Alkotmánynak
tekinthető-e európai értelemben az a dokumentum, amit a birodalmi törekvésű
uniónak a konventben alkotnak?
~
Előadás-vázlat, Tulln (Ausztria), 2003 október 3-án ~
Magyarországon az 1215-ös angol Magna Chartát és az 1222-es magyar Aranybullát tartják Európa első alkotmányos okmányainak.
Az alkotmányosság legfőbb ismérve talán az, hogy a skolasztika fénykorának szellemében egymás mellé rendeli a
Az alkotmányos charták természetesen főleg a hatalom és az erkölcs egymás mellé rendelését írják elő, a hatalom korlátairól rendelkeznek, megfogalmaznak erkölcsi gátakat, amelyeket nem léphet át a hatalom gyakorlója.
Magyar szemmel három alkotmányos régiót, típust lehet elválasztani az 1200-as évek utáni Európában.
A
teljes értelemben vett alkotmányos korszak Magyarországon 1944-ig tartott, a
világháborús német megszállásig. Tehát jelentősen túlélte a polgári
állam és az egyház szétválasztását – éppen közjogi alkotmányos intézményeire
és annak központi elemére, a szentkoronára támaszkodva. Az alkotmányosság
az eredeti európai értelmezésre támaszkodó teljességében tehát mind
Magyarország, mint Európa kincse.
A polgári korszak alkotmányossága, a francia felvilágosodásnak és forradalomnak köszönhetően a hatalmi ágak szétválasztását tartotta szem előtt:
Azonban ha belegondolunk, akkor láthatjuk, hogy az eredeti alkotmányosságnak ez egy redukciója, leegyszerűsítése, mert nem rendelkezik az erkölcs és hatalom illetőleg a tudás és hatalom egymás mellé rendeléséről. Tehát lényegében a hatalmi erőfölény belső tagolásáról van szó, ami sokkal kevesebb, mint amiről 500 évvel korábban volt szó.
Mondhatnánk, hogy a józan ész fényénél természetes evidencia maradt az eredeti felosztás is, már nem is kellett beszélni róla. De a történelem nem ezt mutatja. A XX. század diktatúráiban a hatalom ereje feltétlen elsőbbséget élvezett az erkölccsel szemben, és keveset beszélnek róla, de társadalmi ügyekben a fiziokraták óta kutatott, keresett társadalmi természettörvényekkel szemben is.
Az első nagyon ismert példa a társadalomtudományos, és ezen belül a közgazdasági tételek meghamisítására David Ricardo tevékenysége volt, aki mindent megengedhetőnek tekintett azért, hogy a gyáriparosok profitját, mint a gazdasági növekedés legfőbb biztosítékát minden határon túl növelje mind a természeti mind az emberi erőforrások kárára. A XX. században ez a gondolkodás kiteljesedett Keynes tevékenységében, és azóta is érvényesül, sőt jellemző az Európai Unió szervezésére.
Nem lehet ugyanazon néven nevezni az egészet és a részt, majd a kettőt egymással szembeállítva felcserélni. Ha az eredeti alkotmányossághoz kötöm az alkotmány szót, akkor a csupán a hatalmi ágak megosztására törekvő alaptörvényeket nem nevezhetem alkotmánynak. Ez egy európai általános kérdés. Alkotmányt csinálnak-e az uniónak, vagy egy éppen a maradék alkotmányos emléket is felszámoló alaptörvényt? Ez az uniós alaptörvény nem ismeri el a klasszikus európai alkotmányos hagyományokat (nem említi meg a Magna Chartát és Morus Tamást, nem a Császár és a pápa vetélkedését, nem a magyar Aranybullát és 1944-et). Ebből következően lényegében az erkölcsi alapoktól elszakított pozitív jogi technikákat alkalmazó szabályozási eszköz lehet csak. A természetjogi elvek az eredeti, a teljes körű alkotmányosság korában elismerten adták az erkölcsi alapokat a világi hatalom által szabályozott joghoz.
Ahogyan Drábik János megfogalmazta, tisztelték az államra kötelező jogot (a tulajdonképpeni alkotmányt, amiről politikai testület kedve szerint nem szavazhatott) és ehhez igazították az állam által alkotható jogot (az alaptörvényt, amit politikai testület fogalmazott, át is alakíthatott).
Magyarországon a hamis rendszerváltás, az uniós csatlakozás krízise, és az alkotmányos válság egybeesik.
Az az úgymond hivatalos vélekedés, hogy a történelmi, a tényleges magyar alkotmányt nem lehet elismertetni a hatalommal, mert az abban nem érdekelt. De ha az alkotmány nem csak pillanatnyi hatalmi erőfölény kérdése, hanem erkölcsi és tudományos kérdés is, ha függ Európa történelmétől is, akkor nagyobb a mozgástér, amin küzdelmet lehet folytatni érte. Hagyományainknak megfelelően elsősorban közjogi küzdelmet jelent, aminek tényezője a hatalmi erők vívása mellett az erkölcsi meggyőződés, a tudományos elemzés, az alkotmányos evidenciák számbavétele, ismerete.
Magyarország európai csak akkor maradhat, ha nem szakad el alkotmányától, az európai alkotmányos alapelvektől. Anglia sem akar elszakadni megmaradt alkotmányos múltjától. Egész Európa meg kellene találja az utat az 1200-as években először érvényre jutott eredeti, teljes körű alkotmányos alapelvekhez. Ehhez felül kell emelkedjen az egyes apró küzdelmek emlékén, a lényegre kell koncentráljon. Ehhez először is fogalmilag meg kell különböztetnie az örök természetjogi (más szóval isteni) alapelveket és az egyes korok adott hatalmi, erkölcsi, tudományos viszonyai között működőképes intézményeket megalapozó átmenetileg használt alaptörvényeket.
Ami egyébként a legmodernebb szabályozáselméletnek is megfelel, mert elválasztja egymástól a
Ha viszont összekeverjük a szabályozó rendszerben a szabályozás tárgyát, eszközét és alanyát, abból értelmes dolog nem sülhet ki, abból csak káosz jöhet, a káosz elmélete és gyakorlata. Abból nem sülhet ki alkotmányosság, csak visszaélés az alkotmányosság emlékével, maradék becsületével. Abból az unió esetében az sülhet ki, hogy az uniós bíróság törvényt hoz, az uniós parlament nem hoz törvényt, az uniós tagországokat zsarolják, a demokráciát manipulálják, vissza szorítják, a csatlakozó országokkal uzsora szerződést kötnek.
Összefoglalva: a tényleges, a teljes értelemben vett eredeti alkotmányosságot a hatalmi ágak megosztásával nem helyettesíteni kell, hanem ki kell egészíteni, és ehhez hasonlóan kell tovább gazdagítani napjainkban.
A magyar alkotmányos hagyományból, a magyar történelmi alkotmányból az előbb kiragadott pár központi tétel egyúttal az európai alkotmányosság szellemiségének is megfelelnek, lényegében azt képviselik. Sőt, az ENSZ természetjogi alapelvekre támaszkodó legfontosabb okmányainak szellemiségével is lényegi a kapcsolata, megfelelése a magyar alkotmánynak. Tehát aki a magyar alkotmányos hagyományt, a szentkorona közjogi szerepét támadja, az (mégha akaratlanul is, de) tágabb kitekintésben a klasszikus európai alkotmányos felfogást akarja visszaszorítani a Kárpát-medencében, a maradék Magyarországon, az (talán meglepő módon) egyúttal az ENSZ lényegi alapelveivel is ütköző, a minden képzeletet felülmúlóan centralizált, már-már falanszter-birodalmi uniót szervező törekvéseket támogatja.
Az európai integrációt alkotmányos elveken kellene megvalósítani, és nem a klasszikus birodalmi módszereket álcázva az alkotmány szó felelőtlen használatával. A globális monopolérdek kiszolgálása helyett (de legalábbis mellett) el kell érni az egyes országok alkotmányos önállóságát az európai alkotmányos hagyományok szellemében, annak hagyományából mint mérhetetlen nagy kincsből merítve.
Lehetséges-e egy európai alkotmányos szellemű összefogás az alkotmányos Magyarországért, Ausztriáért, Európáért?
▪ Sztalin azt mondta: Hány hadosztálya van a római pápának?
▪ A régiek azt mondták: Ha Isten velünk, ki ellenünk?
▪ Mi azt mondhatjuk, Hatalmunk nincs, de tudunk az alkotmányos múltról, az alkotmány fogalmáról, a szavazás nélkül is nagy erőt jelentő alkotmányos evidenciákról.
Ne hagyjuk veszni az alkotmányos szellemiségű Európa gondolatiságát.
Köszönöm figyelmüket
Fáy Árpád