Vissza a főoldalra * Vissza a január 24-25-i előadások írásos anyagai előlaphoz
Európába, de mindenki? Emelt fejjel? Ez egy valós alternatíva? - Nem hamis káprázat?
Kedves István!
Örülök neki, hogy elküldted leveledet, remélem a vitához is hozzászólsz majd.
Engedd meg, hogy megjegyezzem, kínzó kétségeink szépen átütnek soraidon. Mert hogy miként és milyen Európában kellene élnünk, abban nincs nagy különbség, abban könnyű egyetértenünk, abban tisztelettel hallgatom szavaidat.
De hogy milyen ez az Európa, hogy mire számíthatunk, hogy mit tapasztaltunk? - abban azt hiszem nem értünk egyet, ha a következtetések levonására is vállalkozunk. Mert csak elszenvedni a sors ránk mért csapásait - nem a teljes élet. A cselekvés, törekvés pedig kockázatos, mint azt a görög drámákból tudjuk (a még oly erkölcsös tett is kockázatos). Ami pedig a jézusi tanításokat illeti, e kockázaton túlmenően még erkölcsi kötelességeim is vannak, amiket elfogadva nem követhetem a rövid távon mindig legkedvezőbb, legkevésbé kockázatos döntési lehetőséget.
Itt állunk az Unió előtt, a kapujában, és annyit biztosan tudunk, hogy nem vagyunk urai a helyzetnek, ... nem vagyunk urai a helyzetben magunknak, ... hogy felkészületlenek vagyunk.
A leveledben feltett kérdésekre egyesek azt válaszolják, hogy nem mennek be a nyitott torkába a gazembernek, tudva előre, hogy ott ledarálnak mint valami szovjet-euró-únióban. Mások azt válaszolják, hogy sosem volt még sehogy, lesz ami lesz, gyerünk be. Megint mások azt emlegetik, hogy az Unió (-2) csak valami új európai szabvány, amiből nem szabad kimaradni, az egy gazdagon terített asztal, amelynek morzsái is többet adnak, mint amire egyébként juthatunk, megint mások pedig noszogatnak, hogy gyerünk be, legfeljebb megváltjuk egész Európát. De igazából ezen válaszok egyike sem néz szembe tulajdonképpeni kérdéssel: van-e hajszál-keskeny cselekvési lehetőségünk? A kétféle sodródásból, a legyintő igen-ből és a tompa nem-ből egyik sem igyekszik kilábalni (mennyi is - 12 éve?).
Az állam vezetői nem kíváncsiak a nép hangjára, sem a nemzetére, nem kívánnak élni az alkalommal, hogy tájékozott felelős döntés által érettebbekké válhatunk, hanem régi módon lökdösnek előre az Unió 2-be. Az efölötti bosszúságra építve pedig éretlen és felelőtlen kívülállók ugratnak, lökdösnek, hogy ellent se tudsz már mondani? Mintha kocsmában próbálgatnának egy jócskán kapatos egyént. A nép, a nemzet megint magára maradt. Egyetlen hivatalos állami vezető sincsen, aki kinyilvánítaná, hogy ő akkor is az egész országért, netán egész magyarságért érzi felelősnek, elkötelezettnek magát, ha az nemet találna mondani!? Te tudsz ilyenről? Mert azt sürgősen szét kell harsogni, nagyon hiányzik. Más szóval egyetlen állami vezető sem jelentette még ki, hogy a nép, a nemzet vagy a korona vagy bármi egyéb szuverenitását tisztelné! Ilyen komédiában keressük a hangot, a kiutat - nem?
A magam kétsége például: A piacért, szabványért és egyéb technikai dolgokért a létünk erkölcsi-alkotmányos alapját, lehetőségét, a legalább elvi jogot a saját fejünkkel gondolkodásra nem kellene oda dobni egyszer s mindenkorra. Mert aki képes az alaptörvényt görcsösen keresztény-polgári-szocdem-liberális-euro köntösben alkotmánynak minősíteni, rezzenéstelen arccal, a legkisebb kíváncsiság nélkül (akkor is, ha ennek az összevonásnak a képtelenségéről eddig esetleg nem is hallott), aki képes az EU készülő alapszabályát alkotmányos szellemű alaptörvénynek szuggerálni, ha nem éppen azt is alkotmányként elénk állítani, attól mit lehet várni? Abba bizalmat kell helyezni? - Na de ez "csupán" az alkotmány kérdése,
Lehet, hogy nincs megoldás. Mindesetre a kérdés nem válasz. A nézőtérről páran bemerészkednek az arénába. Gladiátor, komédiás bohóc lehet csak a szerepük, avagy végre fel kellene ébrednünk?
Te már tudod a választ is?