Vissza a főoldalra *vissza a március 19-i megemlékezés és vitanap előlapjához

Vitaindítóként pontosított változat:

Budapest 2004. február 27.

Dr Bernáth Zoltán, bíró és jogtörténész

A magyar alkotmányról

Nincs szükség „alkotmányozó” nemzetgyűlésre[1], illetve hogy az (vagy az országgyűlés), jogfolytonosságra hivatkozva úgymond „új alkotmányt alkosson” (esetleg némi módosítássokkal), vagy a régi, ősi alkotmányt „visszahozza”.

Magyarországnak van Alkotmánya. Ez, az igen helytelenül „réginek” nevezett ősi Alkotmány.

Mindenekelőtt abból kell kiindulni, hogy az 1949:XX. törvény érvénytelen, semmis. Azt kiszolgálói útján egy háborús-győztes, jogtalanul megszálló, a megszállást jogtalanul fenntartó idegen nagyhatalom kényszerítette ránk. Ez az alkotmány volt az alapja a kommunista hatalomátvételnek. Ez az alkotmány hagyta helyben, illetve tette lehetővé a magyar jogrendet alapjaiban felforgató, az országot kiszolgáltató jogszabályok meghozatalát.

[Hogy lehet érvényes az az alkotmány, amely útján a kommunista hatalom átvétele megtörtént, a párizsi békeszerződésbe, az általános nemzetközi jogba beleütközve, a megszállást jogi formában is tudomásul vette. Amely alkotmány törvényes alapot adott a b-listázásoknak, internálásoknak, kényszermunka-táboroknak, kitelepítéseknek, stb. Amelynek „jogi” ernyője alatt vált elfogadottá a civileknek hadifogolyként való elhurcolása, ártatlanok elítélése, sok esetben halálra. Amely alkotmány felhatalmazást adott az állam, az egyes társadalmi osztályok, a társadalom sejtjeit képező család kötelékeinek a szétszakítására. Részletekben folytathatnánk tovább a budapesti Andrássy út 60-ig, onnan tovább a körmök letépésétől a letartóztatott emberek fizikai eltüntetéséig, megsemmisítéséig.

Érvényes lehet az az alkotmány, amely alapján az Antall kormány az álerkölcs szavaival az áldozatok megkérdezése nélkül megbocsátott? Mert megbocsátásban részesült, országvesztő bűnrészesek, társ-tettesek, tettesek, felbujtók, bűnpártolók így kívánták? Köztük azok is, akik a szintén baloldali Ries Istvánt agyonverték, Rajk Lászlót és Nagy Imrét annyi sok mással együtt felakasztották? Akik a megbocsátást követő megnyugvással, az ősi magyar alkotmány elleni ellenszenvtől indíttatva büntetlenül mocskolhatják a Szent Koronát, Szent István jobbját, a magyar címert, himnuszt, akiknek a jelenlétében nem tanácsos felvenni a valamikor mindennapi használatra rendelt Bocskai ruhát?]

Igaz ugyan, hogy az úgynevezett (általam megkérdőjelezett) alkotmányt (1949:XX. törvény) a rendszerváltozás után módosították, de általános jogelv, hogy az érvénytelen, semmis jogi tényt, szerződést, törvényt egy jólsikerült módosítás sem teszi érvényessé, miként a halottat sem támaszt fel egy – egyébként életmentő – injekció.

[Csak mellékesen mondva: ezt az alkotmánynak nevezett törvényt még az alkotói sem tekintették jól sikerültnek. Általában minden alkotmányt sarkkőnek tekintenek, mind a véglegesség jegyében alkotják. Ámde mi történt: a módosításnak alávetett 1949:XX. törvényt a későbbiek során, a módosításokat módosító jogszabályok gépfegyver-tüzével szitává lőtték.

Az 1949:XX. törvény első módosítását még szakmai munkának sem tekinthetjük. Nemcsak a kommunista eszmekörben felnevelt alkotók kezenyomát érezhetjük rajta. Elárulja a jogi felkészületlenséget is. Kimondja: a munkásnak meg kell adni az őt megillető munkabért. Önként felmerül, hogy a vállalkozót nem illeti meg a vállalkozói díj? A köztisztviselő kiesik az alkotmánnyal védettek köréből? Ha már a kérdést az alkotmány jogkörében kell rendezni, utalni lehetett volna főszabályként a szolgáltatás és ellenszolgáltatás egyensúlyára.

A megbocsátásban részesültek örömükben tombolhattak a sikerüknek. Azok, akik a rendszerváltás eszközlői, még annyi fáradtságot sem vettek maguknak, hogy legalább a számát változtassák meg a módosított kommunista alapszabálynak.]

Ha pedig semmis a módosított 1949:XX. törvény, mint alkotmány, akkor az 1944. március 19-től kezdődő (német és szovjet) megszállások megszűntével – a szünetelés alatt – mindvégig érvényben maradt ősi magyar alkotmánynak, minden erre irányuló jogi lépés nélkül újra hatályosulnia kellett volna.

Sokan felvethetik, a német megszállást követően, egy ideig nem lehet-e egy felszabadulásnak elnevezett esemény következményeként a törvényes jogrend helyreállításáról beszélni.

Méltán, az ország lakossága körében nagy örömmel nyugtázták 1945 után azt az országgyűlési választást, amely a polgári oldal győzelmét eredményezte. Kérdésként merülhet fel, miért nem tekinthető alkotmányosnak az 1949:XX. törvény életbelépéséig terjedő idő.

A helyes válasz az, hogy a mélyből való felemelkedés pár másodperces öröme, lélekzetvétele tévedésre adott alapot. Megtéveszthette még a kiváló nemzetközi jogászokat is. Az a nemzetközi jogi alapelv, hogy a békeszerződés lehet kemény, a megszállás lehet kegyetlen, de a megszállás – adott esetben nemcsak a párizsi békeszerződés – az általános nemzetközi jog szerint is csak időleges.

Kiderült – amire egyébként a békeszerződést követően is komoly jelek mutattak – a megszállást a szovjet hatalom véglegesnek tekinti. 1945-től mindvégig szovjet megszállás alatt álltunk. Az érvényes, ősi magyar alkotmány egy pillanatra sem hatályosulhatott. Ha jogi szemmel nézzük, még a jobboldal győzelmét hozó országgyűlési választás sem törvényes körülmények között zajlott le.

Ezzel a választással kapcsolatban tényként kell megállapítani, hogy 1/ a szovjet hatalom határozta meg, hogy a politikai pártok közül melyek indulhatnak, akkor az engedélyezett kisgazdapárt eljelentéktelenedett párt volt, 2/ ha nem is fektetünk súlyt arra a körülményre, hogy a választásra jogosultak a fizikain kívül jelentős lelki nyomás alatt álltak, 3/ az a törvényesség szempontjából elfogadhatatlan, hogy a választható állampolgárok körét szerte szétszórták, azoknak nagy része ha nem menekült külföldre, nem hurcolták ki a Szovjetúnióba, internáló táborban, kényszermunkatáborban, börtönben, fegyházban volt, jelentős számban fizikailag is megsemmisítettek. Volt miniszterelnököknek egyszerű képviselői mandátum megszerzésére sem volt lehetőségünk (pl. gróf Bethlen István, dr Kállay Miklós).

Még a kommunista időszak alatt jelentős tekintélyt szerzett jogászok is felvethetik, hogy a semmisséget elfoglaló álláspont lehetetlen helyzetet teremt. – A MEGSZÁLLÁS IDEJE ALATT NEM ÁLLT MEG AZ ÉLET, amelyet jogszabályok szabályoztak, így azok, ha az 1949:XX törvény semmis, létalapjukat vesztették.

Nem lehet vitás a felvetett gond – csakhogy az is abszurd volt, hogy a nemzetközi életet irányító nagyhatalmak tűrték, miszerint az ő bábáskodásuk alatt feldarabolt Magyarország megmaradt csonkja az általuk kötött békeszerződésbe és az általános nemzetközi jogba ütközve a háborút követően egy fél évszázadon megszállva maradjon. Kétségtelen nehezebb most a törvényes rendet helyreállítani, mint amilyen volt a törvényes rend lerombolása.

Csakhogy a semmiség jogintézménye megoldást ad. A semmiség szabályai nem kívánnak lehetetlen helyzetet teremteni. A törvényes rend helyreállítása nem vezet csődhöz. A semmiség ideje alatt létrejött és a mindennapi élet fenntartásához szükséges jogszabályokat érvényesnek lehet nyilvánítani. E vonatkozásban nincs szükség minden egyes jogszabály, törvényhely felsorolására, lehet pl általában egy-egy jogág, jogintézmény tekintetében egységesen rendelkezni, az érintett részekre utalni.

Egyes nemzetközi jogászok az ősi alkotmány visszaállításának igénylésénél az 1949:XX. törvény érvényességét nem vitatva beszélnek az ősi magyar alkotmány jogfolytonosságáról. Ez az álláspont téves. Ha 1944. március 19-et követően volt eltérő alkotmányos idő, akkor a régi alkotmány jogfolytonossága megszakadt, legfeljebb újra behozzuk a régi alkotmányt.

[Ha egy tulajdonos házát, abba beköltözve elveszik, amikor vissza ítéli a bíróság, nem kell a tulajdont újra megszerezni, mert jogfolytonosság van; de ha a házam eladom, majd újra megveszem, nincs jogfolytonosság.]

Jelentősége van annak, hogy az ősi alkotmány érvényes maradt, csak nem hatályosult, mert nem kell „alkotmányozó” (alkotmányt fogalmazó) nemzetgyűlés vagy országgyűlés, 2/3-os többséggel!

Tehát nem az alkotmányról kell dönteni közvetlenül valamilyen formában, hanem arról kell dönteni (akár feles törvénnyel!) az országgyűlésnek, hogy a törvényhozás elismeri a tény szerinti alkotmány hatályosulását, elismeri a saját illetéktelenségét (elismeri hogy a magyar jog szerint működésének nincsen meg az alkotmányos jogalapja - az élethez szükséges minimális lépések megtételén túlmenően), és előkészíti a „jogfolytonosság helyreállító” nemzetgyűlési vagy kétkamarás országgyűlési választásokat, amelynek a szabályozásához elvileg az 1944. március 19 előtti választási törvény a kiinduló alap. Az így megválasztott majdani testület jogosult a törvények alkotmányhoz illeszkedő felülvizsgálatára.



[1] Bernáth Zoltán levelének bevezetéséből: „… Őszinte szívvel gratulálok a … „Történelmi alkotmányunk jogán” (Alkotmányossági Műhely 2003) című könyvhöz. Az abban szereplő jogi tanulmányok sok oldalról nagyszerűen világítják meg a Szent Korona tanát, az ezer éves Alkotmányunk alapelveit. Szükség van az ilyen jellegű eszmefuttatásokra, mert 1945 után az elűzött (elsősorban budapesti) professzorok helyét nagyrészben gyenge jogi tudással rendelkező jogászok foglalták el, és elhalványult, bizonyos vonatkozásban el is torzult az ősi magyar alkotmányra vonatkozó ismeret. A jelzett könyvben a szerzők a Szent Korona tanát, a régi magyar Alkotmányt, a maga valóságában tárják az olvasó elé.

A mondottak ellenére egyes szerzők egyik, kifejezetten illetve hallgatólagosan elfoglalt, jogi álláspontját nem tudom elfogadni. ...”

A hivatkozott könyv (melynek társkiadója volt a Szabad Magyarországért Mozgalom is) tartalmazza a következő megfogalmazást:

A magyar alkotmány elismerésének útja

A jogfolytonosságot helyreállító és alkotmányreformot megvalósító nemzetgyűlés megtartása az alkotmányhoz való visszatérésnek már intézményesült útja. (Történelmi tény) – 106. oldal.


Vissza az oldal tetejére