Tájékoztató
jogfenntartó nyilatkozat
Európa
széles közvéleményéhez és kormányaihoz
~
kézbesítve e kormányok budapesti nagyköveteinek ~
Excellenciás
Nagykövet Úr!
Fogadja
őszinte nagyrabecsülésünket és jókívánságainkat.
Excellenciád
előtt is ismert, hogy az Európai Unió 2004. május 01-jei hatállyal 10 új
taggal, köztük hazánkkal is kibővül. Az Európai Unió e jelentős eseménye
sajátos módon Magyarországot kritikus helyzetben és pillanatban érinti. Önnek
minden bizonnyal tudomása van arról, hogy Magyarországon súlyos erkölcsi válság
van, amelyhez a mostani kormány hatalomra kerülése óta egyre rosszabbodó pénzügyi
és gazdasági helyzet párosul. Ebben a helyzetben különleges jelentősége
van a csatlakozás nemzetközi jogi, illetve hazai jogi feltételeinek. Ezért
alulírottak kötelességünknek érezzük Önt, illetve az Ön személyén
keresztül az Ön nagyrabecsült kormányát tájékoztatni a következő
fenntartásainkról.
Az
Európai Unió a kezdetekben nemes és tiszta céloktól vezérelve alakult és
szervezte tevékenységét, elsősorban a gazdasági integráció területén.
Az Európai Unió az alapító országaihoz később társult országokkal a
szervezet alapelveinek megfelelő csatlakozási szerződéseket kötött. Megállapítható,
hogy a közép-és kelet európai országokban nagyjából 1990 során lezajlott
folyamatokat követően az Európai Unió szellemisége és gyakorlata
fokozatosan megváltozott. Magyarországra nézve ez azt jelentette, hogy az Európai
Unió vezetői rendszeresen olyan nyilatkozatokat tettek, miszerint Magyarország
hamarosan csatlakozhat az Európai Unióhoz, ugyanakkor meghatározták azt a követelményrendszert
is, amelyet országunknak a csatlakozás feltételeként teljesítenie kell.
Magyarország folyamatosan teljesítette ezeket az elvárásokat, jogrendjét és
gyakorlatát az Európai Unió jogrendjéhez és gyakorlatához igazította.
Ugyanez az Európai Unióról nem mondható el, mivel sokszori biztatást és
halasztást követően Magyarországot csupán most engedik belépni az Európai
Unióba, annak időközben jelentős változáson átmenő, a gazdasági integráción
túlmenően a politikai együttműködést egyre inkább előtérbe helyező
szervezetébe. Ezen belépés feltételei és konkrét körülményei már
messze nem azok, mint a korábbi csatlakozókkal kötött szerződésekben
foglalt feltételek voltak. Ez súlyos aggályokat vet fel az Európai Unió
elvei és deklarált szellemisége, illetve a megvalósult társulási szerződések
gyakorlata között. Aggodalmunkat csak fokozza az a tény, hogy egy ilyen rendkívül
fontos szerződés esetében elégtelennek tekinthető az a szabályozás az
emberek, illetve országok közötti együttműködés lényeges tartalmi kérdéseiben,
amely egyrészt rögzítené a hosszútávú együttműködésben a belépés után
az egyes tagországok saját helyzetének esetleges módosításáról való tárgyalás
jogi feltételeit az unió mindenképpen túlnyomó többségével szemben,
illetve az együttműködésből majd esetleg kilépni szándékozók jogi
helyzetét, vagy önmagának az Európai Unió esetleges megszűnésének a szabályait.
Excellenciás
Nagykövet Úr!
Az
Európai Unió jelenlegi általános, de hazánkat igen súlyosan érintő
gyakorlatával még hosszasan foglalkozhatnánk, azonban röviden szeretnénk rámutatni
nemzetünk helyzetére, különös tekintettel az Európai Unióhoz történő
csatlakozásra.
Magyarország
az egyetlen olyan európai állam, amely a XX. század két világháborújának
következtében eredeti területének lényegében 2/3-át elvesztette,
jelenlegi országhatárai körül saját nemzetrészei helyezkednek el.
Magyarországot a nemzetek közössége példátlanul súlyos módon büntette,
nemcsak területeinek fenti megcsonkításával, hanem az elszakított nemzetrészeinek
hátrányos jogi helyzetének eltűrésével, illetve a megmaradt Magyarország
nagyhatalmi elnyomásának tudomásul vételével is. Magyarország
gyakorlatilag ezer esztendőn keresztül Európa jelentős állama volt, sokszor
annak meghatározó része. Meggyőződésünk, hogy Magyarország Európa fejlődéséhez
nagyban hozzájárult. Magyarország egyik legértékesebb jellemzője a közjogi
jogfejlődés, amelynek emlékezetes fordulata volt a „magyar Magna Charta”,
az 1222-es Aranybulla, amely később az úgynevezett „szentkorona-tanban”
nyilvánult meg. Ez egy egyedülálló közjogi berendezkedés, amely az európai-magyar
identitást jellemzi, amely egyetlen nép ellen sem irányult és értékei
vitathatatlanok. Ezen közjogi értékekért vívta a magyar nemzet számos
szabadságharcát. Magyarország szent-korona elvén nyugvó alkotmányának
folytonossága 1944. március 19-én megszakadt. E napon a hitleri Németország
szállta meg Magyarországot. A második világháború befejezését követően
a sztálini Szovjetunió szállta meg tartósan Magyarországot, ami sértette a
szokásos nemzetközi jogot, tételesen a Párizsi Békeszerződést, majd a
Varsói Szerződést, amely megszállás elleni közismert fellépés volt az
1956-os szabadságharc. Ezen megszállás évtizedei alatt magyar közjogi értelemben
alkotmányos jogfolytonosságról nem beszélhetünk és ennek helyreállítására
a mai napig nem került sor, bár a szovjet katonai megszállás 1991-ben megszűnt.
Az ország ma is közjogi provizóriumban él, nem állt helyre az alkotmányos
közjogi békeállapot, nem állt helyre az ország alkotmányos szuverenitása.
Az ország azóta sem nyerte el azon alkotmányos állapotát, amelyben sorsáról,
törvényeiről, szövetségkötéseiről teljes felelősségével dönthetett
volna. Magyarország alkotmánya továbbra is a szovjet megszállás időszakából
megmaradt érdekcsoportok, illetve a nemzetközi monopol szervezetek áldozata.
A
mára kialakult teljes morális válság olyan mélyreható politikai, társadalmi
feszültségeket teremtett, amelyek csak alapvető változások révén
orvosolhatóak. Ezen alapvető változások legfontosabbika az alkotmányos
alapelveket érvényesítve a magyar közjogi jogfolytonosság helyreállítása.
Addig, amíg erre alapos reményünk és hitünk szerint sor kerül, kénytelenek
vagyunk a Magyar Nemzet szuverenitásának és autonóm jogainak békés, jogi
megvédése céljából Excellenciás Nagykövet Úr személyén keresztül országunknak
az Európai Unióba való belépését jogfenntartással kezelni, különös
figyelemmel arra, hogy a vázolt feltételekkel történő csatlakozásunk a
magyar lakosság és azon belül a magyar értelmiségi elit jelentős részének
a támogatását nem élvezi.
Mi
nem kívánunk békétlenséget, egyetlen célunk nemzetünk jelenlegi válságának
megoldása a közjogi jogfolytonosság helyreállítása által, és ennek révén
országunk régóta vágyott kreatív bekapcsolása saját jogán az európai
nemzetek egyenrangú közösségébe. Kreatív alatt értve egyrészt azt, hogy
tőlünk telhetően alkotó hozzájárulással kívánunk résztvenni az európai
nemzetek közösségében, másrészt pedig azt, hogy országunk, nemzetünk
gazdasági, kulturális és egyéb képességeinek kiteljesítését kívánjuk
erősíteni az európai integrációban való részvétellel. Nem kívánunk érdemeinken
felül jogokat, pusztán nemzeti létezésünk, megbecsülésünk elérését kívánjuk,
az egyenlő és szabad nemzetek nemzetközi együttműködése révén – amely
közösség meggyőződésünk szerint egyedüli alapja lehet annak, hogy mind
mi magunk, mind az utánunk következő nemzedékek sora európaiként szabadon
élhessen a saját nemzete kebelében, bárhol Európában, így Magyarországon
is.
Kérjük
Excellenciádat, hogy szíveskedjék a jelen nyilatkozatunkat kormányának továbbítani.
Esetleges
részleteket illető kérdésükre készséggel adunk további felvilágosítást.
Budapest,
2004. március 19-én,
Magyarország
világháborús megszállásának és alkotmányossága megszakadásának 60-ik
évfordulóján.
Az 1944. március 19. emlékülés
résztvevői
Fáy Árpád Alkotmányossági Műhely és Fórum Társaság elnöke
dr Rászlai Tibor Aquinói Szent Tamás Társulás elnöke
Kállai Eszter „Szépen, emberül” Alapítvány elnöke
dr Galla János (jogász )
Csipai Mariann
Bereczky Zoltán
dr Bakos Batu
Kocsis István író, történész
Takács András Szabad Magyarországért Mozgalom elnöke
Bartis Ferenc Összmagyar Testület elnöke
Rozgonyi Ernő Magyar Nemzeti Front elnöke
Apostoli
Nunciatúra Őexc. Juliusz JANUSZ úr
Belga
Királyság Nagykövetsége Őexc. Marc TRENTESEAU
Dán
Királyság Nagykövetsége Őexc.
Hans Michael KOFOED-HANSEN úr
Finn
Köztársaság Nagykövetsége Őexc. Ilkka
Pekka KUJASALO úr
Francia
Köztársaság Nagykövetsége Őexc. Dominique de COMBLES de NAYVES úr
Görög
Köztársaság Nagykövetsége Őexc. Dimitris CONTOUMAS úr
Holland
Királyság Nagykövetsége Őexc.
F. P. Robert VAN NOUHUYS úr
Ír
Köztársaság Nagykövetsége Őexc.
Brendan McMAHON úr
Luxemburgi
Nagyhercegség Nagykövetsége Őexc.
Paul FABER úr
Nagy-Britannia
és Észak-Írország Egyesült Királysága Nagykövetsége
Őexc. John Roland NICHOLS úr
Németországi
Szövetségi Köztársaság Nagykövetsége
Őexc. Ursula Maria SEILER-ALBRING
Olasz
Köztársaság Nagykövetsége Őexc.
Giovan Battista VERDERAME úr
Osztrák
Köztársaság Nagykövetsége Őexc. Dr. Günter BIRBAUM úr
Portugál
Köztársaság Nagykövetsége Őexc.
Luis Filipe CARRIHO de CASTRO MENDES úr
Spanyol
Királyság Nagykövetsége Őexc. Antonio BELLVER MANRIQUE úr
Svájci
Államszövetség Nagykövetsége Őexc.
Rudolf WEIERSMÜLLER úr
Svéd
Királyság Nagykövetsége Őexc.
Bengt Östen Matheus LUNDBORG úr
Valamint a magyar állam és parlament elnöke és a négy parlamenti párt elnöke