Vissza a főoldalra * Vissza az előkészületek 2003 februárban oldalhoz * vissza a meghívóhoz * 1994 parlamenti hozzászólás

dr Zacsek Gyula:

IRÁNYÍTOTT KÁOSZ – AZ EURÓPAI UNIÓ GYARMATOSÍTÁSI STRATÉGIÁJA

Kiemelt részlet: "A 15-ök Uniójában 2000-ben 20.5 millió vállalkozási egység volt, amiből 19.5 millió „önfoglalkoztató” vállalkozás. Másnéven egzisztencia teremtő és biztosító „családi” vállalkozás. Tehát az uniós vállalkozások 96%-ának vállalkozási törekvéseiben nem szerepel a külföldi piacok megszállása, vagy annak igénye. Ezt támasztja alá az a német felmérés, amely beszámol arról, hogy ”2000-ben a főfoglalkozású családi gazdaságok legkevésbé jövedelmező 25%-ában egyetlen év alatt átlagosan majdnem 2 millió forinttal csökkent a saját tőke nagysága. A mellékfoglalkozású üzemek túlnyomó többségében még az eszközök pótlására sem került sor.” A bemutatott jelenség a globális tőke EU-s vállalkozói körére gyakorolt romboló hatását is hordozza. Ez az a folyamat, ami az egyes nyugat-európai közgazdászok által jelzett és egyre inkább érzékelhető gazdasági gyengülés mögött húzódik meg!"

I.

Kiinduló gondolatként azt állítom, hogy az Európai Unió bővítése céljaiban, tartalmában és eredményében nem más, mint a Közép-Kelet Európa-i térség és ezen belül Magyarország gyarmatosítása. Szó sincs egyenlő jogokkal és feltételekkel történő csatlakozásról!

Azt is állítom, hogy egy nemzet csak akkor tud erősödni, ha maga hozza létre szükséges javai nagy részét és nem segélyekből és pályázatokból él! Ezen gondolatok mentén állítottam össze előadásomat.

II.

Kezdjük néhány fogalmi meghatározással:

1. Az egyértelműség kedvéért tisztázzuk, mik a tartalmi elemei a „gyarmat” szavunknak. A lexikonok és értelmező szótárak meghatározása szerint gyarmat: „olyan ország, amely nem rendelkezik területe (földje) felett állami önrendelkezési joggal, valamint gazdasági önállósággal, hanem valamely – rendszerint tőle távol fekvő – idegen állam, vagy államok uralma, elnyomása és kizsákmányolása alatt áll.”

2. Az Európai Unió nem azonos EURÓPÁVAL!

Míg Európa egy olyan földrajzilag behatárolt terület neve és helye, ahol független nemzetállamok élnek, addig

Az Európai Unió egységes belső piacra épülő

gazdasági és

politikai UNIÓ.

Gazdasági unió alatt a gazdaságpolitikák integrációját, összeolvadását kell érteni, aminek egyik legfontosabb eleme a közös valuta.

Politikai unió ennél szorosabb összeolvadást jelent a kormányzat és a törvényhozás fokozatos közösségi szintre emelésével. E folyamat legfontosabb elemei a közös

külpolitika,

belügy és

igazságügy.

Itt most csak zárójelben jegyzem meg figyelem-felhívási célzattal, hogy ezen elemek külön-külön is, de együttesen még inkább, a hatalom és a tőke elsődleges biztonságát szolgálják! Azáltal, hogy e területek szabályozása közösségi szintre kerül, lényegesen sérül a nemzeti szuverenitás! Minden ezzel ellentétes kormányzati állítás hazugság!

III.

Ezek után induljunk ki abból, hogy az egyén - és egy nemzeti közösség is - rendezett körülmények közötti életre törekszik. Mégis rákényszerül arra, hogy egyszer mások által, másszor maga által keltett káoszban is éljen.

Magunk keltette irányított káosz, például a lakásfelújítás, amikor egy nagy halomba összehordjuk bútorainkat, eszközeinket és esetleg napokig nem férünk hozzájuk. Ebben a rendezetlenségben eltűrjük, hogy három napig nem késsel és villával esszük tányérból a rántott szeletet, hanem kanállal a lábosból. Össznemzeti szinten zavart eredményez például az adózás rendjének törvényi megváltoztatása. Ezt a káoszt viszonylag könnyen eltűrjük, mert tudjuk, hogy

néhány nap múlva visszaáll a megszokott rend és

néhány nap multával ismét mindent megtalálunk!

Ezen utóbbi mozzanat bekövetkezte a legfontosabb mostani témánk szempontjából, hiszen az elmúlt húsz év kaotikus állapota után szemünket kinyitva, nem találjuk hazánk vagyonának háromnegyed részét!

IV.

Egy nemzet, számára rendezettséget, biztonságot, nyugalmat, kiszámíthatóságot, átláthatóságot, tervezhetőséget alapvetően a történelmi hagyományokra épülő írott és íratlan alapjogrend, az alkotmány hivatott biztosítani. Az alapjogrend állandósága és kiszámíthatósága, valamint a törvények követhető, átlátható szerves változása általában nem okoz különösebb zavart egy ország életében.

Igazi zavar azáltal keletkezik, ha a politika, az arra épülő állami, társadalmi szerkezet és az azt szabályozó törvények - elsősorban külső behatásra, vagy ösztönzésre - drasztikusan megváltoznak. Ilyen nemzeti stresszt okozó változás volt Károlyiék rémuralma, Trianon, az orosz megszállás és az alkotmányunk ezzel együtt járó elvesztése, a többszöri földrendezés, a téeszesítés, az új mechanizmus bevezetése, majd az 1990-es „rendszerváltás”.

Magyarország gyarmatosítási folyamata történelmi léptékű.

Minden esetben a gyarmatosítás külső erő, vagy akarat behatolását jelenti egy nemzet életébe, amihez meg kell találni a megfelelő behatolási pontokat, csatornákat, módszereket, eszközöket és szereplőket. Mindezt úgy kell végrehajtani, hogy idő előtt az ne legyen észlelhető, sőt, szerves fejlődési folyamatnak látszódjék!

Az első lépések közé tartozik sorrendiség nélkül többek között a gazdaság megrogyasztása, az ideológia fokozatos, de folyamatos lecserélése, a nemzettudat rombolása, az erkölcsi normák szétzúzása, új kapcsolati rendszerek létrehozása, kulcsfontosságú személyek megvásárlása és hatalomhoz juttatása, vagy hatalomban tartása.

Itt szeretnék máris rátérni két fontos személy „szerepére”. Az egyik miniszterelnök és D-209-nek, a másik volt miniszterelnök és „na és”-nek hívja a köznyelv. Mindketten az MSZMP vezető politikusai voltak. A marxizmus és a szocializmus ideológiájára épített társadalmi és gazdasági struktúra felsőbbrendűségét hirdetve toborozták híveiket, erre alapozták hatalmukat és próbálták elfogadtatni mindezt az egész társadalommal. Mind e mellett „állítólag” a háttérben folyamatosan becsapták és elárulták őket.

A 2002-es választásokon vált ismertté, hogy a D jelű személy milyen kettős játékos volt. Mára kiderült, hogy nemcsak D-209 volt saját rendszere elárulója, hanem „na és” is!

Az MTI Press által március 19-én nyilvánosságra hozott interjúból megtudhatjuk, hogy Horn Gyula 1978-ban részt vett az Európai Közösség képviselőivel – saját szavai szerint idézve - "a legnagyobb titokban folytatott tárgyalásokon". Mindenki tudja, hogy mely szakmai szakszervezet tagjai szoktak "a legnagyobb titokban” tárgyalni.

Azt bizton feltételezhetjük, hogy nem a szocializmus életképességéről akarta meggyőzni az EK-t 1978-ban, hiszen az ország tönkretételében meghatározó szerepet játszó Nemzetközi Valuta Alapnak és a Világbanknak hamarosan tagjai lettünk 1982-ben.

Innen indíthatjuk gyarmatosításunk végső szakaszát, ami több lényeges állomáson keresztül most jut el a végkifejletig. Április 12-én velünk kívánják rányomatni a pecsétet annak beteljesülésére: Magyarország az Európai Unió gyarmatává vált!

Kérem, emlékezzenek vissza a legnagyobb szocialista vállalatok nyugati tanácsadókkal és tanácsaikkal történő átszervezéseire! (Pl.: Taurus) Másképpen megfogalmazva, e lépések nem céloztak mást, mint a magyarországi körülményeknek megfelelően kialakított gazdasági rend külső igények szerinti átalakítását.

Emlékezzenek az államilag támogatott Soros alapítvány szerepére és az általa népszerűsített „Nyitott társadalom” hamis ideológiájára! Az MSZMP szalonképessé tételét célzó nagy cirkuszi mutatványára, a „reform kommunisták” megjelenésére! Emlékezzenek a nyolcvanas évek végétől megkezdődött spontán privatizációra, melynek ideológiai alapja így hangzott: „Az állam a legrosszabb tulajdonos, ezért piaci-részvevő szerepét fel kell gyorsan számolni”!

Elékezzenek a magyar tulajdonban lévő sajtó idegen kézre juttatására, a Magyar Nemzeti Bank országgyűlési felügyelet alóli kivételére! Emlékezzenek az iszonyatos államadósság felfüggesztésének elmaradására, melynek hamis Antall-i ideológiája így szólt: „Az adósság rendezése becsületbeli ügy.” Ma már látható, hogy kiknek és milyen céllal volt ez becsületbeli ügye!

Emlékezzenek a nemzeti vagyon gyors, főként a külföldiek és a volt pártvezetők tulajdonába kerülésének országgyűlési és kormányzati támogatással végrehajtott privatizációjára! Így került idegen kézbe pillanatok alatt a bankrendszerünk, az élelmiszer-feldolgozó iparunk a növényolaj-gyártástól a cukorgyártásig!

Így került külföldi kézbe a stratégiailag legfontosabb szolgáltató ágazatok közül a vízművek, a gázművek és az elektromos művek. Ami még megmaradt e területeken az állam kezében, azt a csatlakozás után kell feladnia. Az államnak még az a néhány aranyrészvénye sem maradhat meg az EU csatlakozás után, amely ugyan többségi jogot már régen nem jelent, de a nem kívánt társadalmi folyamatok megfékezésére szolgáló vétójogot „elvben” biztosította számára a szociálisan érzéketlen, magyar nemzeti érdekeket értelemszerűen nem képviselő külföldi tőke agressziója ellen.

Ez az elnagyoltan bemutatott folyamat csak azért válhatott napjaink valós nyomorává, mert ezen idegen gyarmatosítási törekvést hazai beavatott vagy megvásárolt támogatók karnagyi serege segítette. E segítség ideológiai és törvényalkotási területen volt a leghatékonyabb. A nagyüzemi jellegű törvényalkotás oly mértékű káoszt okozott az országban, amit sok esetben sok törvényalkotó sem, de az átlagpolgár biztosan nem tudott követni, átlátni. Minden mindig akkor vált felismerhetővé a megvezetettek számára, amikor már késő volt. Az egyre inkább láthatóvá, eredményeiben kézzelfoghatóvá váló országrablás és kiárusítás ellen többen és többen kezdtek felszólalni, bírósághoz fordulni (gondolok itt a munkástanácsokra ugyanúgy, mint az MRP program becsapottjaira, vagy az Országgyűlés keretében megalakult Monopoly csoportra), akkor azonnal beindult a hatalmi gépezet.

Az ekkorra már zömében külföldi tőkés érdekeltségű sajtó bevonásával, jobb esetben szakmai analfabétának, legdurvább esetben antiszemitának kezdték nevezni e folyamat ellen tiltakozókat. A bírósági ítéletek a privatizátoroknak kedveztek. Magyarázatként legtöbbször azt hallhattuk,– talán emlékeznek rá – „Lehet, hogy a társadalom erkölcsi értékítéletét sérti az ügylet, de jogilag támadhatatlan!”

A nemzet erkölcsi normáit törvényi lábbaltiprással kijátszva, irányított káoszt teremtve rabolták el a nemzet vagyonát, lehetetlenítettek el egzisztenciálisan milliókat és szabadították fel a magyar gazdasági terepet az idegen érdekek beágyazódása számára.

Ez a tudatos, tehát a hazai beavatottak közreműködésével levezényelt irányított káosz kellett ahhoz, hogy azok a globalista törekvésű nemzetidegen tőkés körök, akik számára legelőször szűkül be a piac, magyarországi megtelepedésükkel fenntarthassák, vagy növelhessék gazdasági pozícióikat. Közismert a hatalom szempontjából a globális tőke és a politika meghatározó kapcsolata.

Az EU-s törekvések mögött is ez húzódik meg! Ezt kívánom bizonyítani a későbbiekben bemutatott európai és hazai vállalkozás szerkezettel. Elöljáróban - érzékletessé téve a globális tőke szinte felfoghatatlan erejét - jelzem, hogy az angol Imperial dohánycsoport felvásárolta a német Reemtsma cigaretta gyárat 5.8 milliárd euroért, ami 1421 milliárd forint! Az összeg nagysága még szemléletesebbé válik, ha azt mondjuk, hogy ez az összeg a tavalyi költségvetés évi bevételének egyharmada!

A globális tőkére jellemző, hogy „hozam-maximalista” és ennek biztosítása érdekében nincs tekintettel semmi egyéb (környezetvédelmi, szociális,) szempontra. Terjeszkedési kényszer nyomása alatt áll, amit minden áron ki kell elégítenie. A nemzetállamok léte és az ezzel együtt jelen lévő nemzeti értékek elsőbbrendűsége gátat jelent, amit el kell söpörni az útból. Ha már nem megy gazdasági eszközökkel, akkor belép a korrupció, a politikai és törvényalkotási körökbe történő behatolás, sőt, térségi politikai átrendeződés kikényszerítése, szélső esetben a katonai csapásmérés. Az Európai Unió létrehozása, az Unión belüli nemzetállamok törvényalkotási függetlenségének fokozatos megszüntetése, a tőkeérdekeltséget szolgáló egységes irányítás alá vont uniós piac bővítése, kizárólag a globális tőke érdeke. Így bemutatva a folyamatot, válik világossá, hogy miért volt szükséges az Euro bevezetése, vagy a külügy, a belügy és az igazságügy nemzeti kéretek közül való kiemelése és közös, egységes törvényalkotói kézbe helyezése! Ezen keresztül biztosítható a tőke korlátlan uralma!

VI.

A 15-ök Uniójában 2000-ben 20.5 millió vállalkozási egység volt, amiből 19.5 millió „önfoglalkoztató” vállalkozás. Másnéven egzisztencia teremtő és biztosító „családi” vállalkozás. Tehát az uniós vállalkozások 96%-ának vállalkozási törekvéseiben nem szerepel a külföldi piacok megszállása, vagy annak igénye. Ezt támasztja alá az a német felmérés, amely beszámol arról, hogy ”2000-ben a főfoglalkozású családi gazdaságok legkevésbé jövedelmező 25%-ában egyetlen év alatt átlagosan majdnem 2 millió forinttal csökkent a saját tőke nagysága. A mellékfoglalkozású üzemek túlnyomó többségében még az eszközök pótlására sem került sor.” A bemutatott jelenség a globális tőke EU-s vállalkozói körére gyakorolt romboló hatását is hordozza. Ez az a folyamat, ami az egyes nyugat-európai közgazdászok által jelzett és egyre inkább érzékelhető gazdasági gyengülés mögött húzódik meg!

Tekintsük át a 20.5 millió uniós gazdálkodó egység 4.8%-át jelentő egymillió társas vállalkozás (Rt., Kft., stb.) helyzetét, hiszen erre a piacra akarja küldeni a hatalom a magyar vállalkozókat. A 15-ök EU-jában 540 EU-n kívüli országokban, és 1500 EU-n belüli országokban regisztrált transz- és multinacionális vállalat dolgozik. Ezen túl 8600 un. „európai nagyvállalat” is jelen van, melyekre az jellemző, hogy saját technológiai folyamataik megbontásával és azoknak külföldre helyezésével tudnak csak versenyképesek maradni, főként a termelés bérköltségének különbségével vagy adókedvezmények kihasználásával élve.

Az ilyen jellegű vállalatok számára megnyitott és átengedett magyar belső piac és az arra épülő gazdasági struktúra, annak szereplőivel együtt, bizonyítottan kiszolgáltatott helyzetbe kerül. Az ideiglenesen megtelepült multik magyar beszállítói a multik távozásával tönkre mennek, hiszen ahogy a multi jött, úgy bármikor megy is, ha érdeke, a tőke- és profitérdek ezt diktálja. A rákapcsolódott hazai vállalkozói kör kiszolgáltatottsága miatt a multi zsarolási helyzetbe kerül. Ezzel élve az éppen hatalomban lévő politikai elitet újabb és újabb zsarolásával még több olyan egyoldalú előny törvényi biztosítására kényszeríti, ami a belpiaci versenytársakkal szemben is elvtelen, erkölcstelen versenyelőnyt biztosít számára. Ennek a zsarolásnak engedett a magyar kormány a csatlakozási szerződés tárgyalása során akkor, amikor derogációt kért a multik adókedvezményének fenntartására!

Muszáj itt egy pillanatra elidőznünk. Addig, amíg a multik súlya egy nemzetgazdaságon belül nem kerül túlsúlyba és a gazdasági folyamatok nemzeti érdek szerinti törvényi befolyásolásának megvan a lehetősége – persze ehhez politikai akarat is kell – addig a kormány nem zsarolható, mert egy multi távozásával járó zavar könnyen kezelhető. Sajnos a magyar politika az elmúlt tíz év során hangsúlyozottan liberális piacnyitásával olyan mértékben támogatta a multinacionális cégek betelepülését, ami által szinte teljes egészében kiszolgáltatottá tette a hazai vállalkozók nagy részét. Ezzel együtt a magyarországi multik meghatározó mértékben uralják a hazai termelést és piacot, amit 83%-os exportrészesedésük mutat a legszemléletesebben.

Mindez azért következhet be, mert az éppen aktuális hatalomnak nincs beindítható alternatív, nemzeti érdekeket szolgáló gazdaságpolitikája és ezért fél a tőkekivonással járó munkanélküliségtől, ennek következtében a hatalma elvesztésétől. Ezzel a félelemmel már akkor kellene foglalkoznia, amikor a globális tőkét beengedi. Minél tovább húzzuk e folyamat megfékezését, annál kiszolgáltatottabb helyzetbe kerülnek a magyar vállalkozók és munkavállalók. Ha a jelen tendenciák és állapotok között bekövetkezik az EU csatlakozás, nagyon gyorsan fognak tönkre menni a tőkeszegény hazai vállalkozások. Magyarok milliói kerülnek létbizonytalanságba, ami tömeges elégedetlenséghez is vezethet. Elsősorban ezért van szükség a nemzeti akarattól független közös belügyre és igazságügyre! Ez nem csak Magyarországra vonatkozik, hanem minden EU tagállamra, hiszen nemzetektől független, törvényszerű folyamatról van szó. Ez igazolja az előbbiekben bemutatott német példa is.

A fenti „óriások” körén kívül jelen van még 37 ezer, un. „nemzeti jelentőségű” nagyvállalat, amelyre alapvetően az jellemző, hogy saját nemzeti piacukon, abba szervesen beágyazottan tevékenykednek és esetleg export-import tevékenységük révén jelennek meg a nemzetközi munkamegosztásban! E gazdasági kapcsolatok mögött általában nincs gazdasági megszállásra utaló törekvés.

A társas vállalkozási kör többi részvevője – 950 ezer gazdasági szervezet – helyi, illetve térségi stabil vállalkozás. Ez a viszonylag nagy létszámú vállalkozás nem jelent potenciális munkahelyteremtő erőt Magyarországon. Ugyanígy nem jelent vállalkozásként sem új, közvetlen, konkurenciát. Erre a későbbiekben még visszautalok.

Összegezve az EU vállalati érdekeit az mondható, hogy a vállalkozások 59 ezrelékének (!) létérdeke az unió bővítése, a többinek nem!

VII.

Nézzük röviden a mai magyar helyzetet. 2001-ben 426 ezer társas vállalkozás tevékenykedett Magyarországon. A vállalkozásokat négy méret szerint csoportosítva, kitűnik, hogy a maximum 9 fővel dolgozó mikrovállalatok a 90%-át, míg a nagy vállalatok – ebben vannak a globális cégek – mindössze 1.4%-át jelentik az összes vállalkozásnak. Ez az 1.4% termelte 2001-ben az export 83 %-át! A mikrovállalkozások exportja mindössze 4.2% volt, ami azt mutatja, hogy a vállalkozások 90%-a nem alkalmasak a külföldi piaci szerepre, de nem is ez a céljuk.

Még egy jellemző adatár, ami megerősíti az EU „NEM” szükségszerűségét: a társas vállalkozások 90 %-át kitevő mikrovállalatok az össz nettó árbevétel 15.8 %-át adják, szemben az 1.4 %-nyi nagyvállalatok 60.4 %-ával. Akkor, most szeretném megkérdezni: Tessék mondani, hol képződik olyan jövedelemhányad, ami nélkül külföldi piacot meghódítani nem lehet? Csak a multi cégeknél és nem a mikrovállalkozások körében! Hány tízezer családi egzisztencia fog veszélybe kerülni azáltal, hogy a hazai piacot teljesen liberalizáljuk, feladjuk törvényi és állami beavatkozási jogunkat és lehetőségünket? A veszélyt elsősorban a transz- és multinacionális cégek korlátozhatatlan mozgása és a csatlakozó kilenc ország munkanélkülii és vállalkozói átmeneti megjelenése okozza majd nálunk!

Ismét szükséges egy körülményre rávilágítani! Ezen keresztül érzékelhető, hogy miért volt fontos a föld „tőkésítése”! Míg az EU tagállamokban az elmúlt századokban nem volt olyan változás, ami a földtulajdonlást olyan súlyosan érintette volna, mint hazánkban, ezért ott a természetes elhalálozás, vagy a lassú szerkezetátalakulás kivételével eladó földterület nincs! A multinacionális terjeszkedés egyik alapja a korlátlan, szabad földterülethez jutás! A magyarországi – hazaárulással felérő – mezőgazdasági és földpolitika következtében a magyar föld szabad prédává vált! Egy hamis értékrendre épülő, nemzetellenes politika immár egy évtizede szinte tálcán kínálja fel nemzeti jólétünk alapját, legértékesebb vagyonunkat, földünket!

Milyen nemzetellenes gazdaságpolitika az, ahol ilyen torz piaci helyzetben – amire még csúfolódva sem illik versenypiaci helyzetet mondani – a külföldi globális tőke még adókedvezményt is kap a hazai piaci résztvevőkkel szemben?

Mészáros Zoltán és Pitti Tamás egy tanulmányából idézek, ahonnan az adatokat is vettem: „A vállalkozások méret szerinti megoszlása a termeltető és értékesítő szerepkörre alkalmas középvállalkozások hiányát is jelzi, ami arra hívja fel a figyelmet, hogy a mikrovállalkozások csak a hazai piacra termelhetnek, s termelési volumenükből, illetve technológiai fejlesztési korlátaikból következően esélyük sincs kijutni a nemzetközi piacokra.”

Az idézett szövegben a hatékony közvetítő elemek hiányára világít rá a két szerző. Ezen a ponton most vonjuk be a mezőgazdaság szereplőit is vizsgálódásainkba.

VIII.

Mindannyiunk szeme láttára foglalta el a legfontosabb piaci harcálláspontokat a globális idegen tőke akkor, amikor sok szegény család átmeneti örömére – és ez az igazán ördögi e folyamatban – gomba módra szaporodva, mára a százas (!) számot elérve, bevásárló központokkal telepítette teli az országot. E mellett hatalmas logisztikai bázisokat hoztak létre.

E két hálózat a külföldi nagy- és kiskereskedelmi tőke expanziós, gyarmatosító törekvésének meghatározó rendszere. Tíz év kellett a kiépítéséhez. Az a tíz év, ami eltelt azóta, hogy a magyar politika kinyilvánította csatlakozási szándékát! Azt tehát láthatjuk, hogy az uniós bővítésre hogyan készült maga az Unió. Azt is láthatjuk ebben a tükörben, hogy hogyan nem készült a magyar politikai hatalom, hiszen azt látjuk, hogy nem látunk semmit!

Tud valaki egyetlen egy Unió-béli magyar tulajdonú logisztikai központról, vagy szupermarketről? Láncról azért nem érdeklődöm, nehogy naivságom miatt kinevessenek!

Hová, melyik piacra viheti Józsi bácsi és Mari néni - akikből még ma is több mint egymillió van, hála az Istennek – a világ legízletesebb zöldségét és gyümölcsét? Hol nyílik meg számára a szabad értékesítési lehetőség? Hol van legalább Magyarországon olyan holland, német vagy spanyol rendszerű termelői érdekeltségű és tőkehátterű nagybani piac, ahol tőketulajdonosi biztonsággal jelenhet meg az árujával?

Sehol!

A kiépített, hatalmas piaci befolyásra képes logisztikai és szupermarket lánc, bármikor képes a hazai piaci szereplők megfojtására. Ez akkor fog bekövetkezni, amikor az Unió közös - hazai érdek szerint többé már nem irányítható - piacává válunk! Itt utalok vissza arra a 950 ezer uniós társas vállalkozásra, akiről azt állítottam, hogy nem jelent a hazai piacon sem új, közvetlen konkurenciát, de termékein keresztül, közvetve bármikor és korlátlanul megjelenhet a kiépített láncolatokon keresztül! Számukra elkészült a csatlakozás utáni helyzetre a piacbővítési potenciál!

Ezért volt többek között aljas Kovács László decemberi kijelentése, miszerint a tárgyaláson „elért legnagyobb eredménynek azt nevezte, hogy a magyar gazdák a csatlakozás után sem kerülnek elfogadhatatlan versenyhátrányba az uniós termelőkkel szemben.” A bemutatott logisztikai rendszer és a szupermarket hálózat elfogadhatatlan és behozhatatlan versenyhátrányt jelent minden magyar termelő számára! A megalázó kvóta-feltételekről, a támogatás 25%-os elfogadhatatlan versenyhátrányt eredményező mértékéről, a föld eladhatóvá tételéről még szót sem ejtettünk!

A hatalmi propaganda azért is aljas, mert torzan mutatja be a várható folyamatokat. A mezőgazdaság támogatására fordítható keretösszeg sok apró csomagba került, amit úgy tálalnak, mintha ez bővítené a támogatások összegét. Mintha egy vekni kenyér felszeletelésével nőne a kenyér mennyisége! Ellenkezőleg! Átláthatatlanabbá, nehezebben hozzáférhetővé teszi az amúgy is szűk forrást! Amikor minimum négy vekni kenyér kellene a fennmaradáshoz, akkor az egy vekni egészben és szeletelve is kevés! Elsődlegessé válik, hogy az egy vekniből ki és mekkora szeletekhez jut? Az ilyen szűkre szabott és igazságtalan osztozkodás a társadalom további megosztásához, nem szükséges indulatok gerjesztéséhez vezet! Erre biztosan lehet számítani, hiszen a volt hatalmi „elit” által összerabolt hatalmas földbirtokok támogatására fordítható a kvótatámogatások 90%-a! Ez a földtulajdonosi kör 5%-ának támogatását jelenti!

Mit ér az a politika, amely az érintettek 5%-ának érdekéért feláldozza a másik 95%-ot?

Az eddig felvázolt folyamatok is elégségesek lennének ahhoz, hogy az ország belássa azt, hogy a jelenlegi feltételeink szerint a csatlakozás öngyilkosság. Ha pedig az, akkor e lépésről a felelős hatalomnak le kellene beszélnie az országot! Nem ezt teszi, hanem agresszívan az ellenkezőjét. Agresszivitása abban jelentkezik, hogy a politikai felhangoktól mentes, tényeken alapuló gondolatokat, és azok terjesztőit hermetikusan elzárják a nyilvánosság elől. Ugyanakkor álságosan, felszínesen, mézes-mázosan, tartalmatlan általánosságokkal és nevetséges hülyeségekkel – nyithat kávéházat Bécsben, ehet mákos tésztát – félrevezetve ösztönzik az embereket az öngyilkosságra.

Az egyoldalú EU kampány közepette egyre többször jut az eszembe a „Három kismalac” című mese, amikor negédes, behízelgő módon akarja a farkas meggyőzni a malacokat jó szándékáról, jót-akarásáról, de amikor azok bizonyosságot kérnek, kiderül a hazugság. Ugyanez a mesebeli helyzet kelt életre Magyarországon az EU csatlakozás kierőszakolásával. Ha valaki a fö mézkenegető Kovács Lászlótól kér bizonyosságot, kiderül, hogy az ajtórésen bedugott lábon cipő helyett ördögpata van!

IX.

Összegyűjtöttem az „igenpolitikusok” azon kijelentéseit, amelyek az EU csatlakozás ellen szólnak. Ebbe a körbe tartozik többek között Jeszenszki Géza, Font Sándor, Kovács László és Orbán Viktor. Bemutatom név nélkül a kijelentéseket: nem ismerjük a pontos következményeket; nem ismeri a lakosság a szerződést; a propaganda egyoldalú; a legegyszerűbb, hétköznapi kérdésekre nem kapunk választ; a csatlakozás vesztesei a nyugdíjasok és a mezőgazdaságból élők lesznek; csökkenni fog a nyugdíjak vásárló ereje; a kevesebb támogatás miatt veszélybe kerül a versenyhelyzetünk; a csatlakozás leginkább a sertés- és baromfi ágazatot fogja súlytani!

Jeszenszki Géza megérdemli, hogy nevesítsük: „Nekem személy szerint is nagyon sok dolog nem tetszik az EU-ban, kivált a bürokráciája, a sok fölösleges hivatalnok, a sok költséges fordítás (minden nyelvről minden nyelvre), az életidegen előírások, a tehetetlen külpolitika.”

Tessenek mondani, van még az EU-nak olyan szelete, amit nem érintettek a nevezett urak? AZT NEM ÉRTEM, MINDEBBŐL HOGY NEM JÖN KI SZÁMUKRA A „NEM”?

Amint a matematikában a 2+2 mindig 4, úgy az uniós csatlakozás ismert, vagy látható következményei szerint az április 12-i válasz csak NEM lehet! Ellenkező esetben a rosszul felakasztott ember lassú, fulladásos halála vár a nemzet túlnyomó többségére. Azokra persze nem, akik ma hatalmon vannak és kijelentették, hogy KOALÍCIÓS tárgyalások szükségesek az uniós helyek elosztásához. Itt már azok sem szólhat bele az osztozkodásba, akik ezt a tragikus hazaárulást az országgyűlésen belülről még támogatják.

Bevezetőmben azt mondtam, hogy az Európai Unió bővítése céljaiban, tartalmában és eredményében nem más, mint a Közép-Kelet Európa-i térség, és ezen belül Magyarország gyarmatosítása. Úgy gondolom, hogy az elmondottak mindezt kellően bizonyítják.

Amikor Medgyessy Péter azt nyilatkozta, hogy „Az EU csatlakozás esély a határok nélküli élet megvalósításához.” akkor azt üzente, hogy készüljünk fel életünk legnagyobb káoszára!

Ha a törvényeket, mint az emberi társas lét szükséges korlátait, egyik napról a másikra megszüntetnénk, kezelhetetlen káosz keletkezne. Az EU csatlakozás a maga azonnali törvénycseréjével ilyen hatású lesz!

Vannak érdekcsoportok, - többnyire hatalmi csoportosulások - amelyek számára a többség által közmegegyezésen alapuló és ezért elfogadható törvényi szabályozás nem felel meg, ezért e törvényeket meg akarja változtatni, vagy meg akarja szüntetni. Ha ez sikerül, akkor létrejön az irányított káosz állapota! Ez fog bekövetkezni az EU csatlakozással! A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy létrehozója - a globális tőke tulajdonosai, és az érdekeit kiszolgáló hazai hatalmi „elit” - éppen azért, mert létrehozója és irányítója a keletkező káosznak, átlátja a helyzetet, és akár jelentős egyéni érdekeket és igényeket is képes érvényesíteni a közösség kontrollja nélkül, a közösség kárára!

Ilyen volt a rendszerváltásnak nevezett folyamat, ami 1987-től tart. Az elmúlt 15 év alatt lényegesen megváltozott mindennapjaink szabályozó rendszere. E változás folyamatosan volt jelen életünkben, mégsem tudtunk felkészülni rá össztársadalmilag. Sok esetben nem is értesültünk lényeges változásokról. Ezért szaporodtak meg például a nem köztörvényes ügyek a bíróságon! Ez a 15 év arra éppen elégséges volt, hogy teljesen elbizonytalanítsa a lakosság zömét.

A bizonytalanság részbeni tehetetlenséget szül, ami gátolja egy társadalom cselekvőképességét és döntési biztonságát. Sőt, félelemhez vezet. Az ilyen társadalom könnyen sebezhető, nehezen fogható össze, tehát anarhiához közelálló állapotba kerül!

Többek között ezért is kell az EU-n belül erősíteni a belügy és igazságügy súlyát. Ezért kell azt közös irányítás alá vonni, mert ez védheti csak meg azt a hatalmi kisebbséget, akinek érdeke az irányított káosz ideig, óráig való fenntartása.

Mikor e hatalmi kisebbség elérte célját, ismét megerősíti a törvényes rendet. Természetesen a saját érdekeit kifejező törvényi szabályozáson és annak betartatásán keresztül. Az új rend kialakul és ha ekkor majd körülnézünk, azt tapasztalhatjuk, hogy elvesztettük földünket, hazánkat, önrendelkezési jogunkat! Ez a lényege az irányított, káoszra épített EU csatlakozási stratégiának!

Sajnos megjelent és megindult egy másik irányú folyamat is. A távol-keleti betelepülés, ami majdnem azonos úton halad, mint az EU és a globális tőke. Nem tűnik ma veszélyesnek, mert nem agresszív! Nem vásárolja fel az üzemeinket, gyárainkat, szolgáltató szektorunkat, nem kívánja bevezetni nálunk a saját pénzeszközét, nem kíván részt venni a törvényeink megfogalmazásában, hanem nagyon nagy alkalmazkodó készséget, simulékonyságot mutatva, szinte észrevétlenül foglalja el stratégiai harcálláspontjait! Ha időben nem figyelünk fel és a nemzet hosszú távú érdekeinek szem előtt tartásával nem szabályozzuk ezt a folyamatot is, néhány év múlva szinte reménytelenül kezelhetetlen helyzetbe kerülünk!

Kiszolgáltatottságunk nagyon sok területét nem érintettem. A bemutatott szelet is érzékletesen mutatja, hogy jogos az a megfogalmazott igény, amit egy egyszerű bankkölcsön felvétele, vagy egy megalázó mértékű támogatási pályázat kapcsán elvárnak tőlünk, tehát egy olyan gazdasági számításokra alapuló hatástanulmány bemutatása, amely nélkül nem lehet tisztességesen dönteni!

Összefoglalva azt állítom, hogy a nemzet megmaradása szempontjából egy lehetséges út létezik ma, az EU-n kívül maradás. Az sem lesz könnyű, de megmarad a lehetőségünk és jogunk a magyar élet helyreállítására.

Ehhez komoly politikai és gazdasági rendszerváltásra van szükség. Tehát ma, először, a „KELL” prioritását szükséges rendezni: NEM-mel kell szavazni a belépésre; új, nemzeti érdekeket képviselő hatalmat kell választani; a történelmi alkotmányunkat vissza kell állítani; újra kell kezdeni az EU-s tárgyalásokat; ki kell venni a földet az eladható áruk köréből és meg kell szüntetni az uzsorakamatra épített gazdaságot!

Csupán ennyi a teendőnk, amihez össze kell fogni a magyarságot!

Csak a munkával és tudással megteremtett jólét nyújthat biztonságot a magyar nemzetnek!

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

Budapest, 2003. március 22.

IRÁNYÍTOTT KÁOSZ – AZ EURÓPAI UNIÓ GYARMATOSÍTÁSI STRATÉGIÁJA

I.

Vissza az oldal tetejére