé 140-150%, a nyugati országok esetében pedig a kétszeres ez az arány.
9. A bankrendszernek ismét hiteleznie kell a vállalkozásokat. Törvénnyel kell kötelezni a jegybankot és a kereskedelmi bankokat arra, hogy ne vonulhassanak ki az értékelőállító gazdasági tevékenység pénzügyi közvetítéséből. Mind a rendelkezésre álló pénztömegnek, mind e pénz monetáris kezelésének ismét a reálgazdaság működését kell szolgálnia.
10. Át kell venni a japán jegybank gyakorlatát. A Japán Nemzeti Bank kétévenként mintegy 1000 milliárd dollár kamatmentes jegybanki pénzzel látja el a japán gazdaságot, még sincs infláció, sőt egyedülálló jelenségként megjelent a negatív kamat. A japán kereskedelmi bankoknak nincs szükségük pénzbetétekre, ugyanakkor a reálgazdaság irányában szabadulni akarnak felesleges pénzeiktől, ezért teszik a lehető legolcsóbbá a banki hitelek felvételét. A JNB gyakorlata ismét bizonyítja, hogy a nagy erejű, kamatmentes vagy csekély kamatozású jegybankpénz nem okoz inflációt. --<<ha termelésre fordítják -FÁ>>-- Ezzel szemben a kamatozó államkötvényekkel való hitelpénzteremtés gerjeszti az inflációt. --<<Nincs itt tévedés? Miként erősíti az inflációt az államkötvény, amikor az nem teremt pénzt, hanem átcsoportosít, méghozzá a kötvény vásárlónak fizetendő plusz kamatért? Az államkötvény lényegében hitel az államnak – lényegében betét ellenében. Tehát a betéttel szemben álló hitel (kölcsön) egyrészt forrást von ki a gazdaság más területeiről, tehát átcsoportosít, másrészt kamatot kell fizessen a kötvény vásárlójának, azaz más szóval a betétesnek? Akkor viszont az államkötvény nem pénzteremtő hitel az államnak, hacsak nem pénzteremtő hitelből fizethet az államkötvény vásárlója. Kamatozó államkötvénnyel tehát hogyan lehet hitelpénzt teremteni? Laikus érdeklődőként, aki hajdan még a11-es meg a les szabályait is úgy-ahogy addig kérdezgette, amíg sejteni kezdte. -FÁ>>-- Az MNB-nek ily módon pont azoknak kell hozamot ígérnie, akik ezt a reálgazdaság jövedelméből kívánják kihasítani. Azért kell egyre több pénzt kibocsátani, hogy pótolni lehessen a forgalomban lévő pénzmennyiségben így keletkező hiányt. Ezzel az MNB állandósítja a funkció nélküli pénzkibocsátást. --<<Lehet, hogy nem rossz a megállapítás, csak másként fogalmaztam volna a magam számára. Eszerint államkötvénnyel nem lehet hitelpénzt teremteni, ha például külföldre adják el az államkötvényt. Ha ettől a függéstől akar szabadulni a kormány, és még mindig szerelmes az államkötvénybe, akkor szervezheti, hogy a külföldi vásárlót belföldi kötvény vásárlóval cserélje le. De miért nem lép ki a kötvénykibocsátási technikából? Ahelyett hogy saját maga nevére venne fel pénzteremtő hitelt, közbeiktatja a belföldi kötvényvásárlót, akinek kamatot is kell fizetnie egyrészt, másrészt ha nem akarja a forgalomban levő pénzmennyiséget csökkenteni, akkor és nem offshore pénzüket hazahozva vásárolnak kötvényeket, akkor pénzteremtő hitellel kell őket a vásárláshoz szükséges pénzhez juttatni? Elég összetett folyamat egy rövid megjegyzéshez (ha az megállja a helyét), miszerint van olyan eset, amelyben lehetséges, hogy „kamatozó államkötvényekkel való hitelpénzteremtés gerjeszti az inflációt.” -FÁ>>--
11. Az államvezetés, az Országgyűlés és a kormány lemondott a pénzkibocsátás jogáról és ma már döntően csak külföldi kölcsönök felvételével, denominált devizában gyarapítja a forgalomban lévő pénzt. --<<nem látom át, hogy ebbe hogyan fér bele a kereskedelmi bankok pénzteremtése, ami viszont valóság -FÁ>>-- Így garantálva van továbbra is a folyamatos eladósodás és a forgalomban lévő pénz szűkössége által okozott gazdasági restrikció fennmaradása. Meg kell szüntetni a forint kicserélését külföldi valutára. --<<ilyesmi lett volna a devizahitel is? -FÁ>>-- Ne csupán denominált pénz legyen az országban, mert ez bármikor kivonható és túlságosan kiszolgáltatja az országot a külföldi befektetőknek. A pénzkibocsátás jogát az állam, a demokratikus kormány legalább részben vegye vissza. Korlátozza az MNB által begyűjtött valutatartalék volumenét, mert az a szükségesnél nagyobb kamatterheket jelent a magyar társadalom számára. --<<mik vannak a függöny mögött -FÁ>>--
12. Az Országgyűlés és a kormány leállíthatná a bank-, hitel- és adóskonszolidációra fordított állami hitellevelek után a kamatok fizetését. --<<nem kell nekem minden érteni, de ezt sem látom át. Az állam úgy dotálja a bankokat, hogy arra hitelt vesz fel, és a dotációs összeg után még ő fizet kamatokat annak a külföldi forrásnak, amely az állam helyett nyújtott az államon keresztül pénzteremtő hitellel dotációt a bankoknak – amely dotáció törlesztését és kamatait az állam magára vállalta? Milyen jó lenne, ha az egyébként becses szerző a laikusra is számítva visszafejthető logikával fogalmazna. -FÁ>>-- A túlfizetett bankszektor ne élősködjön még hosszú évekig a társadalom nyakán, bezsebelve az államkötvények sok százmilliárdra rugó kamatait. --<<Ez ugye a bankok adóskonszolidációs támogatása mellett az az előbb szókerült másik támogatás, melyben az állam feleslegesen a kereskedelmi bankok pénzteremtő hiteleivel vásárolt államkötvényeken keresztül jut pénzhez. Tehát kamatot fizet azoknak a bankoknak vagy a bankok mögött álló azon hitelfelvevőknek, akik hajlandók az állam helyett a pénzteremtő hitelt felvenni? Tehát az állam másoknak fizet kamatot azért a pénzért, amelynek létrejöttét az állami igénynek lehet köszönni? -FÁ>>-- A társadalomnak százmilliárdos veszteségeket okozó banki vezetők ne húzhassanak havi 8-9 millió forintos jövedelmeket. Ha a veszteség a költségvetést terheli, akkor a demokratikus közhatalom korlátozhassa az aránytalanul magas juttatásokat.
Eme – a teljesség igénye nélkül – felsorolt javaslatok a jelenlegi pénzrendszeren belül maradva is évi 500-600 milliárd forintra rugó megtakarítást eredményezhetnének a költségvetés számára.
források:
2005.
/ Dr. Drábik János: A pénz diktatúrája:
http://mek.oszk.hu/06800/06897/html/0809.htm