Vissza a főoldalra * vissza a március 19-i megemlékezés és vitanap előlapjához

Darai Lajos Mihály:

2004. MÁJUS 1. MAGYAR ÜNNEPE

..... hogy mi lesz 2004. május 1-jén a mi szempontunkból.

Azt mondtam, hogy tekintsük ettől fogva hatályosnak a régi alkotmányunkat és törvényeinket, és ezzel egyúttal érvénytelennek, bár hatályosnak a csatlakozásunkat és eddig hatályos alkotmányunkat, törvényeinket. Világos: ha hatályba lépett a régi alkotmány, az közjogilag érvénytelen formájúnak mutatja a csatlakozás körülményeit: nem nyilatkozott róla szabadon a nemzet egésze. (Nemcsak azért persze, mert 50 % alá vitték a népszavazási küszöböt, hanem mert nem előzte meg közjogi rendezés a csatlakozást, ami lehetővé tette volna a nemzet egészének akaratnyilvánítását az ügyben.)

Persze nem attól lép hatályba a régi alkotmány, [a magyar (azaz a történelmi) alkotmány -FÁ]   aminek az érvényessége eddig is folytonos volt, mert mi fogjuk magunkat, és hatályosnak tekintjük, hanem azért, mert a csatlakozással az eddigi alkotmány [az 1949/ XX-as törvény -FÁ]  és törvények érvénytelenítődnek. Ugyan erről senki nem beszél, de úgy adtuk fel a csatlakozási szerződés aláírásával automatikusan az eddig jogrendszerünket - igaz előtte a jogharmonizációval már olyanná tettük, hogy szinte nem is volt mit feladni, azaz a jogharmonizációs folyamat érvénytelenítette a saját addigi törvényeink elkülönült jellegét -, hogy nem kaptunk a feladás mellé egy európai alkotmányt, amit elfogadott volna előtte egész népünk, nemzetünk. Ezért szerintem 2004. május 1-jétől feléled a történelmi alkotmányunk, mint ami most az egyetlen olyan jogilag fölöttes intézményünk, szellemi iránymutatónk, amihez igazodhatunk. A többi, már bennlévő és a többi csatlakozó ország esetében eddig is hatályos volt az alkotmányuk, ami a csatlakozással is hatályos marad. Ám mivel nálunk egy hatályos törvény bitorolta eddig (1949 óta) az alkotmány szerepkörét, s a csatlakozással törvényeink hatályukat vesztették, s a törvényességünket az Európai Szövetséghez [tehát az úgynevezett „únióhoz” -FÁ] csatlakozás dokumentumaiból és saját feléledt hatályú alkotmányunkból eredeztethetjük mi is, amint a többi 24 ország, teljesen jogosan ünnepelhetjük 2004. május 1-jét úgy, mint az Európai Szövetséghez csatlakozással felélesztett eredeti alkotmányosságunk újra hatályosságának kezdetét. Ezzel aztán sok jogi munkát adva a nemzetnek, hogy lassanként majd alkalomadtán kinyilvánítsa, eldöntse, elhatározza, megvalósítsa az adódó következmény feladatokat. Példának okáért mondok párat, amit majd a hozzáértő okos nemzet folytat és kiegészít, kiteljesít:

         A Magyar Királyságra mint egészre vonatkozó Alkotmány érvényességének elismerése, kinyilvánítása, megerősítése az egyes, külön köztársaságokban élők részéről, így a Magyar Köztársaságban élők részéről.

         A Magyar Köztársaság Elnökének elismerése, esetleg beiktatása az Alkotmányunk szerinti részkormányzói szerepkörbe. Ugyanez a többi köztársaságban élők részéről saját elnökük esetében.

         Az emberi egyéni és társas élet legfontosabb személyeket és közösségeket, valamint az egész nemzetet érintő alapelveinek, követelményeinek teljesítéséhez végig kell venni az Európai Szövetségbe lépéssel elfogadott összes törvényi szabályozást és egybevetni a történelmi alkotmányunk követelte elvi állapotokkal és szabályozással. Minden olyan esetben, amikor nem egyezés, ellentmondás vagy alkotmánysértés áll fenn, mérlegelni kell az alkotmányosság helyreállításának mikéntjét és azért megtenni a szükséges lépéseket.

Ezzel, ha olyan elvi többletről van szó, ami eddig nem érvényesült az Európai Szövetségben, gazdagítani tudjuk azt. Ha pedig fölösleges vagy káros elvről, amit meg kell szüntetni, mással helyettesíteni stb, akkor azt minden lehetséges fórumon nekünk kell népszerűsíteni, érvelve mindenkit meggyőzni a törlés üdvös mivoltáról és kezdeményezni a hatályból törlését. [Ebbe az unióba, „szövetségbe” szerintem a jelen csatlakozási processus alapján érvényesen belépni nem lehet -FÁ]  

Egyáltalán kezdeményeznünk kell a többi ország alkotmányának és a miénknek az összevetését, harmonizációját [Örök alkotmányos elvek harmonizációja? -FÁ]  és egyesítését is. Fontosabb ugyanis nevén nevezni a gyereket, mint névtelenül hagyva a problémát, hagyva ármánykodását. Már eleve meg lehet majd előzni a konfliktusokat, ha az alkotmányos elvek szintjén előbb feltárultak a problémák. Az Európai Szövetség minden állampolgára és gondolata egyenlő jogokkal bír. Ebből kell kiindulnunk. Ha jogelveink hozzájárulhatnak a jobb együttéléshez, még kötelességünk is rendelkezésre bocsátani.

Nagy gondok akadhatnak majd az állam meghatározásával. Nem hagyhatjuk, hogy csupán valakik hatalmát értsék alatta. Mert ha úgy lenne, akkor igencsak vigyázni kell majd arra, hogy kik is működtetik? Ha nem a mi alkotmányunk elvei érvényesülnek a hatalom és működtetői meghatározásában, ellenőrzésében, hanem más, alárendelő elvek, mondjuk pl. a Mózes törvényeit követők, és azt ránk is alkalmaznák, akkor a törvény alóli kibújást, éppen alkotmányosságunk mentén nem közösség ellenességnek, hanem annak érdekei védelmének foghatnánk fel. Úgyhogy azért is kell nagyon észnél lennünk, és nem hagyni elkallódni ezt a mostani alkalmat alkotmányunk hatályba helyezésére, mert később, amikor Európa szűkiben lesz az időtálló megfelelő elveknek, nem lesz mire hivatkoznunk, ha csak egy porosodó és nem elven alkotmányra akarunk majd hivatkozni. Ezek az elveink ugyanis régóta érvényben vannak és hatással voltak eddig is egész Európára, ha az a hatás el is felejtődött (és a világra is a kereszténység formájában). Ha most Európa megtagadja a kereszténységet, az két összefüggő dologra utal: 1. Nagy a veszélye, hogy Európától és a magyarságtól idegen elveket erőltetnek ránk, jöjjön az akár keletről, akár nyugatról. 2. Nem a kereszténység közvetítette formában, hanem jogi (és az eredeti) formában kell ezeket az elveket javasolnunk, ahogy a mi alkotmányosságunk azokkal rendelkezik.

Kiemeléseket FÁ készítette 2004. március 19-i megbeszélésre.


Vissza az oldal tetejére