Vissza a főoldalra * vissza meghívóhoz * vissza a vázlatokhoz
Miről is szólt ez az összejövetel?
Arról, hogy az alkotmány ≠ alaptörvény különbségtevés megfelel a klasszikus görög-európai gondolkodásnak, amely a metafizikát, az elméleti általános alapokat elválasztja a szűkebb szakismerettől.
A természetes személy, a család, a nemzet (élő emberi személyek természetes közösségei) és a jogi személy, az állam, a globális tőke közötti minőségi különbségről van szó.
A társadalom-szabályozás korunkban alapvető, mindennapi kérdéssé nőtte ki magát. A szabályozás alanya a természetes személy, a család, a nemzet. A szabályozás tárgya az ember-ember viszony, a társadalmi helyzet. A szabályozás eszköze pedig a jogi személy, az állam, a tőke. Az alany és eszköz közötti különbség elmosása, sőt felcserélésük (emberi személy, és természetes közösségei helyett a jogi személy, állam, tőke stb kiindulópontként kezelése) atavisztikus, mágikus korba visszazuhanó gondolkodási elferdülés.
Nem ontológiai létező a jogi személy, az állam 1 szemben a természetes személlyel és közösségeivel.
Ma inkább likvidálják (de legalábbis karanténba zárják) az ontológiai gondolkodási síkot, hogy úgymond a "tőke" érdekét, olykor hazugságait utolérhetetlenné tegyék. Mert ha még fogalmunk sincsen a lényegi kérdésekről, akkor nem is emelhetünk kifogást, akkor nem mondhatunk kritikát sem, akkor zavartalan a bővített újratermelés illetőleg a profit gyarapodása.
A haza és nemzet, a "nemzet államalkotó akarata alkotmány": ontológiai kategória. Az állam, kormánypárt, miniszterelnök nem ontológiai kategória. Az alkotmánylevél jellege sem ontológiai, ezért nem lehet abszolút origópont, tehát a vitát lezáró, konszenzust teremtő elvi igazodási pont gondolkodásunkban. A történeti alkotmány viszont műfajában ontológiai jellegű volt, és az is lehet számunkra, ha kellő figyelemmel, kritikával fordulunk feléje.
...
A konferencia előkészítésében részt vállalóknak az előadásra felkérést elfogadóknak pedig ezúton külön is köszönetemet fejezem ki.
A konferencia kezdeményezője - Fáy Árpád, Bp 2004 dec 12.
A zárszóként felvázolt ábra:
|
a megismerés tárgya |
megismerés
alanya és tárgya |
a megismerés tárgyának és alanyának a viszonya |
a megismerő alany |
||
| 1) szervetlen |
alanya [az ember alanya lehet mind a megismerésnek, mind az irányításnak, szabályozásnak] |
rálátó megismerés elvi
lehetősége (az objektív ismeretekre törekvés valamint az egyoldalú, a megismerésen alapuló irányítás, szabályozás lehetséges területe) |
ember |
||
| > | |||||
| 2) szerves, élő | tárgya | ||||
| 3) emberi | tárgya | N | alanya |
emberi, lényegében ember által megismerhetetlen (lásd
Gödel tételeit) - ezért alapvető kérdés az emberi személyiség
szabadságának elismerése az ember részéről vele-benne élő megismerés területe, a szabadság, önreflexió, együttműködés, felelősség, erkölcsi normák, alkotás, kultúra, szép-igaz-jó az emberi közösség kapcsolati struktúrája időben előre haladva kényszerűen "mind emberibb" alkotás, amelyért az ember és közössége felelősséggel tartozik [amely viszonylatban illúzió az objektív tudásra törekvés az önirányítás, önszabályozás tudata nélkül - ilyesmi csak a diktatúra, az önkény ámítása lehet - mert ez a viszonylat az ember számára az együttműködés, az "ontológiai egyenrangúság" viszonylata, ahol bizonyos kétségtelen tények megismerhetősége mellett a döntő az önirányítást, önszabályozást befolyásoló norma, együttműködés, bizalom, szándék, szabad és felelős megnyilvánulás lehet] az emberi személy (és közösségei) eredendő szabadságának elvitatása minden más emberi személy és közösségei viszonylatában, például "a" jogi személy javára az embert ember-alatti (állati) feltételek közé szorítja |
|
| 4) ember feletti | tárgya |
a feltételező, megsejtő, hívő
megismerés elvi lehetősége az
ember felettiben, a felfoghatatlanban, az abszolútban,
"isteniben" [ahol megismerésről nem lehet szó az ember részéről, legfeljebb hitről, vélekedésről, ebben a viszonylatban ha irányításról, szabályozásról esik szó, annak az ember legfeljebb tárgya lehet] |
|||
| = | |||||
|
alanya [az ember a gondolkodás (megismerés?) alanya, de az esetleges irányításnak e viszonylatban csakis tárgya lehetne] |
|||||
Két megállapítás:
I) L. v. Bertalanffy figyelmeztetése: nem korlátlanul átjárhatók, nem hozhatók teljes mértékben közös nevezőre a megismerés tárgyaként elkülönített 1-4 rendszerek
II) Az ember, mint megismerő alany kitüntetett, sajátos, össze nem téveszthető helyzetben van a megismerés tárgyával szemben, és ebből a sajátos (mondhatni ismeretelméleti) helyzetéből következően kell azonosítani viszonyát a négy alapvetően különböző rendszerbe sorolható jelenség-körrel (tulajdonképpen a "porfürioszi fa" ágaival).
Előbbi ábrának a kiegészítője a szabályozás-ontológiai séma (ha lehet így fogalmazni), amely szerepelt az előre elkészített, 3-as sorszámú diasorban.
Az ember mint megismerő és a világ mint megismerés tárgya viszonyából kitűnik az emberi személy és természetes közösségei szabadságának ontológiai volta, amelyet ember az emberi természetből következően nem kérdőjelezhet meg sem fizikai fegyverrel sem az emberi gondolkodás deformálásának szellemi fegyverével - például az ontológiai gondolatok létjogának megkérdőjelezésével, vagy az alkotmány, az alkotmányos eszmeiség és az alaptörvény minőségi különbségének törvénybe szedett tagadásával, mint pl a ma hatályos 1949/XX-as törvényben történik (amit sok idő múltán bizonyára olyan balgaságként fognak tanítani, mint amikor Xerxész megkorbácsoltatta a tenger hullámait).