Vissza
a főoldalra *
Alapkérdések egy levélre válaszolva
Kedves Gyula!
A vékonyabb courier betűkkel közbeszúrt
szöveg támaszkodik a te leveled kérdéseire. Remélem, hogy ez a második változat
nem érkezett túl későn és még át tudod tekinteni – FÁ.
Kedves Árpád!
Egy
tervezett politikai demonstráció
előtt szeretném véleményedet megismerni.
Január
10-én a "Konföderáció" nyilvános ülést tart.
Erre meghívtak olyan személyeket, akik az ő minősítésük szerint közéleti
tekintélyt élvező hazafiak.
Az
elképzelés az, hogy megfelelő feltételek mellett ez a gyűlés [vagy
valamelyik folytatása] Alkotmányozó Nemzetgyűlésnek minősíti önmagát
és az alkotmányos jogfolytonosság talaján deklarálja az érvényesnek
tekintett Magyar Alkotmányt.
Ha
erről az egészről tudsz - amit feltételezek - fölösleges, hogy e tájékoztatót
tovább részletezzem.
A
tervet állítólag [?] több szervezet részvételi szinten támogatja: a
Fennmaradás, a Mafom., az SZMM, stb.
Egyes
neves személyiségek viszont elhatárolódnak. Ezeket nem akarom listázni...
Hasonló elképzelésen dolgoznak a "Szentkoronások" is [Eöry].
Fentiek
alapján nagyon érdekelne személyes véleményed az alábbi kérdésekben.
- A
sztálinista - rákosista "Alkotmány" formai érvényessége
tekintetében milyen jogi kifogás támasztható?
- Minden
érvet itt most nem tudok felhozni.
- Megszállt
ország voltunk
1944 március 19-től 1991-ig (és az alkotmányosság magyar és európai
felfogás szerint feltételezi a saját, a nemzeti döntést)- ez a népszuverenitás
mai szokásos értelmezéséből is következeik. Nem volt alkotmányról
való döntésre felhatalmazása a kerekasztalnak sem.
- Az
1944 utáni, későbbi testületek (úgymond nemzetgyűlés stb) külső
hatalmi nyomásra
szerveződtek, és sosem volt eleve kijelölt feladatuk a magyar alkotmánytól
való eltérés (ideiglenes nemzetgyűlés, országgyűlések) – ez a törvényhozó
és alkotmányozó hatalom ma szokásos elkülönítéséből ered.
- A
természetjogi
felfogás
alapján egy alkotmány nem fordulhat szembe deklaráltan a természetjogi
elvekkel, mert annak igazságai a jogrendszer felett állnak, a jogban
formalizált mechanizmusokkal nem írhatók felül – ez már a pozitív
jogi szemlélettől eltérő természetjogi felfogásra épülő érv.
- Az
ENSZ tagságunkból
következne az ENSZ egyezségokmányok tisztelete. - A mai magyar közéletben
kikényszerített alkotmány-felfogás, amelyet az uniós tagság tovább
deformál, alapvetően sért jónéhány ENSZ előírást.
- A
magyar alkotmány a magyar nemzet
államalkotó akarata – a 49/XX. erről nem beszél sehogyan sem, tehát
tartalmában nem tölti be funkcióját – manapság szokás figyelmen kívül
hagyni, hogy a nemzet többnemzedékes entitás, annak „államalkotó
akaratát” tehát egy valamely időpontban összeült testület nem
definiálhatja, azaz a döntéshozatal testületi szavazásos módszere a
hagyománytól elszakadva nem kielégítő megoldás önmagában. A magyar
alkotmány felszámolása tehát genocidiális tett (lásd alább bővebben).
- A
nép vagy az uralmat gyakorlók nem
változtathatják meg a viszonyukat
a szentkoronához semmilyen döntéssel, tehát le sem mondhatnak a magyar
alkotmányról – ez pedig a magyar alkotmány szellemiségében az Európában
szokásosnál erőteljesebben kifejtett gondolat, hogy sem a nemzet (a nép)
sem a hatalmat gyakorolók önkényével nem lehet taktikai megfontolások
szerint formálni az alkotmányos alapelveket.
- az
evidenciák:
hagyomány, logikai összefüggések, társadalmi igazságosság kérdései
stb nem valamely testület döntéseitől függenek tehát, azaz az önkényuralom
„nem parancsolhatja meg”, hogy ezentúl hozzá mérjék etalonként az
alkotmányosságot -
a magyar alkotmány (a történelmi) a maga szerkezetébe kódoltan tehát
nemcsak olyan normákat hordoz, amelyeket egy alkalmi testület vagy személy
önkénye is megváltoztathatna az akár kétségtelen pillanatnyi erőfölényére
támaszkodva, hanem olyanokat is, amelyek ezen a módon nem változtathatók
meg (a „szerkezeti kódolásra példa, hogy a szuverenitás nem a népé,
nem is az állami hanem a szentkoronáé).
- Pl
alkotmányos evidencia az is, hogy törvényszegés jogot nem alapít,
azaz az alkotmányos legitimitás megszerzésének kiindulópontja az
alkotmányosság helyreállítása, a jogfolytonosság elismerése lehet
csak. Utána jöhetnek a reformok, az aktualizált alkotmányos alaptörvény.
- Magyarországnak
[a jogfolytonosság, illetve jogszokások alapján] van-e érvényes
Alkotmánya?
- Van,
érvényes a történelmi alkotmánya, amely történetesen az európai
klasszikus alkotmányos hagyományok egy ága (jelentősen túlélte a
kontinens és Anglia eredeti alkotmányos korszakát) – de ez nem
hatályosul abban
az értelemben, hogy a hatalomgyakorlás intézményei, a törvényhozás,
a kormány, a bíróságok stb
- nem
ismerte el kiinduló pontként
- nem
hivatkozik rá
- alapvetően
sérti lényegi elveit.
- És
mégis érvényes,
mert
- a
magyar nemzet többségi határozattal nem fordult szembe vele
- a
modern életre alkalmas volna mint szabályozási kiindulópont
- evidenciái
nem omlottak össze, logikai építménye nem csorbult, nem vált használhatatlanná,
- adott
a lehetőség a hozzá való visszatéréshez a jogfolytonosság közjogi
helyreállításával.
- Az,
hogy a hatalom gyakorlói és a nemzet nem változtathatják meg a
szentkoronához való viszonyukat, az a korábbi idők nyelvezetén
fogalmazva azt jelenti, hogy az alkotmányosság igényétől legálisan
nem lehet visszalépni, erről a kulturális szintről vívmányról nem
lehet lemondani, és ha ilyen visszalépő, diktatórikus vagy megszállt
időszak állt be, akkor amint lehet, helyre kell állítani a tényleges
alkotmányos viszonyokat.
- Ha
a válasz igen, milyen források tekinthetők az Alkotmány írott
rendelkezéseinek és ha a
"teljes" Alkotmány csak részben írott, milyen
szervesült szokásjogok tartoznak
az Alkotmány - testhez?
- Az
„alkotmány
teste”
kifejezéssel most találkozom először.
- Az
írott
rendelkezések, mint források legalábbis szent István törvényeiig
visszavezethetők.
- A
szervesült szokásjog
korábban nagy hangsúlyt kapott, de ma már talán annyi a súlya csak,
mint a népdalkincsnek, a magyaros kutyafajtáknak.
- Ellenben
vannak az „alkotmányos
evidenciák”
néven említhető elemek, amelyeknek akkor is van súlya, ha már kiestek
a szokásjogi gyakorlatból, mert elvi összefüggések, tények, kétségtelen
előnyök.
- Ha
nem volna az uniós lépéskényszer,
akkor nem volna szabad „sietni” a válasszal (de kell sietni, mert van
a lépéskényszer). Az uniós lépéskényszer tehát önálló alkotmány-szemponttá
nőtte ki magát, mint a hiányzó jogszokás erejét némileg kompenzáló
mozgósító
fenyegettség
- Deák
Ferenc fiatal munkatársaitól kezdődően a második világháborúig
vagy 50-100 vaskos könyv szól az írott és íratlan forrásokról. Ezek
a könyvek természetesen nem valami szabvány szigorúságával egyeznek
meg minden részletben. De ez természetes (a jelenség általános, hogy
pl Anglia határának hossza is attól függ, hogy milyen léptékű térképen
próbáljuk megmérni). Ha ugyanis nem úgy tesszük fel a kérdést, hogy
- van-e
egyértelmű leírása a magyar államalkotó akaratnak, kultúrának,
identitásnak, hanem fordítottan, hogy
- vajon
bizonyosan állítható-e, hogy nincsen magyar közjogi identitás,
nincsen élő nemzeti közösség, elveszett-e a hagyományok
minden eleme és az mind értelmetlen volna-e a modern körülmények között,
stb-stb, akkor tűnik ki, hogy ennek a hagyománynak a jellegét kell
megragadnunk, és annak szellemében a mai helyzetben aktuális megoldásokat
(pl alaptörvényt megfogalmazni, intézményeket kialakítani).
- Az
egyik kulcs-kifejezés tehát az „élő nemzeti közösség”. De nem
az a kérdés, hogy van-e tőlünk függetlenül, agyonverhetetlenül,
a mi közreműködésünk nélkül is virulens nemzeti közösség, hanem
az, hogy szándékunkban van-e ezen nemzeti közösségi életet,
szolidaritás és identitást renoválni, működtetni, életünket
benne kiteljesíteni?
- És
ha a szándék megvan, akkor nem a semmiből kell egy új világot
teremteni, hanem egy igen magasztos és eredményes hagyományra támaszkodva
igényelhetjük a lehetőséget közjogi érvekkel is alátámasztva,
hogy élhessünk. Az alkotmányos elvek ebben adhatnak segítséget,
ennek a közjogi megnyilvánulását hivatottak segíteni.
- Egyebekben
most egy hónapon belül készülünk még egy kötetet összeállítani,
ahol a tételes hivatkozások is szerepelnek. 2000-ben szaladgáltam egy
ideig egyetemekhez, alkotmánybírókhoz, államtitkárokhoz, hogy a
legfontosabb 50-100 irodalmi forrást legalább CD-lemezen segítsenek
kiadni, de semmi segítséget nem kaptam.
- Fontos
megemlíteni, hogy a nemzet életének, virulenciájának megnyilvánulása
nem a rögzült törvényszövegekben érhető tetten, hanem a nemzet államalkotó
akaratában, szándékában.
- Egy
jogfolytonosságot elismerő nemzetgyűlésen tehát kiinduló állapot az
1944. március 19-i helyzet a konkrét törvényeket, intézményeket
illetően is. De nem valami fátumként tisztelendő abszolútum. A
nemzet ha él, akkor az alapvető alkotmányos értékek, hagyományok
tisztelete mellett képes felülbírálni, mérlegelni minden konkrét
megoldást. Ha valóban 1848-tól a nem honos külföldi is birtokolhatott
földet Magyarországon, sőt ezt klasszikus magántulajdonának
tekinthette (lásd tulajdoni lapok), az a tulajdonképpeni alkotmányos
elvek sérelmét jelentette akkor is (mert hazudhattak és igazságtalanok
és ésszerűtlenek lehettek régi korokban is). Az igazságok régi sérelme
nem érv a sérelmek folytatása mellett.
- Ráadásul
a mechanikus gyakorlatként értelmezhető jogszokás korábban nem
tapasztalt mélységben szakadt meg. Tehát ha akarnánk sem tudnánk a
mechanikusan értelmezett jogszokásokhoz visszatérni, mert akkorát változott
a világ. Az alapelvekhez és alap-intézményekhez térhetünk vissza
(nemritkán az ENSZ egyezségokmányok szellemében) - azon kikerülhetetlen
feladattal, hogy a modern világban megfelelően működőképes alaptörvényi,
törvényi megoldásokat találjunk. És például egy ilyen feladathoz
igen nagy segítséget nyújthatna valamifajta tartós konferencia és
annak munkabizottságai.
- A
"hatályos"
és az "érvényes"
alkotmány vonatkozásában az érvénytelenítés, ill. érvényesítés deklaratív,
vagy konstitutív eljárás
keretében történhet?
- Azt
hiszem, hogy részben ez, részben az.
- Ha
jól tudom, akkor bár ez a két kifejezés a köznyelvben akár fel is
cserélhető egymással, jogászok használatában
azonban:
- Érvényes
az, amit nem szüntettek meg, de nem feltétlenül használják,
alkalmazzák
- Hatályos
az, amit alkalmaznak is – pl egy bírósági ítéletben.
- A
deklaratív és konstitutív eljárással hasonló a helyzet. A köznyelvben
akár fel is cserélhetőek. Azonban a mai jogi használatban (ha jól
tudom):
- Deklaratív
az, amiről nem kell döntés hozni, csak tudomásul kell venni, fel
kell fedezni.
- Konstitutív
az, amit meg kell fogalmazni, mert eleve létező összefüggésként
nem fedezhető fel.
- Lényegében
tehát az eddig kifejtetteket kell újra áttekinteni. Azaz hatályosnak
tekinti az államapparátus a 49/XX-as törvény azon kitételét, hogy a
magyar alkotmány ezzel a törvénnyel mint alaptörvénnyel azonos. De ez
nem a döntéshozó véleményétől függ, és bár alkalmazzák, a
hatalmi önkény lazulásával az erre alapozott döntések semmissége
lesz a kiindulási pont.
- Úgy
is lehet fogalmazni, hogy azon jogelv, miszerint a jog egyes rendelkezései
alkalmazásuk híján lassan kikerülnek a hatályos jogból (egyfajta
hallgatólagos megtagadással) – kizárólag a tételes törvényekre
vonatkozhat, legfeljebb az alaptörvényre. Alkotmányos alapokra,
elvekre, evidenciákra azonban semmiképpen sem!!!
- Mivel
képletesen szólva az alkotmány a nemzet államalkotó akarata, tehát a
nemzeti lét, élet megnyilvánulása, ezért lehetetlen a teljes leírása,
betűbe foglalása. Az élet ugyanis definíció szerint nem köthető meg
valamely algoritmussal. Az alkotmány életmegnyilvánulás. Tehát nem köthető
valamely gyakorisághoz, mint amiképpen a születés és halál, a versírás,
házasságkötés, keresztelő sem köthető ahhoz, hogy naponta kell
gyakorolni (pedig mindegyik életmegnyilvánulás). A magyar alkotmány
tehát érvényes (mert az alkalmazás ideiglenes hiánya nem csorbítja),
és az alapelvek elismerése deklarációs feladat abban az értelemben,
hogy ki kell nyilvánítani elismerésünket, de nem kell a semmiből
kitalálni, megalkotni.
- Ugyanakkor
a közjogi jogfolytonosság elismeréséről már lehet mondani,
hogy a hatályba visszahelyezés, és az azt követő törvényhozási
reform pedig konstitutív feladat abban az értelemben, hogy modern
korunknak megfelelő alaptörvényt, intézményeket kell megalkotni, át
kell rostálni törvényeinket az alkotmányosság szempontjából
- Amikor
tehát arról van szó, hogy az unióval megkötött csatlakozási szerződés
genocidiális tett a magyarság ellen, az igen pontos kifejezés,
mert ez a szerződés a magyar nemzeti létet korszerűtlennek, életképtelennek,
hiábavalónak, célszerűtlennek, idejétmúltnak tekintette (sok más
hasonló lépést követően). A nemzeti közösség életmegnyilvánulásának,
alkotmányának elvitatása pedig hasonló, mint amikor a levegőt vonják
meg valakitől vagy a mozgás lehetőségét. Genocidium pedig lehet egy
elfogadható törekvés? Nem. És ez is egy fontos ellenérv a mai
helyzettel szemben.
- Akár
az egyik, akár a másik eljárás követhető ki, kik
jogosultak az említett "processzusok"
valamelyikét lefolytatni és annak eredményét kihirdetni?
- Az
eddigiekből következően nem lehet rövid választ adni.
- Deklarációra
a fentiek értelmében bárki jogosult, legfeljebb nem lesz túl nagy
visszhangja.
- Olyan
konstituálásra
viszont, amit a törvényhozásnak követnie kell, csak olyan nemzetgyűlés
jogosult, amelyet a gyakorló hatalmi ágak elfogadnak.
- Lehet
olyan megnyilvánulást tenni, amely a valós magyar alkotmányt
elismeri, látványosan kiáll mellette, ismertebbé teszi, felhívja
rá a figyelmet. Ilyen lehet egy naggyűlés, egy ünnepi rendezvény,
demonstráció, eskütétel, stb.
- Lehet
követelni, nyomatékosan szorgalmazni egy konstituáló, tehát
törvényeket fogalmazó nemzetgyűlést. Egy ilyen nemzetgyűlés
azonban csak tiszta választások alapján képzelhető el, tehát
valamely békés hatalmi konszenzus légkörében.
- Lehet
persze forradalmat is csinálni (amit Antall József egyik talán
legrosszabb megjegyzésével másoknak rótt fel, holott őt azért választották,
hogy vezesse a változást), de a forradalom közvetlenül nem vezet
alkotmányos állapotokhoz, mert mégoly igazságos forradalmi változás
is valamilyen erőfölény érvényesülését jelenti.
- A
jogfolytonosság igényének a bejelentése egy határpont, amely
egyfelől egy nemzetgyűlés hatóköre, hiszen onnan a törvényhozásnak
igazodnia kell hozzá, különben nincsen értelme, másfelől viszont
oly magától értetődő, hogy népirtás nélkül a nemzettől az ő
államalkotó akarata, kultúrája nem vitaható el, hogy tekinthető ez
deklarációs lépésnek is (a fentiek értelmezésével). Csakhogy ha a
nemzetgyűlés ezután nem tudja megkezdeni az alkotmányt tisztelő
alaptörvény meghozását, akkor az eredmény csupán annyi, hogy az
alkotmány-ellenes, önkényuralmi állapot válik szembeszökőbbé.
- Nyilván,
minél többen vesznek részt egy ilyen deklarációs jellegű bejelentésen,
közfelkiáltáson, annál nagyobb a jelentősége, súlya.
- Tehát
nem lehet ellenzéki, főleg parlamenten kívüli pozícióból nemzetgyűlési
választást rendezni (ha a szónak eredeti, a magyar közjogban az
1920-26-os nemzetgyűlésre akarunk hivatkozni. De lehet szervezni egy
olyan konferenciát például, amely deklarálhat, tehát
evidenciákat hangoztathat, kiállhat az alkotmányos értékek mellett,
igényelheti a jogfolytonosság helyreállítását, és mellesleg módszeres
felkészülő tevékenységet folytathat egy reménybeli nemzetgyűlésre.
- És
ha lehet egy váratlan párhuzam a székelyföldi székely autonómia,
és az erdélyi magyar nemzeti tanács mellett akár egy tartós
magyarországi szerveződés is elképzelhető, mint nemzeti
megnyilvánulás, esetünkben a magyar alkotmányt követelve vissza. Ez
a szerveződés kijelentheti igényét az alkotmányos létre és akár
az unióban is küzdhet a magyar alkotmányért mint valamely sajátos
autonómiáért.
- Egyik
vélemény szerint ezt nem volna jó nemzetgyűlésnek nevezni
(viszont a most hatályos magyar jogban nem használatos szakkifejezés
a nemzetgyűlés)
- Más
oldalról pedig ha ezt mégis nemzetgyűlésnek neveznénk, akkor jól
meg kell fogalmazni az elhatárolását az 1920-26-os jogfolytonosság
helyreállító alkotmányozó nemzetgyűléstől, a Kossuth Lajos féle
detronizáló nemzetgyűléstől és az orosz megszállás alatt összeült
ideiglenes nemzetgyűléstől.
- Ha
tehát egy tartósan működtetni kívánt fórumról, közösségről
lenne szó, akkor annak működtetési feltételeit már valóban
komolyabb feladat megszervezni, és akkor még nehezebb lesz a mostani
felelőtlenkedő szembenállások örvényéből kimenekíteni működését,
a legelszántabb, de egymástól különböző személyek csoportok közti
megértést kialakítva, az egy-vezér kell nekünk mentalitáson felül
emelkedve, a rendszeres munkavégzés terhét vállalva.
- Mindez
nyilván szerves összefüggésben van a "Szentkorona tannal",
illetve a Szentkorona közjogi státusával. E tárgyban úgyszólván
laikus személyként azt gondolom, hogy a Szentkorona jogi státusa az
Alkotmány keretében konstituálható, vagy deklarálható.
Vagy fordított lenne a helyzet? A Szentkorona státusából
sarjad az alkotmány?
- Deklarálható
a fenti szóhasználatban a jogfolytonosság, konstituálható
utána a magyar alkotmányhoz illeszkedő alaptörvény, törvények, intézmények.
- A
magyar alkotmányos gondolkodáson belül van meghatározó szerepe a szentkorona
szimbólumának
(szimbolizálja pl elvileg a nemzetet) és a szentkorona intézményének
(pl a birtokjog forrása a szentkorona)
- A
magyar alkotmány
- egyes
megfogalmazások szerint a szentkoronából ered (Isten küldte, angyal
hozta),
- más
megfogalmazásban az alkotmányosság biztosítéka (a Szűzanyáé,
Nagyboldog-asszonyé),
- megint
más megfogalmazás szerint az alkotmányos elvek tárgyiasult szimbóluma.
- Ezen
megközelítések között nem érdemes éles határvonalat húzni, mert
ezek a különbségek kevésbé közjogi, mint inkább vallási, filozófiai
felfogásbeli különbségek, túl a közjog határán.
- A
lényegi különbségtétel tehát az alaptörvény és az alkotmány
(alkotmányos hagyomány, alkotmányos szemléletmód, identitás, élet)
között teendő. Talán annyit lehet mondani, hogy az alaptörvénynek
kell sarjadnia
az alkotmányos elvekből, az hagyományból, azt elismerve, azt érvényesítve.
- Ami
pedig a konkrét intézményeket illeti, elhagyhatatlan a szentkorona intézménye,
de már jóval kevésbé lényegi alkateleme a nádori szerepkör.
Elhagyhatatlan az, hogy a természeti erőforrások a nemzeti közösséget
illetik, de ennél sokkal esetlegesebb az ősiség konkrét rendi megvalósulása.
- A
szó szoros értelmében tehát a magyar alkotmány nem sarjad a
szentkoronából (mert akkor is működött, amikor a szentkorona sorsa
bizonytalan volt), de már arról lehet beszélni, hogy a szentkorona
szerepköre esetleg az alkotmányos elvekből sarjad.
- A
történelem során különböző korokban másként fogalmaztak. Ha a
mai kor pontos definíciós igényének, fogalmi elhatárolási
igyekezetének eleget kívánunk tenni, akkor mai gondolkodással „a
szentkoronából sarjadó alaptörvény” megfogalmazás jelentése nem
más, mint a szimbolikus megfogalmazása az „alkotmányból sarjadó
alkotmányos rendnek”, alaptörvénynek.
- A
fenti kérdések rövid és közérthető kifejtése azért tűnik időszerűnek,
mert a jelek szerint párhuzamos mozgások indukálódnak. Fennáll az a
veszély, hogy egy mindenki által elfogadható stratégiai koncepció
["nemzeti minimum"] hiányában e törekvések kioltják,
de legalábbis gyengítik egymást. [Az egyik irányzat a másikat elvileg
kidolgozatlannak, a másik pedig az egyiket teoretikusnak látja...]
- 1995-ben
fogalmazódott meg bennem, hogy kár, hogy nem volt alkotmányozó
nemzetgyűlés, de utólag tárgyilagosan meg kell állapítanunk, hogy az
ország felkészületlen volt rá mind a baloldalon (klerikális reakciós
rémképekkel) mind az úgymond jobboldalon (nosztalgikus érzelmekkel és
végiggondolatlan, kidolgozatlan aktualizálási programmal).
- Nem
volt egy diadalút az azóta eltelt időszak, de talán a fentiekben is
bemutatott, a részletekbe menő elemzési törekvés nem volt
haszontalan.
- De
kész receptek nincsenek.
Az egymásra figyelés nem pótolható mással.
- Bárhogy
van is, tizedikén
valaminek el kell hangzania. Rendkívül megnyugtatna, ha ez a
"valami" egy olyan teoréma lenne, amellyel a
gyakorlatban is kezdeni lehet
valamit! Kiinduló pontja lenne egy deklarációnak, egy cselekvési
programnak és ami a legfontosabb valamiféle cselekvésnek.
- Az
elméleti és a gyakorlati megközelítést az alkotmány
és az alaptörvény fogalmának
megkülönböztetése képes jól különválasztani és mégis egymáshoz
kapcsolni.
- Amit
az utóbbi években (pl 89-től) számosan elkövettek, mint „történelmi
alkotmányt”, eddig amit belőlük ismerek, azok kivétel nélkül olyan
alaptörvényi szövegek, amelyek igyekeztek kapcsolódni a történelmi
alkotmányhoz – de tisztázatlan, átgondolatlan (azaz bár jószándékú,
de ötletszerű) módon.
- Innen
ered, hogy az egyiknek a 44-es törvények betűje a történelmi alkotmány,
a másiknak az Aranybulla, a harmadiknak az olyan szöveg, amely
hivatkozik a szentkoronára, a negyediknek az, amelyik a magyar nemzet érdekét
szolgálja deklaratívan, az ötödiknek a szentkorona megemlítése és
lehetőleg olyan jogaiba visszahelyezése, amelyet 1944-ben nem élvezett,
stb.
- Tehát
mechanikusan, közfelkiáltással, netán a népszuverenitásra hivatkozó
ötletszerűséggel nem lehet megoldást találni.
- Sokkal
könnyebben áttekinthető a helyzet, ha az alaptörvényt és alkotmányt
különválasztom, mert akkor
- Az
Aranybulla egy olyan dokumentum lesz, amelyben érvényesült az akkori
alkotmányos felfogás (mégha így nem is nevezték néven), akkor az
1848-as törvényekben találhatók olyan elemek, amelyek sértik ezt a
korszakokon átnyúló, különböző korszakokban eltérő intézményekhez
vezető alkotmányos elvet, stb.
- Gyakorlatilag
a szentkorona státuszát helyre-állítva, de a rendi és egyes XIX-XX.
századi intézményeket is felülbírálva lehet életre kelteni az
alkotmányosság szellemiségét valamint lehet olyan alaptörvényt és
intézményi rendet kialakítani, amellyel a modern korszakban életképesekké
válhatunk.
- Ami
az időpontot illeti (tágan 2004 január 10-e és 2004 április vége között):
irreális, komikus, az egész kérdéskört lejárató, szűk karanténba
záró megoldást választani nincsen értelme. De ugyanakkor nem szabad
lemondani arról, hogy a jogfolytonosság elérése, az alkotmányos
viszonyok megújítása útján közjogi súlyú eredmény szülessen.
Szeretném, ha ismereteid tárházát kissé megnyitnád a helyzet előmozdítása
érdekében. Levelemet CC-ben megküldöm azoknak, akiket gondolatom szerint
hozzám hasonlóan érdekel a téma.
Megtisztelő válaszodat várva üdv.:
Gyula.
A
fenti gondolatmenetet természetesen tovább lehet finomítani, árnyalni. Ez a
kezdeményezés ösztönözheti az elméleti áttekintést, és fordítva, célirányosabbá
teheti a tevékenységet az elméleti tisztázottság, legalább tájékozódási
törekvés.
Üdvözlettel
Fáy
Árpád
Vissza az
oldal tetejére