Vissza a főoldalra * Vissza 2003 nyári előlapoldalhoz
MAGYARORSZÁG
ÚJ ALKOTMÁNYÁNAK
MARTINOVICS IGNÁC
ÁLTAL KIDOLGOZOTT TERVE
1793
1. fejezet.
Magyarország elnevezéséről és beosztásáról
I.
Magyarország a jövőben független állam lesz.
II.
Mindazok az országok, amelyek eddig Magyarországhoz tartoztak: mint a
tulajdonképpeni Magyarország, Dalmácia, Horvátország (Kroatien), Szlavónia,
Szerémség (Sirmien), Bánát és Erdély, új felosztást nyernek a különböző,
ezen a területen lakó nemzetiségeknek megfelelően.
III. Minden
ilyen új felosztású terület külön nevet kap és mint tartomány szerepel.
IV. A
felosztott területek elnevezésüket arról a nemzetiségről nyerik, amely azt
lakja.
V. A
felosztott területek határait pontosan, külön erre a célra létrehívott
bizottság útján kell megállapítani.
VI. A külső
biztonság és védelem szempontjából a fenti módon létrehozott tartományok
feloszthatatlan államot képeznek; ezzel szemben azonban a belső biztonság és
közigazgatás területén, mint szövetséges tartományok jönnek tekintetbe.
11. fejezet.
A magyar állam által biztosított szabadságjogokról
VII. A
magyar állam egy szabad nép állama.
VIII.
Minden magyar polgárnak jogában áll bármit tenni, ami senkinek, ebből
kifolyólag tehát az államnak sincs ártalmára és számára hasznos.
IX. A
magyar állampolgár csupán a törvénynek köteles engedelmeskedni.
X. Nem
lehet önkényesen és eljárás nélkül letartóztatni.
XI. A
kihallgatás alkalmával csak a vádiratban felsorolt vádakra köteles válaszolni.
XII. A törvény
minden magyar állampolgárt egyaránt véd és büntet, tekintet nélkül annak
rendi helyzetére.
XIII. A
magyar polgár teljes lelkiismereti szabadságot élvez.
XIV. A
gondolat - és sajtószabadság csak annyira korlátozott, hogy az alkotmányt
és szuverenitást nem sértheti.
III. fejezet.
A magyar nemzet szuverenitásáról
XV. A
szuverenitás az egész nemzetet illeti.
XVI. A
nemzet a királyból, a nemességből és a népből áll.
XVII. A király
saját szuverenitásában az első rendet alkotja, a nemesség megtartja különböző
címeit, ő alkotja a második rendet, a nép pedig a harmadikat.
XVIII. A
szuverenitásnak minden rend előtt egyaránt sérthetetlennek kell lennie : tehát
az egyik rendnek a másik ellen végrehajtott minden támadása államellenes bűncselekmény.
IV. fejezet.
A törvényhozó testületről
XIX. A törvényhozó
hatalom az egész nép örökös tulajdona. Ezt a hatalmát képviselői útján
gyakorolja, akik egy politikai testületet képeznek.
XX. Ez a törvényhozó
testület évenként változik és megújul.
XXI. Nem
csupán törvények hozására van joga, hanem alkotmánytervezet elkészítésére
is, ha azt a nemzet háromnegyed része kívánja.
XXII. Az
alkotmányt az egész nemzetnek kifejezetten el kell fogadnia, a törvények
pedig, hathetes folyamatos hallgatólagos beleegyezéssel lesznek elfogadva.
XXIII. A törvényhozó
testületnek jogában áll idegen hatalmakkal diplomáciai tárgyalásokat
folytatni, hadat üzenni, szövetségi és kereskedelmi szerződéseket kötni
stb..
V. fejezet.
Az országgyűlésről
XXIV. Az országgyűlés az egész nemzetet kitevő három
rend képviselőiből áll, akiket a rendekből szabadon választanak.
XXV. A király és a nemesség jövedelmük arányában küldik
képviselőiket; százezer forint évi jövedelem után küld a két rend
egy-egy képviselőt.
XXVI. A harmadik rend, a nép ezzel szemben képviselőit a
népesség arányában küldi; 30 - 40 000 ember választ egy képviselőt.
XXVII. A képviselőnek magyar állampolgárnak kell
lennie.
XXVIII. A királyi vagy nemesi képviselőnek magyar
nemesnek vagy indigenának kell lennie.
XXIX. Nemesember nem lehet a harmadik rend képviselője.
XXX. A megválasztott képviselő megbízatását csupán
az egész törvényhozó testület veheti el.
XXXI. A képviselő megbízatása idején nem vállalhat
hivatalt a végrehajtó hatalomnál.
XXXII. A három rend képviselői országgyűléseiket és
üléseiket egykamarás rendszerben tartják. A szavazatok számszerű többsége
a döntő tényező a törvények, intézkedések és rendelkezések hozásában.
XXXIII. Az ülések alkalmával a királyi képviselők
foglalják el az első helyet, vagyis körben az első sort, a nemesi képviselők
a másodikat, a nép képviselői pedig, a harmadik helyet.
XXXIV. Tizennégy naponként új elnököt és titkárt választanak.
Az első tizen-négy napban az ország első rendjéből, vagyis a királyi képviselőkből,
azután a második rendből, majd végül az ország harmadik rendjéből.
XXXV. Az országgyűlés saját kebeléből különböző választmányokat
hoz létre, amelyek a törvényhozás menetének meggyorsítására hivatottak,
és amelyek a nyilvánosság kizárásával dolgoznak.
A választmányok tagjai a három rendet azonos létszámban képviselik.
XXXVI. Az ülések a különböző választmányok előterjesztésével
kezdődnek, ezt követi a tanácskozás, amely vonatkozhat az előterjesztésre,
vagy pedig akármilyen más napirendi pontra. Végül tárgyalják a kérelmeket
és javaslatokat, amelyet minden magyar polgár benyújthat; ezzel az ülések véget
is érnek.
XXXVII. Az ülések nyilvánosak.
XXXVIII. Az elnök kötelessége az ülések idején a rend
fenntartása, vagyis csak olyan létszámú hallgatóságot engedélyezhet,
amely a terem karzatán elfér. Az ő irányítása alatt áll a rendfenntartáshoz
szükséges őrség és személyzet.
XXXIX. A kérelmezőket
és folyamodókat minden esetben be kell engedni, és ezek a gyűlésezők korlátja
előtt foglalnak helyet.
XL. A kérelmezők
kötelesek az ülés előtt az országgyűlési titkárnál nevüket előjegyeztetni
és kérelmük rövid tartalmát feljegyeztetni. Ennek alapján belépőjegyet
kapnak. A kérelmezők névsora az ülés előtt az elnök elé kerül, hogy
azután kérelmüket a helyszínen előterjeszthessék.
XLI. Az ülések
kezdetét és végét az elnök hirdeti ki.
Vl. fejezet.
A népgyűlésről
XLII. A népgyűlést
a király, az egész nemesség és a nép összessége alkotja.
XLIII. Ezek
csak az eredeti szuverenitás fő megnyilvánulásait gyakorolják, vagyis megerősítik
vagy elutasítják az országgyűlés által meghatározott alkotmánytervezetet;
küldötteket választanak az országgyűlésbe, elutasítják a törvénytervezeteket,
ha az számukra károsnak látszik. Kifejezésre juttatják véleményüket az
adó nagyságát illetően, továbbá határoznak a háború megindításáról
vagy annak elvetéséről.
XLIV. Ezek
a népgyűlések a következő módon folynak le: a király a szóban forgó ügyre
egyedül szavaz, de az országgyűlésnek tudomására kell hoznia jövedelmét,
hogy küldötteinek száma arányban álljon jövedelmével.
XLV. Ha egy
nemes évi százezer forint jövedelemmel rendelkezik, úgy egyedül vagy családjával
együtt alkot egy népgyűlést és küldöttet választ, vagy saját maga vesz
részt az országgyűlésben. Ha kétszázezer forint jövedelemmel rendelkezik,
joga van két képviselőt küldeni stb.. Jövedelme valódiságát hitelesen
kell igazolnia, mert ez képezi az adózás alapját.
XLVI.
Mindazok a nemesemberek, akik kis jövedelemmel rendelkeznek, ha birtokaik
szomszédosak, annyian egyesülnek, hogy együttes jövedelmük százezer
forintot tegyen ki. Ekkor ezek ugyanúgy egy ősgyűlést alkotnak, és annak
jogait ugyanúgy gyakorolják.
XLVII. Végül
annyi szomszédos község alkot egy egységet, hogy az összlakosság létszáma
elérje a 30 - 40 ezer főt, és ezek ugyanúgy egy ősgyűlést alkotnak.
XLVIII. Az
ősgyűlés gyakorlásának megkönnyítésére és a rendfenntartás biztosítása
érdekében minden ezer főt számláló község egy, a bizalmát élvező személyt
küld a választóhelyre. Tehát kétezer lakosú község két személyt küld
stb.. Ezek a követek az arra meghatározott helyen találkoznak, amelynek a község
központjában kell lennie. Itt a szavazatok többsége útján képviselőt küldenek
az országgyűlésbe és gyakorolják szuverén jogaikat.
XLIX.
Ezeken az ősgyűléseken minden polgár, aki elérte 21. életévét, mint küldött
jelenhet meg, de közülük a legidősebb irányítja a gyűlést.
L. Mindazt,
amit ezeken az ősgyűléseken elhatároznak és elfogadnak, írásban a legközelebbi
politikai hatósághoz lepecsételve kell elküldeni; innen eljuttatják a végrehajtó
hatalom legmagasabb szervéhez, amely ezt érintetlen az országgyűlésnek nyújtja
át.
VII. fejezet.
A végrehajtó hatalom rendszerének felosztásáról
LI. A
magyar államban a végrehajtó hatalom a király kezében összpontosul.
LII. A
hatalmat, mint egy nemzeti tanács elnöke saját maga, vagy pedig helytartója
útján gyakorolja, akinek királyi vérből kell származnia. A nemzeti tanács
annyi tanácsosból áll, ahány tartományból az állam áll.
LIII. Ennek
megfelelően minden tartomány egy tanácsost választ.
LIV. Ez a
nemzeti tanács közvetlenül a törvényhozó testület alá tartozik, és a
tanácsosok az országgyűlésnek minden megtörtént hibáért együttesen és
egyenként felelősek.
LV. A
nemzeti tanács kormányozza az egész állam ügyeit.
LVI. Minden
tartománynak saját tartományi tanácsa van, amely egy elnökből és több
tanácsosból áll. A tartomány ügyeit, irányítja és közvetlenül a
nemzeti tanácsnak van alárendelve.
LVII.
Minden tartomány több kerületre oszlik, ahol kerületi tanácsok alakulnak,
amely egy kerületi elnökből és két kerületi tanácsosból áll. Minden kerületi
tanács közvetlenül a tartományi tanács alá tartozik. Minden kerület további
számos kisebb komisszáriátusra (körzetre) oszlik, amelyek egy kerületi
biztos irányítása alatt állnak, aki a kerületi tanács tisztviselője és a
helyszínen lakik.
LVIII.
Minden komisszáriátus több községre oszlik, ez további részekre tagolódik,
minimálisan ezer főt számláló lakossággal.
LIX. Minden
községnek van egy elöljárója és egy írnoka és annyi esküdtje, ahány részből
áll a község. Az elöljárót és az írnokot az egész község, az esküdteket,
pedig a részek külön-külön választják saját területükről.
LX.
Mindezeknél a politikai hivataloknál minden magyar állampolgár, tekintet nélkül
rendi helyzetére, hivatalt vállalhat.
VIII. fejezet.
Az adóról
LXI. Mivel
azok a belső és külső biztonsági intézkedések, melyek a magyar nemzet védelmét
szolgálják, kiadásokat tesznek szükségessé, ennek érdekében mindenki kivétel
nélkül köteles adót fizetni.
LXII. Mivel
mindenki életét, tulajdonát, vagyonát vagy mesterségét csak az egész
nemzet védelmének útján élvezheti, az állam biztonsági adót vezet be.
LXIII.
Mindazoknak, akiknek nagyobb jövedelmük van valamilyen tőkéből,
kereskedelemből vagy iparból, több okuk van, hogy a nemzet kezelésében lévő
biztonsági alaphoz hozzájáruljanak, és ebből következik, hogy nekik
nagyobb összeget kell felajánlaniuk, mint a szegényebb polgároknak.
LXIV. Olyan
falvakban vagy mezővárosokban, ahol a lakosság száma a 10 - 15 ezer főt nem
haladja meg, a háromszáz forint jövedelemmel rendelkező polgár egy forintadót
fizet. 300 - 1000 forintig terjedő jövedelem után százforintonként egy
forint, 1000 - 2000 forint után százforintonként két forint, és így 5000
forintos jövedelemig mindig egy forinttal növekszik az adó.
LXV. Olyan
városokban, ahol a lakosság a 15 - 20 000 főnyi, 600 forintig terjedő jövedelemmel
rendelkező polgár egy forintadót fizet, 600 - 1000 forint jövedelem után százforintonként
egy forintot, és hasonlóan a fentiekhez, az adó minden ezer forint után egy
forinttal emelkedik, éspedig 5000 forintos jövedelemig.
LXVI. 5000
- 10 000 forint jövedelem után hét forintadót kell fizetni százforintonként.
LXVII. 10 000
- 20 000 forint jövedelemig kilenc forint százforintonként, és így mindig két
forinttal emelkedik egészen százezer forint jövedelemig.
LXVIII. 100
- 500 000 forint jövedelemig harminc forint százforintonként és 500 000
forinttól 1 millióig negyven forint százforintonként. Végül 1 milliótól
kezdve ötven forint százanként.
LXIX.
Ezeken a progresszív jövedelmi adókon kívül más adózás nem lesz. Monopóliumokat
sem engedélyeznek, és a polgár minden vámtól és ehhez hasonló megterhelésektől
mentes lesz.
IX. fejezet.
Az adók beszedéséről és a pénzügyek igazgatásáról
LXX.
Amennyiben minden polgár jövedelmét becsületesen bevallja, az adók beszedése
nem ütközik nehézségbe.
LXXI. Annak
érdekében, hogy ez megfelelő pontossággal menjen végbe, a községek minden
egyes részében adószedőt kell kinevezni, aki adókönyvet vezet, melybe a részlegében
lakó minden családfő nevét ábécé sorrendben bevezeti, pontosan
felsorolja azok ingó és ingatlan vagyonát, mesterségét vagy foglalkozását.
A pontos táblázatot a pénzügyi tanács és a miniszter tervezi meg.
LXXII.
Minden évben november elsejétől kezdődően az egyes részek családfői az
összeírásnak megfelelően megjelennek az adószedő előtt, és az elöljáró
és a részleg esküdteinek jelenlétében jövedelmüket lelkiismeretesen
bevallják. Az adót, amennyiben fizetniük kell, befizetik. Ezt az elöljáró
és az adószedő helyettes igazolja. A készpénzben lefizetett adót egy, külön
erre a célra készített ládikába zárják, amelynek két kulcsát az elöljáró
és az adószedő kapják meg.
LXXIII.
Amikor az egész falu jövedelmét ilyen módon összeírták, és az adót
beszedték, a pénzt az összes esküdt, az elöljáró és az adószedő jelenlétében
újból átszámolják és ismét egy-két kulcscsal rendelkező ládikába, zárják.
Ezt azután az adószedő két esküdt kíséretében a kerületi tanácshoz
viszi, ahol helyben egy főadószedő található. Ez és a kerületi elnök egy
kerületi tanácsnok bevonásával átveszi a pénzt és arról elismervényt állít
ki a pénz átadónak.
LXXIV. A jövedelmiadó-bevallást
három egymást követő vasárnapon minden községben nyilvánosan felolvassák,
és ennek végeztével felszólítják a polgárokat, hogy jelentsék be azokat,
akik hamis adóbevallást adtak.
LXXV.
Minden polgár, aki jövedelmét a valóságnak meg nem felelően vallja be, és
a nemzet ellen elkövetett ezen vétke bebizonyítható, elveszti állampolgári
jogait, javait elkobozzák, és az elkobzott javakból a vétkest feljelentő
személy feles arányban részesül.
LXXVI. A
kerületi és tartományi pénztárnál könyvelést és számfejtést állítanak
fel, amelyet a fő Nemzeti-Vagyon-Pénztár és Könyvelőség irányít. Ezek a
továbbiakban közvetlenül a pénzügyminiszter és a pénzügyi tanács alá
tartoznak.
LXXVII. A pénzügyi
tanács és a pénzügyminiszter évenként december hónap vége felé pontos
és részletes számadást készít az ország jövedelméről és kiadásairól,
feltüntetve a Nemzeti Pénztár fennmaradó aktívumát vagy a tartozásokat.
Ezt az elszámolást minden tartományban ki kell nyomtatni, és nyilvánosságra
kell hozni.
X. fejezet.
A magyar állam királyáról
LXXVIII. A
magyar királyi trónöröklés útján a jelenleg uralkodó osztrák főhercegi
háznál marad.
LXXIX. A
királyi cím : Magyarország királya, a haza atyja.
LXXX. A
nemzet királyában a „Felség" címmel tiszteli az uralkodói trónra öröklés
útján lépett teljhatalmú urát.
LXXXI. Az
uralkodó a királyi és kincstári javak birtokosa, ezek azonban, mint minden
polgár tulajdona is, törvényes adózásnak vannak alávetve.
LXXXII.
Azon a lényeges befolyáson kívül, amelyet az országgyűlésbe küldött képviselőin
keresztül, vagy amelyet a népgyűlésen gyakorol, a végrehajtó hatalom is az
ő kezében összpontosul.
LXXXIII. A
király az állandó hadsereg főparancsnoka. LXXXIV. Minden katonai és polgári
tisztséget ő adományoz.
LXXXV.
Amennyiben az uralkodó nem kíván, vagy nem tud az országban lakni, úgy joga
van saját királyi családjának egy férfitagját helyettesének kinevezni,
aki a királyi helytartó címet viseli.
LXXXVI. Az
uralkodó palotájában személyes szolgálatra egy nemesi és egy polgári testőrség
tartózkodik, melyek az uralkodó parancsainak engedelmeskednek.
LXXXVII.
Minden pénzérme egyik oldalán az uralkodó képe és neve látható, a másik
oldalon a nemzeté.
XI. fejezet.
A magyar minisztériumról
LXXXIX.
Minden országgyűlési választmányban a nemzet egy minisztert jelöl ki,
akinek feladata jelen lenni a választmány törvényhozási ténykedésénél,
hogy a törvény lényegét megértse és azt a király elé terjessze, mielőtt
az a nemzeti tanács elé kerülne.
XC. Minden
ilyen miniszter felelős azért, hogy a király a törvények szellemében
gyakorolja hatalmát.
XCI. Minden
törvényt, amelyet az országgyűlés hoz, először a királynak és az illetékes
miniszternek kell aláírni, és csak az után kerülhet a nemzeti tanács elé,
hogy további rendszabályok forrásává váljon.
XCII. A
hivatali ügyek intézésének megkönnyítésére hivatalokat vagy dolgozószobákat
úgy kell elrendezni, hogy pl. a pénzügyi tanács hivatala mellett mindjárt a
pénzügyminiszter hivatala legyen stb.
XII. fejezet.
Az igazságszolgáltatásról
XCIII. Az
igazságszolgáltatás a törvényszéken minden polgár számára ingyenes.
XCIV.
Minden községben békebírákat neveznek ki, akik a pereskedő feleket békülésre
igyekszenek rábírni.
XCV. Minden
kerületi központban elsőfokú bíróságot állítanak fel. Minden tartományi
központban másodfokú, és a fővárosban, az országgyűlés székhelyén
pedig, a legfelsőbb bíróságot állítják fel, az igazságügy miniszter elnöklete
alatt.
XCVI. A bíróságokon
az ügyvédek létszáma szükség szerint alakul, őket a nemzet fizeti, és
mint közhivatalnokok szerepelnek.
XCVII. Az
elnök a pereskedő feleket elküldi az ügyvédekhez, akik feljegyzést készítenek
és perüket a törvényes eljárásnak megfelelően elindítják, hogy a két
ügyvéd jelenlétében a pereskedő felek ügye felett ítéletet hozhassanak.
XCVIII. Egy
polgári és egy büntetőtörvénykönyvet kell elkészíteni, amely az igazságszolgáltatás
alapja lesz.
XIII. fejezet.
A magyar hadseregről
XCIX.
Magyarország hadereje az egész nemzetből áll.
C. Háromszázezer
fő a sorozásra kötelezettek létszáma, akik fegyverrel és lóval vannak
felszerelve.
CI. Ezeket
az egész nemzetből sorozzák és csapatokba, zászlóaljakba, századokba és
ezredekbe osztják be.
CII. A
sorozás a következő módon történik: százötvenezret 17-25 év között
soroznak, olyan családokból, ahol több munkaképes férfi van; százezret hívnak
be 25-30 év között, ugyancsak onnan, ahol több munkaképes személy van, végül
ötvenezret 30-35 év közöttit.
CIII. Béke
idején ebből a haderőből csak ötvenezer fő áll fegyverben, és csak a
belső biztonság fenntartására szolgál. Ezeket évenként másik ötvenezer
váltja fel olyképpen, hogy minden egységre hatévenként kerül a szolgálat.
CIV. Csupán
a szolgálatban lévők kapnak zsoldot, és ők képezik a reguláris
hadsereget.
CV. A háromszázezer
fegyveresből 220 000 gyalogság, 20 000 tüzér, árkász, utász és szállítóegység,
60 000 fő a lovasság létszáma. Minden fegyvernem létszámának egyhatoda képezi
az évi szolgálati egységet.
CVI. A
hadsereg öthatoda, vagyis a szolgálaton kívüli rész készültségben áll,
hogy nyolc napon belül a meghatározott gyülekező helyen lehessen. Ez a szolgálaton
kívüli hadsereg hetenkint minden vasárnap és szerdán fegyvergyakorlatot
tart, azok, akik egy helyen laknak, összejönnek és gyakorlatoznak.
CVII. Az
erre vonatkozó további rendszabályokat a vezérkar és a hadügyminiszter
dolgozza ki.
XIV. fejezet.
A magyar állampolgárok jogai
CVIII. A
magyar állam elismeri a nemességet különböző címeivel egyetemben.
CIX. A
nemesség előjoga abban áll, hogy a nemesember minden hivatalban nem nemesi származásúval
szemben előnyt élvez; fegyverét használhatja; a második országrendet képviseli
és amennyiben a szükséges képességekkel, és tulajdonságokkal rendelkezik,
közhivatalok elnyerésében, előnyben részesül. Végül kizárólagos joggal
nyerheti el a lovassági al- és főtiszti rangot.
CX. Minden
nem nemes csak fegyver által válhat nemessé, ha a gyalogsági kapitány
rangot elérte.
CXI. Az
ezredesi ranggal mind a gyalogságnál, mind a lovasságnál bárói címet
nyer, a vezérőrnagy grófi, és végül a fő hadparancsnok hercegi rangot ér
el.
CXII.
Minthogy a feudális rendszert már elvetették, a földesúr új neve:
birtokos, és a jobbágyé: bérlő.
CXIII. A hűbéri
rendszer helyébe bérleti rendszer lép Magyarország egész területén.
Minden földműves, aki eddig tényleges földtulajdonnal nem rendelkezett,
szerződést köthet a birtokossal, hogy az eddig általa jobbágyként megművelt
földterületet bérbe veszi. Ezt a területet a kerületi komisszárius
[biztos] és a helység elöljárója megbecsülik, és értékét megállapítják.
CXIV. A bérlő
minden száz forint érték után 5 forintot fizet a birtokosnak, ennél sem többet,
sem kevesebbet. Ezen a bérleti díjon kívül semmi mást nem köteles fizetni.
Meg lehet és meg is kell állapodni, hogy ezt a bérleti díjat pénzben vagy
munkában számolják el, részletenként vagy egészben.
CXV. Egy
munkanapot törvényesen 15 krajcárban állapítanak meg, de a bérlő saját
akaratából munkáját olcsóbban is számíthatja.
CXVI. A bérleti
szerződést legkevesebb öt évre kell kötni. Ha a bérlő a bérletet fel
akarja bontani, ezt egy évvel előbb fel kell mondania.
CXVII. A bérleti
szerződésben mindkét részről figyelembe veszik a magánjog megkötéseit.
CXVIII.
Minden magyar polgár rendelkezhet ingó és ingatlan javakkal.
CXIX.
Minthogy minden magyar polgár szabad ember, jogában áll munkát vállalni, de
tilos a szolgaság bármilyen jelét, pl. személyzeti ruhát vagy kengyelfutó
ruhát viselni.
CXX. A
nemesi polgár címe: lovag-polgár, báró-polgár, gróf-polgár, herceg-polgár.
A nem nemesi cím csak „polgár".
XV. fejezet.
A magyar nemzet diplomáciai kapcsolatairól
CXXI. A
magyar nép örökös védelmi szövetséget köt a cseh királlyal, az osztrák
főherceggel stb. mindaddig, amíg ezek az országok is a magyar király jogara
alá tartoznak.
CXXII. A magyar nemzet továbbá mindkét részre előnyös
kereskedelmi szerződést is köt a fenti hatalmakkal.
CXXIII. A magyar nemzet sohasem fogja fegyvereit hódító
célokra használni.
CXXIV. A magyar nemzetnek képviselői lesznek minden külső
hatalomnál is, éppen úgy, mint a bécsi udvarnál.
CXXV. Sohasem köt a jövőben sem a nemzetre hátrányos
békét.
CXXVI. Minden népet szövetségesének tekint addig, míg
azok hasonlóképp viselkednek.
CXXVII. Soha nem fog egyetlen nemzet szabadsága ellen sem
fegyverrel támadni.
XVI. fejezet.
A nemzeti vagyonról
CXXVIII. A nemzeti vagyon áll: az összes lefoglalt egyházi
javakból és a törvényes nemzeti adóból.
CXXIX. Ebből a vagyonból fedezik a hadsereg és az összes
állami hivatal költségeit.
CXXX. Amennyiben egy esetleges háború a kiadásokat megnöveli,
az adó egyharmaddal emelkedik, és ez hadi adó nevet kap.
CXXXI. Ebből a vagyonból fedezik végül az összes állami
szükségleteket, mint pl. a közoktatást, útépítést stb.
XVII. fejezet.
A nemzetiségek szövetségéről
(Nemzeti-federalizmus)
CXXXII. Minden tartománynak joga van saját tartományi
alkotmányt kidolgozni, amely azonban csak olyan rendszabályokat tartalmazhat,
amely a nemzeti alkotmánynak nem mond ellent, és csupán a belső biztonságra
vonatkozik.
CXXXIII. A hadseregre vonatkozóan nem tartalmazhat intézkedést,
mert az közvetlenül az országgyűlés és a király hatáskörébe tartozik.
CXXXIV. Minden tartománynak kizárólagos joga a király
elé javaslatot terjeszteni saját kebeléből származó egyénekre a területén
lévő hivatali tisztségek betöltésére.
CXXXV. Minden tartományból a népesség arányában a
hadseregbe al- és főtiszteket neveznek ki.
CXXXVI. Ha egy tartománynak az egész lakosság nevében
valamely előterjesztése van az országgyűlés felé, úgy véleményét csak
a lakosság számának megfelelően értékelik.
CXXXVII. Egyes nemzetiségi területek nem hívhatnak össze
népgyűlést, minthogy nem rendelkeznek a nemzet teljes szuverenitásával.
CXXXVIII.
Minden nemzetiségi területnek jogában áll saját nemzeti nyelvét iskolákban
és közhivatalokban használni, nemzeti szokásait gyakorolni, amennyiben az a
nemzeti alkotmányt nem sérti.
XVIII. fejezet.
A nemzeti intézményekről és a nemzeti erényekről
CXXXIX. A
nemzet minden gyermeke ingyenes oktatásban részesül.
CXL. A
nevelésnek három fő iránya van : a tiszta erkölcs, állampolgári kötelességek,
hadiismeretek.
CXLI. Az
oktatási tanács közoktatási javaslatot készít el, amely a tanárok részére
kötelező.
CXLII.
Nyilvános menházakat kell minden nemzetiségi területen felállítani, ahol a
szegényekről és a keresetképtelenekről gondoskodnak.
CXLIII. A
nemzet kötelezi magát a következő polgári erények gyakorlására: az egész
nemzetet, mint az állampolgári boldogság forrását tekinti; királyát, mint
atyját tiszteli, s a törvényeket megtartja. A nemzet ígéri, hogy soha véres
lázadást nem szít, hanem a kormányzást szükség esetén törvényesen változtatja
meg. A tirannizmust és önkényuralmat éppúgy, mint az egyeduralmat megveti.
Végül mindenkinek biztosítja a vallásszabadságot. A szegényeket segíti, a
polgárok érdekeit támogatja, és bajaikat orvosolja.
(Entwurf
einer neuen für Ungarn bestimmten Ifonstitution. 1793. augusztus.
A magyar
jakobinusok Iratai I. Bp. 1957. Akadémia. 897-908, l.)