vissza a főoldalra * vissza az igenre felhívók előlapra

A nyilatkozat a következő honlapról lett átvéve:

http://www.reformatus.hu/archiv/archivum.htm

2004 november 25

Pap Géza erdélyi püspök a küszöbönálló népszavazásról

A következõ interjút Somogyi Botond készítette Pap Gézával, az Erdélyi Református Egyházkerület püspökével. "Ötszáz bizony dalolva ment..."

December 5-én Magyarországon a szavazók arról dönthetnek, az anyaországon kívül élõ magyarok kedvezményesen kettõs állampolgársághoz juthatnak-e. Miután Mádl Ferenc köztársasági elnök kihirdette a népszavazás dátumát, ádáz csata kezdõdött. A magyarság újra megosztott lett, ezúttal azonban "csak" az anyaországban. Az egyik tábor az igen mellett, a másik a nem mellett kampányol. Elõször arról kérdeztük Pap Géza püspököt, milyen érzéseket kelt mindez a határon túl?

- Szomorúan tapasztalom, hogy Magyarországon ez politikai kérdés lett. Számunkra azonban érzelmi kérdés. Nekem, nekünk, borzalmasan fáj, ami most ott történik. Nagyon megdöbbent nemcsak az, hogy népszavazásnak kell döntenie a kérdésrõl (amikor a környezõ országokban egyszerû kormányrendelettel oldották meg a határon kívül élõ polgárok sorsát), hanem az is, hogy egyesek arra buzdítanak, a lakosság nemmel szavazzon. Borzalmasan fáj, mert úgy érezzük, egységes nemzettesthez tartozunk, önhibánkon kívül kerültünk a határon túlra, és végre eljött az ideje annak, hogy konkrét bizonyítékokat kapjunk az anyaországtól arra nézve, hogy mi is az egységes magyar nemzethez tartozunk. Azért fáj ez a NEM, mert ezt úgy fogjuk fel, mintha az édesanya letagadná a gyermekét, testvér megtagadná testvérét. Egy hasonlattal élve úgy hangzik számunkra ez a szavazás, mint amikor egy családból valaki önhibáján kívül messzire kerül, s mikor hosszú évek után visszaérkezik, a család népszavazás útján próbálja eldönteni, hogy a hazatérõ tagja-e a családnak vagy sem. Pál szavaival mondom: nem mondhatja pedig a szem a kéznek: nincs rád szükségem; vagy viszont a fej a lábaknak: nem kellettek nekem (1 Kor 12,21). Aki egységes magyar nemzetben gondolkodik, annak válasza december 5-én csakis az igen lehet.

- Számos magyarországi és határon túli szervezet, alapítvány igyekszik kivenni részét a szavazás népszerûsítésében, ez alól az egyházak sem kivételek. Az Erdélyi Református Egyházkerület nemrég körlevélben fordult az erdélyi lelkészekhez. Mirõl van szó?

- Többen kérdezték, hogyan tudnánk ráébreszteni a magyar választópolgárokat arra, hogy mi is az egységes nemzet része vagyunk. Püspöktársaimmal való beszélgetések során fogalmazódott meg az ötlet: jó volna, ha a szavazást megelõzõ vasárnapon és a szavazás napján határon túli lelkészek szolgálnának Magyarországon. Akkor még nem számítottunk arra, hogy ilyen sokan fognak jelentkezni. Erdélybõl kb. 250, a Partiumból 150 lelkész indul útnak, Kárpátaljáról Felvidékrõl és Délvidékrõl még 100 lelkész vállal majd szolgálatot. Összesen tehát 500 kárpát-medencei református lelkész fog Magyarországon szolgálni.

- December 5-én már kampánycsend lesz. Sem a prédikációban, sem azon kívül nem lehet az igenre buzdítani a szavazókat. Csak a részvételre. Nem túl késõ?

- Ez az akció november 28-tól tart december 5-ig. Tudjuk, hogy 5-e kampánycsend, de nem is a kettõs állampolgárságról, a szavazásról szeretnénk prédikálni. Mi Isten igéjét szeretnénk hirdetni a testvérek között. Persze szeretnénk elmondani érzéseinket, gondolatainkat. Szeretnénk velük együtt az ige felé fordulni, és Istenhez imádkozni. Ezt teszi ugyanakkor Erdély minden református gyülekezete is. Mi küldöttségbe megyünk, hogy õszintén megkérdezzük azoktól, akiknek Isten a jövõnket a kezébe tette: meddig tart még a mi babiloni fogságunk, meddig maradhat életben az a leszakított testrész, amelyet itthon is, otthon is idegenként kezelnek?

- Mi a reménység, lesz-e sajtóvisszhangja a kezdeményezésnek? Milyen érzéseket vált(hat) ki mindez az anyaországiakból?

- Merjük remélni, hogy a templomba látogatók megértik azt az üzenetet, amelyet mi viszünk. Nem kívánjuk megnehezíteni a Magyarországon élõk helyzetét, nem kívánjuk elvenni a kenyerüket, nem kívánjuk azt, hogy nagyobb legyen az adójuk. Nem szeretnénk bármivel is a terhükre lenni, nem kívánjuk elözönleni az országot. Elmegyünk, elmondjuk az üzenetet, utána hazajövünk, és megvárjuk, hogy mi lesz a népszavazás eredménye. Az viszont tény, hogy ez a szavazás, és a körülötte tapasztalt acsarkodás már most üzenet értékkel bír, hiszen világossá tette számunkra, hogy kisebbségi sorsunkban kire számíthatunk és kire nem.

- Az egyik körlevél elején Arany János mottója szerepelt: ötszáz bizony dalolva ment.. Vajon - az idézetet folytatva - nem lángsírba megyünk-e? Több száz lelkész kel útra a fagyos decemberi hónap elsõ vasárnapján. A gyülekezetek két napig lelkész nélkül maradnak. Feltehetõleg a határon való átkelés sem lesz zökkenõmentes. Megéri-e ezt az áldozatot hozni akkor, amikor ismerjük a magyarországi átlag polgár viszonyulását a határon kívül élõkkel szemben?

- Igen, valóban dalolva megyünk: Tebenned bíztunk eleitõl fogva, és minden áldozatot örömmel vállalunk. De ha a folytatásra gondol, akkor azt is tegyük hozzá, hogy "de egy se bírta mondani, hogy: éljen Eduárd!" Igaz, a lelkészek elmennek, de a gyülekezetek mégsem maradnak istentisztelet nélkül. Minden gyülekezet megkapta azt a prédikációt és imádságot, amelyet Kozma Zsolt teológiai professzor erre az alkalomra írt, s amit a kántor vagy valamelyik presbiter fog felolvasni.

Mi történik akkor, ha az anyaország megtagad minket? Biztos, hogy számunkra ez nagyon keserves volna. De Ézs 49,15 szavait idézem: "Hát elfeledkezhet-e az anya gyermekérõl, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én te rólad el nem feledkezem." Mi azzal a hittel és reménységgel megyünk, el és jövünk vissza, hogy megtörténhet, az anyaország megfeledkezik rólunk, megtörténhet, hogy többen szavaznak nemmel vagy éppen nem lesz elég érvényes szavazat, de mi akkor is az egységes magyar nemzethez tartozunk. És ha az anya megfeledkezne gyermekérõl, mi továbbra is abban bízunk, aki nekünk megígérte, hogy rólunk soha el nem feledkezik.

Igazgató

Vissza az oldal tetejére