Vissza a főoldalra * Vissza  2003 nyári előlapoldalhoz 

MAGYARORSZÁG ÚJ ALKOTMÁNYÁNAK

MARTINOVICS IGNÁC

ÁLTAL KIDOLGOZOTT TERVE

1793

1. fejezet.

Magyarország elnevezéséről és beosztásáról

I. Magyarország a jövőben független állam lesz.

II. Mindazok az országok, amelyek eddig Magyarországhoz tartoztak: mint a tulajdonképpeni Magyarország, Dalmácia, Horvátország (Kroatien), Szlavónia, Szerémség (Sirmien), Bánát és Erdély, új felosztást nyernek a különböző, ezen a területen lakó nemzetiségeknek megfelelően.

III. Minden ilyen új felosztású terület külön nevet kap és mint tartomány szerepel.

IV. A felosztott területek elnevezésüket arról a nemzetiségről nyerik, amely azt lakja.

V. A felosztott területek határait pontosan, külön erre a célra létrehívott bizottság útján kell megállapítani.

VI. A külső biztonság és védelem szempontjából a fenti módon létrehozott tartományok feloszthatatlan államot képeznek; ezzel szemben azonban a belső biztonság és közigazgatás területén, mint szövetséges tartományok jönnek tekintetbe.

11. fejezet.

A magyar állam által biztosított szabadságjogokról

VII. A magyar állam egy szabad nép állama.

VIII. Minden magyar polgárnak jogában áll bármit tenni, ami senkinek, ebből kifolyólag tehát az államnak sincs ártalmára és számára hasznos.

IX. A magyar állampolgár csupán a törvénynek köteles engedelmeskedni.

X. Nem lehet önkényesen és eljárás nélkül letartóztatni.

XI. A kihallgatás alkalmával csak a vádiratban felsorolt vádakra köteles válaszolni.

XII. A törvény minden magyar állampolgárt egyaránt véd és büntet, tekintet nélkül annak rendi helyzetére.

XIII. A magyar polgár teljes lelkiismereti szabadságot élvez.

XIV. A gondolat - és sajtószabadság csak annyira korlátozott, hogy az alkotmányt és szuverenitást nem sértheti.

III. fejezet.

A magyar nemzet szuverenitásáról

XV. A szuverenitás az egész nemzetet illeti.

XVI. A nemzet a királyból, a nemességből és a népből áll.

XVII. A király saját szuverenitásában az első rendet alkotja, a nemesség megtartja különböző címeit, ő alkotja a második rendet, a nép pedig a harmadikat.

XVIII. A szuverenitásnak minden rend előtt egyaránt sérthetetlennek kell lennie : tehát az egyik rendnek a másik ellen végrehajtott minden támadása államellenes bűncselekmény.

IV. fejezet.

A törvényhozó testületről

XIX. A törvényhozó hatalom az egész nép örökös tulajdona. Ezt a hatalmát képviselői útján gyakorolja, akik egy politikai testületet képeznek.

XX. Ez a törvényhozó testület évenként változik és megújul.

XXI. Nem csupán törvények hozására van joga, hanem alkotmánytervezet elkészítésére is, ha azt a nemzet háromnegyed része kívánja.

XXII. Az alkotmányt az egész nemzetnek kifejezetten el kell fogadnia, a törvények pedig, hathetes folyamatos hallgatólagos beleegyezéssel lesznek elfogadva.

XXIII. A törvényhozó testületnek jogában áll idegen hatalmakkal diplomáciai tárgyalásokat folytatni, hadat üzenni, szövetségi és kereskedelmi szerződéseket kötni stb..

V. fejezet.

Az országgyűlésről

XXIV. Az országgyűlés az egész nemzetet kitevő három rend képviselőiből áll, akiket a rendekből szabadon választanak.

XXV. A király és a nemesség jövedelmük arányában küldik képviselőiket; százezer forint évi jövedelem után küld a két rend egy-egy képviselőt.

XXVI. A harmadik rend, a nép ezzel szemben képviselőit a népesség arányában küldi; 30 - 40 000 ember választ egy képviselőt.

XXVII. A képviselőnek magyar állampolgárnak kell lennie.

XXVIII. A királyi vagy nemesi képviselőnek magyar nemesnek vagy indigenának kell lennie.

XXIX. Nemesember nem lehet a harmadik rend képviselője.

XXX. A megválasztott képviselő megbízatását csupán az egész törvényhozó testület veheti el.

XXXI. A képviselő megbízatása idején nem vállalhat hivatalt a végrehajtó hatalomnál.

XXXII. A három rend képviselői országgyűléseiket és üléseiket egykamarás rendszerben tartják. A szavazatok számszerű többsége a döntő tényező a törvények, intézkedések és rendelkezések hozásában.

XXXIII. Az ülések alkalmával a királyi képviselők foglalják el az első helyet, vagyis körben az első sort, a nemesi képviselők a másodikat, a nép képviselői pedig, a harmadik helyet.

XXXIV. Tizennégy naponként új elnököt és titkárt választanak. Az első tizen-négy napban az ország első rendjéből, vagyis a királyi képviselőkből, azután a második rendből, majd végül az ország harmadik rendjéből.

XXXV. Az országgyűlés saját kebeléből különböző választmányokat hoz létre, amelyek a törvényhozás menetének meggyorsítására hivatottak, és amelyek a nyilvánosság kizárásával dolgoznak.     A választmányok tagjai a három rendet azonos létszámban képviselik.

XXXVI. Az ülések a különböző választmányok előterjesztésével kezdődnek, ezt követi a tanácskozás, amely vonatkozhat az előterjesztésre, vagy pedig akármilyen más napirendi pontra. Végül tárgyalják a kérelmeket és javaslatokat, amelyet minden magyar polgár benyújthat; ezzel az ülések véget is érnek.

XXXVII. Az ülések nyilvánosak.

XXXVIII. Az elnök kötelessége az ülések idején a rend fenntartása, vagyis csak olyan létszámú hallgatóságot engedélyezhet, amely a terem karzatán elfér. Az ő irányítása alatt áll a rendfenntartáshoz szükséges őrség és személyzet.

XXXIX. A kérelmezőket és folyamodókat minden esetben be kell engedni, és ezek a gyűlésezők korlátja előtt foglalnak helyet.

XL. A kérelmezők kötelesek az ülés előtt az országgyűlési titkárnál nevüket előjegyeztetni és kérelmük rövid tartalmát feljegyeztetni. Ennek alapján belépőjegyet kapnak. A kérelmezők névsora az ülés előtt az elnök elé kerül, hogy azután kérelmüket a helyszínen előterjeszthessék.

XLI. Az ülések kezdetét és végét az elnök hirdeti ki.

Vl. fejezet.

A népgyűlésről

XLII. A népgyűlést a király, az egész nemesség és a nép összessége alkotja.

XLIII. Ezek csak az eredeti szuverenitás fő megnyilvánulásait gyakorolják, vagyis megerősítik vagy elutasítják az országgyűlés által meghatározott alkotmánytervezetet; küldötteket választanak az országgyűlésbe, elutasítják a törvénytervezeteket, ha az számukra károsnak látszik. Kifejezésre juttatják véleményüket az adó nagyságát illetően, továbbá határoznak a háború megindításáról vagy annak elvetéséről.

XLIV. Ezek a népgyűlések a következő módon folynak le: a király a szóban forgó ügyre egyedül szavaz, de az országgyűlésnek tudomására kell hoznia jövedelmét, hogy küldötteinek száma arányban álljon jövedelmével.

XLV. Ha egy nemes évi százezer forint jövedelemmel rendelkezik, úgy egyedül vagy családjával együtt alkot egy népgyűlést és küldöttet választ, vagy saját maga vesz részt az országgyűlésben. Ha kétszázezer forint jövedelemmel rendelkezik, joga van két képviselőt küldeni stb.. Jövedelme valódiságát hitelesen kell igazolnia, mert ez képezi az adózás alapját.

XLVI. Mindazok a nemesemberek, akik kis jövedelemmel rendelkeznek, ha birtokaik szomszédosak, annyian egyesülnek, hogy együttes jövedelmük százezer forintot tegyen ki. Ekkor ezek ugyanúgy egy ősgyűlést alkotnak, és annak jogait ugyanúgy gyakorolják.

XLVII. Végül annyi szomszédos község alkot egy egységet, hogy az összlakosság létszáma elérje a 30 - 40 ezer főt, és ezek ugyanúgy egy ősgyűlést alkotnak.

XLVIII. Az ősgyűlés gyakorlásának megkönnyítésére és a rendfenntartás biztosítása érdekében minden ezer főt számláló község egy, a bizalmát élvező személyt küld a választóhelyre. Tehát kétezer lakosú község két személyt küld stb.. Ezek a követek az arra meghatározott helyen találkoznak, amelynek a község központjában kell lennie. Itt a szavazatok többsége útján képviselőt küldenek az országgyűlésbe és gyakorolják szuverén jogaikat.

XLIX. Ezeken az ősgyűléseken minden polgár, aki elérte 21. életévét, mint küldött jelenhet meg, de közülük a legidősebb irányítja a gyűlést.

L. Mindazt, amit ezeken az ősgyűléseken elhatároznak és elfogadnak, írásban a legközelebbi politikai hatósághoz lepecsételve kell elküldeni; innen eljuttatják a végrehajtó hatalom legmagasabb szervéhez, amely ezt érintetlen az országgyűlésnek nyújtja át.

VII. fejezet.

A végrehajtó hatalom rendszerének felosztásáról

LI. A magyar államban a végrehajtó hatalom a király kezében összpontosul.

LII. A hatalmat, mint egy nemzeti tanács elnöke saját maga, vagy pedig helytartója útján gyakorolja, akinek királyi vérből kell származnia. A nemzeti tanács annyi tanácsosból áll, ahány tartományból az állam áll.

LIII. Ennek megfelelően minden tartomány egy tanácsost választ.

LIV. Ez a nemzeti tanács közvetlenül a törvényhozó testület alá tartozik, és a tanácsosok az országgyűlésnek minden megtörtént hibáért együttesen és egyenként felelősek.

LV. A nemzeti tanács kormányozza az egész állam ügyeit.

LVI. Minden tartománynak saját tartományi tanácsa van, amely egy elnökből és több tanácsosból áll. A tartomány ügyeit, irányítja és közvetlenül a nemzeti tanácsnak van alárendelve.

LVII. Minden tartomány több kerületre oszlik, ahol kerületi tanácsok alakulnak, amely egy kerületi elnökből és két kerületi tanácsosból áll. Minden kerületi tanács közvetlenül a tartományi tanács alá tartozik. Minden kerület további számos kisebb komisszáriátusra (körzetre) oszlik, amelyek egy kerületi biztos irányítása alatt állnak, aki a kerületi tanács tisztviselője és a helyszínen lakik.

LVIII. Minden komisszáriátus több községre oszlik, ez további részekre tagolódik, minimálisan ezer főt számláló lakossággal.

LIX. Minden községnek van egy elöljárója és egy írnoka és annyi esküdtje, ahány részből áll a község. Az elöljárót és az írnokot az egész község, az esküdteket, pedig a részek külön-külön választják saját területükről.

LX. Mindezeknél a politikai hivataloknál minden magyar állampolgár, tekintet nélkül rendi helyzetére, hivatalt vállalhat.

VIII. fejezet.

Az adóról

LXI. Mivel azok a belső és külső biztonsági intézkedések, melyek a magyar nemzet védelmét szolgálják, kiadásokat tesznek szükségessé, ennek érdekében mindenki kivétel nélkül köteles adót fizetni.

LXII. Mivel mindenki életét, tulajdonát, vagyonát vagy mesterségét csak az egész nemzet védelmének útján élvezheti, az állam biztonsági adót vezet be.

LXIII. Mindazoknak, akiknek nagyobb jövedelmük van valamilyen tőkéből, kereskedelemből vagy iparból, több okuk van, hogy a nemzet kezelésében lévő biztonsági alaphoz hozzájáruljanak, és ebből következik, hogy nekik nagyobb összeget kell felajánlaniuk, mint a szegényebb polgároknak.

LXIV. Olyan falvakban vagy mezővárosokban, ahol a lakosság száma a 10 - 15 ezer főt nem haladja meg, a háromszáz forint jövedelemmel rendelkező polgár egy forintadót fizet. 300 - 1000 forintig terjedő jövedelem után százforintonként egy forint, 1000 - 2000 forint után százforintonként két forint, és így 5000 forintos jövedelemig mindig egy forinttal növekszik az adó.

LXV. Olyan városokban, ahol a lakosság a 15 - 20 000 főnyi, 600 forintig terjedő jövedelemmel rendelkező polgár egy forintadót fizet, 600 - 1000 forint jövedelem után százforintonként egy forintot, és hasonlóan a fentiekhez, az adó minden ezer forint után egy forinttal emelkedik, éspedig 5000 forintos jövedelemig.

LXVI. 5000 - 10 000 forint jövedelem után hét forintadót kell fizetni százforintonként.

LXVII. 10 000 - 20 000 forint jövedelemig kilenc forint százforintonként, és így mindig két forinttal emelkedik egészen százezer forint jövedelemig.

LXVIII. 100 - 500 000 forint jövedelemig harminc forint százforintonként és 500 000 forinttól 1 millióig negyven forint százforintonként. Végül 1 milliótól kezdve ötven forint százanként.

LXIX. Ezeken a progresszív jövedelmi adókon kívül más adózás nem lesz. Monopóliumokat sem engedélyeznek, és a polgár minden vámtól és ehhez hasonló megterhelésektől mentes lesz.

IX. fejezet.

Az adók beszedéséről és a pénzügyek igazgatásáról

LXX. Amennyiben minden polgár jövedelmét becsületesen bevallja, az adók beszedése nem ütközik nehézségbe.

LXXI. Annak érdekében, hogy ez megfelelő pontossággal menjen végbe, a községek minden egyes részében adószedőt kell kinevezni, aki adókönyvet vezet, melybe a részlegében lakó minden családfő nevét ábécé sorrendben bevezeti, pontosan felsorolja azok ingó és ingatlan vagyonát, mesterségét vagy foglalkozását. A pontos táblázatot a pénzügyi tanács és a miniszter tervezi meg.

LXXII. Minden évben november elsejétől kezdődően az egyes részek családfői az összeírásnak megfelelően megjelennek az adószedő előtt, és az elöljáró és a részleg esküdteinek jelenlétében jövedelmüket lelkiismeretesen bevallják. Az adót, amennyiben fizetniük kell, befizetik. Ezt az elöljáró és az adószedő helyettes igazolja. A készpénzben lefizetett adót egy, külön erre a célra készített ládikába zárják, amelynek két kulcsát az elöljáró és az adószedő kapják meg.

LXXIII. Amikor az egész falu jövedelmét ilyen módon összeírták, és az adót beszedték, a pénzt az összes esküdt, az elöljáró és az adószedő jelenlétében újból átszámolják és ismét egy-két kulcscsal rendelkező ládikába, zárják. Ezt azután az adószedő két esküdt kíséretében a kerületi tanácshoz viszi, ahol helyben egy főadószedő található. Ez és a kerületi elnök egy kerületi tanácsnok bevonásával átveszi a pénzt és arról elismervényt állít ki a pénz átadónak.

LXXIV. A jövedelmiadó-bevallást három egymást követő vasárnapon minden községben nyilvánosan felolvassák, és ennek végeztével felszólítják a polgárokat, hogy jelentsék be azokat, akik hamis adóbevallást adtak.

LXXV. Minden polgár, aki jövedelmét a valóságnak meg nem felelően vallja be, és a nemzet ellen elkövetett ezen vétke bebizonyítható, elveszti állampolgári jogait, javait elkobozzák, és az elkobzott javakból a vétkest feljelentő személy feles arányban részesül.

LXXVI. A kerületi és tartományi pénztárnál könyvelést és számfejtést állítanak fel, amelyet a fő Nemzeti-Vagyon-Pénztár és Könyvelőség irányít. Ezek a továbbiakban közvetlenül a pénzügyminiszter és a pénzügyi tanács alá tartoznak.

LXXVII. A pénzügyi tanács és a pénzügyminiszter évenként december hónap vége felé pontos és részletes számadást készít az ország jövedelméről és kiadásairól, feltüntetve a Nemzeti Pénztár fennmaradó aktívumát vagy a tartozásokat. Ezt az elszámolást minden tartományban ki kell nyomtatni, és nyilvánosságra kell hozni.

X. fejezet.

A magyar állam királyáról

LXXVIII. A magyar királyi trónöröklés útján a jelenleg uralkodó osztrák főhercegi háznál marad.

LXXIX. A királyi cím : Magyarország királya, a haza atyja.

LXXX. A nemzet királyában a „Felség" címmel tiszteli az uralkodói trónra öröklés útján lépett teljhatalmú urát.

LXXXI. Az uralkodó a királyi és kincstári javak birtokosa, ezek azonban, mint minden polgár tulajdona is, törvényes adózásnak vannak alávetve.

LXXXII. Azon a lényeges befolyáson kívül, amelyet az országgyűlésbe küldött képviselőin keresztül, vagy amelyet a népgyűlésen gyakorol, a végrehajtó hatalom is az ő kezében összpontosul.

LXXXIII. A király az állandó hadsereg főparancsnoka. LXXXIV. Minden katonai és polgári tisztséget ő adományoz.

LXXXV. Amennyiben az uralkodó nem kíván, vagy nem tud az országban lakni, úgy joga van saját királyi családjának egy férfitagját helyettesének kinevezni, aki a királyi helytartó címet viseli.

LXXXVI. Az uralkodó palotájában személyes szolgálatra egy nemesi és egy polgári testőrség tartózkodik, melyek az uralkodó parancsainak engedelmeskednek.

LXXXVII. Minden pénzérme egyik oldalán az uralkodó képe és neve látható, a másik oldalon a nemzeté.

XI. fejezet.

A magyar minisztériumról

LXXXIX. Minden országgyűlési választmányban a nemzet egy minisztert jelöl ki, akinek feladata jelen lenni a választmány törvényhozási ténykedésénél, hogy a törvény lényegét megértse és azt a király elé terjessze, mielőtt az a nemzeti tanács elé kerülne.

XC. Minden ilyen miniszter felelős azért, hogy a király a törvények szellemében gyakorolja hatalmát.

XCI. Minden törvényt, amelyet az országgyűlés hoz, először a királynak és az illetékes miniszternek kell aláírni, és csak az után kerülhet a nemzeti tanács elé, hogy további rendszabályok forrásává váljon.

XCII. A hivatali ügyek intézésének megkönnyítésére hivatalokat vagy dolgozószobákat úgy kell elrendezni, hogy pl. a pénzügyi tanács hivatala mellett mindjárt a pénzügyminiszter hivatala legyen stb.

XII. fejezet.

Az igazságszolgáltatásról

XCIII. Az igazságszolgáltatás a törvényszéken minden polgár számára ingyenes.

XCIV. Minden községben békebírákat neveznek ki, akik a pereskedő feleket békülésre igyekszenek rábírni.

XCV. Minden kerületi központban elsőfokú bíróságot állítanak fel. Minden tartományi központban másodfokú, és a fővárosban, az országgyűlés székhelyén pedig, a legfelsőbb bíróságot állítják fel, az igazságügy miniszter elnöklete alatt.

XCVI. A bíróságokon az ügyvédek létszáma szükség szerint alakul, őket a nemzet fizeti, és mint közhivatalnokok szerepelnek.

XCVII. Az elnök a pereskedő feleket elküldi az ügyvédekhez, akik feljegyzést készítenek és perüket a törvényes eljárásnak megfelelően elindítják, hogy a két ügyvéd jelenlétében a pereskedő felek ügye felett ítéletet hozhassanak.

XCVIII. Egy polgári és egy büntetőtörvénykönyvet kell elkészíteni, amely az igazságszolgáltatás alapja lesz.

XIII. fejezet.

A magyar hadseregről

XCIX. Magyarország hadereje az egész nemzetből áll.

C. Háromszázezer fő a sorozásra kötelezettek létszáma, akik fegyverrel és lóval vannak felszerelve.

CI. Ezeket az egész nemzetből sorozzák és csapatokba, zászlóaljakba, századokba és ezredekbe osztják be.

CII. A sorozás a következő módon történik: százötvenezret 17-25 év között soroznak, olyan családokból, ahol több munkaképes férfi van; százezret hívnak be 25-30 év között, ugyancsak onnan, ahol több munkaképes személy van, végül ötvenezret 30-35 év közöttit.

CIII. Béke idején ebből a haderőből csak ötvenezer fő áll fegyverben, és csak a belső biztonság fenntartására szolgál. Ezeket évenként másik ötvenezer váltja fel olyképpen, hogy minden egységre hatévenként kerül a szolgálat.

CIV. Csupán a szolgálatban lévők kapnak zsoldot, és ők képezik a reguláris hadsereget.

CV. A háromszázezer fegyveresből 220 000 gyalogság, 20 000 tüzér, árkász, utász és szállítóegység, 60 000 fő a lovasság létszáma. Minden fegyvernem létszámának egyhatoda képezi az évi szolgálati egységet.

CVI. A hadsereg öthatoda, vagyis a szolgálaton kívüli rész készültségben áll, hogy nyolc napon belül a meghatározott gyülekező helyen lehessen. Ez a szolgálaton kívüli hadsereg hetenkint minden vasárnap és szerdán fegyvergyakorlatot tart, azok, akik egy helyen laknak, összejönnek és gyakorlatoznak.

CVII. Az erre vonatkozó további rendszabályokat a vezérkar és a hadügyminiszter dolgozza ki.

XIV. fejezet.

A magyar állampolgárok jogai

CVIII. A magyar állam elismeri a nemességet különböző címeivel egyetemben.

CIX. A nemesség előjoga abban áll, hogy a nemesember minden hivatalban nem nemesi származásúval szemben előnyt élvez; fegyverét használhatja; a második országrendet képviseli és amennyiben a szükséges képességekkel, és tulajdonságokkal rendelkezik, közhivatalok elnyerésében, előnyben részesül. Végül kizárólagos joggal nyerheti el a lovassági al- és főtiszti rangot.

CX. Minden nem nemes csak fegyver által válhat nemessé, ha a gyalogsági kapitány rangot elérte.

CXI. Az ezredesi ranggal mind a gyalogságnál, mind a lovasságnál bárói címet nyer, a vezérőrnagy grófi, és végül a fő hadparancsnok hercegi rangot ér el.

CXII. Minthogy a feudális rendszert már elvetették, a földesúr új neve: birtokos, és a jobbágyé: bérlő.

CXIII. A hűbéri rendszer helyébe bérleti rendszer lép Magyarország egész területén. Minden földműves, aki eddig tényleges földtulajdonnal nem rendelkezett, szerződést köthet a birtokossal, hogy az eddig általa jobbágyként megművelt földterületet bérbe veszi. Ezt a területet a kerületi komisszárius [biztos] és a helység elöljárója megbecsülik, és értékét megállapítják.

CXIV. A bérlő minden száz forint érték után 5 forintot fizet a birtokosnak, ennél sem többet, sem kevesebbet. Ezen a bérleti díjon kívül semmi mást nem köteles fizetni. Meg lehet és meg is kell állapodni, hogy ezt a bérleti díjat pénzben vagy munkában számolják el, részletenként vagy egészben.

CXV. Egy munkanapot törvényesen 15 krajcárban állapítanak meg, de a bérlő saját akaratából munkáját olcsóbban is számíthatja.

CXVI. A bérleti szerződést legkevesebb öt évre kell kötni. Ha a bérlő a bérletet fel akarja bontani, ezt egy évvel előbb fel kell mondania.

CXVII. A bérleti szerződésben mindkét részről figyelembe veszik a magánjog megkötéseit.

CXVIII. Minden magyar polgár rendelkezhet ingó és ingatlan javakkal.

CXIX. Minthogy minden magyar polgár szabad ember, jogában áll munkát vállalni, de tilos a szolgaság bármilyen jelét, pl. személyzeti ruhát vagy kengyelfutó ruhát viselni.

CXX. A nemesi polgár címe: lovag-polgár, báró-polgár, gróf-polgár, herceg-polgár. A nem nemesi cím csak „polgár".

XV. fejezet.

A magyar nemzet diplomáciai kapcsolatairól

CXXI. A magyar nép örökös védelmi szövetséget köt a cseh királlyal, az osztrák főherceggel stb. mindaddig, amíg ezek az országok is a magyar király jogara alá tartoznak.

CXXII. A magyar nemzet továbbá mindkét részre előnyös kereskedelmi szerződést is köt a fenti hatalmakkal.

CXXIII. A magyar nemzet sohasem fogja fegyvereit hódító célokra használni.

CXXIV. A magyar nemzetnek képviselői lesznek minden külső hatalomnál is, éppen úgy, mint a bécsi udvarnál.

CXXV. Sohasem köt a jövőben sem a nemzetre hátrányos békét.

CXXVI. Minden népet szövetségesének tekint addig, míg azok hasonlóképp viselkednek.

CXXVII. Soha nem fog egyetlen nemzet szabadsága ellen sem fegyverrel támadni.

XVI. fejezet.

A nemzeti vagyonról

CXXVIII. A nemzeti vagyon áll: az összes lefoglalt egyházi javakból és a törvényes nemzeti adóból.

CXXIX. Ebből a vagyonból fedezik a hadsereg és az összes állami hivatal költségeit.

CXXX. Amennyiben egy esetleges háború a kiadásokat megnöveli, az adó egyharmaddal emelkedik, és ez hadi adó nevet kap.

CXXXI. Ebből a vagyonból fedezik végül az összes állami szükségleteket, mint pl. a közoktatást, útépítést stb.

XVII. fejezet.

A nemzetiségek szövetségéről

(Nemzeti-federalizmus)

CXXXII. Minden tartománynak joga van saját tartományi alkotmányt kidolgozni, amely azonban csak olyan rendszabályokat tartalmazhat, amely a nemzeti alkotmánynak nem mond ellent, és csupán a belső biztonságra vonatkozik.

CXXXIII. A hadseregre vonatkozóan nem tartalmazhat intézkedést, mert az közvetlenül az országgyűlés és a király hatáskörébe tartozik.

CXXXIV. Minden tartománynak kizárólagos joga a király elé javaslatot terjeszteni saját kebeléből származó egyénekre a területén lévő hivatali tisztségek betöltésére.

CXXXV. Minden tartományból a népesség arányában a hadseregbe al- és főtiszteket neveznek ki.

CXXXVI. Ha egy tartománynak az egész lakosság nevében valamely előterjesztése van az országgyűlés felé, úgy véleményét csak a lakosság számának megfelelően értékelik.

CXXXVII. Egyes nemzetiségi területek nem hívhatnak össze népgyűlést, minthogy nem rendelkeznek a nemzet teljes szuverenitásával.

CXXXVIII. Minden nemzetiségi területnek jogában áll saját nemzeti nyelvét iskolákban és közhivatalokban használni, nemzeti szokásait gyakorolni, amennyiben az a nemzeti alkotmányt nem sérti.

XVIII. fejezet.

A nemzeti intézményekről és a nemzeti erényekről

CXXXIX. A nemzet minden gyermeke ingyenes oktatásban részesül.

CXL. A nevelésnek három fő iránya van : a tiszta erkölcs, állampolgári kötelességek, hadiismeretek.

CXLI. Az oktatási tanács közoktatási javaslatot készít el, amely a tanárok részére kötelező.

CXLII. Nyilvános menházakat kell minden nemzetiségi területen felállítani, ahol a szegényekről és a keresetképtelenekről gondoskodnak.

CXLIII. A nemzet kötelezi magát a következő polgári erények gyakorlására: az egész nemzetet, mint az állampolgári boldogság forrását tekinti; királyát, mint atyját tiszteli, s a törvényeket megtartja. A nemzet ígéri, hogy soha véres lázadást nem szít, hanem a kormányzást szükség esetén törvényesen változtatja meg. A tirannizmust és önkényuralmat éppúgy, mint az egyeduralmat megveti. Végül mindenkinek biztosítja a vallásszabadságot. A szegényeket segíti, a polgárok érdekeit támogatja, és bajaikat orvosolja.

(Entwurf einer neuen für Ungarn bestimmten Ifonstitution. 1793. augusztus.

A magyar jakobinusok Iratai I. Bp. 1957. Akadémia. 897-908, l.)

Vissza az oldal tetejére