Vissza a főoldalra *vissza 2004 március 19 előlaphoz

Gondolatok az uj EU alkotmány-javaslatrol

Dr. Balogh Sándor

nyug. politologia professzor, USA

Magyarország május 1-én hivatalosan tagja lesz az EU-nak, a tavalyi népszavazás alapján. Azonban ugy leszünk tagok, hogy halvány fogalmunk sincs (nem csak nekünk, de senkinek a világon), hogy mibe is keveredtünk bele.

Ugyanis az EU odáig jutott, hogy több régi tagállam elégedetlen volt azzal, ami az eredeti elgondolásból kialakult. Így többen vagy két éve az EU teljes átszervezését, és az EU által gyakorolt hatalom nagy részének a tagállamok részére való visszaadását követelték. Ez volt a Laeken Nyilatkozat lényege. Ezert létrehoztak egy alkotmányozo gyülekezetet, amely a Laekeni szellemmel teljesen ellenkezö irányba akarja terelni az EU fejlödését. Erröl a folyamatrol számol be a csatolt irásban egy irországi politikus.

Ami bennünket illet, mi még a régi rendszer alapján lépünk be, es senki nem tudja, hogy az új EU Alkotmányt elfogadja-e az új tagokkal 25-re emelkedö EU tagsága. Így Magyarország is, mint egy a 25 tag közül, szavaz majd ebben a kérdésben. Azonban az elsö kérdés az, hogy a kormány, az Országgyülés, vagy a nép direkt referendumban határozhat ebben a fontos kérdésben, ami a magyar nemzet szuverenitását és nemzeti létét veszélyezteti. Nemzetünk fennmaradásának érdekében követelni kell, alkotmányos jogainkra hivatkozva, hogy az országgyülés és a kormány, szakemberek bevonásával, vizsgálja meg az alkotmányosság kérdését, és bármi döntés születik, a magyar szuveren jogok alapvetö birtokosa, a Szent Korona, illetve a Szent Korona nevében a magyar nemzet szavazzon ebben a sorsdöntö kérdésben. Technikailag az uj Alkotmány egy EU Szerzödés keretében lesz benyujtva, tehát akik aláírják és raifikálják a szerzödést, azok ezzel elfogadják az uj alkotmányt

Masik kérdés, hogy mivel ez az alkotmánytervezet a magyar alkotmanyt, törvényeket, törvényhozást és a nemzet szuveren jogait alárendeli az EU burokratáinak, alkotmányosan támogathatja illetve elfogadhatja-e a magyar kormany, nemzetgyülés, vagy akár maga a nép is, az alkotmany megváltoztatása nélkül. Arról most ne beszéljünk, hogy a jelen alkotmány, ami a Szovjet nyomásra készült Rákosi alkotmány utódja, érvényes-e, mert az csak tovább bonyolítja a kérdést. Tehát a kérdés az, hogy jóváhagyhatjuk-e ezt az alkotmánytervezetet, alkotmányosan csatlakozhatunk-e illetve a javasolt Alkotmány elfogadása esetén tagjai maradhatunk-e alkotmányunkat és független nemzeti létünket veszélyeztetö nemzetek feletti szervezethez.

Ez nem jelenti azt, hogy akár a csatolt irás szerzöje, akár az alkotmánytervezet többi kritikusa ellenzi az EU modernizálását, az eredeti Laeken-i nyilatkozat szellemében. Azonban ezt a javaslatot, amit a volt francia miniszterelnok es a koréje csoportosult EU Burokratak készítettek,, akiknek saját személyes érdekeik elömozdítása és hatalmuk növelése volt a fö cél és nem a tagállamok érdeke, nem szabad elfogadni, es a Tagállamok többségének elfogadása esetén, az el nem fogadó államokkal együtt, az EU tagságunkat meg kell szüntetni, amig a Laekenben javasolt reformok meg nem születnek.

+++++++++++++++++++

A csatolt írásban emelt kifogások nem kitalálmányok. Az ECONOMIST, a közismert angliai gazdasági és politikai hetilap 2003 oktober 4-I számában hasonlo kritikákat emlit, külön kiemelve, hogy a 18 hónapig vajudó tervezet "inelegáns," nehézkes, zavaros, nehezen megérthetö, stb. A tervezettel egyik oldal sincs megelégedve, sem az igazi federalisták sem azok, akik vissza akarják forditani a brüsszeli bürokraták hatalmának egyre erösödö növekvését. Az Economist már tavaly nyáron kért, hogy ezt dobják a szemétkosárba és kezdjék újra, a Laeken-I Nyilatkozat szellemében.

Az elsö feladat lenne a szubszidiaritás elvének erösítése.Másodszor, a lap javasolja az EU Emberi Jogok chartájának elvetését, ami egyrészt duplikálja más nemzetközi szervek és a tagállamok alkotmányaiban már bennfoglaltakat, másrészt azokat EU szintre emeli. Megjegyzem, hogy ebböl nekunk esetleg annyi hasznunk lehetne (ha az EU birosag mellénk all), hogy kényszerithenék a szomszédos államokat a kisebbségijogok valós tiszteletebentartására. Azonban az eddigi tapasztalat alapján, ennek nincs sok valoszínüsége.

A lap azt is megjósolja, hogy több Tagállam fog a tervezet ellen szavazni, és az általános elégedetlenség miatt pár év mulva ujra kell szervzeni az akkor már 25 (vagy több) tagból álló EU szervezetet, az addig nyert tapasztalatok alapján.

Tehát a szerzödés leszavazása illetve elvetése nem elkerülhetetlen, mert komoly problámak vannak vele, és ha most ellene szavazunk es segitünk a Tagálamok tobbségének elvetni egy ilyen nyilvánvalóan elfogadjatatlan tervezetet, ezzel sok év esetleges szenvedését tudjuk megelözni illetve elkerülni. Ne varjunk illetve várjanak tobb évet egy új Alkotmánytervezet elkészítésével, álljanak neki minel elöbb, hogy a Laekeni szellem mielobb magvalósuljon.

Tehát követejük, hogy legyen népszavazás erröl a kérdésröl, és szavazzunk ez ellen a bürokratikus tervezet ellen.

+++++++++++++++++++++

Fordíto megjegyzése: A “convention” szót, ami alkotmányozo szerv volt, “gyülekezet” vagy “alkotmányozó gyülekezetnek”fordítottam, hogy ne keverjem a bizottság (Commission) és tanács (Council) szavakkal. A commission az alábbi illetve EU használatban hasonlo a kabinet illetve végrehajtó szerv müködéséhez, mig a council-t leginkább a miniszterek tanácsára használtak.

Nemzeti Platform Kutató és Tájékoztató Csoport,

24 Crawford Avenue

Dublin 9

Írország

2004, március 25, csütörtök

Kedves Barátaim!

Úgy néz ki, hogy holnap az EU vezetőség Brüsszelben elhatározza, hogy elökészítik az u.n. Európa Alkotmányát Létrehozó Szerzödést. Utána az Alkotmány-szerződést megküldik a kibővített EU  mind a 25 tagjának.

Következetes hívei a demokráciának mindenütt megegyeznek, hogy kivánatos lenne ha minden EU tagállamban a nép referendummal fejezhetné ki véleményét ahogy az nálunk, Irországban és sok más európai országban történik majd.

Ez az Alkotmányelfogadó Szerződés a végsö politikai és alkotmányos lépés amely az EU-t egy állammá, saját jogán önálló nemzetközi tényezővé teszi, amelyben a jelenlegi EU Tagállamok csupán tartományok vagy régiók lesznek, mint Bavária Németországban, Ontario Kanadában, vagy Idaho az USA-ban.

A Szerzödés illetve az új Alkotmány, elfogadása esetrén, visszavon minden létező EU szerződést, az 1957-es Római Szerződéstől a 2003-as Nice-i szerzödésig, amit csupán tavaly fogadtak el.

A Szerzödésben foglalt új Alkotmány első pontja megállapítja, hogy „Ez az Alkotmány megalapítja az Európai Uniót.” Mivel az EU-t, amihez a tiz uj tag csatlakozik május 1-én, a Maastrichtben 1992-ben elfogadott „Szerződés az Európai Unióról” hozta létre, a mostani javaslat világosan egy másik, jogilag és politikailag egész új EU-t létesít, melynek saját alkotmánya lesz, mint bármelyik államnak.

Az I-10 pont előírja, hogy az EU Alkotmány „felsőbbséget élvez” a Tagállamok alkotmánya és törvényei felett, amit az eddigi EU/EC szerződések soha nem állítottak, továbbá ez kiterjed az állam minden funkciójára, nem csak a gazdasági szektorra, mint eddig.

Az új Alkotmány ugyancsak áthelyez valami harminc hatáskört (funkciót) az országos szintről Brüsszelbe, köztük a végső döntés jogát az emberi jogok terén, azokon kívül amit a Nice-i, Amsterdami és Maastricht-i szerződések már korábban áthelyeztek.

Ez a folyamat ugyancsak növeli Európaszerte a minisztereknek és politikusoknak a személyes hatalmát, az országos parlamentek és a népek befolyásának kárára. Mivel minden egyes alkalomkor mikor egy hatáskört a tagállamiról az államfeletti EU szintre emelnek, az egyes államok miniszterei –akik az állam végrehajtó szervének (kormány) tagjai, és akiknek kell, hogy az állam törvényhozásának többsége álljon mögötte, hogy bármit is elvégezhessenek az állami szinten, - az EU-ban államok feletti szinten a 400 millió európai lakos felett az EU Minisztertanácsban mint törvényhozók működnek. Az EU-ban majd ők hozzák a törvényeket, mint egy 15 -hamarosan 25- tagu kizárólagos klub, akik zárt ajtók mögött hozzák a törvényeket, az egymással való titkos egyezkedések alapján.

Ha végiggondolja ezt valaki, bizonyára elismeri, hogy ez a demokrácia ellentéte.

Ezért az EU integráció folyamata óriási személyes hatalom-növekedést jelent a Minisztereknek a saját törvényhozásuk és népük befolyásának kárára, amint a miniszterek az EU szinten törvényhozókká változnak.

Ez az oka, hogy miniszterek (és miniszterelnökök) minden országban támogatni látszanak az EU hatalmának növelését: az ő személyes hatalmuk is növekszik vele. Azonban Európa népeinek és parlamentjeinek nincs jelentös hasznuk a javasolt Alkotmányból.

Az alábbi érvelés ad valami fogalmat az EU Alkotmánytervezetröl, amit az Ir kormány, mint a jelenleg soros EU Elnökség is támogat. Az első részben 12 érv van az Alkotmány elfogadása ellen, míg a második rész ismeteti a jelen Alkotmánytervezet hátterét.

Kérek mindenkit, olvassa el az alábbi dokumentációt és érvelést, küldje meg barátainak és ismeröseinek, akiket érdekel a folyamat, hogy politikusaink saját szemeink előtt hogyan ássák alá ami még megmaradt országaink politikai függetlenségéből és demokratikus gyakorlataiból, és hogyan igyekeznek az ősi nemzet-államokat egy erősen központosított Európai Szovetségi Állam tartományaivá tenni.

Öszinte tisztelettel,

Anthony Coughlan, Titkár.

Írországi Nemzeti Platform Kutató és Tájékoztató Csoport,

I. Tizenkét érv az Alkotmányjavaslat elfogadása ellen:

1. Az EU Alkotmanyjavaslat valójában a mostaninál jobban központosított, egyenlőtlenebb, kevésbbé demokratikus EU terve, amely távolabb van az átlag polgártól, és jobban a nagyobb Tagállamok politikusainak hatalma alatt van mint a jelenlegi.

2. Eddig az EU a tagállamok közti szerződésen alapult. Az EU-t a tagállamok hozták létre, és a tagállamok nélkül nem létezne. A javasolt Szerződés jogilag és alkotmányosan ÚJ EU-t létesit, amely mintegy a saját Állami Alkotmányán alapul. A Szerződés illetve az Alkotmány az EU-t a nemzetközi jogban önálló tényezővé tenné, jogi személyiséggel, a Tagállamoktól független és azoknál magasabbrendü jogi létet adna neki, történelme folyamán először, és más államokkkal szerződéseket köthetne tagjai nevében. Az állampolgárok pedig azt akarják, hogy országaik függetlenek legyenek, és kormányaik nekik legyenek felelősek. Nem akarják, hogy országaik egy központositott EU államnak legyenek tartományai, amelynek sorsát nemzetek feletti bizottságok, mint az Európai Bizottság (Commission) , Európa Tanács és nemzetközi Biróságok döntsék el, amelyek bürokratikus és undemokratikus elitek kezében vannak amelyeket nem a népek választanak, és amelyek felett a népnek nincs ellenőrzése.

3. Az uj szerződés megszüntet minden eddigi EU/EC szerződést, és azok fontosabb elemeit beveszi az új „EU állam” Alkotmányába.Ez jó lehetőséget nyujtott volna a meglevő helyzet felülvizsgálására és bizonyos hatásköröket visszaadni Brüsszelből a tagállamokba, azonkívül helyrehozni azokat a tévedéseket amelyeket eddig elkövettek, mint pl. a Közös Mezőgazdasági Politika, a Közös Halászási Politika, az EURATOM, és az egyéb, végnélküli szabályok és szabályozások Brüsszelből. De az új szerződés sajnos, mindezt elmulasztotta.

4. Európa népei nem ezt az alkotmányt akarták. A francia Giscard d’Estaing alkotmányozó gyülekezete, amely e tervezetet elkészítette, nem tartotta be az alapelveket amelyeket az EU Tagállamainak a kormányai előírtak neki a Laeken Nyilatkozatban, ami „több demokráciát, átláthatóságot és hatékonyságot” követelt, és reformokat, amelyek „közelebb hozták” volna az EU-t a polgárokhoz, és „feladatokat visszaadtak volna a Tagállamoknak.” Az Alkotmányjavaslat nem javasolja egyetlen funkcio visszaadását a Tagállamoknak.

5. A proposed Alkotmány I-10 pontja szerint „Az Alkotmány és minden törvény amit az EU intézményei a rájuk bizott funciók gyakorlása közben elfogadnak, elsőbbséget élveznek a tagállamok törvényei felett.” Ilyet eddig egy EU szerződés sem írt elő! Azonkívül ez nem csak a gazdasági ágakra vonatkozik, amelyeket előző szerződések már szabályoztak, hanem az állam minden funkciójára. Ez megszünteti a Tagállamok demokratrikus, politikai, és nemzeti önállóságát.Alkotmányjogilag és politikailag az EU állam tartományai lesznek, es a saját nemzeti alkotmányuk és törvényeik az EU Alkotmánynak lesznek alárendelve.

6. Ez egyuttal megváltoztatja az EU-ban eddig létező súlyozott szavazási rendszert, és az uj Alkotmány szerint egyszerű többség kell, amennyiben az a lakosság 60-át képviseli. Ez óriási elönyt ad a nagyobb országoknak, amelyeknek nagyobb létszámu lakosságuk van, mint pl. Franciaország és Németország, amelyek egymás közt a kibővült EU lakosságának 40%-át képviselik. Az eredmény sokkal több EU törvény lesz, több központosítás Brüsszelben, és még kevesebb hatalom marad az állami törvényhozások és a polgárok kezében. Ez kevesebb demokráciát jelent, nem többet.

7.Az új Alkotmány megszüntetné a Tag Államok önállóságát közel harminc hatáskörben, többek közt polgári és bünügyi törvények és folyamatok felett, Europol és Eurojust, energia, struktural befektetések, szolgáltatásokat illető kereskedelmi szerzödések és a kultura terén. A népek nem akarják, hogy az EU-nak még nagyobb hatalama legyen, mint amit az eddigi szerződések már adnak neki.

8. Az új Alkotmány ugyancsak megszüntetné az EU Elnökség hat hónaponkénti változtatását amely szerint sorjában minden ország kap lehetöséget az EU irányitására, és új, öt évre választott elnökséget ír elő, mintha az EU egy normális állam lenne. Ugyancsak előír EU Külügyminisztert és diplomáciai szolgálatot, amelyik különbözik a Tag Államokétól, és végül EU ügyészt, aki képes egyéneket vádolni, országhatárokon keresztül.

9. Az Alkotmánytervezet megtíltja a Tagállamoknak önálló külpolitika folytatását. Az I-15 pontja szerint „a Tagállamok aktivan és fenntartás nélkül támogatják az EU külpolitikáját a lojalitás és kölcsönös szolidaritás szellemében, és alávetik magukat az EU külügyi döntéseinek.” Valaki csak egy felsőbbrangu létesítmény, ez esetben az EU felé tud „lojális” lenni! I-40 kilátásbahelyez egy EU katonai szövetséget és közös honvédelmet, ami keresztezi az EU NATO tagjainak kötelezettségeit, ugyanakkor megszünteti a nem-NATO tagok semlegességét. Erre sem volt igény az EU polgárai részéről.

10. Az új Alkotmány nagyon kiterjesztené az EU hatáskörét azzal is, hogy az EU polgárok alapvető jogait a Luxemburgi EU Biróság (Court of Justice) alá rendeli, átlépve a Tagállamok alkotmányait és bíróságait, valamint a Strassbourgi Emberi Jogok Bíróságát azáltal, hogy az EU Alapvető Jogok Chartáját jogilag kötelező törvénynek mondja ki. Ez gyakorlatilag az élet minden területét az EU Biróság alá rendeli, mert emberi jogok mindenütt felbukkannak, mint pl. az élethez való jog (lásd abortusz), családi jog, ingatlanhoz való jog, munkaügy, egészség és oktatás, vallás, stb. Az emberi jogok tiszteletbentartása a Tagállamokban nincs olyan rossz helyzetben, hogy szükség lenne ilyen drasztikus EU beavatkozásra. Bizonyos érzékeny területeken – pl. előzetes letartóztatás, esküdtszék, kábítószerek, abortusz, euthanasia, a különbözö Tagállamok sokban eltérnekegymástól, és nincs általánosan elismert mérce, hogy melyik jobb. Ezért fel lehet-e hatalmazni az EU Bíróságot, hogy ezekben a kérdéseken egyöntetü szabályokat fektessen le Europa szerte, amelyek kötelezök mind a huszonöt Tagállamnak? Ez a javaslat inkább hatalom mint jog kérdése, mert az EU Bíróság döntéseinek tanulmányozása azt mutatja, hogy ezek állandóan és következetesen az EU hatáskörének bővítését célozták. Az EU kell, hogy tiszteletben tartsa az emberi jogokat, de nem szabad hatalmat adni neki, hogy jogainkat meghatározza.

11. Az új Alkotmány I-24 pontja felhatalmazza az elnököket és miniszterelnököket, hogy EU alá tartozó ügyeket egyhangú szavazat helyett egyszerü többséggel szavazzák meg, anélkül, hogy új szerződésre legyen szükség, amelyet az országos parlamenteknek vagy a lakosságnak kellene ratifikálni. Az I-17 pont kimondja, hogy ha az új Alkotmány nem adna elegendő hatalmat az EU-nak hogy végrehajtsa széleskörü céljait, a Miniszterek Tanácsa tehet „megfelelő lépéseket” a cél megvalósítása érdekében. Ezek a pontok tágra nyítják a kaput, hogy az EU saját hatalmát önkényesen tovább bővítse az országok parlamentjeinek és a népek (amelyek a parlamenteket választják) befolyásának terhére, azok előzetes beleegyezése nélkül. Ez alapjában demokráciaellenes!

12. Az új EU Alkotmány felöleli a liberális piacgazdaságot, a gazdasági szabadverseny maximalizását, a „laissez faire” elvet, a tőke szabad mozgását és a közszolgálatok privatizálását. Ez mind megtámadhatatlan lesz, mivel az EU hatalma elvben elsőbb és felsőbbrendü a Tagállamok alkotmányainál és törvényeinél. Az Alkotmány szerint az EU célkitűzései közt szerepel a „szociális piacgazdaság,” amely egyedül a német alkotmányban szerepel, és a többi országra rá lesz kényszerítve. A Tagországok alkotmányai nem igyekeznek meghatározni a társadalompolitikát és gazdasági alternativákat ahogy az EU Alkotmánytervezet teszi. Normális és demokratikus országokban ezeket a kérdéseket és alternatívákat nyilvános vitákra bocsájtják és a politikai pártok platformjai foglalnak állást, és nem foglalják öket bele alkotmányaikba, mint azt az EU Alkotmánytervezet teszi!

II. HÁTTÉR; miért követett el ilyen hibát az EU Alkotmányozó Gyülekezet demokratikus feladatában.

 2001 decemberben a Laeken Nyilatkozatban az EU országok elnökei és miniszterelnökei alkotmányozó gyülekezetet  létesítettek egy ambiciós terv kivitelezésére. Ilyen cél volt pl. „több demokrácia, átvilágíthatóság és hatékonyság,” mivel nem voltak elégedettek az EU működésével. Megemlítették annak a lehetőségét is, hogy „egyes feladatokat vissza kell adni a Tagállamoknak,” ami a Tagállamok parlamentjeinek a szerepét erősítette volna. Ha a Laeken Nyilatkozat követelt valamit, az az EU gyökeres reformja lett volna. Kötelezte a Gyülekezetet, hogy az EU-nak a polgárok körében növekvő „legitimáció és tekintély krizisét” és a mindenki által felismert „demokrácia hiányát” megoldja.

A Laeken Nyilakozat azt is mondta, hogy Európa polgárai nem akarnak egy európai szuper-államot vagy európai intézményeket amelyek befurják magukat az élet minden zeg-zugába. Azt is kimondta, hogy szükséges az EU és a Tagállamok közti viszonyt „tisztázni, egyszerűsíteni és és az élethez igazítani, és ugyanakkor észben tartani a Tagállamok egyenjoguságának elvét.” Megemlítette a szubszidiaritás elvét, hogy t.i. Brüsszel ne avatkozzon bele olyan ügyekbe, amelyeket demokratikusabban és hatékonyabban el lehet intézni nemzeti vagy helyi szinten. Azt is mondta, hogy a Gyülekezet vizsgálja meg, „hogyan lehetne a polgárokat közelebb hozni az Európa gondolatához és az EU intézményeihez.” Azt is említette, hogy szó lehetne egy EU alkotmány elfogadásáról, de csak „a hosszú távon.”

De alig ült össze a gyülekezet Valery Giscard d’Estaining, volt francia miniszterelnök vezetése alatt, egy Alkotmánytervet nyujtottak be amely sokkal központiasabb, sokkal egyenőtlenebb és sokkal un-demokratikusabb volt  mint a jelenlegi, egy olyan EU amely sokkal több vonását mutatta egy egységes Államnak. A Laeken Nyilatkozat és a proposed Alkotmány öt kulcs pontját érdemes és tanulságos összehasonlítani:

1.        A Tagállamok csak akkor hozhatnak törvényt, ha az EU ugy határoz, hogy ők nem hoznak. Az Alkotmánytervezet (I-14 pont) szerint az „EU koordinálja a Tagállamok gazdasági és munkáltatói politikáját.” Óriás különbség van ez, és a jelen szabályzat szerint, amely szerint a gazdaságpolitika „közös érdek” („common concern,” 99. TEC). A Gyülekezet soha nem tárgyalta meg ezt a változtatást. A Gyülekezet egyik munkaközössége sem javasolta. Ez csupán Giscard fejéből pattant ki, és a Gyülekezet 14 tagu elnöksége áldását adta. Ez csak egy példája ahogy a Gyülekezet fentről lefelé dolgozott, ami sem nem demokratikus, sem nem átlátszó. Az I-12 pont meghatározza azokat a témaköröket, ahol az EU-nak kizárólagos hatalma és illetékessége van, mint pl. vám-unio és monetáris politika az egész eurozonára. I-13 felsorolja azokat a témaköröket, ahol az EU és a Tagállamok közösen rendelkeznek. Ilyenek pl. atársadalompolitika, környezet, közegészség, szállítás, gazdasági és társadalmi kapcsolatok. De I 11 pont kimondja, hogy „a Tagállamok gyakorolhatják hatáskörüket ezekben a témakörökben amennyiben az Unio nem gyakorolta, vagy abbahagyta az illetékesség gyakorlását.” Tehát az EU-nak van elsőbbsége meghatározni, hogy mi közös. Ma a törvényeknek kb. 50%-a Brüsszelben keletkezik. Ez az arány valószinüleg emelkedni fog, amint több „közös competencia” lép életbe. Tehát a Tagállamok csak akkor hozhatanak törvényt, ha az EU nem óhajt törvényt hozni.

2.        Az EU Emberi Jogok Csartájának több köze van hatalomhoz mint jogokhoz. Az Alkotmány javasolja, hogy az EU Alapvető Jogok Csartája, egy politikai dokumentum amelyet az elnökök és miniszterelnökök hagytak jóvá a Nis-i Legfelsőbb  Találkozón 2001-ben, legyen kötelező törvény erejü annak ellenére, hogy annak tartalmát az s őű em az EU Parlament sem egyetlen Tagállam parlamentje nem csak hogy nem hagyta jóvá, de még csak nem is tárgyalta. Az alapvető jogok minden állam alkotmányának lényeges eleme. Természetesen az EU tiszteletben kell, hogy tartson egy bizonyos emberi jogoi szinvonalat. De egy törvényesen kötelezőcsartával az EU bíróságé lenne a végső szó meghatározni, mik a jogaink. Ha az EU charta kotelező lesz az új Alkotmány alapján, az EU Bíróság új törvényes dimenziot kap, az emberi jogok megfogalamazását és végrehajtását. Ez új, széleskörü hatalmat ad, hogy beleavatkozzanak a közönséges emberek életébe és magánügyeibe. Bár van egy széleskörü egyetértés az EU Tagállamok közt az alapvető emberi jogokat illetően, súlyos véleménykülönbségel vannak bizonyos társadalmilag érzékeny területeken. Legyen az EU törvény vagy bírósági döntés felsőbbrangú az ilyen területeken?

3.        A „Subsidiaritás riasztó csengő” nem ad igazi hatalmat az állami parlamenteknek.   A Gyülekezet eredeti feladata az volt, hogy javasoljon nagyobb hatásköröket a Tagállamok parlamentjeinek. Egy elkzelés volt, hogy a nemzeti parlamenteknek adjanak jogot az u.n. „riasztó csengő” megszólaltatására, ha az EU olyan törvényt javasol, amely megsérti a szubszidiaritás elvét, azaz ha egy kérdéses problémát jobban meg lehet oldani a nemzeti vagy régionális mint a nemzetek feletti EU szinten. Ezért az új Alkotmany javasolja, hogy ha az országos parlamentek egy harmada szerint egy EU szintü javaslat megsérti a szubszidiaritás elvét, (hat héten belül) tiltakozhatnak, mikoris az EU szerv ujra kell, hogy vizsgálja a javaslatot. Azonban hogyan tudja 10, és a bővülés (azaz május 1) után 25 közül 1/3, azaz legalább kilenc országos parlament megvitatni és koordinálni a tiltakozást hat héten belül (mikor esetleg egyes parlamentek nem is üléseznek pont abban az időben, mint pl. nyári vakáció)? De még ha tiltakoznak is, az EU nem kell, hogy megváltoztassa a javaslatot a tiltakozás miatt. Ujra benyujthatják ugyanazt a javaslatot a Miniszterek Tanácsának, akik azt jóváhagyhatják. A „Subsidiaritás riasztó csengő” vagy „sárga kártya” jól hangzik papiron, de nem ad valódi vetó jogot a tagállamoknak. Az egész  csak üres szóbeszéd. Az új Alkotmány nem javasol egyetlen EU jog visszaállítását a nemzetekfeletti EU szintről vissza a nemzeti szintre. Ez demokratikus fából vaskarika! A nemzeti parlamenteket a polgárok választják, mig az EU bizottságok bürökratáit kinevezik, nem választják. Az EU bizottsági tagok kinevezett alkalmazottak. De Gaulle volt francia elnök szerint „a bizottság technokraták gyülekezete, akiknek nincs országuk és nem felelösek senkinek!”

4.         Az illetékesség felsorolásának elvetése – az EU hatalma növekedésének nincs határa. A Gyülekezet eleve elvetette a javaslatot, hogy készítsenek egy „illetékességi katalógust,” ami pontosan felsorolta volna az EU intézmények és a Tagállamok hatalmát. Ez mutatta volna, hogy az EU nem egyirányu utca, az egyre szorosabb unióhoz, egy egyetlen Europa államhoz. De a Gyülekezet federalista többségét és Giscard elnököt nem érdekelte az EU hatalmának pontos meghatározása, mert az illetékességek felsorolása csak korlátozta volna az EU hatalmát. Az I-24 pont megengedi az elnököknek és miniszterelnököknek, hogy az egyhangu szavazat helyett, uj szerződés és a tagállamok parlamenjeinek a retifikálása nélkül egyszerü többséggel bővítsék hatáskörüket. Giscard a központi őű Alkotmány nem ad elegendő hatalmat az EU-nak céljaik elérésére, Miniszterek Tanács megfelelő lépésekkel megadhatja magának a szükséges hatalmat. Az Alkotmánynak ezek a pontjai megnyitják az utat az EU hatalmának további kiterjesztéséhez, az országos parlamentek és a válsztó polgárok rovására.

5.        A két elnök ötlete megszünteti az EU-t mint törvényes egyenlők partnersége. Francia és Németország sugalmazására, az Alkotmány javasolja, hogy a jövendő EU-nak a jelenleg hat hónaponkint sorban változó elnökség helyett két elnöke legyen: egyik az EU miniszterek és miniszterelnökök tanácsának állando „politikai” elnöke, és a másik a Bizottság (Commission) elnöke. Így könnyebben megértenék, és a világ tisztán látná, hogy ki is az úr az EU-ban. Ez megválaszolná Henry Kissinger kérdését, hogy „ha az USA elnök beszélni akar Europával, kit hívjon?” A Tanács elnökét az elnökök és miniszterelnökök választanák, és ő lenne felelős a kül- és biztonsági politikáért. A Bizottság (Commission) elnökét ugyanaz a testület választja egyszerű többséggel, amit aztán az Europa Parlamentnek kell jóváhagyni. Az új EU rendszer a francia modszert követi, ahol az elnök felelős a külpolitikáért, és a miniszterelnök vezeti a kormányt és nevezi ki a minisztereket. Hasonlókép az EU Commission elnöke nevezi a Bizottság (kormány?) tagjait is, mintha ő lenne az EU állam miniszterelnöke, ami valójában lesz is, ha az Alkotmánytervezetet elfogadják. Franciaország erös tanácsot, Németország erős Bizottságot (Commission, ami hasonló szerepet tölt be mint a kormány). A kompromisszum az volt, hogy legyen két elnök,  más hatáskörrel. Az persze lehetséges, hogy versengés lesz a két elnök közt. Ez a rendszer, és a hathónaponkint sorban váltakozó elnökség megszüntetése további bizonyíték, hogy az új EU többé már nem egyenlő Tagállamok partnersége. Leken követelése a „tagállamok egyenlőségének betartásáról üres retorika maradt.

Az alkotmányozó gyülekezet elmulasztotta a lehetőséget az EU-nak és intézményeinek radikális megreformálására és közelebbhozni őket a polgárokhoz. Kezdetől túlnyomóan az euro-federalisták domináltak, akiknek személyes karrierje és ambiciója megkívánta az EU-nak egy Európai állammá való átalakítását.A többezer benyujtott módosítás közül egyetlen egyet nem vettek figyelembe. A gyülekezet diktatorikus elnöke, Giscard d’Estaing, elhatározta, hogy megvolt az egyetértés a szöveg felett amit ő jóváhagyott, és ennyi volt az egész.

A gyülekezet két angol tagja közül Gisela Stuart, a  brit parlament tagja, dühöngött a demokrácia hiánya miatt, és ahogy Giscard áteröszakolta az elképzelését még az Elnökségen aminek Stuart tagja volt. Fél angol fél német, az angol miniszterelnök, Tony Blair, mint erös europa-pártit jelölte Stuartot az EU alkotmányozó gyülekezetbe. Stuart leirja egy Fábian Társaság kiadványban tapasztalatait, aminek eredményeként EU ellenes kritikussá vált.

„A Gyülekezet összehozott az európai politikai elitből egy csomo önjelölt személy, akik közül soknak valami EU karrieren volt a szeme, ami az egyre erősödő európai intergálódáson mulik, és akik a nemzeti parlamenteket és a polgárokat mint akadályt tekintik. A gyülekezet 16 hónapos müködése alatt egyszer sem kérdezték meg, hogy Európa népei valóban akarnak-e mélyebb integrációt, vajjon az a népek érdekeit szolgálja-e, vagy vajjon az-e legszolidabb alapja egy növekvő EU-nak? A viták csak akörül forogtak, hogy hol és hogyan tudnak többet tenni az EU szinten. A jelenlegi politikát egyetlen egyszer sem kérdőjelezték meg.”

Ez minden valósinüség szerint az EU egyre romló legitimitás és tekintély krizisét csak növeli. Ha ezt az Alkotmányt erőszakolják Európa népeire és országaira, it bizonyára az EU csökkenteni fogja a közönség támogatását és az EU választ’asokon való részvételt, és az EU egészével való további kiábrándulásra vezet.

Vissza az oldal tetejére