Vissza a főoldalra *vissza 2004 március 19 előlaphoz

Tervezet

Tájékoztató jogfenntartó nyilatkozat

Európa széles közvéleményéhez és kormányaihoz

~ kézbesítve e kormányok budapesti nagyköveteinek ~

Excellenciás Nagykövet Úr!

Fogadja őszinte nagyrabecsülésünket és jókívánságainkat.

Excellenciád előtt is ismert, hogy az Európai Unió 2004. május 01-jei hatállyal 10 új taggal, köztük hazánkkal is kibővül. Az Európai Unió e jelentős eseménye sajátos módon Magyarországot kritikus helyzetben és pillanatban érinti. Önnek minden bizonnyal tudomása van arról, hogy Magyarországon súlyos erkölcsi válság van, amelyhez a mostani kormány hatalomra kerülése óta egyre rosszabbodó pénzügyi és gazdasági helyzet párosul. Ebben a helyzetben különleges jelentősége van a csatlakozás nemzetközi jogi, illetve hazai jogi feltételeinek. Ezért alulírottak kötelességünknek érezzük Önt, illetve az Ön személyén keresztül az Ön nagyrabecsült kormányát tájékoztatni a következő fenntartásainkról.

Az Európai Unió a kezdetekben nemes és tiszta céloktól vezérelve alakult és szervezte tevékenységét, elsősorban a gazdasági integráció területén. Az Európai Unió az alapító országaihoz később társult országokkal a szervezet alapelveinek megfelelő csatlakozási szerződéseket kötött. Megállapítható, hogy a közép-és kelet európai országokban nagyjából 1990 során lezajlott folyamatokat követően az Európai Unió szellemisége és gyakorlata fokozatosan megváltozott. Magyarországra nézve ez azt jelentette, hogy az Európai Unió vezetői rendszeresen olyan nyilatkozatokat tettek, miszerint Magyarország hamarosan csatlakozhat az Európai Unióhoz, ugyanakkor meghatározták azt a követelményrendszert is, amelyet országunknak a csatlakozás feltételeként teljesítenie kell. Magyarország folyamatosan teljesítette ezeket az elvárásokat, jogrendjét és gyakorlatát az Európai Unió jogrendjéhez és gyakorlatához igazította. Ugyanez az Európai Unióról nem mondható el, mivel sokszori biztatást és halasztást követően Magyarországot csupán most engedik belépni az Európai Unióba, annak időközben jelentős változáson átmenő, a gazdasági integráción túlmenően a politikai együttműködést egyre inkább előtérbe helyező szervezetébe. Ezen belépés feltételei és konkrét körülményei már messze nem azok, mint a korábbi csatlakozókkal kötött szerződésekben foglalt feltételek voltak. Ez súlyos aggályokat vet fel az Európai Unió elvei és deklarált szellemisége, illetve a megvalósult társulási szerződések gyakorlata között. Aggodalmunkat csak fokozza az a tény, hogy egy ilyen rendkívül fontos szerződés esetében elégtelennek tekinthető az a szabályozás az emberek, illetve országok közötti együttműködés lényeges tartalmi kérdéseiben, amely egyrészt rögzítené a hosszútávú együttműködésben a belépés után az egyes tagországok saját helyzetének esetleges módosításáról való tárgyalás jogi feltételeit az unió mindenképpen túlnyomó többségével szemben, illetve az együttműködésből majd esetleg kilépni szándékozók jogi helyzetét, vagy önmagának az Európai Unió esetleges megszűnésének a szabályait.

Excellenciás Nagykövet Úr!

Az Európai Unió jelenlegi általános, de hazánkat igen súlyosan érintő gyakorlatával még hosszasan foglalkozhatnánk, azonban röviden szeretnénk rámutatni nemzetünk helyzetére, különös tekintettel az Európai Unióhoz történő csatlakozásra.

Magyarország az egyetlen olyan európai állam, amely a XX. század két világháborújának következtében eredeti területének lényegében 2/3-át elvesztette, jelenlegi országhatárai körül saját nemzetrészei helyezkednek el. Magyarországot a nemzetek közössége példátlanul súlyos módon büntette, nemcsak területeinek fenti megcsonkításával, hanem az elszakított nemzetrészeinek hátrányos jogi helyzetének eltűrésével, illetve a megmaradt Magyarország nagyhatalmi elnyomásának tudomásul vételével is. Magyarország gyakorlatilag ezer esztendőn keresztül Európa jelentős állama volt, sokszor annak meghatározó része. Meggyőződésünk, hogy Magyarország Európa fejlődéséhez nagyban hozzájárult. Magyarország egyik legértékesebb jellemzője a közjogi jogfejlődés, amelynek emlékezetes fordulata volt a „magyar Magna Charta”, az 1222-es Aranybulla, amely később az úgynevezett „szentkorona-tanban” nyilvánult meg. Ez egy egyedülálló közjogi berendezkedés, amely az európai-magyar identitást jellemzi, amely egyetlen nép ellen sem irányult és értékei vitathatatlanok. Ezen közjogi értékekért vívta a magyar nemzet számos szabadságharcát. Magyarország szent-korona elvén nyugvó alkotmányának folytonossága 1944. március 19-én megszakadt. E napon a hitleri Németország szállta meg Magyarországot. A második világháború befejezését követően a sztálini Szovjetunió szállta meg tartósan Magyarországot, ami sértette a szokásos nemzetközi jogot, tételesen a Párizsi Békeszerződést, majd a Varsói Szerződést, amely megszállás elleni közismert fellépés volt az 1956-os szabadságharc. Ezen megszállás évtizedei alatt magyar közjogi értelemben alkotmányos jogfolytonosságról nem beszélhetünk és ennek helyreállítására a mai napig nem került sor, bár a szovjet katonai megszállás 1991-ben megszűnt. Az ország ma is közjogi provizóriumban él, nem állt helyre az alkotmányos közjogi békeállapot, nem állt helyre az ország alkotmányos szuverenitása. Az ország azóta sem nyerte el azon alkotmányos állapotát, amelyben sorsáról, törvényeiről, szövetségkötéseiről teljes felelősségével dönthetett volna. Magyarország alkotmánya továbbra is a szovjet megszállás időszakából megmaradt érdekcsoportok, illetve a nemzetközi monopol szervezetek áldozata.

A mára kialakult teljes morális válság olyan mélyreható politikai, társadalmi feszültségeket teremtett, amelyek csak alapvető változások révén orvosolhatóak. Ezen alapvető változások legfontosabbika az alkotmányos alapelveket érvényesítve a magyar közjogi jogfolytonosság helyreállítása. Addig, amíg erre alapos reményünk és hitünk szerint sor kerül, kénytelenek vagyunk a Magyar Nemzet szuverenitásának és autonóm jogainak békés, jogi megvédése céljából Excellenciás Nagykövet Úr személyén keresztül országunknak az Európai Unióba való belépését jogfenntartással kezelni, különös figyelemmel arra, hogy a vázolt feltételekkel történő csatlakozásunk a magyar lakosság és azon belül a magyar értelmiségi elit jelentős részének a támogatását nem élvezi.

Mi nem kívánunk békétlenséget, egyetlen célunk nemzetünk jelenlegi válságának megoldása a közjogi jogfolytonosság helyreállítása által, és ennek révén országunk régóta vágyott kreatív bekapcsolása saját jogán az európai nemzetek egyenrangú közösségébe. Kreatív alatt értve egyrészt azt, hogy tőlünk telhetően alkotó hozzájárulással kívánunk résztvenni az európai nemzetek közösségében, másrészt pedig azt, hogy országunk, nemzetünk gazdasági, kulturális és egyéb képességeinek kiteljesítését kívánjuk erősíteni az európai integrációban való részvétellel. Nem kívánunk érdemeinken felül jogokat, pusztán nemzeti létezésünk, megbecsülésünk elérését kívánjuk, az egyenlő és szabad nemzetek nemzetközi együttműködése révén – amely közösség meggyőződésünk szerint egyedüli alapja lehet annak, hogy mind mi magunk, mind az utánunk következő nemzedékek sora európaiként szabadon élhessen a saját nemzete kebelében, bárhol Európában, így Magyarországon is.

Kérjük Excellenciádat, hogy szíveskedjék a jelen nyilatkozatunkat kormányának továbbítani.

Esetleges részleteket illető kérdésükre készséggel adunk további felvilágosítást.

Budapest, 2004. március 19-én,

Magyarország világháborús megszállásának és alkotmányossága megszakadásának 60-ik évfordulóján.

Vissza az oldal tetejére