Vissza a főoldalra * vissza a meghívóhoz
Utószó
Silvio Gesell:
TERMÉSZETES GAZDASÁGI REND
SZABADFÖLD ÉS SZABADPÉNZ RÉVÉN
c. művének magyar kiadásához
Mintegy tizenöt éve, a Római Klub emlékezetes tanulmányai nyomán került szakmai munkásságom középpontjába a világválság. Az elemző irodalom meggyőzött arról, hogy a rendszer válságával van dolgunk, azaz, hogy a jelenlegi társadalmi formáció hosszú távon nem életképes. (Csak azok számára tűnik életképesnek, akik azt látják, hogy kapnak árut a boltokban, és mennek a villamosok, de nem figyelnek a tendenciákra.) Talán elég, ha a válság probléma-komplexumából egyetlen tényezőt emelek ki: a kamatos kamatot. Egyfelől azért, mert ennek a társadalmi formációnak ez a legfontosabb mozgatója, másfelől azért, mert ebből közvetlenül levezethető e társadalmi formáció két fő katasztrófa-tendenciája.
A kamatos kamat folytán a pénzvagyon exponenciálisan növekszik, ez pedig az emberiség rohamos polarizálódását eredményezi. A világ állapotát és mozgásirányát, az emberiség fejlődését értékelő 1998. évi ENSZ-jelentés szerint a Föld lakosságának leggazdagabb egyötöde fogyasztja el az összes javak közel 90%-át, a legszegényebb egyötöde viszont a javakból 1%-kal részesedik, és kevesebb, mint napi egy dollárból próbál megélni. De még fontosabb a folyamatot figyelnünk. Bogár László már jó néhány éve figyelmeztetett: “A domináns erők hatalmi pozíciójuknál fogva, ha nem is teljesen tetszés szerint, de alapvetően a saját javukra formálják a cserearányokat, az árfolyamokat és a kamatviszonyokat, és ennek segítségével egy világméretű szivattyút működtetnek, óriási erőforrástöbbletet szívnak el a világ többi részétől. Jól jelzi ezt, hogy 1950-ben a világ globális jövedelem-megoszlásában 65% jutott a leggazdagabb 20%-nak, 3% a legszegényebb 20%-nak. Napjainkra a gazdagok részesedése 87%-ra nőtt, a szegényeké viszont 1,3%-ra csökkent.” (“Tétek és esélyek - az adósságproblémáról, a világgazdaság természetéről és lehetőségeinkről.” Magyar Nemzet 95.4.12.)
A másik összefüggést H.Creutz-tól idézem: A pénzvagyonok - a jelenlegi gazdasági rendben - kamatot követelhetnek, és követelnek is. “Ennek nagyságrendjében kell a munkavégzőknek, tehát a munkavállalóknak, önállóknak és vállalatoknak az általuk kitermelt jövedelem egy hányadát átadniuk. Ezek a leadandó részek viszont nem a gazdasági teljesítménnyel azonos mértékben növekednek, hanem a többszörösen gyorsabban gyarapodó pénzvagyonokkal, illetve adósságokkal azonos mértékben. Vagyis az értéktermelők évről-évre többet veszítenek jövedelmükből. Ez a veszteség csak teljesítménynöveléssel egyenlíthető ki, tehát a bruttó nemzeti jövedelem gyarapításával. Ezzel behatárolódik az állandó gazdasági növekedés fő oka: amíg a kamatláb állandóan pozitív, addig növekedésre vagyunk ítélve, ha a szociális összeomlást el akarjuk kerülni.” Márpedig a kamatozás révén a pénzvagyonok csak Németországban naponta több mint 1000 millió márkával növekednek. (Helmut Creutz: A pénzszindróma. HIFA Hungária kiadása. 2. kötet 59. és 62.old.) Ez a kényszerű növekedés pedig nem engedi meg a vállalkozóknak, hogy figyelembe vegyék a természeti környezet megóvásának követelményeit, aminek következtében rohamosan romlanak életünk természeti feltételei.
E tendenciák ismeretében érthető izgalom fogott el, amikor rábukkantam Silvio Gesell kamatmentes piacgazdaság elméletére, amelyet a “hivatalos” közgazdászok, és nyomukban a politikusok - ők tudják miért - nemlétezőnek tekintenek, holott a közgazdasági gondolkodás olyan nagyságai, mint Maynard Keynes és Irving Fisher a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak Silvio Gesellről, és elgondolásainak helyességét a 30-as években számos helyi kezdeményezés a gyakorlatban is igazolta, amíg ezeket az ellenérdekelt bankkörök nyomására a kormányok be nem tiltották.
Arra a meggyőződésre jutottam, hogy Gesell “természetes gazdasági rend”-je megadja a kulcsot a világválság megoldásához. Erre az elméletre olyan program építhető, amely megfelel mind a szociális igazságosság, mind a természettel való harmónia követelményeinek. E felismerés alapján dolgoztuk ki műhelytársaimmal a Fennmaradás Társadalmi Programját, amely meggyőződésünk szerint sikeres alternatívája lehet az egyre kilátástalanabb válságba süllyedő globális kapitalizmusnak, nemcsak Magyarország számára.
Ezért tekintettem feladatomnak, hogy lefordítsam, és megfelelő válogatásban közreadjam Gesell alapművét, és külön kötetben, vele átadjam az érdeklődőknek a Fennmaradás Társadalmi Programját is.
Síklaky István
Síklaky István: GESELL-ISM 2002.10.23.
SILVIO GESELL:
TERMÉSZETES GAZDASÁGI REND SZABADFÖLD ÉS SZABADPÉNZ RÉVÉN
ismertetés
Silvio Gesell főművének első kiadása 1913-ban jelent meg. A könyv azonban napjainkban időszerűbb, mint valaha, mert a mintegy háromszáz éve uralkodóvá vált abszurd pénzrendszeren – a kamatos kamat pénzrendszerén – nyugvó gazdasági rend fenntartható alternatíváját kínálja. E gazdaság hajtóereje a kamatos-kamat: az a jog és lehetőség, hogy akinek nélkülözhető pénze van, ezt arányos, időszakos díj – kamat – ellenében engedje át a termelőknek (a vállalkozóknak és – közvetve – a bérmunkásoknak). E díj mértéke (a nettó reálkamat) – feltűnő állandósággal – évezredek óta 4-5%. Matematikai törvény, hogy ennek folytán a pénzvagyonok és jövedelmük (a kamattömeg) exponenciális függvény szerint nőnek. (Ez a természetben pl. a rák és az atomrobbanás lefolyásának függvénye.) A termelékenység nem képes ilyen meredek növekedésre, így alakul ki a termelés állandó volumen-növekedésének kényszere, amely a természeti környezet tönkretételének fő okozója.
E gazdasági rendszer utolsó fázisa: a hatalmassá vált spekulációs pénzpiacot is magában foglaló gazdasági globalizáció, amely olyan mértékben felgyorsította a szociális polarizációt – a maroknyi gazdag hatalma és a nyomorgó milliárdok közti szakadék mélyülését -, valamint a természetrombolást, hogy összeomlása ma már csak rövid idő kérdése. Érthető tehát, hogy e rendszer urai és haszonélvezői, az összeomlás késleltetésére irányuló görcsös igyekezetükben nem győzik agyonhallgatni Silvio Gesell művét.
*
Gesell - a múlt század fordulóján élt német-argentin nagykereskedő - kutatta, mi az oka annak, hogy áruit időnként gyorsan és jó áron el tudja adni, máskor meg nem. Felismerte, hogy a föl-le mozgás döntően nem az árui iránti igénytől függ, sem az áruk jóságától, hanem elsősorban a kamatláb alakulásától, amit pedig a pénztulajdonosok magatartása befolyásol. Ha a pénztulajdonosok csak 2,5%-nál kevesebb kamatot várhatnak, inkább visszatartják a pénzüket, kivárnak. A piacról eltűnik a pénz, az árukat nem lehet eladni, az árak csökkennek, mire a pénz még inkább visszahúzódik, hiszen hogyan várhat kamatot a pénztulajdonos, ha a kölcsönadott pénzből olyan árut vásárolnak, aminek holnap lejjebb megy az ára, és így csak veszteséggel lehet eladni. Ez a gazdasági válság, tömeges csőddel és munkanélküliséggel.
Ezt – mint Proudhon egy generációval korábban fölfedezte – az teszi lehetővé, hogy az árutulajdonossal szemben a pénztulajdonos előnyben van, és ennél fogva zsarolja az árutulajdonost. Mi ez az előny? Az áru romlik, tárolása költséges és kockázatos, mindez keményen szorítja tulajdonosát arra, hogy áruját, amilyen gyorsan csak lehet, értékesítse. A pénztulajdonos – a történelmileg kialakult pénzrendszerben – nincs ilyen kényszer alatt, ezért – ha érdeke kívánja – visszatarthatja a pénzt a csereközvetítéstől. A Gesell által ajánlott megoldás: Vezessünk be törvénnyel olyan pénzt, amelynek tartása éppúgy terheli tulajdonosát, mint az áru tartása az árutulajdonost. Ezt úgy lehet elérni, hogy a pénzért – mondjuk havi fél százalék – használati díjat kell fizetni. A 100 márkás bankjegyet, az, akinél éppen van – példánk szerint – havi 50 pfennig lefizetésével kell, hogy érvényesíttesse. (Szemléltető egy másik áruközvetítőnél, a vasúti tehervagonnál bevált módszer: A vasút a fuvaroztatóval - a gyors kirakodáshoz szükséges idő leteltével – kocsiállás-pénzt fizettet, így ösztönözve a vagon gyors forgását.) A pénzhasználati díj tehát azt, akinél a pénz éppen van, arra készteti, hogy mielőbb vegyen érte árut, vagy kínálja kölcsönként annak, akinek árura van szüksége. Így jön létre egy új elvű, forgásbiztosított pénz.
Minthogy a modern világban a föld – természete ellenére - szabadon forgalmazhatóvá, azaz áruvá vált, a geselli pénzreform után a spekulációs pénztulajdont spekulációs földtulajdonná változtatnák. Ezért a pénzreformhoz szervesen hozzátartozik a földreform: a föld hagyományos társadalmi tulajdonának egyidejű visszaállítása. Ennek folytán a föld össztársadalmi tulajdonba, a helyi önkormányzatok kezelésébe kerül, ők adják hosszú távú bérbe a legjobb feltételeket vállaló gazdálkodó családoknak.
Várható, hogy a pénz- és földreform révén megszűnnek azok a visszásságok, amelyek a jelenlegi (kamat-pénz alapján működő) gazdaságot jellemzik. Tételesen:
· Tartós tendenciaképpen nullára csökken a kamat, a "nélkülözhető pénzzel" való visszaélésből származó, teljesítmény nélküli jövedelem. Megszűnik a földtulajdon monopóliumából eredő földjáradék is. Így a termelők (alkalmazottak és vállalkozók) a teljes munkabér-alapon osztoznak. Röviden: megszűnik a kizsákmányolás.
· A kamat megszűntével leáll a polarizációs folyamat, amely az emberiséget egyre mélyebben osztja meg: a vagyonnal és hatalommal rendelkezők egyre kisebb csoportjára és a kiszolgáltatottak egyre inkább szegényedő tömegére. Az eddig felhalmozott pénzvagyonok tulajdonosai választhatnak: vállalkozóvá válnak, vagyonuk pedig termelővagyonná válik (a termelővagyon - a természetes gazdasági rendben - kamatot nem, csak "vállalkozói munkabért", és amortizációt fial); a másik lehetőség: a tulajdonosok fokozatosan felélik vagyonukat. A tulajdonszerkezet tehát egyre egészségesebbé válik.
· Megszűnik az 5%-os "őskamat", és vele a termelő beruházásokat fékező kamatküszöb. (Gesell az évszázadok óta változatlanul 5% körüli nettó reálkamatot "őskamatnak" nevezi.) Az új gyárakba, hajókba, házakba, stb. való befektetés jelenlegi spekulációs visszafogásával szemben a produktív beruházások bővülhetnek mindaddig, amíg az egészséges szükségletek ki nem elégülnek. Tehát a befektetők versenye is tényezője annak, hogy a befektetések kamatjövedelme nullára csökken.
· Megszűnik a kamat termelésnöveléssel való kitermelésének kényszere, így a termelők figyelembe vehetik az ökológiai követelményeket.
· Megszűnik az árucserétől való spekulációs pénzvisszatartás, így nem jönnek létre "túltermelési" válságok, tömeges csődökkel és munkanélküliséggel.
· A Statisztikai Hivatal figyeli és jelenti az általános árszínvonal („vásárlókosár” ára) alakulását. Áremelkedés esetén a Valutahivatal pénzt von be, árcsökkenés esetén pénzt bocsát ki. Szakszerű és közérdekű működés esetén tehát tartósan szilárd általános árszínvonal alakul ki, amely jelentősen megkönnyíti a gazdasági tervezést mind a termelés, mind a fogyasztás területén. Ezzel tehát az infláció (amely a kispénzűeket sújtja) eltűnik.
Foglaljuk össze a geselli természetes gazdaságtan alaptéziseit:
1. A föld magántulajdonából következik, hogy a földtulajdonosok meg nem szolgált jövedelmet: földjáradékot húznak.
2. A föld köztulajdonba vételével a földjáradékot közcélra kell fordítani. (Az ilyen módon a magán-monopóliumtól felszabadított földet Gesell szabadföldnek nevezi.)
3. A kultúra alapja a munkamegosztás. A fejlett munkamegosztás feltétele a csereeszköz, a pénz. A pénz értéke abban áll, hogy árut adnak érte, a pénz értékét tehát bármely áruban kifejezhetjük. Az áruk értékét az a pénzmennyiség fejezi ki, amiért elcserélik. Az áru a megtestesült kínálat, a pénz a megtestesült kereslet. Viszonyuk az ár.
4. A történelmileg kialakult (hagyományos) pénz veszteség nélkül visszatartható a piactól (a csereközvetítéstől), szemben az árukkal, amelyek csak tetemes veszteségek árán készletezhetők. Ez az egyenlőtlenség teszi lehetővé, hogy a pénztulajdonosok sarcot (kamatot) szedjenek az árutermelőktől (vállalkozóktól és munkásoktól). Ez az alapvető oka a csere és a termelés ciklikus elakadásának, a „túltermelési válságoknak” is.
5. A társadalmi összterméket „munkások” (utcaseprők, parasztok, orvosok, királyok, stb.) hozzák létre. Az össztermékből a földmagántulajdon és a hagyományos pénz rendszerében két gazdasági szereplőcsoport elvesz egy-egy részt, és munka nélkül, járadékként élvezi: a földtulajdonosok a földjáradékot, a pénzt „fölös” mértékben tulajdonlók a kamatot. A „munkásoknak” jutó maradék a munkahozadék, amely a „munkások” között a verseny törvényei szerint osztódik szét.
6. A pénzt periódusonként használati díjjal kell terhelni. Ezzel egyenrangúvá válik az áruval, és a pénztulajdonos nem tarthatja vissza a piactól (a csereközvetítéstől). Ezt a forgásbiztosított pénzt Gesell szabadpénznek nevezi. A szabadpénz lehetővé teszi az állam számára, hogy – megfelelő pénzkibocsátás és -bevonás révén – egyensúlyban tartsa a keresletet a kínálattal. Ennek folytán megszűnnek az elakadások (válságok), és fokozatosan nulláig csökken a kamat. Ezzel megszűnik mind a pénztőke, mind a reáltőke kamata, azaz tőkejellege, megszűnik az érdemtelen jövedelem, a kizsákmányolás.
- . - . -