Vissza a főoldalra * Vissza az előkészületek 2003 februárban oldalhoz * vissza a meghívóhoz

dr Tarr György: 

A magyarság szellemi tőkéje feletti rendelkezés kizárólag nemzeti jogosultság legyen az EU keretei között

A cím furcsának és meglepőnek tűnik. Ezért a fogalmakból indulok ki. Ám a fogalmaknak is a különös gondolati tartalmát keresem. Szerény nézetem szerint ugyanis a szellemi tőke lényege szerinti mivolta adja meg az indoklást a címben kinyilvánított különös igénynek.

I.

Ezért mondom először, azt hogy a tőke: érték. De számomra jelen elmefuttatásomkor nemcsak – s talán elsősorban nem is – pénzértékű kategória, hanem a szellem ama tulajdonsága, amely – jellegénél fogva – a tőke fogalmának, azaz az értéknek megbecsült voltát adja.

Olyan vagyon, gazdagság, amely azoknak az erkölcsi értékeknek összességét jelenti, amit történelmünk során népünk – múltbéli magatartásával folyamatos egységet alkotó – testi és szellemi tevékenységével szerzett meg.

A szellemi melléknév pedig nem más, mint az, ami a főnévnek – a tőkének – a tulajdonságát fejezi ki a szellem főnévből eredően.

A szellem ugyanis maradandó alkotásokat létrehozni képes lelki, értelmi, elmebeli képességek, hajlamok, hajlandóságok egysége, azaz összetartozása, melynél fogva ezen felsoroltak egy egésznek – vagyis a szellemnek – szerves részeként szerepelnek.

Ez a szellemi tőke kapcsolódik össze az anyaggal akkor, amikor vagyoni javakat hoz létre.

Ez a szellemi tőke pedig – elmefuttatásom szempontjából – az az eszmei, erkölcsi örökség, amely országunk történelméből, országunk népének életéből, szellemi és fizikai tevékenységének eredményeiből kiárad és kisugározva hat.

A szellem általam eszközölni merészelt meghatározása az abba foglalt fogalomra figyelemmel sem tekinthető azonban valamiféle „tartalom jegyzéknek”, de nem is valamilyen gyűjteménynek, avagy – térbeliséggel tárgyiasítva – falakkal körülvett térségeknek, gyűjtőhelyeknek, hanem fogalmi összességnek.

A szellemi tőke tehát nem más, mint maradandó alkotások létrehozására képes erkölcsi értékek összességét kifejező és megjelenítő vagyon.

ez a szellemi tőke szinte megszámlálhatatlan értéket foglal magában, amelyek közül csak néhány – általam lényegesnek minősítettet – emelek ki.

Ezt megelőzően azonban ismerjük meg a szellemet – mint egységet az alkotó szerves részei által.

Az embert minden más élőlénytől megkülönböztető, magasabb rendűvé tévő, s belső láthatatlan valóját alkotó érzékelés, emlékezés, gondolkodás, akarat, képzelet – és még sok egyéb hasonló – jelenség központi idegrendszerünk bonyolult folyamatain alapuló anyagtalan hordozója adja meg az ember jellemét, sajátosságát, érzésvilágát, személyiségének alapvető sajátosságait is. Fizikailag ugyan nem érzékelhető, de akaraterő, lelkierő, bátorság, alkotás és egyéb megnyilatkozás útján megnyilvánul.

Istenben hívő ember mindezek mellett azt is vállalja, hogy az emberi személyiség eme halhatatlan hordozója Istennel rokon. S talán éppen ezen rokonságnál fogva is több, mint ösztön, vagyis lélek.

A gondolkodás – mint jelenség – vezet el minket az értelemhez, hiszen az ember megismerő tevékenységének legmagasabb foka, a logikus gondolkodás képessége. Ez tárja fel a jelenségek mivoltát, minéműségét, összefüggéseit, nemkülönben a természet és a társadalom fejlődésének törvényeit és ezeket tudatosan s célszerűen használja fel a természet és a társadalom átalakítására. Ez a tudatos gondolkodás az értelem. Következésképp ez a szellemi, gondolkodási készség az értelmi képesség.

Ez az értelmi képesség pedig tovább vezet minket az emberi gondolkodást lehetővé tévő észhez. Az emberi szellemi tevékenységét az agyvelő egészségi állapotához való viszonyában is szoktuk mondani elmének. Az elmebeli képesség tehát a gondolkodási képesség.

A hajlam általában – a mai ismereteink szerint – születési adottság folytán az átlagosnál nagyobb és tartósabb vonzódás, nagyobb és tartósabb vonzódás, illetve rátermettség valamire.

A hajlandóság pedig különleges képesség, lelki készség, hajlam valamire: lelki tulajdonság.

Miután távirati stílusban foglalkoztam a szellem szerves részével, s a szellemi tőke fogalmával, áttérek az egyes szellemi értékekre. Ezeket azonban a nemzeti mivoltunk szempontjából emelem ki az egyéb, nagyon sok érték közül.

Ezek a következők:

-         magyarságtudat, nemzettudat, hazaszeretet,

-         magyar nyelvünk,

-         magyar szellemi termékek, szabadalmak, találmányok.

II.

Magyarságtudat, nemzettudat, hazaszeretet:

Szorosan összetartozó fogalmak. Jelen korunkban különösen nagy jelentősége van annak, hogy van-e magyarságtudatunk. Tudnunk azt, hogy rendelkezünk e azoknak a sajátosságoknak és tulajdonságoknak összességével, amelyek a magyar embert jellemzik. Ám nemcsak személyünk a fontos, mert reánk nézve ennek a tudatnak úgy kell léteznie, hogy ez nemcsak engem – mint önmagam által magyarnak hitt személyemet jellemzi -, hanem a többi magyar embert, a népet is jellemzi. Nemcsak a népet mint tömeget, hanem azt a tömeget, amelyik tudja, hogy a magyarsága egy nemzettudat. Ez jelenti a nemzettudatot. Ennek a nemzetnek pedig tudnia kell, hogy van egy általa birtokban tartott és országhatárokkal körülvett földterülete, ahol otthon van, ahova távoli útról hazatérhet, vagyis van hazája. Ezt a hazát pedig szeretni kell. Nem az egyes uralkodókat vagy manapság – a legutóbb elmúlt században regnált – egyes közjogi méltóságokat, s napjaink közjogi méltóságait, hanem azt a földterületet, amelyben országunk lakottságának a történelem során kialakult szervezett politikai, társadalmi, érzelmi közössége él.

Ezt a tudatunkat a huszadik század ötventől nyolcvanas évek végéig terjedő idejében, de most a huszonegyedik század második évétől kezdődően különösen igyekeznek bizonyos – átvitt értelmű jelzővel kifejezetten – testidegen szellemiségek – gyengíteni és torzítani olyannyira, hogy némelyek szégyenlik magyarságukat.

 

Ezért kell kiáltanunk rémülten a költővel együtt:

„Magyarnak lenni miért szégyelled?

Itt minden náció mint perel veled,

hogy te korlátot szabsz alkotmányos renddel,

s mert nem mondod nekik, hazánkat vidd el!

S nem vagy egyszerre szász, tót, román,

- magyar vagy „csupán” – sem zsidó, sem cigány

Árpád nyomán ezer év után

sok ős nyomdokán.

 

Ha nem szólsz vissza, s szűkölsz, mint kutya,

nem elég nekik, s jön a parittya.

gúnnyal kérdezik, mi az, hogy szittya?

S mindenki folyton ősödet szidja.

 

Liberális urak tapossák az utat.

Új honfoglalás – amit ez mutat –

mivel, hogy mindenki e földet akarja!

S egyre jobban szíd: ”büdös magyarja”!

Pedig törvénnyel adsz nekik szabadságot:

(szinte szégyellve saját magyarságod)

hogy gyülekezhessen, iskolát építsen,

saját nyelvén szóljon fenn a parlamentben…

Lassan már neked nincs honban szabadságod

s álmodban létezik egyenjogúságod.

 

Legyél végre MAGYAR, emeld fel szavad,

tanítsd meg végre e bőszült hadat,

hogy itt minden nép államalkotó:

Szent István óta egy földön lakó

S Kárpát-medencében – bár csonka e tanya -

nekik is nem más, mint szerető haza!

(Tolnai Bíró Ábel: Élet. Kiadó: Osservatorio Lettrario, Ferrara)

Magyarságtudatunkat még az Európa Unióhoz csatlakozásunkkor is meg kell tartanunk. Ez jelenti azt is, hogy nem lehet minden igényt elfogadni szolgai módon. Hazánk és magyarságunk érdekében nekünk is igénnyel kell fellépnünk. Mindezt úgy is kifejezhetném, hogy kell egy szilárd magyar nemzeti öntudat!

Ez az öntudat irányítja rá figyelmünket nyelvünkre. Az a tény ugyanis, hogy beszédben, stílusban megfelelünk a magyar nyelv szellemének, törvényeinek, szerkezeti szabályainak, ugyancsak magyarságtudatunk és nemzettudatunk meglétét jelenti.

Művelnünk és védenünk kell nyelvünket. Nem engedhető meg, hogy idegen jelmondatok, jelszó, kifejezések, szembeszökő hirdetmények nyomuljanak nyelvünkbe. Ma, különösen a számítógépek elterjedésével vált rendkívül tolakodóvá az angol nyelv. Nyelvművelőinknek nagyon gyorsan kellene a megfelelő magyar szaknyelvi kifejezéseket meglelni. Az ipar, a kereskedelem, a tudományok egyaránt torzítják az idegen szavak, kifejezések, fogalmak átvételével nyelvünket. Célszerű lenne gondos nyelvműveléssel mindezeknek az értelemszerű magyar megfelelőjét alkalmazni. Ha egy nép elveszti nyelvét, maga is elvész! Ezzel a tőkénkkel csakis úgy rendelkezzünk, hogy megmaradjon magyar mivolta mellett a többi nyelvvel azonos méltósága. Ennek legnagyobb fokú kötelezettje maga a nép. El kell érnünk, külföldi szerzők s alkotók ne igényelhessék szellemi termékeiknek, fogalom-meghatározásaiknak kizárólag saját nyelvük szerint való átvételét. Nemzeti jogosultságuk legyen e téren is nekünk, magunknak döntenünk.

A magyar szellemi termékek alkotják azt a szellemi tőkét, amelyek vagyoni javakat is létrehoznak. Ide tartoznak a szabadalmak, találmányok. Ezek létrehozói – amellett, hogy saját szellemi alkotásuknak tekintik -, nemzetünk szellemi vagyonát kívánják gyarapítani. Ám történelmünk során sokszor előfordult, hogy hazánk nem tartott igényt általunk meg nem ismerhető okoknál fogva nem egy olyan szellemi termékre, amelyek idegen országokban nagy elismerésben részesültek, s ezen elfogadó országok szellemi – megvalósításukkal pedig – vagyoni tőkéjüket szaporították. Ezen a téren az államnak van nagy felelőssége. Ne legyen szabad meg nem indokolt érdektelenség miatt ezen értékeket más országoknak átengedni. Az állam fogadja el úgy, hogy rendelkezhessen is vele. Különös jelentőségűvé válhat ez az EU-hoz való csatlakozás során: megtartani ezt a jogosítványt a csatlakozás után is ugyanúgy, mint ahogy meg kell őrizni nemzetünk szuverenitását is. A szuverenitás egyik jogosítványa lenne az is, hogy a magyar szellemi tőkéről a magyar nemzet rendelkezésének. Az ezekből keletkező haszon pedig ne az EU feneketlen bugyrába kerüljön, hanem nemzetünk javára váljék.

Tehát az EU csatlakozási ajánlat kritikátlan elfogadása helyett szorgalmazni kellene a magyar parlamenti képviselőknek olyan jogszabályok alkotását, amelyek intézményesen teszik lehetővé a magyarság szellemi tőkéjének, alkotókészségének tovább éltetését, fenntartását, és a magyarság javára való felhasználását. A csatlakozás során pedig fontos magyar igénypont kell legyen szellemi tőkénk további kiteljesedéséhez és jövedelmének közvetlen alkotó személyiségeken túlmenően közvetlen a magyar nemzet javára fordításához szükséges feltételek elismertetése az EU-val

Ha mindezen szellemi tőkéinkre nem vigyázunk, nem védjük, nem tekintjük sajátunknak, avagy áruba bocsátjuk a nagyvilágnak egy tál lencséért, nemcsak nemzettudatunk vész el, hanem nemzeti létünk lételeme is, amely hiányok végül is a nemzet-halálhoz vezethetnek.

Az öntudat ugyanis nem választható sem anyagi sem szellemi érdektől. Öntudatunkat feladva szellemi értékeinkről való lemondással nem szerezhetünk anyagi előnyöket. Éppen fordítva: anyagi helyzetünk javításának egyik elengedhetetlen feltétele az, hogy szellemi értékeinkre intézményesen, nemzeti keretben, az EU által is elismerten fordíthassunk gondot a magunk belátása szerint.

Vissza az oldal tetejére