New Page 1

Kezdetként egy „Magyar kiáltvány” című tiltakozást bemutatása és aláírása folyt. Az aláírásokkal ezután is lehet csatlakozni. Ezt a kiáltványt Schneider László, Kiss István György, Tarczi István kezdeményezésére vállalta fel Fáy Árpád, mint az Alkotmányossági Műhely vezetője, akikhez csatlakozott Takács András, a Szabad Magyarországért Mozgalom elnöke, és remélem még sokan mások. A szöveg kialakításában részt vett még Kocsis István, Bokor Levente, és elolvasás után még sokan fejezték ki egyetértésüket külön észrevétel nélkül.

A további előadások nem közvetlenül kapcsolódnak a kiáltványhoz, tehát nem a kiáltványt fejtik ki részleteiben. Azonban nyilvánvaló, hogy a konferencia ugyanazon problémákkal foglalkozik, mint amelyek ehhez a tiltakozáshoz vezettek.

Megnyitó

az uzsora fogalmáról a címben

I. A névadó 1902-es „uzsora-értekezlet”-ről

A Magyar Gazdaszövetség szervezett egy konferenciát 1902-ben „uzsora-értekezlet” néven. A tanácskozás anyagát kötetbe foglalták, hogy azzal a törvényhozást befolyásolják az uzsora-ügyletek kezelésében. A magyar föld hitelfedezeti megterheltsége 70%-ra emelkedett, „zálogba tett országnak” nevezték.

A konferencia eredményeként törvényi változások ugyan nem jöttek, de a joggyakorlat hamarosan megváltozott. Része volt ebben mind az uzsora-értekezleti kötetnek, mind a Hangya-szövetkezetek felerősödésének. A gazdák kiszolgáltatottsága az uzsorának ezáltal lényegesen mérséklődött az elkövetkező időszakban.

1902 száz éve volt. Nehéz szavakat találni arra, mai most történik velünk. Drábik János Uzsoracivilizáció címen írt könyvet, amelyben a magánpénzrendszer pénzkibocsátását vizsgálja, korunk legnagyobb válságaként jelöli meg. De nem innen van a címe a mai találkozónak, hanem Rászlai Tibor ötletéből, aki megismerve a témakört, a meghívottak nagy részét, felvette, hogy II. uzsorakonferencia legyen a cím.

Ez a cím átfogja a XX. századot. Nem lehet semelyik periódusához kötni. Valami végtelen nagy elfajulást tesz megfoghatóvá. És Drábik János könyvének címe beleillik a sémába. A század elején a Hangya szövetkezetek adtak egy járhatónak bizonyult kiutat. A mai Hangya szövetkezetek nem vállalják fel a gazdaság-szabályozás leg-lényegét érintő kérdéseket. Érthető óvatosságuk, de szerintem nem célravezető. Visszafogottságukkal a helyzet nem oldódik meg.

Az alkotmányossági Műhely sorozatán a magyar alkotmány mellett érvelünk a modern gazdasági problémák kapcsán. Reméljük hogy jól választottuk az uzsora fogalmát.

Két fogalmat próbálok körüljárni mai ésszel: a címben szereplő „uzsora” és a „népirtás” (genocidium) fogalmát.

II. Az „uzsora” jelentéséről

Az uzsora kifejezést manapság kevésbé használjuk, pedig a jelentése viszonylag jól definiálható modern fogalmakkal, mai igény szerint is:

1. A szerződésben foglalt csereügylet a gazdasági tartalmát tekintve jelentősen aránytalan a szerződő felek között –jelentős az aránytalanság a kifizetett pénz és ellenértéke között

2. a kifizetést törvényi előírásokra hivatkozva, az igazságszolgáltatás intézményeinek közreműködésére támaszkodva követelik

3. a szerződés nem fedi a valóságot, mert vagy homályosan fogalmazott (félreérthetően, ellentmondásosan) vagy a felek által ismert tényektől tudatosan elrugaszkodva

4./a) egyszerű megtévesztés, amelyet az igazságszolgáltatás később nem tekint megtévesztésnek, ezért a hamis feltételek szerint kell teljesíteni

4./b) a jelentős kulturális, gazdaság-szemléleti különbség (pl egyiknek a pénz semleges közvetítő eszköz, a csere természetesen egyenlő értékek cseréje, a másiknak pedig a pénz az érték forrása, amelynek megszerzésével nem kell a csere egyenlőségét kielégítenie)

- A kulturális kiszolgáltatottság egyik fajtája, amikor a belső erkölcsi késztetést érez a kisemmizett, hogy ő ne bontson fel egy szerződést, hanem akár lehetetlen feltételekkel is teljesítse

- Lényegében hamis munkamegosztási képzetekre épít, amikor a szerződések tisztességes voltát tételezik fel a károsultak, a közreműködő felekbe bizalmukat vetik (értve ez alatt, hogy bizalommal vannak a szerződő másik fél iránt, az igazságszolgáltatás és minden más érintett felé)

4./c) és/vagy a jelentősen eltérő hatalmi súly, egyik erőfölénye és másik kiszolgáltatottsága

- amit a hatóságok is megerősítenek figyelmetlenségükkel vagy éppen részrehajlásukkal

5./b) Drábik János a magánpénzrendszer adóuzsoráját hangsúlyozza (amely az államot kívülről tartja sakkban mint globális és szűk körű magán-uzsorás érdekeltség módszere)

5./c) Ismeretes továbbá az adó-uzsora, amikor az állam aránytalanul magas adóterheket ró olyanokra, akiknek egyébként állami szerepkörében nem nyújt arányos ellenszolgáltatást például a szükséges létfeltételek kialakításával, működtetésével.

5./d) Beszélhetünk az államosítás-privatizáció uzsora-transzferről (háttérben az államot eszközként nyilvános kontroll nélkül felhasználó magánérdekeltséggel)

5./e) De egy gigantikus uzsorás szerződés-ajánlat maga az uniós csatlakozási szerződés ajánlat is, amelyről éppen szavazni kellene április 12-én (ez is egy az államot eszközként felhasználó magánuzsora)

III. A „genocídium” jelentéséről

Hogy kerül ide ez a kifejezés? Az a feltevés indokolja, miszerint a rendszeres, a közösséget célba vevő rendszerként kiépült uzsora eredménye a kiszolgáltatott közösség megszüntetésével egyenlő, a népcsoport felszámolásával, durvábban népirtással, aminek a neve: genocidium[1]

1. A „népirtás” fogalma a népre, nemzetre irányul, emberek valamilyen szempont szerint meghatározott csoportjára. A kifejezés a csoportkénti felszámolást jelöli meg.

1./a) A csoport tagjainak meggyilkolása tehát szélső eset, a fogalom ennél sokkal tágabb körű.

2. A népirtás, a benne való részvétel a vétkes oldaláról történhet (az ismert séma szerint):

2./b) Szóval, a kommunikáció útján mások cselekvését gerjesztve, illetőleg a pszihikai légkört formálva

2./c) Gondolattal előkészítve a későbbi szimbolikus vagy fizikai cselekvést, illetőleg cselekvési képességet, elemző képességet, és

- A mulasztás (mint hanyag vagy cinkos semmittevés, amikor szükség lenne a cselekvésre, szóra, gondolkodásra) a modern korunkban, amikor a társadalmi struktúra működtetésének jelentőségével, szerepével minden korábbi korszaknál jobban a tudatában vagyunk, igen jelentős kérdés – főleg az állami intézmények rendszerének működését tekintve.

3. A népirtás az emberek közötti küzdelmek, konfliktusok azon változatát jelöli, amikor az egyik fél védekezésre képtelen, tehát „normális” esetben a másiknak meg kellene kegyelmeznie, hiszen győzelmét a másik felszámolása nélkül is elérte.

3./a) A népirtás feltétele, hogy az erőfölényben lévő fél ne érezzen szolidaritást a neki kiszolgáltatottal szemben.

3./b) Feltétele továbbá a fogalom használatának, hogy az erőfölényben lévő félnek tudatos legyen a cselekedete, aktív vagy passzív együttműködése a másik felszámolására

3./c) a nép (nemzet, népcsoport) többgenerációs entitás, ezért a népirtás nem feltétlenül rövid időn belül játszódik le, hanem olykor generációk hosszú során át zajlik.

4. A népirtás (egy népcsoport felszámolása) történhet általánosságban fogalmazva a létfeltételek megvonásával, ezen belül

4./a) a csoportot alkotó tagok fizikai likvidálásával, életének elvételével (gyilkossággal)

o lelki úton (a gyermekvállalás lelki gátlása – ez utóbbi már átvezet a kulturális megsemmisítés területére)

4./b) a csoportot alkotó emberek fizikai, gazdasági, lelki létfeltételeinek megvonásával

4./c) a csoportot alkotó emberek közötti kapcsolati rendszer (kultúra) felszámolásával is, amikor a kiszolgáltatott csoportot alkotó emberek az erőfölényben lévők tudatos, célirányos cselekvése következtében veszítik el csoportalkotó sajátságukat, csoporti létezésük feltételeit.

- A kulturális sajátságok fölszámolása nehezebben azonosítható cselekedet, de eredményét tekintve egyértelműen elvezet a csoport megszűnéséhez, olykor sokkal lassabban, olykor több generáción át tartó folyamatban.

+ Klasszikus formája volt a janicsárnak képzett, tömegesen elrabolt gyerekek átnevelésének esete

4./d) Modern korban jellemző a kulturális és gazdasági, politikai létfeltételek, sajátságok állami vagy magán-monopol eszközökkel való felszámolása

+ Különösen gazdaságszabályozási, pénzügyi eszközökkel (klasszikusan ismert UZSORA rendszerként alkalmazásával!)

4./e) A világpiac tudatos és sietős, kíméletlen kialakítása egyrészt túlnépesedéshez vezetett, másrészt éhínséghez

+ a gazdasági és kulturális önszervezés módszeres lerombolása miatt, a természeti és emberi erőforrások feletti rendelkezés mértéktelen monopolizálása miatt

o kegyetlen embertelenséggel és jórészt értelmetlenül megvalósított genocídiumnak tekinthető

5. A nagyvilág dolgát nem áll hatalmunkban elrendezni, de a magunkéért felelősek vagyunk.

5./a) A magyar nemzet genocídiumának egyik fontos pontja alkotmányos tudatának megtámadása, alkotmányos hagyományával való visszaélés

+ amelyben az állam kötelessége lenne a személyek létfeltételeit szabályozni bizonyos általános erkölcsi elvekhez igazodva

+ amelyben az állam mint a nemzet önkormányozó eszköze a lényege szerint nem lehet ellenséges hatalom

o a legsúlyosabb visszaélés egyik fajtája, amikor ez az állam arra hivatkozik, hogy civilek nem eléggé ellenőrzik a tevékenységét.

- Az alkotmányos tudat leépítésére tett állami lépések annak érdekében, nehogy a bizalom elfogytával számon akarják kérni az állam szereplőin, meghatározó erőcsoportjain a visszaélést az emberek alkotmányos szolidaritásra való hajlandóságával, bizalmával

6. A népirtásnak számos oka lehet, alapvetően a szűkös erőforrásokért való küzdelem elfajult változata a véges Földön

6./a) Azonban mert a nép (nemzet, népcsoport) többgenerációs entitás, ezért az okok és az események, következmények nem mindig egy generáción belül kapcsolódnak egymáshoz. Tehát a bibliai megjegyzés a többiziglen ható büntetésről például nem meggondolatlanság, hanem olyan alapjelenség, amelyen az emberiség olykor nehezen tud felülemelkedni – pl a szeretet erejével (ha az kölcsönösen áthatja az olykor a családi vérbosszú mintájára egymást pusztító népek aktív cselekvőit)

7. Ennek a konferenciának a közvetlen témaköre az uzsora olykor nehezen tetten érhető jelensége, amely tömeges méretekben, tartós viszonyként olykor a genocidium eszközévé, módszerévé változhat.

7./a) Korunk nehezen átlátható, a világot átfogó állami és magán természetű nagy-rendszereire sokszor jellemző, hogy működésükkel kimerítik az uzsora eszköztárát, sőt káros eredményükben a nemritkán tudatos genocidiumban való vétkesség is terheli őket.

- A hitelpénz rendszere különösen alkalmas a világot átfogó gigantikus uzsorás akciókra. Az aranypénzt felváltó, majd az aranyalaptól is elszakadó hitelpénz az uzsora technikai lehetőségét soha nem látott módon tágította ki.

o Ennek összefüggéseit meg kell érteni, és a szabályozás alakításával, ellenőrzéssel vissza kell szorítani.

- A hitelpénz térnyerése csak egyik jelensége a szabályozási ismeretek kiteljesedésének úgy a természettudományos technikában, mint a társadalom-szervezésben.

+ Soha nem képzelt társadalmi intézmények szervezésére váltunk képessé.

+ Soha nem képzelt módon szabja meg életünket az a szabályrendszer, amely végső soron csak megállapodás kérdése. Semmi embertől független determináltsága nincsen. A szabályrendszerek egyik legfontosabb meghatározója a hagyomány, de ez a dolgok természetén nem változtat: nem szabad mindent megengedni, amit meg tudunk csinálni a társadalom-szabályozásban (pénzügyi műveletek, gazdaságpolitika, kereskedelmi módszerek, monopolizálás, oktatás, kultúra, stb téren).

o A közgazdaságban ismeretes az „összetétel csapdája” kifejezés, mely arra figyelmeztet, hogy a részekből nem mindig áll össze az egész. Az ismert és mára már vitatott GDP (bruttó hazai termék, avagy a végső felhasználásra kerülő termékek és szolgáltatások összértéke) mutató abszolutizálása tipikus esete az összetétel csapdájának.

o Az élet minősége, biztonsága a kumulált mennyiségek mellett legalább annyira a szabályozási megoldásoktól függ. A szabályozások kialakításakor kell az erkölcsi szempontokat érvényesíteni. Az alkotmányos elvek más szóval szabályozási alapelvek.

- Az egyre bonyolultabb modern társadalom-szabályozási intézményekkel a régi erkölcsi alapelvek nem váltak feleslegessé, túlhaladottá, hanem alkalmazásuk vált új önálló kérdéskörré: a világot is átfogó intézményrendszerek korában hogyan lehet az emberi létet mint az emberi szabadság kiteljesedését megélni, lehetővé tenni, az emberi értékeket leértékelő, a fizikai-biológiai-társadalmi-gazdasági meghatározottságú konzumidióta egyén létformával szemben – a társadalom minél szélesebb körében?

o Hogyan lehet nagy közösségben, például a szabadság építményeként felfogható alkotmányos nemzetben élni a globalitás korában? Alkotmány – játszva a szavakkal - mint a személy szabadságának építménye?

o És az alkotmányos elvek érvényesülése - biztosíték az absztrakt, nehezen átlátható szabályozási módszerekkel megvalósított genocídium ellen?

Nemrégen egy filozófiai önképző körben egy nyugalmazott egyetemi PG oktató azt kérdezte tőlem, hogy milyen alapon feszegetek ilyen kérdéseket? Alkotmányosság, az országot vágóhídra vivő politikai vezetés, genocidiális folyamatok? Nem tudom, hogy Magyarország vesztes volt a II. világháborúban? Miért okoskodok, miért keresek kiutat?

Fogadják érdeklődéssel a további előadások mozaikdarabjaiból kirajzolódó képet. Bevallható, hogy aggódásból, félelemből állt össze a program, mint a kiáltvány szövege is.

[1] az 1955. évi 16. törvényerejű rendelet a népirtás bűntettének megelőzése és megbüntetése tárgyában 1948. évi december 9. napján kelt nemzetközi egyezmény kihirdetéséről II. Cikk szerint:

„A jelen Egyezmény népirtás alatt a következő cselekmények bármelyikének, valamely nemzeti, népi, faji vagy vallási csoport, mint olyan, teljes vagy részleges megsemmisítésének szándékával való elkövetését érti:

a) a csoport tagjainak megölése;

b) a csoport tagjainak súlyos testi vagy lelki sérelem okozása;

c) a csoportra megfontolva oly életfeltételek ráerőszakolása, melyeknek célja a csoport teljes vagy részleges fizikai elpusztulásának előidézése;

d) oly intézkedések tétele, amelyek célja a csoporton belül a születések meggátolása;

e) a csoport gyermekeinek más csoporthoz való erőszakos átvitele.”[1][1]

A XX. századi történelmünkről, annak a genocídium fogalmát kimerítő közismert eseményeiről, amelyek folytatása fél évszázada történetesen ismert nemzetközi egyezményeket is sért, már nem mondhatjuk, hogy fogalmunk sincsen róla. Fogalmunk éppen lehet róla. A felelősségteljes cselekedet érdekében, a fogalomalkotás segítésére emlékeztetőként:

A népirtás fogalma A fogalmat 1943-ban alkotta meg egy lengyel zsidó, Raphael Lemkin a görög "genos", vagyis faj vagy törzs, és a latin "cide", azaz ölni szavakból. Az ENSZ nemzetközi jogszabálya 1951 óta ismeri el mint bűncselekményt.

Fáy Árpád, 2003. március 28-án

Tájékoztató

Megnyitó

az uzsora fogalmáról a címben

I. A névadó 1902-es „uzsora-értekezlet”-ről

II. Az „uzsora” jelentéséről

III. A „genocídium” jelentéséről