Más szavakkal egy olyan
nemzetek Európájába, amely a helyi kultúrák kibontakozásához
ad tágabb közeget, jó feltételeket, segítséget úgy, hogy
közben a kikerülhetetlen globális átalakulásban Európának
kedvező helyzetet érjen el (és ez alapvetően nem
idegenforgalmi csecsebecsékre vonatkozik!!). Ez az "európai"
út a lehetőségeiben tág horizontot jelentő személyiség
világát kell alapvető értéknek tekintse, és nem választhatja
az emberi dimenziókat, lehetőségeket figyelmen kívül hagyó,
a majdnem csak fizikai tényként kezelhető egyének vásárlőerő-
és munkaerő-tömegének rendszerét. A közjog nyelvén ez
megoldás a nemzeti alkotmányos oszlopokra épülő "európai
kupolát" jelenthet. Az államra és államok szövetségére
"kötelező" általános emberi erkölcsi normák, értékek,
természetjogi elvek, a régiek szavával isteni parancsok eltérő
mértékben és eltérő módon, de mégis leginkább a nemzeti
alkotmányok révén hivatkozhatók meg. Az "Európai kultúra
lényege" szerint az alkotmányos értékeket figyelembe véve,
tisztelve hozhat törvényeket az állam maga, amelyekkel saját
belső működését szabályozza. Az alkotmány fogalma alatt
nemzetenként és országonként különböző megoldásokat értenek.
A kényes határvonal az államra kötelező és az állam által
alakítható jog megkülönböztetésének lehetősége, módja.
Európában a XX. században szomorú történelmet eredményezett
a régi szóval "isteni" és "emberi" jog
határvonalának elvi felszámolása, az állami törvényhozás
mozgásterének elviekben végtelenné tágítása, a népszuverenitás
szinte korlátlan erejű hivatkozása. Vajon miként kíván az
Unió erről a szélső (szakadék széli) pályáról egy ideálisabbra
térni? Abban reménykedünk, hogy az Unió valóban ki fog
vezetni minket a háborúból, az Európán belüli
konfliktuskezelés háborús megoldásának esélyét minél inkább
lecsökkentve. De mivel ennek értelme csak akkor van, ha ezzel
emberi létünk kiteljesedését is szolgáljuk egyben, ezért a
"konvent" ügyében a következőkről érdeklődünk:
Alkotmányos elvek, értékek, igazságok maradéktalan
tisztelete hogyan fognak megjelenni a készülő egyezségben?
Mik az alkotmányos elvek végső garanciái:
▪ Kilépési lehetőség?
▪ Ellenállási záradék?
▪ Jogorvoslati biztonság?
▪ Képviseleti kontroll?
▪ Alkotmányos elvek, igazságok, értékek sérelmi ügyeinek
tárgyalása, vitatása?
▪ Alkotmányos elveknek, igazságoknak, értékeknek
megfelelő működést garantáló struktúra, szabályozás
garanciái (gazdaságban, pénzrendszerben, kultúrában, közéletben
stb)?
▪ Védelem mindennemű állami vagy magánmonopólium
emberi létet sorvasztó hatása ellen?
Hogyan kívánják biztosítani, hogy zsarnok birodalom
helyett a nemzetek közösségévé váljon Európa?
- a nemzetek önszervező, gazdasági, kulturális,
politikai, vallási, hagyományápolási, identitásbeli autonómiájának
(nemzetenként eltérő sajátosságainak, erényeinek) megőrzését
úgy garantálva, hogy emellett a kontinensnyi szövetség
versenyképessé váljon a globális politikai, gazdasági,
kulturális stb versengésben?
Vélhetően ennek eszköztárát keresik az embertelen és
gazdaságilag célszerűtlen uniformizálás, monotonitás,
kiszolgáltatottság kerülésével. Ebből a szempontból
alapvető jelentőségű a következő témakörök "alkotmányos
szellemű" kezelése:
▪ Az európai szabványok, átfogó rendszerek és a
tiszteletben tartott autonómiák, érdekek, teljesítmények
helyes viszonyának kialakítása, közös fejlesztése, érvényesítése,
alkalmazásának támogatása révén.
▪ A szellemi teljesítmények, -teljesítőképesség,
-kincs maximális tisztelete, védelme révén a természetes
személy és annak közösségei számára (mivelhogy a szellemi
alkotás személyes teljesítmény ugyan, de közösségi feltételei
vannak): családi, alkotóköri, helyi közösségi, régiós,
(politikai) nemzeti és össznemzeti léptékben (tehát minden
nemzet feltétlen önállóságával e szellemi képességek
anyagi, politikai és egyéb feltételeinek alakításában,
gondozásában, hasznosításában).
▪ Olyan közgazdasági struktúra kialakítása,
amelyben a kontinenst átfogó gazdasági biztonság és erő igényét
maximálisan illesztik az emberi személyiség és az emberi
személyiségek alkotta közösségek tiszteletével (egyenesen
kultuszával), az emberi alkotóerő támogatásának értékrendbeli
előre helyezésével - és mindennek megteremtik a gazdasági
szerkezeti, jogi, politikai és egyéb feltételeit. E gazdasági,
pénzügyi, politikai, kulturális szerkezeti feltételek önálló
alakításának(!), minél tágabb helyi mozgásterének
"Európa-széles" egyetértő támogatása adna igazán
európai jelleget a kontinensnyi közösségnek (amely szervezetépítő
mozgástér mindenképpen tágabb kell legyen az eddiginél,
amikor is nem számíthattak egy "európányi" tudományos,
politikai, gazdasági háttérre, támogatásra, segítségre).
▪ Olyan csatlakozási szerződések, amelyek érthetően
fogalmazottak, elemezhetőek és feltétlen a fenti értékek érvényesítését
célozzák az EU eddigi és ezutáni tagjai körében egyaránt
- természetesen sajátságaiknak megfelelő részletekkel (nem
szabályozható egyformán a finn és az olasz strand működése,
az Alpok sílejtői és a síkvidékek kirándulóhelyei, a bulgárok
és mások helyeslő fejmozdulata, a történelem, az irodalom,
és természetesen a nyelvi oktatás sem). Korunkban, a számítógépek
és minden egyéb modern nagyszervezetre jellemző "interfész"
technológiák eddig sosem látott felfejlődése idején nem
lehet elméleti probléma az Európai személyi, családi, alkotóköri,
munkahelyi, önkormányzati, nemzeti, kis- és nagyrégiós
autonómiák szerves egységbe illesztése, kapcsolása sem
politikai, sem gazdasági, pénzügyi vagy kulturális téren.
Mi még nem tudunk a magyar sajátosságoknak megfelelő
szerződési tárgyalásokról, egyezményekről, a magyar sajátosságokat
érvényesülni engedő konventen fogalmazódó tervekről.
De reménykedünk, hogy a nem is túl távoli jövőben ilyen
csatlakozási ajánlattal is találkozhatunk - talán éppen a
konvent munkájának köszönhetően?
A magunk részéről keressük az alkalmat, lehetőséget,
hogy olyan konvent-tagokkal léphessünk érintkezésbe, akiknek
ez a szemléletmód természetes.
Budapest, 2003. január 27.
Fáy Árpád
Megjegyzés: Az EU-csatlakozás közvetlenül nem volt
témája a 2003. január 24-25-i rendezvénynek. Mégis említésre
került a nyilatkozatban, mint egy olyan alapvető ügy,
amelynek kétséges kifutása szintén jelzi a magyar alkotmányhoz
való viszonyunk rendezetlenségének súlyos következményeit.
Nem tudunk helyes választ adni, nem tudjuk az alapvető tárgyalási
szempontokat megfogalmazni.
Tudomásom szerint a magyar külpolitika az utóbbi 12 évben
soha, egy pillanatra, még gondolatkísérlet erejéig sem
tekintette át, hogy ha helyreállítanák az alkotmányos
viszonyokat, akkor milyen európai közösség volna a természetes
környezetünk, a természetes kapcsolatrendszerünk?
Az anyanyelv tiltásának tébolyára emlékeztető
folyamatnak köszönhetően ma egyik válságos lét-kérdés a
másik után merül fel, és bénultan felkészületlenek
vagyunk rá, mert gondolataink rendbe szedéséig sem jutottunk,
nemhogy gondolatainkat használva a lehetőségek felméréséig,
cselekvési programig, alkotmányos kultúránkra támaszkodó
taktikai lépésekig, intézkedésekig, intézmények kialakításáig.
A 2003 január 25-i nyilatkozat mögött értelmezési háttérként
ott van az Alkotmányossági Műhely elmúlt négy évi tevékenysége,
kiadványai, a www.alkotmány.ngo.hu c. honlapon nagyrészt
elolvashatóan. Az alábbi logikai továbbgondolás még nem
volt megtárgyalva előadásainkon, kiadványainkban. Azonban a
jelenlegi helyzetben talán megengedhető, hogy véleményezésre
felkínáljam.
Minden észrevételt kérek, köszönök. Keressük e témakörben
a következő konferenciánk előadóit, hozzászólóit. Különösen
keresünk olyan hozzászólókat az európai közösségbe való
gazdasági és politikai kapcsolódásunk kérdéseiről, akik
napi készültségben vannak informálva, ismerik a lényegi
információkat, a fejlődését-alakulását az eseményeknek,
és érvelni kívánnak akár az eddigi elzárkózás mellett (mármint
érveket a magyar közjogi fogalmak, -szemléletmód előtti további
elzárkózás mellett külpolitikában, EU tárgyalásokban és
a teljes magyar tudományos világban közoktatástól
egyetemeken át a kutató intézetekig), vagy hozzászólókat
éppen az elzárkózás további tarthatatlanságáról, az elzárkózáson
való felülemelkedés lehetséges előnyeiről és hátrányairól,
módjairól.
A kulturális és annak következtében fizikai genocídiumba
való belenyugvást nem tartalmazza a következő vázlat, egyébként
pedig a kibontakozást keresi, egy boldogabb Európában való részvétel
(naív?) ábrándját - ahol a gyerekkori meséket nem kell szégyelleni,
eltitkolni, öncenzúrával kiírtani, magányos szótlanságba
fojtani, ahol az ihletett gondolatokat nem kell zárt szájjal
elzárni, blokkolni, ahol a gondolatok és érzelmek találkozhatnak,
ahol az érzelem, a meghitt pillanat, a kétkedés vagy lelkesedés,
a tiszta lobogás és őszinte bánat nem balekség vagy egyéb
degenerált jegy (ami másnak filmen, könyvben, távoli
kontinensen szabad, lehet, de nekünk nem), ahol a lényegi
felismerés, teljesítmény megélhetésünk kútforrása és
nem üldöztetésünk, kiforgatásunk újabb indoka. Lehetséges
az igazság és hatékonyság összeillesztése? - az érzelmek
és józanság találkozásának kultúrája? - a hit és tudás
kapcsolása? ... Azt hiszem, a magyar alkotmánynak ez a lényege,
ez a törekvés, és sok ponton ennek kipróbált eszköze. Élni
kellene a lehetőséggel, ezt a fát újra kellene fakasztani,
ennek a fának lombja valós lehetőség.
- 30 -